A képzőművészet-terápia metodikája II.
Képzőművészet + Terápia Előzmények Pszichodinamika Pszichoterápiás elvek, alapok Anyagok és eszközök Az alkotó folyamat Az alkotás A kapcsolódási felület A helyszín kialakítása Az önkifejezés előhívása Az önkifejezés facilitálása A szavakba fordítás: reflexió A művészet lélek-gyógyító hatását sokan megtapasztalhatták már, akár magukon, akár környezetükben alkotó tevékenységet végzőkön. Metodikai szempontból azonban tudatos felhasználónak kell lenni, nem mindig elég megérzésekre hagyatkozva tevékenykedni. A művészet-terápiának, mint mesterségnek módszertana van. Gyakorlásához ismerni kell a képzőművészeti kifejezés alapjait, elengedhetetlenek bizonyos terápiás, pszichoterápiás alapismeretek, és - nem utolsó sorban – a két terület kombinálásának feltételeit, lehetőségeit, buktatóit és kihívásit is ismerni kell.
A művészetterápia színhelye Az intézmény közege A közvetítő kolléga Az ülés helyszíne
Az intézményes közeg Az intézmény, mint rendszer Értékrend, erővonalak, fejlődési irány Történeti elemzés Dinamikus perspektíva A rendszer elemzésekor hasonló pragmatikus szempontok érvényesülnek, mint a terápiában
Első találkozás a klienssel A kliens és/vagy szülője személyesen jelentkezik Az első kontaktus a lehetős legrövidebb ideig legyen telefonon, minél előbb személyes találkozás Manifeszt és rejtett üzenetek Tapintatosan, de mindent pontosan körüljárni „Beutalás”, átirányítás történik Közvetítő személy, kolléga Meghatározza, hogy hogyan alakul majd a terápia első szakasza Zavaró lehet a túl sok információ
Időhatárok Időtartam: előre rögzíteni Gyakoriság – kevéssé rugalmas Rugalmasság, de: kiszámíthatóság (meddig tud koncentrálni; mi a cél) 1,5-2 órás ülések optimálisak, időnként hosszabb is lehet Gyakoriság – kevéssé rugalmas A terápia teljes hosszától függ (rövidterápia: gyakoribb ülések) Minél ritkábbak az ülések, annál nagyobb a realitás bevonódása (gyakori ülések, intenzív áttételi jelenségek)
Térbeli elrendezés A helyiség A berendezés Megvilágítás, víz, zavartalanság, elegendő tér A berendezés Igazodjon A beteghez (életkor, patológia) A terápiás célokhoz Biztonságos, barátságos
A munkaasztal Főképp a terápia kezdetén sokkal fontosabb, mint hinnénk! Méret Berendezés, tárgyak az asztalon Elrendezés (visszavonultan vagy csoportban) Meghatározott (nem változtathat helyet) Saját, független döntés alapján (mozgástér)
Elhelyezkedés a diszkusszió során A kliens maga tartja a rajzát zavaró lehet Földön fekvő rajzok előnye, hogy mindenki fizikai kapcsolatban maradhat alkotásával Falra, táblára kihelyezve Egyesével vagy egyszerre az egész csoporté
Az érzelmi közeg (Vágyak, elvárások, félelmek) Exploráció a fantáziákról Tisztázni, hogy mit fog látni, mit kérdezhetnek, stb. Félelem, hogy belélát a terapeuta Egyetemes vs egyéni szimbolika Félelem az ügyetlenségtől Félelem a regressziótól
Az önkifejezés előhívása Szabad anyag- és témaválasztás Strukturált feladat vs
Vannak esetek, amikor a strukturált anyag- és témaválasztásnak diagnosztikus ill. terápiás előnye van (rövid terápia, témacentrikus munka). De: az autentikus műalkotás amennyire csak lehet független döntéshozatalt igényel az alkotó részéről.
Strukturált feladat - ha tudjuk mi a cél a terápia adott pillanatában Diagnosztika Terápia Lazító, bemelegítő feladatok (test, médium, téma) Önbizalmat adó médiumok Hasznos tárgyak Erős érzelmek, agresszív impulzusok kifejezése Elfojtott anyag feltárása (szabad asszociáció képekben, strukturálatlan médium) Másokhoz való kapcsolat megjelenítés =(pl. párterápia)
Strukturálás vs. Szabad választás A strukturálás gyakran „medikális” jellegű: afféle „receptírás” Gyakran a terapeuta bizonytalansága van mögötte A szabad, személyes döntéshozatal jobban összefér a kreativitás lényegével, nagyobb teret kell, hogy kapjon Médium (többfélét ajánlani) Téma (nyitott, kevésé specifikus) Mód (lazán körvonalazott ötletek)
Az önkifejezés előhívása Asszisztálás a munka megkezdéséhez Bármely személy (vagy csoport) képes kreatívan használni a művészi közvetítőközeget A terapeuta, mint modell Az instrukció kijelentő (és nem feltételes) módban történik Nyíltan felajánlani a segítséget, amennyiben nehézség adódna
Az önkifejezés facilitálása Művész – A kreativitás szolgálatában Terapeuta – A megértés szolgálatában Tanár – Az értelmes produktum szolgálatában
A kreativitás szolgálata Asszisztencia A legkisebb kötöttséget okozó beavatkozás elve Beavatkozás a kliens kezdeményezésére Keretek definiálása A beavatkozás a „hogyan”-ra és nem a „mi”-re irányul
A reflexió A vizuális művészetterápia mindig két szakaszból áll: Alkotni, anyagba fordítani Majd pedig reflektálni A klienstől felvett interjú az alkotás folyamatáról és az alkotásról Az ülés legnehezebb része
Kétfajta megközelítés (életkortól, diagnózistól is függ) A művészet, mint kommunikáció: itt a reflexió sokkal központibb mozzanat A művészet, mint szublimáció: A művészet önmagában terápia. Ebben a megközelítésben kevésbé fontos, hogy beszéljünk is róla
„Interjú az alkotásról” Nyitott végű kérdések Saját projekciók minimalizálása, a kliens saját asszociációi, történetei Hidat képezni az alkotás és a kliens saját realitása között (Legyen egyre nyilvánvalóbb: magáról beszél, ha a képéről beszél.) Az alkotás nem különálló tárgy, melyről saját terminusaiban kell beszélni Hanem egy köztes tárgy, mely konkrét és absztrakt egyszerre. A kliens és a terapeuta közös terében van, ám mindkettő másképp látja.
A szimbolika felfejtése – jelentésadás - álomfejtéshez hasonló munka Sűrítés, eltolás, ellentétbe fordítás, szimbolizáció stb. – a képi nyelv többnyire sokrétűen meghatározott, így nem adható egyetlen, egyszerű jelentés. A jelentésadás önmagában még nem interpretáció Az interpretáció nagyon ritka Előkészítés, „érlelés” kell hozzá Nem azonos a kommentárral, megerősítéssel. Az intervenció toxikus, sértő is lehet A páciens saját kiterjesztésének éli meg alkotását!