Bevezetés A tárgy tartalma Gazdaságpolitika I. ea. Bevezetés A tárgy tartalma

VÍGH LÁSZLÓ Elérhetőség: vigh@kgt.bme.hu Honlap: http://vighlaszlo.com/ Tanszéki honlap: http://kgt.bme.hu/ BME Q ép. II. em. A217. sz. Fogadóórák: szerda 14-15:45, péntek 10-12

Miről lesz szó? Az államok gazdaságpolitikája történelmi távlatban: gazdaságpolitikai korszakok és ideológiák, az állam változó gazdasági szerepe A gazdaságpolitika főbb összetevői a modern gazdaságokban, a modern állam gazdasági funkciói eszközei és intézményei A magyar gazdaságpolitikák a rendszerváltás után és annak előzményei

Miről lesz szó? A nemzetközi feltételrendszer változása: szabad kereskedelem és protekcionizmus Gazdasági felzárkózás: sikeres és sikertelen gazdaságpolitikák (országtanulmányok) Válságok és válságkezelés: ortodox és heterodox gazdaságpolitikák

Bevezetés Gazdaságelmélet és gazdaságpolitika Melyik a meghatározó? Állam és piac viszonya: szükséges-e az állam beavatkozása? Milyen módon? Változó történelmi válaszok Wagner-törvény: a gazdasági fejlődés és a közkiadások nagysága közti összefüggés pozitív. Tények?

Az állam térnyerése számokban (redisztribúciós hányad, GDP %) 50 40 30 20 10 1870 körül 1920 1960 1983 1985 1987 1989 1991 1993 1995 1997 1999 2001 2003 2005 2007 2009 2011 2013 Forrás: Bojtor, A. (2013): Fordulat az állami szerepvállalásban? In: Veress J. (szerk.): Gazdaságpolitikák világválság idején

Az államháztartás kiadásai a GDP százalékában (Forrás: Tanzi V. (2005): The Economic Role of the State in the 21st Century. Cato Journal)   Laissez faire Bizonytalanság Vegyes Neoliberális állam kora gazdaságok kb. 1870 1913 1920 1937 1960 1980 1990 1996 2002 Ausztrália 18.3 16.5 19.3 14.8 21.2 34.1 34.9 35.9 35.6 Ausztria 10.5 17 14.7 20.6 35.7 48.1 38.6 51.6 51.3 Kanada na 16.7 25 28.6 38.8 46 44.7 41.4 Franciaország 12.6 27.6 29 34.6 46.1 49.8 55 53.6 Németország 10 32.4 47.9 45.1 49.1 48.5 Olaszország 13.7 17.1 30.1 31.1 42.1 53.4 52.7 48 Írország 18.8 25.5 28 48.9 41.2 42 33.5 Japán 8.8 8.3 25.4 17.5 32 31.3 39.8 Új Zéland 24.6 25.3 26.9 38.1 41.3 34.7 41.6 Norvégia 5.9 9.3 16 11.8 29.9 43.8 54.9 49.2 47.5 Svédország 5.7 10.4 10.9 31 60.1 59.1 64.2 58.3 Svájc 14 24.1 17.2 32.8 39.4 34.3 UK 9.4 12.7 26.2 30 32.2 43 39.9 41.1 USA 7.3 7.5 12.1 19.7 27 31.4 Átlag 10.8 13.1 19.6 23.8 28.0 41.9 43.0 45.0 43.5 Intervallum ≈ 5-15 10-15 15-25 20-30 25-35 30-45 35-50 35-45

Korai gazdaságpolitikák Már az ókorban és középkorban Adók, vámok Kereskedelem, verseny szabályozása Állami monopóliumok, pénzkibocsátás stb. Merkantilizmus (17. század) Az első átfogó közgazdasági irányzat (Jean-Baptiste Colbert) Protekcionista kereskedelempolitika, aktív gazdaságfejlesztés, „iparpolitika”

Modern állam Előzmény a Fiziokratizmus: Laissez fair, laissez passer Klasszikus gazdaságtan: A. Smith, D. Ricardo Smith: Az államnak nem kell beavatkozni a dolgok természetes menetébe Ricardo: A szabadkereskedelem előnyei (komparatív előnyök)

„Azzal tehát, hogy minden egyén tőle telhetően igyekszik tőkéjét a hazai tevékenység fenntartására használni, és ezt a tevékenységet úgy irányítani, hogy termelése a lehető legnagyobb értékű legyen, szükségszerűen azon dolgozik, hogy a társadalom évi jövedelme a lehető legnagyobb legyen, bár általában nem a közösség érdekét akarja előmozdítani és nem is tudja, mennyire mozdítja azt elő… Ebben is, mint sok más esetben, láthatatlan kéz vezeti őt egy cél felé, melyet ő nem is keresett. A társadalomnak pedig nem is éppen baj, hogy ő ezt a célt nem ismeri. Azzal, hogy ő saját érdekét követi, gyakran a társadalomét eredményesebben mozdítja elő, mint ha annak előmozdítása lett volna valóságos célja. Soha sem láttam még, hogy sok jót okoztak volna azok, akik úgy mutatták, hogy a közösség javáért ügyködnek.” (Smith)

„kevés dolog szükséges ahhoz, hogy egy állam a jólét legmagasabb fokára jusson a legmélyebb barbárságból, csupán béke, könnyű adók és elfogadható igazságszolgáltatás; minden egyebet magával hoz a dolgok természetes menete” vagy „Minden kormányzat, amely megzavarja … a természetes menetet, vagy amely megpróbálja feltartóztatni a társadalom haladását egy bizonyos ponton, természetellenes és önmaga érdekében kényszerűen elnyomó és tirannikus.” (Smith)

„Korlátlan szabadkereskedelmi rendszerben minden egyes ország természetesen azokba a vállalkozási ágakba fekteti be a tőkéjét és munkáját, amelyek az ő szempontjából a legelőnyösebbek. Az önérdek követése az egyes országok részéről csodálatra méltó módon kapcsolódik össze az egész világ egyetemes érdekével. Fokozza a szorgalmat, jutalmazza a kezdeményezést, a legcélravezetőbben él természet adta erőforrásokkal, s ezáltal a leghatásosabban és leggazdaságosabban osztja meg a munkát, növeli tehát a termelést, ezzel általános jólétet áraszt és a közös érdekek és kapcsolatok kötelékével fűzi egybe a nemzetek egyetemes társadalmát az egész művelt világon:” (Ricardo)

Neoklasszikus korszak Az árak szabad játéka biztosítja az egyensúlyt a piacokon általános egyensúly Say-törvény, Walras-törvény Nem lehet általános túltermelés, az állam beavatkozás nem szükséges Mennyiségi pénzelmélet: a pénz semleges Nem is lehetséges a beavatkozás

Neoklasszikus korszak Kivétel piaci kudarcok! Az 1920-as években már felismerik ezek jelentőségét A. C. Pigou: The Economics of Welfare (1920) Az igazi áttörés Keynes (Általános elmélet – 1936)

John Maynard Keynes 1883-1946 A hatékony kereslet elmélete A makroökonómia létrehozója Állami keresletösztönzés John Maynard Keynes 1883-1946

„Jóllehet magát az elméletet az ortodox közgazdászok a legutóbbi időkig nem vonták kétségbe, a tudományos előrelátás céljaira való kétségtelen alkalmatlansága idővel jelentősen csökkentette követőinek presztízsét. A Malthus utáni hivatásos közgazdászok ugyan nem sokat törődtek azzal, hogy hiányzik az összhang elméletük eredményei és a megfigyelt tények között; de az egyezés hiánya nem kerülte el az egyszerű emberek figyelmét, s ezek mindinkább megvonták a közgazdászoktól azt a megbecsülést, amelyben más tudományágakat részesítettek; olyan tudományágakat, amelyeknek az elméletei a gyakorlatban megfigyelt tényekre alkalmazva megállták helyüket. A hagyományos gazdasági elmélet sokat dicsőített optimizmusa miatt a közgazdászokat olyan Candide-oknak kezdték tekinteni, akik kertjük művelése kedvéért hátat fordítva a világnak, azt tanítják, hogy minden a lehető legjobban menne a lehetséges világok eme legjobbikában, ha mindent szabadjára engednének.” (Keynes)

A nagy válság kezelése A kor fő kihívásai: depresszió, munkanélküliség (1930-as évek) Feladat: az államnak be kell avatkoznia a keresleti oldalon Állami beruházások, közmunka; Jövedelemtranszferek ( társadalombiztosítás, jóléti állam) Pénzügyi rendszer szigorú szabályozása Anti-ciklikus gazdaságpolitika és aktív fiskális politika Aktív keresletszabályozás; szükség esetén deficitfinanszírozás Főbb képviselői: F.D. Roosevelt (New Deal, 1933), J.F. Kennedy + a hitleri hadigazdaság (Hljamar Shacht)

A keynesiánus korszak a II. vh. után Az állam bővülő szerepköre, jóléti államok Állami tulajdon növekedése Teljes foglalkoztatás biztosítása (az alkotmányokban szerepel) A fiskális politika elsődlegessége A nemzetközi feltételrendszer is keynesi ihletésű (BW): fixárfolyamok, a tőkemozgások korlátozása

A neoliberális fordulat Vezéralak: Milton Friedman (1912-2006) Monetáris ellenforradalom = Vissza klasszikus nézetekhez! A piaci automatizmusok hosszú távon biztosítják az egyensúlyt A zavarokat az állami beavatkozás okozza A fiskális politika hatástalansága A monetáris politika előtérbe kerülése – de az is korlátozott

Neokonzervatív/neoliberális gazdaságpolitika A kor fő kihívásai: olajválság, stagfláció (1970-es évek) Az igazi áttörés a 80-as évek Gazdaságpolitika feladata a stabil gazdasági környezet biztosítása Alacsony infláció Stabil költségvetési helyzet Dereguláció, privatizáció, liberalizáció További elméleti háttér: kínálati közgazdaságtan (Arthur Laffer) Adócsökkentések Kormányzati kiadások leépítése Főbb képviselői: Margaret Thatcher, Ronald Reagan

A neoliberális fordulat Szabadpiaci nézetek reneszánsza ”washingtoni konszenzus” (IMF/Világbank szerepe) globalizáció felpörög Az újklasszikus iskola előretörése (Lucas Sargent, Wallace, Barro) Kínálati gazdaságtan (Laffer) Később az újkonszenzus

A 2008-as válság mint fordulópont A mainstream közgazdaságtan meginog Előtte: great moderation („nagy mérsékletesség”- 2002-2007) Unortodox gazdaságpolitikák Mennyiségi lazítás, költségvetési expanzió Vissza Keyneshez, vagy elmélet nélkül?