Az Európai Unió intézményrendszere és döntéshozatala Készítette: Domonkos Endre EU-integrációs alapismeretek

I. Döntéshozatali eljárások a Parlament bevonása szerint A Szerződés minden egyes kérdésben külön rendelkezik arról, hogy a Parlament milyen feltételekkel vehet részt a döntések kialakításában. A közösségi jogalkotás négy eljáráson (a konzultációs, az együttműködési, a hozzájárulási és az együttdöntési eljáráson) keresztül valósul meg. A jogalkotási eljárások melletti egyéb eljárásokat pedig jól körülhatárolt esetekben alkalmazzák. Ma alapvetően a konzultációs és az együttdöntési eljárások alkalmazása jellemzi a közösségi jogalkotást.

XV. A konzultációs eljárás Az Egységes Európai Okmány bevezetéséig a konzultációs eljárás számított lényegében az egyetlen jogalkotási eljárásnak. A konzultációs eljárás során a legkisebb az EP érdekérvényesítő ereje, de befolyása nem elhanyagolható. Az eljárás lényege: a Tanács csak a Parlament állásfoglalásának beszerzése után dönthet. A Parlament állásfoglalását ugyan a Tanácsnak nem kell figyelembe vennie, de annak hiányában sem hozhat döntést.

XVI. A hozzájárulási eljárás A hozzájárulási eljárást az Egységes Európai Okmány vezetett be, lényegében vétójogot biztosít a Parlament számára a Szerződések által ebbe a körbe utalt néhány – általában az Unió fejlődése szempontjából kiemelt fontosságú – terület esetében. E döntési eljárás során egy adott kérdés elfogadásához az Európai Parlament egyetértése szükséges a Tanács döntése előtt. Az eljárás során a Parlament nem élhet módosításokkal. A hozzájárulás erős döntéshozatali jogkört biztosít a Parlament számára. DE: a Parlament nem javasolhat módosításokat az elé terjesztett tervezetekhez, csak elfogadhatja, vagy elutasíthatja azokat.

XVI. Az együttdöntési eljárás I. Az együttdöntési eljárást a Maastrichti Szerződés vezette be 15 közösségi területen. Az együttdöntési eljárás során a végső döntést csak az Európai Parlamenttel egyetértésben lehet meghozni. A Parlament a Tanáccsal egyenrangú társdöntéshozó. Az együttdöntési eljárást általában olyan területeken vezették be a különböző szerződések (Maastricht, Amszterdam és Nizza), amelyek közvetlenül érintik az uniós polgárok érdekeit (pl. munkaerő szabad áramlása, foglalkoztatás, szociálpolitika, egészségügy, fogyasztóvédelem).

XVI. Az együttdöntési eljárás II. Az együttdöntési eljárás első lépésében a Bizottság egyidejűleg eljuttatja javaslatát a Tanácshoz és az EP-hez (Egyidejű beterjesztés a két intézmény számára!). A Tanács – bár a vitát már megkezdi korábban – csak a Parlament állásfoglalásának ismeretében hozhatja meg döntését. A Bizottság javaslatáról először a Parlament fogad el állásfoglalást, mely tartalmazhat módosító javaslatokat. Amennyiben a Tanács nem ért mindenben egyet a Parlamenttel, akkor saját javaslatot, ún. közös álláspontot ad ki és bocsát a Parlament rendelkezésére, amit utóbbi ún. második olvasatban megtárgyal.

XVI. Az együttdöntési eljárás III. A második olvasattól – a Tanács közös álláspontjának kibocsátásától kezdve – az eljárás szoros határidőkhöz kötött. Az EP négy lehetősége: 1.) nem ad ki állásfoglalást; 2.) elfogadja a Tanács közös álláspontját; 3.) abszolút többséggel elutasítja a Tanács közös álláspontját; 4.) abszolút többséggel módosításokat javasol a Tanács közös álláspontjához. Abban az esetben, ha a Tanács ekkor sem ért egyet mindenben a Parlamenttel, akkor kezdődik a nagyon speciális harmadik olvasat.

XVI. Az együttdöntési eljárás IV. A harmadik olvasat keretében hat héten belül (amely két héttel meghosszabbítható) ún. egyeztetőbizottságot hívnak össze. Az egyeztetőbizottság feladata: kompromisszum elérése a jogszabállyal kapcsolatosan. Az egyeztetés háromféle eredménnyel érhet véget: Az egyeztetőbizottság egyezségre jut. Az egyeztetőbizottság egyezségre jut, de az EP plenáris ülése vagy a Tanács közül valamelyik a számára előírt többséggel nem hagyja jóvá a közös tervezetet, így a jogszabályt nem fogadják el, az eljárás eredmény nélkül zárul le. Az egyeztetőbizottság nem jár sikerrel, nem tud egyezségre jutni.

XVII. Intézményi változások a Lisszaboni Szerződésben Közös kül- és biztonságpolitikai főképviselő + Európai Tanács elnöki tisztségének létrehozása Európai Unió önálló jogi személyiséggel történő felruházása. Európai Parlament és a nemzeti parlamentek EU-döntéshozatalban való szerepének megerősítése. ÚJ INTÉZMÉNY KERÜLT BEVEZETÉSRE: ha az Unió egymillió állampolgára aláírásával hitelesítve kéri, akkor konkrét ügyben kérhetik a Bizottságtól a jogszabály felülvizsgálatát.

XVIII. Hatáskörök megoszlása a Lisszaboni Szerződésben I. A szerződés az alábbi politikák esetében határozza meg az EU kizárólagos hatáskörét: - vámunió; - a belső piac működéséhez szükséges versenyszabályok megállapítása; - monetáris politika azon tagállamok tekintetében, amelyek hivatalos pénzneme az euró; - a tenger biológiai erőforrásainak megőrzése a közös halászati politika keretében; - közös kereskedelempolitika.

XVIII. Hatáskörök megoszlása a Lisszaboni Szerződésben II. A szerződés 4. cikke felsorolja az Unió és a tagállamok között megosztott hatáskör alkalmazásának területeit: Szerződés 5. cikke: tagállamok összehangolják gazdaságpolitikájukat, amihez kapcsolódóan a Tanács fogad el intézkedéseket és átfogó iránymutatásokat. Az Unió a foglalkoztatáspolitika összehangolása céljából intézkedéseket hozhat + iránymutatásokat dolgoz ki. Az EU a tagállamok szociálpolitikájának összehangolása céljából kezdeményezéseket tehet.

XVIII. Hatáskörök megoszlása a Lisszaboni Szerződésben III. Az EUMSz 6. cikke felsorolja azokat a területeket, ahol az EU a tagállamok intézkedéseit támogató, összehangoló vagy kiegészítő intézkedések végrehajtására vonatkozóan rendelkezik hatáskörrel. Ezek a területek a következők: - az emberi egészség védelme és javítása; - ipar; - kultúra; - idegenforgalom; - oktatás, szakképzés, ifjúság és sport; - polgári védelem; - igazgatási együttműködés.

XIX. Döntéshozatal a Lisszaboni Szerződés alapján A Szerződés értelmében az Európai Unió döntéshozatalában – hacsak a dokumentum másként nem rendelkezik – a rendes jogalkotási eljárás válik alapesetté. A konzultációs és hozzájárulásról egyetértésre keresztelt eljárások pedig különleges jogalkotási procedúra részeként jelennek meg. Lisszaboni Szerződés a közös kül-, biztonság- és védelempolitikát kivéve gyakorlatilag minden uniós politikában a rendes jogalkotási eljárás jelenti az alapvető döntéshozatali módszert. A Lisszaboni Szerződés értelmében a nemzeti parlamentek az EP-vel és a Tanáccsal egy időben értesülnek az Európai Bizottság jogszabály-javaslatairól. A Tanácsban a minősített többség válik alapesetté, ennek tartalma azonban jelentősen átalakul. A súlyozott szavazatok helyett egy átmeneti időszak után, 2017-től kettős többség lép életbe.

Köszönöm a figyelmet!