A strukturalista, a hermeneutikai és a dekonstruktív interpretáció 2016. október 25.

Strukturalista interpretáció Franz Kafka: Az ítélet Elbeszélés és elbeszélt történet megkülönböztetése Konvencionálisan induló elbeszélés – egyes szám harmadik személyű külső narrátor (nem tudjuk meg a történetből ki ő) Beszédes a paratextus („Történet”) – felhívja a figyelmet a szöveg fikcionáltságára

Strukturalista interpretáció II. A mese és a példázat elbeszélői konvenciójára emlékeztet Fel kell tennünk a kérdést: „ki lát?” és „ki beszél?” – Az ítéletben nagyon sokáig E/3. és múlt időben beszél a narrátor, de a főszereplő szemszögéből látjuk az eseményeket A semleges, testetlen hang keveredik egy meghatározott belső fokalizációval

Strukturalista interpretáció III. Közelség és távolság, közvetlenség és közvetítettség, szubjektivitás és objektivitás keveredik A szöveg második felében ez eltűnik és helyét a szereplők dialógusa veszi át (az elbeszélés vége tisztán ütközteti a két formát) Az elbeszélt történet vizsgálata: az alcímben szereplő „történet” annyiban más egy puszta eseménysortól, hogy itt nemcsak egymásra, hanem egymásból következnek az események

Strukturalista interpretáció IV. A történetben radikális váltás történik: az önmegvalósításból önmegsemmisítés lesz Több kérdés is megválaszolatlan marad (pl. miért ítélte halálra a fiát az apja?) Az apa ellentmondó kijelentéseit és különös viselkedését nem kommentálja, nem magyarázza meg az elbeszélő Hiányzik az apa fókusza, esetében nincs elbeszélt monológ – csak az önkény van, amely mindent megértést kizár A fiú perspektíváját tudjuk átélni csak

Hermeneutikai interpretáció Maga a cím jogi fogalom, mint A per esetében Az ítélet mint fogalom a hermeneutikában is fontos – a történet egyszerre lesz a hermeneutikai megértés konvenciója és a hagyományos értelemkeresés provokációja Hagyományosan kezdődik, de kellően provokatív a keretmegoldás: folyóval kezdődik és azzal zárul

Hermeneutikai interpretáció II. A kereten belül az ablak motívuma lesz fontos – az apával való találkozáskor is az tűnik a főszereplő szemébe először – a befejező mondat is egy ablakon át látó perspektívát idéz meg A levelezés is arra irányítja a figyelmet, hogy itt a szövegolvasás a történetben is központi szerepet kap Először a barát, majd az apja, végül a saját életét is interpretálja a főhős A barát értelmezése: egy Doppelgänger-történetként is olvasható

Hermeneutikai interpretáció III. A levélolvasás magában hordozza félreértés lehetőségét (háromszor is említ egy eljegyzést, így a barát felfigyel erre) Az apa ugyan hátrányban van a fiához képest (rossz a szeme) – de a szóbeli ítélet erősebb a levél többértelműségéhez képest A fia leleplezését is egy magasabb értelem, egy kontextuális rend segítségével éri el Kontextus az ítéletnél: a kereszténység – az ítéletnek csak a végrehajtásban lesz először értelme

Hermeneutikai interpretáció IV. A novella értelmezhető, tehát nem értelmetlen – de nagyon sok minden nem tisztázható, mert igen dolog kevés történik (a legtöbb közvetve) Az ítélet olvasható a hermeneutika teljesítőképességének kritikájaként is Nemcsak kétségbe vonja a szöveg a világ olvashatóságát, de azt a kérdést is felteszi, hogy mitől lesz egy olvasásmód jó vagy rossz

Dekonstruktív interpretáció Kafka levele: ezen novellán nincs mit magyarázni – közvetlen értelmet csak a hermeneutika feltételez – közvetett értelme van: az értelem szubverziója Első látásra a novella szeret az értelmetlen szöveg szerepében tetszelegni Vannak benne felismerhető rendek (gazdasági, családi) – de ezek egyben jelrendszerek is, melyek érvényessége kioltódik De a kioltás még létre hozhatja az értelem új konstrukcióját

Dekonstruktív interpretáció II. A szöveget kijelentésformák keretezik: az elején a levél, a végén az ítélet – ez utóbbi értelmetlen, amely csak a végrehajtásában kap értelmet (az értelem szubverziója, amelyből értelem születik) Georg egy köztes állapotban van: szerelem és halál, siker és kudarc, hatalomátvétel és hatalomvesztés, konstrukció és destrukció között Ahogy veszíti el a hatalmát a fiú, úgy tűnik el a szöveg értelme – a végső értelem az értelem tagadása lesz

Dekonstruktív interpretáció III. A kezdetet jelentő levél és a befejezést jelző ítélet között helyezkedik el az apa-fiú párbeszéd – annak középpontjában pedig a barát kérdése áll (egyszer sincs az olvasó arról biztosítva, hogy létezik a barát) A barát a szignifikáció játékára példa – illetve sok jelentést felvehet, de leginkább a jelölőfolyamat rendszerével vonható párhuzam: kinek áll hatalmában megmondani, mit jelent a barát? A barát tehát egy jelrendszer, melynek birtoklója egyben élet és halál ura

Dekonstruktív interpretáció IV. Georg elveszíti szubjektumstátuszát: a jeleket nem tudta uralni, így maga lett a jelek alávetettje Ahol a szöveg az értelem aláásásáról beszél, ott kiteljesedik a szöveg szubverziója – Georg az olvasó reprezentánsa lesz: ami vele a szövegben, az az olvasóval a szöveg olvasásakor történik meg – mindkettő egy negatív ítéletnek veti alá magát, amit a différance, az el-különböződés terjeszt ki rájuk a dekonstrukció ott is nyitva hagyja a jelentés problematikusságát, ahol a jelentést mi hajlamosak vagyunk magától értetődőnek venni