A TATÁRJÁRÁS ÉS AZ ÚJJÁÉPÍTÉS
Siralmas ének az ország helyzete a mongol támadás előtt: ellentét a király és az alattvalók között Kötenyt és kíséretét meggyilkolták (vád: tatár kémek) a kunok elhagyták az országot Béla nem kapott külső segítséget az országot felkészületlenül érte a támadás („véres kard” körülhordozása) 1241. április 10-11.: a magyar sereg súlyos vereséget szenvedett a Muhi melletti mezőn a király elmenekült (Bécs Zágráb Trau) a tatárok végigdúlták, fosztogatták az Alföldet 1242 telén átkeltek a Dunántúlra; csak az erődített helyek tudtak ellenállni
1242 tavasza: a tatárok váratlanul elhagyták az országot: meghalt Dzsingisz nagykán-választás haditaktika (szakaszos hódítás) az ország siralmas állapotban volt: a lakosság, a termőföldek, az állatállomány és a települések jelentős része elpusztult
Az ország újjáépítése IV. Béla politikája gyökeresen megváltozott legfontosabb feladata az ország megerősítése volt: birtokadományozások (várépítési kötelezettség) betelepítések (pl. kunok) a városok támogatása (kiváltságok) hadseregfejlesztés (királyi nehézfegyverzetű katonaság + birtokosok magánhadseregei) királyi jogon szedett adókkal pótolta kieső bevételeit (adók, vámok stb.) támogatta a „famíliák” létrejöttét (familiáris viszony kiépülése) a magyar történelem „második honalapítónak” is nevezi őt
Az utolsó aranyágacska IV. Béla idején megkezdődött a nagybirtokosok hatalmának erősödése: várak kiépítése magánhadsereg a familiárisokból IV. (Kun) László (1272-1290): a főurak előretörése „szívesen időzött a kunok között III. András (1290-1301): sikertelenül próbálta a főurakat háttérbe szorítani 1301: III. András halálával férfiágon kihalt az Árpád-ház
JÓ TANULÁST!