Idojaras szamitas.

Az előadások a következő témára: "Idojaras szamitas."— Előadás másolata:

1 Idojaras szamitas

2 Minimum számítás

3 Maximum számitás

4 Átlag számitás

5 Hőmérséklet A hőmérséklet az anyagok egyik fizikai jellemzője, állapothatározó. Változása szorosan összefügg az anyag más makroszkopikus tulajdonságainak változásával. E jellemzőt az ember elsősorban tapintás útján, a hőérzettel észleli, másodsorban hőmérő segítségével. A hőtan, más néven termodinamika tudományának egyik alapfogalma, intenzív mennyiség, tehát nem additív, két test között hőáramlással kiegyenlítődésre törekszik. A hőmérőkben található folyadék - legtöbbször higany vagy etanol - folyadékszintje a hőmérséklet-változás hatására végbemenő hőtágulás miatt változik. Fizikai szempontból a termodinamika hőmérséklet az anyagot felépítő részecskék átlagos mozgási energiájával kapcsolatos mennyiség. A részecskék egy szabadsági fokra (például egy kitüntetett irányú mozgásra) jutó mozgási energiájának hosszabb időtávon mért átlaga T hőmérsékleten kT, ahol k a Boltzmann-állandó. Hangsúlyozzuk tehát, hogy a hőmérséklet egy olyan fizikai mennyiség, amit meghatározásakor arányosnak választottak az anyagrészecskék kinetikus energiájával, és a Boltzmann-állandó a választott skáláink miatt lesz adott értékű. Látszik, hogy a hőmérséklet statisztikus fogalom, ilyen szempontú leírása a statisztikus fizika témakörébe tartozik.

6 A hideg-meleg fogalma A hideg és meleg a tudományban a környezethez viszonyított hőmérsékletet jelenti. Előjelét a hőáramlás iránya fejezi ki. Tehát hideg az az anyag, amely felé hőáramlást észlelünk; míg a meleg dolgokból kifelé észlelünk hőáramot. Az a hely, ahol bármely általunk vizsgált térbe hő áramlik be, pozitív forrásnak nevezzük. A fiziológia szempontjából a természetes hőszabályzás által fenntartott normális testhőmérsékletet nevezik "meleg"-nek, vagyis ami ideális az adott melegvérű (homeoterm) élőlény életműködéseihez. Azt a jelenséget, amikor a szervezet képtelen az állandó testhőmérséklet fenntartására, és az jelentősen a normális érték fölé emelkedik, hipertermiának nevezik. Ennek ellentéte a testhő normális érték alá történő csökkenése, a hipotermia.

7 A hőmérséklet mérése A homerseklet merese
Arról, hogy egy test mennyire hideg vagy meleg, azaz milyen a hőállapota, a hőmérséklete ad információt, a hőmérséklet számszerű értékét pedig hőmérővel mérhetjük meg. Mérjük meg egy edényben lévő víz hőmérsékletét hőmérővel! Tételezzük fel, hogy azt találjuk, hogy a víz éppen 23 fokos. Ekkor ezt így írjuk le: T=23 °C, ahol T a hőmérséklet jele, a °C pedig a hőmérséklet mértékegységét jelenti, amit Celsius-foknak olvasunk..

8 Folyadékos hőmérők működési elve:
A folyadékos (alkoholos, higanyos) hőmérők működési elve a folyadékok hőtágulásán alapszik. Bár a folyadékot tartalmazó üvegtartály térfogata is változik a hőmérséklet-változás során, a benne levő folyadék térfogata lényegesen nagyobb mértékben változik meg. A hőmérőn a jelzőskálát (a fokokat) két speciális alappont között egyenletes beosztással készítik. A legismertebb, legelterjedtebb hőmérő nálunk az alkoholos hőmérő (például a szobahőmérő). Az alkohol egy tágulási tartályban helyezkedik el, melyhez hajszálvékony üvegcső (kapilláris) csatlakozik, melyben az alkohol annál magasabbra emelkedik, minél melegebb lesz. Ugyanilyen elv alapján működik a higanyos hőmérő is, amelynek azonban más a mérési tartománya. A Celsius-skála szerint működő hőmérőkön (függetlenül attól, hogy alkoholt vagy higanyt használnak benne) a két alappont a víz fagyási (0°C) és forrási (100°C) hőmérséklete normál légnyomás mellett.

9 Hőfelvétel-hőleadás:
A testek hőmérséklete gyakran változik köznapi jelenségek, különböző kölcsönhatások során. Az ilyen folyamatokat nevezzük termikus kölcsönhatásoknak. Tegyünk egy főzőpohárba szobahőmérsékletű vizet! Mérjük meg a hőmérsékletét, majd helyezzünk bele jól felhevített fémgolyót! Méréseink szerint a pohárban lévő víz felmelegedett, hőmérséklete nőtt. Azt is megállapíthatjuk, hogy mennyivel változott meg a víz hőmérséklete (a hőmérséklet-változás jele: ΔT). Az előző mérést végezzük el úgy is, hogy a forró test helyett egy, a hűtőszekrényben előre jól lehűtött fémgolyót teszünk a szobahőmérsékletű vízbe. Ebben az esetben a víz jól mérhetően lehűl, csökken a hőmérséklete. Bár a fémgolyó hőmérsékletét nem mértük (ez nem is lenne egyszerű), tudjuk, hogy a kísérlet során mindkét esetben megváltozik annak is a hőmérséklete.