A nyelv mint jelrendszer Ember és nyelv A nyelv mint jelrendszer

A nyelv mint jelrendszer A nyelv gondolatokat kifejező elemek rendszere, jelelemekből felépülő jelekből, ezeket összekapcsoló szabályokból és használati utasításokból (szokásokból és hagyományokból) áll.

A jel fogalma „Jel az, ami az érzékelésnek önmagát, a léleknek pedig önmagán kívül valami mást tár elébe.” Szent Ágoston

egy érzékelhető dolog és egy információ kapcsolata, egysége: A jel természete A jel: egy érzékelhető dolog és egy információ kapcsolata, egysége: JELÖLŐ+JELÖLT

Az érzékelt dolog és a közvetített információ kapcsolata természetes, oksági kapcsolat

konvencionális kapcsolat (megegyezésen alapuló)

hasonlóságon alapuló kapcsolat

Tehát: Ikon: hasonlósági kapcsolat Index: oksági kapcsolat Szimbólum: önkényes, konvencionális kapcsolat

A jelek tulajdonságai: Érzékszervekkel fölfoghatók (láthatók, hallhatók, tapinthatók)

Túlmutatnak önmagukon, érzékelhető jeltestből és jelentésből állnak.

Információt továbbítanak.

Mindig valamilyen rendszer, jelrendszer tagjai.

Csak akkor működnek jelként, ha egy közösség elfogadja és így használja őket.

A jelek fajtái ikon index szimbólum

ikon A jel és jelölt között hasonlóság van. A jel teste nincs fizikai kapcsolatban a jelölttel, de hasonlít rá.

Példa az ikonra hieroglifák, piktogramok, római számjelek, ide tartoznak még a hangutánzó szavak.

index A jel és jelölt között ok-okozati, logikai, térbeli, időbeli kapcsolat van. (A jel jelteste szorosabb-lazább fizikai kapcsolatban áll a jelölttel):

Példa az indexre egy állat lábnyoma, egy 50 kilométerre lévő vulkán torkából előgomolygó 15 km magasságú füstoszlop, a prérikutya kígyót kiáltó ugatása stb.

szimbólum A jel és jelölt között a jelhasználó közösség teremt kapcsolatot. A jel teste nincs fizikai kapcsolatban a jelölttel, és nem is hasonlít rá.

Példa a szimbólumra az összes hangjelölésre épülő nyelv legtöbb szava (a hangutánzóak kivételével), az összes betű, az arab számjelek stb.

Jelentéstani fogalmak

denotatív jelentés a szó hétköznapi fogalmi jelentése

szintaktikai jelentés a szó mondatrészbeli jelentése és szerepe

lexikológiai jelentés szótári jelentés, a szó jelentéstartalma és használatának szabályai.

pragmatikai jelentés a szó felhasználási lehetőségei

konnotatív jelentés a szó többletjelentése (érzelmi, hangulati, gondolati többlet)

motivált szavak: alaktanilag tagolt (képzett, összetett vagy igekötős szavak) vagy a jelentésnek belső indokoltsága van. Pl. hangutánzó, hangulatfestő szavak

motiválatlan szavak Alaktanilag tagolatlanul hordozzák a jelentést. Pl. fű, tej, víz

Feladat: Azonosítsa a következő jeleket!

A nyelvi jel JELÖLŐ (hangkép) és JELÖLT (fogalom) kapcsolata fogalom+hangkép

A fonéma jelentés-megkülönböztető szerepet betöltő hang, nem tekinthető nyelvi jelnek, csak jelelemnek, mivel nincs önálló jelentése.

Példák: A z egymással szemben álló hangoknak jelentésmegkülönböztető szerepe van az alábbi szavakban: apam/ipam] fonémák: a-i kár/kér/; kor/kór, stb. á/é/; o/ó/; per/pír/por/pór/ e/í/; o/ó; ép/kép/lép/szép/pép: ø/k/l/sz/p,

mondatfonetikai eszközök a nyelvi jelrendszert felépítő további tényezők: hangsúly, hanglejtés, beszédtempó, szünettartás, hangerő, hangszín

a nyelv mint a kollektív tudatban létező jelrendszer: az egyéntől függetlenül is létező struktúra, csak egy-egy részét ismerheti vagy használhatja az egyén, az egészet sohasem

a nyelv szintjei : : hangok, szavak, mondatok, szöveg; egymásra épülésük és szerkesztésük szabályait a nyelvtan (grammatika) írja le

metanyelv a nyelvleírás nyelve (Nem azonos a metakommunikációval)

A nyelvtörténet a nyelvi változások rendszerszerű vizsgálatának tudományága tárgya az időbeliségében szemlélt nyelv módszere a diakrónia (az adott nyelvi jelenséget történetiségében vizsgálja)