Élet-halál?
„az irodalom élet és halál kérdése, az irodalom az hivatás, értitek, az nem járja, hogy mellékesen, mintha desszert lenne...”
„A következő komment fogad: @szivarvanylany „Fujj de ellegm van a magad-fajta kis mu depisekttol, meny es inkabb jácc a babaidal koszcsi puszcsi.” Hangosan röhögve eldobtam a telefonom az ágyra. A helyesírásán azért van még mit csiszolni. Rendes kommentháború alakult ki a posztom alatt. A „lol először tanulj meg írni aztán oltogasd a mi Tumblrgirlünk, köszcsi puszcsi” -ból volt a legtöbb. Már nem is reagáltam rá, inkább csak lájkoltam a kommentjét poénból. Azért ő se volt rest. Gyorsan visszaoltott mindenkit, de az azokra adott reakciók miatt fülét-farkát behúzva kitörölte a véleményét. Ez gyors volt. Sokszor kapok ilyen kommenteket, általában olyanoktól, akik azért sírnak mert nem kapták meg a legújabb Iphone-t, és nem érzékelte az arcukat a Snapchat kutyafilter. Ebből a felindulásból írtam egy posztot róluk. Vagy rólunk. Most tökre egy mai sorozat vagy tiniregény hátsó borítóján érzem magam. Na mindegy.”