Korok zenéi, dallamai, muzsikusai, szerzői és hangszerei ♫ A zene fejlődése ♫ Korok zenéi, dallamai, muzsikusai, szerzői és hangszerei

Az ének az állathangok (madárhangok) utánzásával kezdődött. (DARWIN) Az ének forrása az emelt hangú beszéd. (ROUSSEAU) A ritmus, illetve a munka ritmusa a zene forrása. (BÜCHER) Az ének gyökere közös a beszédével, mivel mindkettő hangzó közlése. (SPENCER)

Kőkor

Ókori Kelet zenéje Zene – az emberi világ része, ott születik, ahol az emberi kultúra. A dallamok mind szertartásokat kísérnek, vagy jeleznek. Az ókori Kelet felfedezi a PENTATÓNIÁT (5-fokú), amely az első kötött hangrendszer. A legrégibb hangszerek ezt a hangolást kapták. Zeneileg fejlett területek: Kína, India, Arábia, Egyiptom. A hangszerekről az ókori ábrázolások alapján van elképzelésünk.

A mezopotámiai líra https://www.youtube.com/watch?v=QpxN2VXPMLc

Üstdob és nagydob

Föníciai zenekar

Egyiptomi zenekar https://www.youtube.com/watch?v=VyZnN6B4n8Y

Újbirodalom, húros hangszerek

Egyiptomi fúvósok

A zene fejlődési útja: A Keleti zenekultúra megjelenése és találkozása a Földközi-tenger vidékén – a Kr.e. III. évezredtől – kölcsönhatást eredményez → világzenévé válik. A pentatónia – diatóniává (7-fokú rendszerré) válik – ez a mai zene alapja is. Felderül az OKTÁV fogalma – 7 v. 8 hangból álló hangsor.

Görög muzsika A Kr.e. 7-6. sz. fontos a görög zene szempontjából. Muzikosz – művelt ember. Virtuózok – „földi istenek” A zene a személyiségnevelés eszköze, de nem hiányozhatott a vallási szertartásokból, színpadi játékokból sem. Tájak hangsorai: dór, fríg, lyd, hippofríg, mixolid. Agonizmus Alig maradtak fenn emlékei

Görög pengetős hangszerek

A görög zene nem hal meg nyomtalanul, ráépülve jönnek létre: Róma zenéje és a gregoriánum Bizánc zenéje és a keleti egyházi zene A Balkán és a mediterrán térség népzenéje: a bolgár ritmusok.

A római zene alapjai Régi népi muzsika: Nászdalok (satura) Aratóénekek (triumpus) Farsangos mondókák Fegyvertáncok Etruszkok zenéje A hellenisztikus görög zenei áramlatok: zeneluxus, táncosok, komédiások.

Római zene Jellegzetességei: Nem a nevelés kísérője, hanem az ünnepélyes alkalmak fényét, hangulatát emelik (pl. diadalmenetek) A szórakoztatás eszköze (pl. lakomák alkalmával) PANTOMIM – önálló zeneműfaj – aktuális vonatkozású, ének- és táncbetétekkel megtűzdelt, látványos, zenés némajáték - ≈ Kr.e. 20. PYLADES szervezi az első revü- és varietészerű pantomim- előadásokat. A Kr.u. II. sz. – vándortársulatok alakultak, melyek galliai és germán városokba is eljutottak. Egyre nagyobb zenekarok kísérik az előadásokat: Lyra, tibia (aulos), pánsíp, dobok, tubák, csengők, fuvolák, kürtök, cimbalmok, víziorgonák (hydraulis).

Római kori fúvós hangszerek

Római kori víziorgona

Az antik római zene hanyatlása→ Bizánc, az átmenet = a Nyugat-Római Birodalom hanyatlásával, de !! A keresztény Róma legnagyobb érdeme, hogy összegezi és rendszerezi a hanyatló időszak hellenista zenéjét. Kelet-Római Birodalom → Bizánc – Kelet és Nyugat ötvöződése, amit a zene is tükröz: A császári palotában orgona és karének cseng A templomban Jeruzsálemből, Alexandriából és Antióchiából jött zsoltárokat és evangéliumi szakaszokat recitálnak, himnuszokat énekelnek. » A himnusz és mise innen indul (Kr.u. 4. sz)

A középkor zenéje (476-1450) 1. A nyugati zene számára Szent Ambrus (milánói püspök) teremti meg az „oldott stílust” – 386 - az ariánus zavargások ideje – „keleti módra énekelteti a hívőkkel a zsoltárokat és himnuszokat” → ezt a formát emelik liturgikus érvényre. 2. 590 – pestis, a Tiberis áradása, Gregorius pápává választása – 3 napos bűnbánó körmenet Rómában → Nagy Gergely újjászervezi az egyházat, megfogalmazza az istentisztelet rendjét, újjáteremti az éneket, amit róla neveznek el – gregorián éneknek.

Gregorián ének – egyszólamú latin nyelvű egyházi ének. Alapjai: Ambroziánus ének (himnuszok és keleties énekek) A bizánci liturgia Jeruzsálemi, antiochiai, kappadokkiai, alexandriai zsoltárok, prózaimák, evangéliumi szakaszok és himnuszok Az antik görög és római dallamok maradéka. Jellemzői: - Legegyszerűbb formája a recitáló felolvasás = szillabikus vagy szótagoló éneklés (1 szótagra 1 hang kerül) - Színesebb formája a melizmatikus gregorián dallamok – ókori eredetű, díszítéses – 1-1 szótagra több hang vagy egész kis dallamív juthat.

Gregorián ének – latin nyelvű, – bibliai témájú, – egyszólamú, – hajlításokban gazdag, – kötetlen ritmikájú, – hangszerkíséret nélküli. XI-XII. század – a többszólamúság megszületése. Formái: Paraphónia – kvart- és kvint hangközökben való éneklés, a két szólam merev távolságban követi egymást. Kánon – minden szólam ugyanazt éneklő, de az egyes szólamok egymás után lépnek be.

Világi zene a középkorban Énekmondók hősdalokat, mondákat, varázsénekeket, ráolvasó-mondókákat, gúnydalokat, siratókat énekeltek várról-várra járva. Hangszereik: krotta (kelta kishárfa, vonós), csatakürtök, szarukürtök, bronz harsonák. + Műfajok:csatadal (barritus), szertartási énekek, körtáncok. 1100 körül – trubadúr-zene – a dúr (dó)-hangsorra épülő zene: dallamos, vidám, csengő, kemény harmóniájú. Minnesang-Németország. A zene – gaya scienza – vidám tudomány, amely nem erőlködés műve, hanem a derűs ihleté. -A XIII. sz.-tól + műfajok: pastourelle, chanson, mesterdalok, táncok.

A reneszánsz tudományos forradalmat, művészeti átalakulást, megújulást hozó, meghatározó kulturális mozgalom Egyben művelődéstörténeti és művészettörténeti korszak, a középkor végét és az újkor elejét (korai újkor) felölelő átmeneti időszakra esik Kezdetét Itáliában a 14. századra, Európa többi részén néhol a 16. századra teszik A reneszánsz stílus a művészettörténetben jellegzetes korstílust is jelöl.

A XIX. sz. -tól reneszánsz kornak nevezik a XIV-XVI. sz A XIX. sz.-tól reneszánsz kornak nevezik a XIV-XVI. sz. közepéig terjedő időszakot. Az itáliai reneszánsz korszakolása: TRECENTO (protoreneszánsz illetve késő gótika) – 1300-as évek – XIV. század (Giotto, Cimabue, Ambrogio Lorenzetti, Gentile da Fabriano, Antonio Pisanello). Az elnevezés Giorgio Vasaritól származik. QUATROCENTO – 1400-as évek – XV. század (Masaccio, Fra Angelico, Sandro Botticelli Andrea Mantegna, Leonardo da Vinci, Paolo Ucello ) CINQUECENTO - 1500-as évek – XVI. század első fele (Raffaello, Michelangelo, Tiziano, Tintoretto, Veronese)

Az egyház szerepe: Az Egyház, korábban a tekintély legfőbb forrása, most rossz hírbe került, elvilágiasodott  A reneszánsz annak a mozgalomnak a része, amely az egyházi reformokhoz vezetett Nagyobb távlatból nézve a reneszánsz annak a fejlődésnek volt az 1. szakasza, amely a reformáción és a tudományos forradalmon keresztül a FELVILÁGOSODÁSBA torkollott Összetörte a középkori civilizáció öntőformáit, elindította azt a folyamatot, amelyből megszületett a „Modern Európa”!

A korszak tartalmi jellegzetességei, szellemi kísérői: Szellemi irányzat – humanizmus és reformáció Humanizmus «humanus (lat.)= emberi. Alapgondolata a sztoikusoktól átvett „sequere naturam”, a természet követése. Követelték az ember újjászületését az antikvitás szelleméből = eszményük a „kiművelt ember”. Kulturális alapja az antik görög és római szellem.↔ Humanista = műveltséggel bíró, az antik nyelveket és műveket ismerő ember. Előtérbe került a sokoldalúan képzett ember egyénisége: polihisztor (homo universale, a „teljes ember”) és művész fogalma. Elsődleges érték a „független gondolat”! Gyökeres szakítás a kk-i mentalitással (félelem a természettől)  az ember képes megbirkózni a világgal, amelyben él!

Reneszánsz zene XIV. sz. – Párizs – Ars Nova (Új művészet) Az ARS NOVA jellemzői: világi zene, mely öntudatos, szellemes, ötletes (virtuóz) szabadabb ritmika, világi dal- és táncformák, a lanttal és billentyűs hangszerekkel kísért szólóének Természet → egyszerűség → emberi hang » kamara zene Philippe de Vitry (1291-1361) – Petrarcha barátja, költő és pap. https://www.youtube.com/watch?v=JtoYz KX-e2A 1320 körül: ARS NOVA c. mű – a hangjegyírás reformja. Guillame de Machaut (1300-1377) – fr. Költő, zenész, zeneszerző. Az Ars Nova leg> alkotója. A lírai dal, érzelmes melódia első mestere, de írt még motettákat, balladákat, rondókat és miséket. Fő műve: Reims-i koronázási mise. https://www.youtube.com/watch?v=mvIE A2dBKGA

Reneszánsz zene Johannes de Muris (1340 körül) – a Sorbonne tanára és rektora Zeneelméleti művei: Musica practica Musica speculativa. Fr.o. ezután elveszti vezető szerepét a zenetörténetben, csak epizódikus felragyogásai lesznek. FIRENZE (XIV. sz.) Hangverseny, táncmuzsika a kertben → portatív hangszerek: pl. orgona, 5- húrú viella (viola), manikord (menakord), trombita, lant. Francesco Landino (1325- 1397) –zeneszerző, feltaláló- zenész, énekes, orgonás. Elve: a zenésznek figyelnie kell a költő igényeire és kiszolgálnia azt! https://www.youtube.com/w atch?v=nHXtzNxzOYs Heterofónia – hangszerrel kísért szólódal

Reneszánsz zene Duett vagy tercett Zenekarok Virtuózok ↔ hangszerre tanító könyvek, orgona-, viola- és lantiskolák. XVI. sz. – a frottola-zene kivirágzása – rövid, táncszerű világi dalok zenéje, háromszólamú, refrénes alakban. Népies eredetű, de a humanizmus udvari műfajjá tette. A szöveg fontossága – a zene új nyelvvé, fegyverré vált. Funkciója szerint 2 fajta zene: 1) templomi zene – vox humana – a capella 2) kastély és piac – hangszeres zene. A capella – hangszerkíséret nélküli kóruszene. 2-féle szerkesztésmódja: polifon, homofon.

Reneszánsz zene Giovanni Pierluigi da Palestrina (1525-1594) – a késő-reneszánsz leg> komponistája. 105 mise, 250 motetta. A polifon szerkesztés leg> mestere, a templomi zene megmentője (tridenti zsinat 1546-63). Fő műve: Marcell pápa miséje (1563).

Reneszánsz zene Németalföld: Josquiin de Prés (1450-1521) – musica riservata! Németország: Orlando di Lasso (1532-1594) – „Európa zenefejedelme”, kb. 2000 művet írt, az akkori minden műfajban. Anglia: William Byrd (1543- 1623).

Reneszánsz zene Világi zene – XVI. sz. vége – 2 új műfaj: - Frottola → madrigál = négyszólamú társas ének, eredetileg pásztorének. - Chanson = lírai költemény. Mindkettő nemzeti nyelvű. Befejeződik a tánc és a ballo (baletto) különválása. Motetta: a gregorián énekből alakul ki, Jellemzői: vallásos tárgyú, latin szövegű, többszólamú énekes műfaj

Köszönöm a figyelmet!