Kozmológia A kozmológia a Világegyetemmel mint egésszel foglalkozó tudomány.

Fontos felfedezések Kr.e 4. sz. — Arisztotelész felvet egy Föld központú világegyetemet. 1543 — Nicolaus Copernicus Napközpontú univerzum elmélete. 1687 — Isaac Newton törvényeiben leírja az égitestek mozgását. 1837  — Először határozzák meg egy naprendszeren kívüli csillag távolságát. 1905 — Albert Einstein közzéteszi a Speciális Relativitáselméletet. 2014 — Bizonyítékot találnak a gravitációs hullámokra.

A lapos Föld elmélet A tudománytörténet hatalmas mérföldköve volt, amikor általánosan elfogadottá vált, hogy a Föld gömbölyű. „Vannak olyan csillagok, amelyek Egyiptomból vagy Ciprusról láthatók, de északon már nem” – írta Arisztotelész az időszámításunk előtti IV. században. Ebből arra következtetett, hogy a Földnek gömbölyűnek kell lennie, méghozzá „nem túl nagy méretű[nek], hiszen akkor ez a hatás nem válna ilyen gyorsan nyilvánvalóvá”. Bár már Arisztotelész előtt is voltak filozófusok, akik pusztán logikai gondolkodással kimutatták, hogy a Föld nem lehet lapos, még sok évszázadnak kellett eltelnie, míg a portugál Magellán expedíciója folyamatosan nyugat felé haladva körülhajózta a földet, és ezzel egyértelműen és mindenki számára bebizonyították, hogy a Földnek nincs széle, ahonnan a semmibe esnek a hajók. De vajon tényleg mindenkit meggyőztek? Néhány évszázadnak el kellett telnie ugyan, de idővel újra felbukkantak az állításban kételkedők. A XIX. században az angliai Norfolk egyik folyóján, az Old Bedford Riveren számos kísérletet végeztek Samuel Rowbotham és követői. A folyó tíz kilométeres egyenes szakaszán igyekeztek távcsövekkel, földmérő műszerekkel megmérni, hogy az egyre messzebb helyezett tárgyak milyen szögből látszanak. Ha a föld gömbölyű lenne – okoskodtak –, akkor az ismert nagyságú tárgyak lassan eltűnnének a horizont mögött, és így egyre alacsonyabbnak tűnnének. Rowbotham első mérései azonban cáfolni látszottak ezt az állítást. Nem is kellett több neki, cikket, majd vastag könyvet írt arról, hogy a Föld lapos, később pedig „tudományos” társaságot alapított a gömbölyű Föld dogmájának cáfolatára.

Az ősrobbanás elmélet A Világegyetem keletkezésének legelfogadottabb elmélete az Ősrobbanás. Ennek megfelelően a világegyetem észlelhető része kb. 15 milliárd évvel ezelőtt egy kis térrészbe volt összezsúfolva, majd valami miatt szétrobbant. Az elmélet bizonyítékának lehet tekinteni több észlelést, pl. a galaxisok távolodását, vagy a minden irányból egyforma intenzitással érkező maradék sugárzást. A számítások szerint a robbanás pillanatában végtelen sűrűségű és végtelen nagy hőmérsékletű anyagenergia volt pontszerű térben összezsúfolva. 1 másodperc múlva a hőmérséklet kb. 10 millió Kelvin fokra csökkent, a részecskék többszörös átalakulása során kialakulnak a fotonok, elektronok és neutrínók. 3 perc múlva már kialakulnak a protonokból és a neutronokból az első atommagok, 300.000 év múlva pedig az első atomok. 1-2 milliárd év múlva megszületnek a galaxisok, 8 milliárd év múlva a Naprendszerünk, 15 milliárd év múlva pedig mi. Ha az Ősrobbanás óta az idő függvényében ábrázoljuk a világegyetem hőmérsékletét vagy sűrűségét, egy olyan exponenciális görbét kapunk, ahol 0 időhöz végtelen nagy sűrűség tartozik, ami nagyon rövid idő alatt rohamosan csökken. A tér ma is tartó tágulása mellett a görbe majdnem vízszintesre szelídül. Ma még nem tudjuk, hogy a tágulás mindig tartani fog-e, vagy átvált összehúzódásra. Forrás: http://univerzum.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1094572

A naprendszer keletkezése A: A gáz és por anyagú kozmikus felhő sűrűsödni kezd. B: A tömeg a forgó mozgás miatt szétlapul. C: A külső részekből gyűrűk szakadnak le, melyeknek anyaga bolygókká tömörül

Néhány szép kép

Tejút

Köszönjük a figyelmet!