A laissez fair időszak és a bizonytalanság kora Gazdaságpolitika 3. ea. A laissez fair időszak és a bizonytalanság kora

A gazdaságpolitika elsősorban kereskedelempolitika Az állami bevételek viszonylag csekélyek Pénzügypolitika (aranystandard): kamat-alkalmazkodás Később jóléti politika Smith es Ricardo munkásságaval lett igazi tudomany a gazdaságtan, de gazdaságpolitika már létezett ez előtte is

Merkantilista előzmények A XVIII. Század elejéig közepéig az európai országok többsége (beleértve Angliát is)merkantilista gazdaságpolitikát folytatott Ez jelentette elsősorban a magas vámokat alkalmazó protekcionizmust és kiviteli behozatali tilalmakat, a hazai ipar támogatását, hiányzó iparágak megteremtését, új iparágak pénzügyi támogatását, adókedvezményeket Különleges terület volt a gyarmati kereskedelem támogatása (Cromwell Navigation Act 1651 - Angliába kizárólag angol, vagy a termelő ország hajója szállíthat árút.) Anglia volt az első ország, amely sikerrel alkalmazta a csecsemő iparágakat felnevelő politikát

Max Weber: „a merkantilizmus a kapitalista vállalkozás szempontjainak átvitelét jelenti a politikára. Az államot úgy tekinti, mintha csakis és kizárólag kapitalista vállalkozókból állna. A gazdaságpolitika kifelé azt az elvet követi, hogy a partnerrel szemben előnyöket kell szerezni: lehetőleg olcsón kell vásárolni, és jóval drágábban eladni. A cél az, hogy kifelé megerősödjék az államvezetés hatalma. A merkantilizmus tehát a modern államhatalom kialakítását jelenti, amit közvetlenül a fejedelmi bevételek növelésével, közvetve pedig a népesség adózóerejének fokozásával próbáltak elérni” (Weber, 1979, 276).

Az angol szabadkereskedelmi politika születése Az ipari forradalom Angliában ment végbe először → termelékenységi fölény Az angol gyárosok és kereskedők a korlátozások eltörlését követelték (szemben a földtulajdonosokkal) Smith és Ricardo adta hozzá az elméleti támaszt Egyik legfontosabb a gabonatörvények eltörlése és a hajózási törvényeké (1849) Az angol ideológia a szabadkereskedelem lett A többi európai országban is tettek lépéseket a szabadkereskedelem felé, de csak korlátozottan

Szabadkereskedelem és protekcionizmus Közgazdasági elmélet: szabadkereskedelem felsőbbrendűsége ↔ Gazdasági gyakorlat: protekcionizmus felsőbbrendűsége Inga: 1846-1870: szabadkereskedelem 1870-1948: protekcionizmus 1948-1970-es évek: fokozatos liberalizáció 1970-1993: új protekcionizmus 1993- újabb liberalizáció

(Stiglitz a szabadkereskedelemről (2006) „Védelem nélkül, egy olyan országban, amelynek statikus komparatív előnye van, mondjuk a mezőgazdaságban, a stagnálás a kockázat, hogy a komparatív előnye megmarad a mezőgazdaságban, korlátozott növekedési kilátásokkal. Széles körű ipari védelem esetén az ipari szektor növelheti a méretét, amely, szinte mindenhol, a forrása az innovációnak, az ilyen előnyök átterjedhetnek a gazdaság többi részére, az intézmények fejlődésének a haszna, mint például a pénzügyi piacoké, az ipari szektor növekedését kísérheti. Sőt, a nagy és egyre növekvő ipari ágazatok (és a vámok iparcikkekre) bevételeket jelentenek, amelyekkel a kormány finanszírozni tudja az oktatást, az infrastruktúrát és egyebeket.”

A többi ország A lényege: az angol ipar megpróbálta maga alá gyűrni a fejletlen külföldi ipart A nemzetközi munkamegosztásból adódóan a szabadkereskedelmet a földbirtokosok támogatták, vállalkozók nem Különösen erős volt az ellenállás az USA-ban és Németországban H. Carey, A. Hamilton, F. List

(weighted average; in percentages of value)1 TABLE 1. AVERAGE TARIFF RATES ON MANUFACTURED PRODUCTS FOR SELECTED DEVELOPED COUNTRIES IN THEIR EARLY STAGES OF DEVELOPMENT (weighted average; in percentages of value)1   1820 1875 1913 1925 1931 1950 Austria R 15–20 18 16 24 Belgium 6–8 9–10 9 15 14 11 Denmark 25–35 10 n.a. 3 France 12–15 20 21 30 Germany 8–12 4–6 13 26 Italy 8–10 22 46 25 Japan 5 Netherlands 3–5 4 6 Russia 84 Spain 41 63 Sweden Switzerland 19 United Kingdom 45–55 23 United States 35–45 40–50 44 37 48 Source: Bairoch (1993), p. 40, table 3.3.

TABLE 2. PROTECTIONISM IN BRITAIN AND FRANCE, 1821–1913 (measured by net customs revenue as a percentage of net import values) Years Britain France 1821–1825 53.1 20.3 1826–1830 47.2 22.6 1831–1835 40.5 21.5 1836–1840 30.9 18.0 1841–1845 32.2 17.9 1846–1850 25.3 17.2 1851–1855 19.5 13.2 1856–1860 15.0 10.0 1861–1865 11.5 5.9 1866–1870 8.9 3.8 1871–1875 6.7 5.3 1876–1880 6.1 6.6 1881–1885 7.5 1886–1890 8.3 1891–1895 5.5 10.6 1896–1900 10.2 1901–1905 7.0 8.8 1906–1910 8.0 1911–1913 5.4 Source: Nye (1991), p. 26, Table 1.

A két nagy felzárkózó: USA és Németország A XIX. Század második felében a fejlődési ütem és az ipari beruházások terén kezdték megelőzni Angliát. Az igazi fordulópont az 1873-as válság Az ún. neoprotekcionizmus időszaka Sok európai ország alkalmazta (pl. Osztrák-Magyar Monarchia), de ez a két ország járt az élen és sikeresen alkalmazta

USA: “the mother country and bastion of modern protectionism” (Bairoch, 1993, p. 30). A függetlenség kivívása előtt az angolok kifejezetten gátolták az ipar fejlődését A déli államok rabszolgamunkán alapuló földbirtokosai ebben szövetségesek voltak A függetlenség után nyílt csak lehetőség a hazai ipar fejlesztésére Alexander Hamilton: Reports of the Secretary of the Treasury on the Subject of Manufactures (1791) 1870-től a II. világháborúig az USA alkalmazta a legmagasabb vámokat a világon

“For centuries England has relied on protection, has carried it to extremes and has obtained satisfactory results from it. There is no doubt that it is to this system that it owes its present strength. After two centuries, England has found it convenient to adopt free trade because it thinks that protection can no longer offer it anything. Very well then, Gentlemen, my knowledge of our country leads me to believe that within 200 years, when America has gotten out of protection all that it can offer, it too will adopt free trade.” (Ulysses S. Grant, president of the United States, 1868–1876, cited in A.G. Frank, Capitalism and Underdevelopment in Latin America, New York, Monthly Review Press, 1967, p. 164).

Németország Kevésbé jellemző a vámvédelem Helyette széleskörű állami beavatkozás és a magán és állami szféra partnersége Poroszország, mint előzmény: Zollferein (1834) Majd 1871 után Bismarcki politika: a vas és a rozs szövetsége (agrárválság, amerikai olcsó gabona) Védővámok, exportszubvenciók, vámvisszatérítés, állami tulajdon (vasút, hajózás)+ oktatás fejlesztése

Szociálpolitika – a másik terület Szintén Németország jár az élen (államszocializmus) A munkásmozgalom megerősödése az ok! Bismarck 1884: „Ha valaki ellenvetésként azt hozza fel, hogy ez szocializmus, én ettől legkevésbé sem rettenek vissza. A kérdés az, hol vannak az államszocializmus megengedhető határai? Nélküle egyáltalán nem tudjuk a gazdaságunkat irányítani. Minden szegénytörvény szocializmus” Állami kiadás a GNP %-ban: 1872: 7,5%, 1901: 16,2% Anglia: 9-ről 15 %

A protekcionizmus továbbélése Anglia az utolsó bástya (gyarmati kereskedelem monopóliuma) A protekcionizmus célja már nem a hazai ipar megerősítése, hanem az export expanzió Terheit a hazai vásárlók viselik

A felzárkózás „eredménye” a világháború A gyarmatosításból kimaradók! Külső piacok (szűk belső piac) és nyersanyagok megszerzése Monopóliumok → Tőkekivitel Az imperialista korszak + válságok: 1900-1903, 1907-1908, 1913-1914 Már nem Anglia a centrum, monopolista válságok (kicsi az áresés)

A bizonytalanság kora – a két világháború között Ez a mélypont Az orosz forradalom győzelme + európai kísérletek A vesztes országok ellehetetlenítése: Keynes: A békeszerződés gazdasági következményei Az 1920-21-es válság, pont a győzteseket és a semlegeseket érinti Infláció (letértek az aranystandardról) Németország hiperinfláció (Schaht-reform) → új márka Az aranystandardra való visszatérés kísérlete

A bizonytalanság kora – a két világháború között A békeszerződés gazdasági következményei Az irreális jóvátétel ellehetetleníti Németországot→ ez visszahat a kereskedelmi partnerekre → új háború Németország később szabotálta → Ruhr-vidék elfoglalása Majd Dawes-ter (1924) és Young-terv (1929): fizetési könnyítések, Anglia és az USA hitelez, ill. tőkét áramoltat

A központi költségvetés kiadásai a GDP százalékában, 1925 % 25 Központi költségvetés a GDP %-ában GDP/fõ 9000 Japán 8000 Magyarország 20 Belgium Görögország Finnország 7000 Írország Egyesült Királyság 6000 15 Bulgária Olaszország Franciaország Ausztria 5000 Indonézia Hollandia Spanyolország 4000 10 Korea Dél-Afrika Norvégia Németország Svédország 3000 Brazília Honduras Dánia Kanada Guatemala Mexikó 5 Ausztrália Egyesült Államok 2000 1000 1925 0 0 Fejlettség szerinti sorrend

Az állami kiadások további növekedése –válságkezelés, szociális kiadások A világháború után nem tér vissza a régi szintre az állami kiadás „Mesterséges prosperitás” 1924-től Az USA növekedése kiemelkedő Alacsony kamatok, könnyűpénz politikája Az USA hiteleitől függ a világ Megágyaz a válságnak

Az államháztartás kiadásai a GDP százalékában (Forrás: Tanzi V. (2005): The Economic Role of the State in the 21st Century. Cato Journal)   Laissez faire Bizonytalanság Vegyes Neoliberális állam kora gazdaságok kb. 1870 1913 1920 1937 1960 1980 1990 1996 2002 Ausztrália 18.3 16.5 19.3 14.8 21.2 34.1 34.9 35.9 35.6 Ausztria 10.5 17 14.7 20.6 35.7 48.1 38.6 51.6 51.3 Kanada na 16.7 25 28.6 38.8 46 44.7 41.4 Franciaország 12.6 27.6 29 34.6 46.1 49.8 55 53.6 Németország 10 32.4 47.9 45.1 49.1 48.5 Olaszország 13.7 17.1 30.1 31.1 42.1 53.4 52.7 48 Írország 18.8 25.5 28 48.9 41.2 42 33.5 Japán 8.8 8.3 25.4 17.5 32 31.3 39.8 Új Zéland 24.6 25.3 26.9 38.1 41.3 34.7 41.6 Norvégia 5.9 9.3 16 11.8 29.9 43.8 54.9 49.2 47.5 Svédország 5.7 10.4 10.9 31 60.1 59.1 64.2 58.3 Svájc 14 24.1 17.2 32.8 39.4 34.3 UK 9.4 12.7 26.2 30 32.2 43 39.9 41.1 USA 7.3 7.5 12.1 19.7 27 31.4 Átlag 10.8 13.1 19.6 23.8 28.0 41.9 43.0 45.0 43.5 Intervallum ≈ 5-15 10-15 15-25 20-30 25-35 30-45 35-50 35-45