Készítette: Tündéék csapata Csongor és Tünde Készítette: Tündéék csapata

A Nemzeti Színház A magyar színházat 1835-ben kezdték el építeni és 1837. augusztus 22-én megnyitották Pesti Magyar Színház néven. 1840-ben országos intézmény lett és Nemzeti Színházként működött tovább. Átalakítások és kibővítések után 1908-ban bezárták, tűz- és életveszélyesnek nyilvánították. Ezek után a Blaha Lujza téri Népszínház épületébe költöztek, ahol 56 évet töltöttek, de ezt is elkellett hagyniuk az épület életveszélyessége miatt. A mai Thália Színház, majd a Pesti Magyar Színház épületébe költöztek, és 2002-től a színház elfoglalhatta végleges helyét a Duna partján.

Csongor és Tünde: Az előadás A Paulay Ede-féle Csongor és Tünde előadásra 1879. december 1-jén került sor. A darab színpadtechnikai nehézségekkel küzdött, ez az oka annak, hogy csak keletkezése után 49 évvel került színpadra Vörösmarty Mihály születésének évfordulóján. Paulay így vélekedett az előadásról: „lehetetlen, hogy ma, midőn nyelvünk a társadalom minden részében elfoglalta jogos uralkodását, ne volna meg az érzék ama tömérdek szépség iránt, mely e műből áradoz.”

Az előadás rendezője: Paulay Ede (1836-1894) Papi hivatás helyett a színészetet választja. Több társulat tagja volt, mielőtt 1863-ban a Nemzeti Színházhoz szerződött, aminek haláláig a tagja volt. Szigligeti Ede támogatásával számos ismert darabot rendezett, hozzájárult a magyar dráma felvirágzásához. Színészeti Tanoda aligazgatója, Nemzeti Színház drámai szakigazgatója, Kisfaludy Társaság tagja és a Magyar Írók és Művészek Társaságának elnöke volt. "Paulay alkotása az az eszmei, sőt eszményi Nemzeti Színház, amelynek Ő adta meg igazi tartalmát, noha ez akkor - szűkös viszonyoknak megfelelően - látszólag csak az egyetlen, kis régi Nemzeti Színház szorítkozott..." - Csathó Kálmán

Zeneszerzője: Erkel Gyula (1842-1909) Környezetében mindenki zenész volt. Már 5 évesen debütált az apja által vezényelt operett előadáson. 14 éves korában már hivatalosan a Nemzeti Színház és a Mátyás templom zenekarának ütődobosa volt. 1863-tól már operát is vezényelhetett. Az Operaház megnyitásától ott dolgozott. Kamaszkorától kezdve rendszeresen koncertezett zongoristaként is, egy kéz sérülés miatt ezt fel kellett adnia. Ezek után a Zeneakadémia tanára volt 1908-ig. Fontosabb művei: A fertálymágnások – kísérőzene Berczik Árpád vígjátékához (bemutató: 1873) Álmos – kísérőzene Szigligeti Ede színművéhez (1859) Téli rege – kísérőzene William Shakespeare drámájához (1865)

Hetedik gyermekként érkezett a családba Hetedik gyermekként érkezett a családba. Apja halála után nagybátyjához, az ismert politikus Horváth Boldizsárhoz költöznek Pestre. Szigligeti Ede felismeri Emília tehetségét, így 1877. október 1-től a Nemzeti Színház tagja lett. Első fellépése 17 évesen Shakespeare Romeo és Júlia című drámájában, Júlia szerepe volt. 1879. december 1-jén rendezett Csongor és Tünde előadáson Tünde szerepét játszotta, majd később, 53 év múlva ugyanebben a darabban Mirigy szerepében tündökölt. 1949. december 24-én eltávozott az élők sorából. Tünde szerepében: Márkus Emília (1860-1949) Csongor szerepében: Nagy Imre (1849-1893) Példaképe keresztapja, Kossuth Lajos volt. Először Szabadkán lépett fel, majd 1865-66-ban Debrecenben játszott. 1870. április 1-jétől a Nemzeti Színház tagja haláláig. Rendező és a Színakadémia tanára volt. Súlyos idegbaj gyötörte. 1893. szeptember 5-én öngyilkos lett. Felesége Benza Ida énekesnő volt.

Aradon, majd Budapesten nevelkedett, nagyon érdeklődött a színészet iránt. 1867-ben a színi tanodába jelentkezett, ahol többek között Paulay Ede tanítványa volt. 1870-ben szerződött a Nemzeti Színházhoz, aminek 1909-től örökös tagja. 1914-ben visszavonult. Mirigy szerepében: Jászai Mari (1850-1926) Ledér szerepében: Helvey Laura(1852-1931) Már 10 évesen dolgozott, Bécsben és Budapesten szolgáló volt. 16 évesen Hubay Gusztáv társulatához szökött, majd Budán játszott. 1869-ben a kolozsvári színházhoz szegődött. 1872-ben tagja lett a Nemzeti Színháznak, amelynek haláláig hűséges tagja volt. Leginkább a tragikus sorsú szerepekben tündökölt. Összesen mintegy 300 szerepet játszott. Róla nevezték el a tatabányai Jászai Mari Színházat, és az ő nevét viseli a színművészeti kitüntetés, a Jászai Mari-díj is.

Előkelő családból származott, tanulmányai befejezése után színészi pályára lépett. 1870-ben a Nemzeti Színház tagja lett, majd 1888-tól az Operaház játékmestere. 1910-től a Nemzeti Színház örökös tagja. Sikerei a játékmodorának volt köszönhető. Érzelmesen, meleg humorral mutatta be az élet elesettjeit. 1915. november 5-én hunyt el. Kalmár szerepében: Újházi Ede(1841-1915) Fejedelem szerepében: E. Kovács Gyula(1839-1899) Tudós szerepében: Bercsényi Gyula(1844-1901) Szülei a legjobb nevelésben részesítették, a debreceni kollégiumban tanult, ahol kitűnő tanuló volt. Egy színházi előadás láttán elhatározta, hogy színész lesz. Számtalan társulat tagja, majd Egressy Gábor lévén a Nemzeti Színházba kerül. 1865-ben Kolozsvárra szerződött, ahol feleségül vette Pataki Rózát. 1899. július 31-én Petőfi halálának 50. évfordulóján, szavalás közben éri a halál. 1863-ban lesz színész, majd 1872-ben mint vendégszínész lép fel a Nemzeti Színházban. Háromszori fellépés után szerződtetik a színházhoz. Paulay Ede igazgatói kinevezése után a Színakadémia tanára lesz. A Nemzeti Színház leghasznosabb tagjainak egyike volt. Különösen a romantikus stílusú darabokban játszott nagy sikerrel, de drámaíróként is volt elismerésben része.