A korai németalföldi festészet rejtett szimbolizmusa és (látszat)realizmusa

„spirituális dolgok testi metaforákban” „spirituális dolgok testi metaforákban”. Valóság és szimbólum a korai flamand festészetben – jellemzi a problémát Erwin Panofsky, az ikonográfiai/ikonológiai vizsgálódások egyik legnagyobb tudósa. A korai flamand festészet jellegzetességeit vizsgálva jut el az illúziókeltő realizmus és rejtett (szemben a korábbi nyílt, leplezetlen) szimbolizmus feltárásáig a korszak festőinél. Az egész világegyetemet betölti a „gyönyörűséges allegóriák ragyogása”, és Isten, aki többé nincsen jelen látható alakban, minden látható tárgyon átsugárzik. A művészetet a korai flamandoknál így áthatja a látható világ teljes átlényegítésére való törekvés, leplezett szimbólumok formájában.

Yolande de Soissons 1275-ös Zsoltároskönyvének Keresztrefeszítés jelenetén a szimbólum nem rejtett: Miasszonyunk szívébe valóságosan beléhatol a „bútőr”, amit hajdan Simeon jövendölt meg a Templomban. Továbbá a keresztfára valóságosan rátelepedett a Krisztus-jelkép pelikán. Maga a kereszt pedig egyszerre emberi alkotás és dús lombú fa, hiszen életfáról is szó van.

A Dürer-képen Soissons kardját írisz, kardliliom (gladiolusz) helyettesíti a boldog anyaságában ábrázolt Mária mellett: megjelent a rejtett szimbolizmus. A. Dürer: Rózsafüzérünnep

A. Dürer: A királyok imádása 1504 A Dürer-képen Soissons kardját írisz, kardliliom (gladiolusz) helyettesíti a boldog anyaságában ábrázolt Mária mellett: megjelent a rejtett szimbolizmus.

Lám, az itáliai művészetben is jelen van a „rejtett” szimbolizmus, de LORENZETTI, Ambrogio The Presentation in the Temple 1342 Panel, 257 x 168 cm Galleria degli Uffizi, Florence Lorenzetti képén a templomot Mózes, Józsua és angyalok szobrai díszítik, jóindulatú támogatásukról biztosítan-dó a jelenetet. Valós alakjukban már nem festhetők oda, ellentétben azzal, ahogyan lát-hattuk például ugyancsak Mózest, Bálámot és Kajafást Soissons minia-túráján. Lám, az itáliai művészetben is jelen van a „rejtett” szimbolizmus, de a trecentóban nem nehéz a szimbó-lumok álöltözete mögé látni: valamennyien szobrok vagy dombor-művek formájában jelennek meg. A korai flamand festészetben azon-ban a rejtett szimbolizmus módszerét minden egyes tárgyra (emberi alkotás és természeti tárgy) kiterjesztették, általános elvként alkalmazták.

Leonardo da Vinci: Cecilia Gallerani portréja (Hölgy hermelinnel) 1483-90 Krakko, Czartoryski Museum Egy itáliai „szimbólum” sokkal későbbről, immár a kereszténység körén kívülről: a hölgy kilétének kétszeres bizonysága a karjában tartott ragadozó: a hermelin szerepel Lodovico Sforza, a hölgy szeretőjének címerképében; az állat görög neve pedig galén, ami a Gallerani névre utaló képrejtvénynek is felfogható.

Hans MEMLING: Diptychon: Az igaz szerelem allegóriája 1485-90 tölgyfa, olaj 43 x 18 cm Metropolitan Museum of Art, New York és Museum Boijmans Van Beuningen, Rotterdam A hölgyet itt sem keresztény szimbólumok környezik: a kezében tartott szegfű a házassság jelképe; a szomszédos panelon az inni hajoló fehér ló hátán vigyorgó majom, mely maga a bűn, bűnösség: bujaság és az önzés - a rossz szeretőt jelentheti így a kép, mert a ló gyakori megképzője a szerelem tematikának. A szelíden a széplány felé forduló barna ló a hűséget jelenti.  

Melchior Broederlam: Dijoni oltár Melchior Broederlam: Dijoni oltár. Angyali üdvözlet és Mária látogatása (1393-1399) A kép előterében Mária egy nyi-tott, gótikus szoborfülkében ül, mögötte titokzatos, keleties, kupolás épület (utalás az Új-, illetve az Ószövetség világára). Leghátul, a csarnok (loggia) átlátszó gótikus oromzatán a három, nem teljesen odaillő, mert sehová sem vezető ablakot a mérműveken átra-gyogó aranyszínű háttér vilá-gítja meg. E három „indokolatlan”, külö-nösképp kiemelt ablak csakis szimbólum lehet: a Szentháromságot jelképezi. Máriát a „Szentháromság templomának és szentélyének” tekintették.

Melchior Broederlam: Dijoni oltár. Jézus bemutatása és menekülés Egyiptomba.(1393-1399) Az előtérben fakadó forrás apokrif motívum, kissé hátrább lévőnek tünteti fel a csoportot, a mélybe vezető ösvény szintén hozzájárul a térélmény fokozásához. Ilyen kezdetleges eszközöket alkal-maztak a festők a tájképfestészet késő-középkori megújulásának kezdetén. Flamand megfigyelőkészséget mutatnak az arcok, és méginkább a kulacsából nagyot húzó József. Pompás, közvetlen hatású rusztikus zsánerfigura.

Flémalle-i Mester: Mérode Altarpiece (detail) c Flémalle-i Mester: Mérode Altarpiece (detail) c. 1427 Oil on wood Metropolitan Museum of Art, New York A szoba telve csendéletnek „álcázott” Mária- és Jézus-szimbólumokkal, melyeket sokszori előfordulásuk okán azonosítani tudunk: liliom, gyertya, földön ülés, oroszlán-faragvány a kanapé karfáin (az oroszlánok a bölcs Salamon trónusát idézik, s ez a korszak kedvenc eszköze a Madonnának mint a „Bölcsesség székének” megjelenítésére) stb.

Flémalle-i Mester: Mérode Altarpiece (detail) c Flémalle-i Mester: Mérode Altarpiece (detail) c. 1427 Oil on wood Metropolitan Museum of Art, New York

Mérode Altarpiece (detail) c Mérode Altarpiece (detail) c. 1427 Oil on wood Metropolitan Museum of Art, New York

Flémalle-i Mester: Annunciation (detail) 1420s Tempera on wood Musées Royaux des Beaux-Arts, Brussels

VÉGE