Byzantium és a kora középkor művészete I.

Konstantinápoly (Konstantinopolisz) városának távlati rekonstrukciós képe. I. Konstantinusz császár helyezi ide a keleti birodalom székhelyét. A város birodalmi központtá emelésekor Róma felépítése a mintakép: középületek (thermák, sportcsarnokok), fórumok, császári palota. A Boszporusz tengerszoros ellenőrzése (a Fekete- tenger bejárata) adja a város stratégiai kulcspozícióját.

Konstantinápoly (ma Isztambul), a Hagia Sophia Konstantinápoly (ma Isztambul), a Hagia Sophia. ‘A Szent Bölcsesség’ székesegyháza. A mai kép az iszlám átalakításaival, a négy minaret- toronnyal. Az eredeti, ehelyütt legelsőként állott templomot Konstantinusz építi, az a Nika- féle lázadásban leég, majd Iustinianus császár építi újjá.

CS CS CS CS Hagia Sophia, belső tér nézete a középponti kupolatér felé

A felépítéséhez valósággal kifosztják a birodalmat, annyi nemes nyersanyag kerül beépítésre. Mindössze 5 év alatt, Kr.u. 537 végére készül el. CS CS A sorban II., Iustinianus- féle székesegyház hosszmetszeti rajza. A tér elrendezése centrális, középpontos, a fő kupolatér az övező térrészekkel együtt egy kilencosztatú alaprajzot alkot. (ezt a következő diakockán tanulmányozhatjuk) A középponti, négyzet alapú tér oldalpillérei közti távolság 30 m. A négyzetes tér fölé boruló kupola alap- körívéhez az átmenetet a négy oldalsó, ún. kupolacsegely- mező biztosítja. (CS)- vel az előző diakockán is jelölve

A Hagia Sophia alaprajza A Hagia Sophia alaprajza. Jól mutatja magát a kilencosztatú térelrendezés lényege: a középső nagy négyzetes teret övező négy nagy falpillér további nyolc oldalteret határoz meg. Ez az alaprajz- típus a korai Árpád- korban Magyarország területén is felbukkan, Szekszárd és Feldebrő (Heves- megye) korai templomai esetében látjuk majd

J. K. Mozaikkép az oldaltér lunettájában: trónoló Istenanya a gyermek Jézussal. Az ő balján Konstantinusz császár (K.-val jel.), jobbján Iustinianus (J.-vel) jelölve. A felajánlók, illetve donátorok szerepében látjuk a császárokat, kezükben Konstantinápoly legfontosabb épületeinek makettjeivel  Hagia Sophia és a császári palota. A mozaikon látható ikonográfiai alaptípus neve: HODÉGÉTRIA, a trónuson, ölében a Gyermekkel ülő istenanya. Készült: VI. század közepe

Az átellenes oldaltér mozaikja: a világ bírája, Krisztus, Konstantinosz Monomakhosz császár és Zoé császárné társaságában. A kacifántos nevű uralkodókat nem kell megjegyezni, csak a szigorú beállítású Krisztus- portré nevét az ikonográfiában: A PANTOKRATÓR, a Világbíró.

A képrombolás és képtisztelet kérdése- a bizánci képrombolás korszaka V. Konstantinosz képromboló zsinatát ábrázoló kódexlap (szemléltető kép)

A képrombolás, idegen nevén ikonoklázis, a korszak, a Kr. u. VIII A képrombolás, idegen nevén ikonoklázis, a korszak, a Kr.u. VIII. század legsúlyosabb problémaköre az ábrázoló művészetekben. Az ikon szó (görögül eikon) jelentése képmás. Az alapvető kérdés az, hogy miként lehet, illetve lehet- e egyáltalán ábrázolni a vallás tartalmait, az istenség bármely megjelenési formájának (Atya, Fiú, Szentlélek) a képmása ábrázolható- e, és lehet- e a kép előtt a tisztelet megnyilvánulásait tenni. A képrombolók, ikonoklaszták álláspontja szerint ez a mózesi, Ószövetségben foglalt parancsnak ellentmond, és bálványimádásnak minősül. A képtisztelők szerint a képmás csak közvetít, „nem a tárgy előtt hódolunk, hanem az előtt, amit ábrázol.” Mindez egyetlen dinasztia idején történik, akik egyébként igen tehetséges császárként vonulhattak volna be a történelembe, mégis gyűlölködve emlékezik rájuk az utókor. V. Konstantinusz legyőzte a bolgárokat, apja, III. Leó Eklogák címen törvénykönyvet alkotott. Ők indítják az ikonoklázist. 727- ben III. Leó leszedeti a császári palota bronzkapuja fölötti Kriszus- képet. A városban erre zendülés tör ki. Utána rendeletet bocsájt ki, melyben előírja az összes szentkép elpusztítását. Fia, V. Konstantin még elhivatottabb képromboló, a témában külön egyházi zsinatot hív össze. A helyzet csak 797- ben áll helyre, Eiréné császárné, miután saját fiát, VI. Konstantint megvakíttatta, visszaállítja a képtisztelet lehetőségét.

Konstantinosz Monomakhosz koronája Ø, kép nem kell Nem kell sem a kép, sem a név, itt a rekeszzománc- technikával készült lemezekből összeállított koronatípust vehetjük közelről szemügyre.

A Theodosius császár idején emelt városfalak és védőbástyáik Konstantinápoly a korának legjobban erődített metropolisza volt, századokon keresztül térnek vissza ide hadmérnökök a város védelmi rendszerét tanulmányozni Ø, kép nem kell

A négyszeres védelmi kört alkotó, vizesárok-ból és háromszoros védőfalövből álló erődítésrendszer metszete. A falak közt falszorosok (peribolos a.m. ‘körüljáró’), amelyek igen megnehezítik az ellenség betörését Ø, kép nem kell

A gótok A gót germán eredetű nép. Tacitus, Róma történetírója szerint e nép körében a monarchia intézménye különösen erős volt, s ez magyarázza az erejét, sikereit. A Baltikum környéke volt az őshazájuk, de már a Kr. u. III. szd.- ban feltűntek a Fekete- tenger vidékén, a Visztula jobb partján, s behatoltak Dacia provinciába. II. Gordianus megadóztatta (238), II. Claudius (268- ‘70) Macedoniába és Moesiába üldözte őket. De ebben az időben a gótok számos csoportja lépett be a római hadseregbe , s a császárok engedélyezték nekik, hogy letelepedjenek a Birodalom határvidékein. Két nagy törzsük volt: az osztrógótok (Keleten) és a vizigótok (Nyugaton) A keleti gótok egyik vezére, az amali törzsből való I. (Nagy) Teodorik, Zenon császár engedélyével Itáliába vezette népét,s miután meghódította a már akkor egyéb barbár népcsoportok kezén lévő területeket, uralkodott a rómaiak és a gótok fölött (Kr. u. 493- 526). A kor egyik legnagyobb hatalmassága volt. Utódai követték a trónon, amíg Justinianus császár tábornokai az iszonyú gót háborúk után (535-553) vissza nem hódították Itáliát. A vizigótok Alarik királlyal léptek Itáliába 408- ban, s miután 410- ben kifosztották Rómát, létrehozták a tolosai (toulouse- i) királyságot (410- 507 körül), amelyet Klodvig, a frankok királya meghódított. Ezután a mai Spanyolo. területére húzódtak, megalapítván a toledói királyságot, mely az arabok betöréséséig fenntartotta hatalmi potenciálját. (416- 711)

A gótok mindkét nemzetsége romanizálódott- átvette a Birodalom műveltségét-, a legrégibb római provinciákban hozták létre államaikat. Miután az ariánus keresztény hitre tértek, püspökük- aki lefordította nyelvükre a Bibliát-, Ulfia halálának idején (IV. szd. vége) már volt saját írásuk, önálló ábécéjük. Országaikban folytatódott -részint bizánci, nagyobb részint késő római alapon- a késő antik művészet. Érvényes ez a szakrális építészetre és annak vonatkozásában a mozaikművészetre, vagy az olyan kifinomult kistárgyművészeti technikákra, mint az elefántcsontfaragás. A gót királyi udvarokba a kegytárgyak nagy része rendszerint bizánci műhelyekből érkezett, ajándék, zsarolás vagy megvesztegetés gyanánt, amellyel a meggyengült Római Birodalom próbálta féken tartani a fiatal germán népeket, és persze nem csak azokat. Teodorik politikájából öregkoráig kiolvasható különleges szimpátiája, kegye a szenátori családok és kultúrájuk iránt. Ravenna városát klasszicizáló szellemben, nagy gonddal építteti ki. Ettől függetlenül a katonai arisztokrácia, amely az udvarnál kevésbé keveredett a klérussal és a római arisztokráciával, jobban kötődött saját kultúrájához, művészi kifejezésmódjához. Kiemelkedők e tekintetben a fémmegmunkálás, különösen az aranyművesség termékei. Az egyes ötvösművészeti tárgyak elkészítésénél alkalmazott technikákat az adott emléknél említjük- azokat ismerni kell!

Ravenna, San Apollinare Nuovo Campanile (az épület fő traktusától szabadon álló hararangtorony) és árkádíves előcsarnok. Itáliában nem honosodik meg a nyugati oldalon a kapuzatot közrefogó toronypár építési elve Teoderik eredetileg sírkápolnának emeli a VI. szd első negyedében, azután ariánus templom. A IX.szd.-ban Ravenna első püspökét, Szent Apollináriszt ide helyezik végső nyugalomra

Három hajós, félköríves szentélyzáródású felépítés, az ókeresztény térformálás arányaival (mellékhajók nem érik el a főhajó szélességének felét) A klasszicizáló kompozit oszlopfejezetek fölötti hevederív megtámasztását szolgáló vállkövek kialakítása is bizantinizáló, különösen a rájuk faragott görögkereszt. Az ívek (archivolt) közötti mezőben pápák és püspökök képmásai köralakú medallionokban.

A gádorfal mozaikjelenetei I. : női szentek vonulása A gádorfal mozaikjelenetei I. : női szentek vonulása. Az aranyozott mozaik földöntúli tündöklése különösen megragadta az építtetőket, az arany háttér időtlen dimenzióba helyezi az alakokat. Bizánc művészi ízlése is e tömör arany ragyogásban leli örömét. Ø, kép nem kell

A gádorfal mozaikjelenetei II A gádorfal mozaikjelenetei II.: a Háromkirályok imádása, bizánci típusú Istenanya.

Orthodox keresztelő- kápolna (baptisterium) Ravenna, Ariánus keresztelőkápolna. 500-as évek első fele Centrális elrendezés, nyolcszög alaprajz

Theodorik mauzóleuma 520 k. Kupolaszerű fedése egyetlen monolit: 11m átmérőjű, 3 m magas, több mint 300 t. Görög mono lithosz: ‘egyetlen kő’ Alsó szint: Görögkereszt alaprajz, dongaboltozat /1- es ábrán/

Monza, lombard „vaskorona” VI. szd. eleje Ø, kép nem kell Monza, Lombard Vaskorona

Agilulf langobard király sisaklemeze Valdinievolából Agilulf langobard király sisaklemeze Valdinievolából. (a helységnév nem megjegyzendő) 590 körül készült. Trébelés technikája!

Görögkereszt forma, csiszolt drágakő berakás, csüngők, a kereszt szárait keretező apró aranygolyócskák sora: az ún. granuláció technikájával készül Monza, Agilulf keresztje Ø, kép nem kell VII. szd. első negyede

Monza, a katedrális kincstára: Theodelinda könyvfedele A 600- as évek elején készítették. Theodelinda volt Agilulf király hitvese. Az antik görög- római művészetből származó technika: a gemma- berakás (leírás ld. lejjebb)

A monzai könyvfedélen és a lombard koronán egyaránt alkalmazott technológia: -trébelés: (olasz ‘csépel’ szóból), domborítás: az egyes tárgyakon domború felületek, mintázatok kialakítása fémlemezből, hideg úton, kalapálással. Az arany-, ezüst-, réz-, vagy bronzlemezt a negatívan megformált alapra (leginkább keményfából, de lehet ólom vagy akár téglaliszttel kevert szurokból is) helyezik és hátsó oldalát különleges kalapácsokkal addig ütik, amíg a lemezen kidomborodik a pozitív ábrázolás. A technika ősrégi, a középkor során végig előszeretettel alkalmazzák. A lombard korona rozettái. rekeszzománc: a díszítendő alapra az előírt rajz szerint kis fémszalagokat forrasztanak és az így keletkezett rekeszeket zománccal töltik ki (színezőanyaggal kevert, olvasztott szilikát) A lombard korona zománclemezeinek sarkain lévő növényi ihletésű ornamentikán vehető jól szemügyre. drágakőberakás: finom profilból foglalatokat készítenek a különféle drágakövek (a rubin- a korund vörös színű, nemes fajtája-, a smaragd- a berill krómoxiddal szeny- nyezett zöld változata-, valamint a hegyikristály /kvarc/fajtái, a rózsaszínű- lilás /ametiszt/ és a fekete /füstkvarc/ vagy a világos kékeszöld akvamarin) számára. Theodelinda könyvfedelén a további alkalmazott technikák és motívumkincs: -sodronyzománc: a rekeszzománcnak az a fajtája, amelynél a rekeszeket alkotó- élére állított- vékony fémszalagok helyett ún. filigránsodronyt alkalmaznak. Nagyon aprólékos technika, de ezzel a rekeszek köze is tagoltabb. A fedél szélein fonódó motív. - a gemma: latin ‘drágakő’ A római időkben legtöbbször önálló ékszer. Drágakőre vagy féldrágakőre, leggyakrabban karneolra, ónixra és achátra véséssel alkalmazott figurális ábrázolás van rajta. Ritkábban a fekete féldrágakőre applikált elefántcsontfaragvány.

San Lorenzo fuori la Mura szentélyzáró diadalíve: Maiestas Domini ábrázolás. A glóbuszon trónoló Megváltó ikonográfiai típusa ez. Az alsó sarkokon: a Mennyei Jeruzsálem falai és tornyai. San Lorenzo fuori le Mura

Művészeti Szakgimnázium Szerkesztette: Vasuta Zsolt Hang- Szín- Tér Művészeti Szakgimnázium Bodajk 2016.