A családból -mint elsődleges szociális környezetből- az óvodába érkező gyermek, szociális és lelki érés folyamata

A gondolkodás, érzelmek, és a szociális viselkedés összefüggései Az 1980-as évektől végzett neurobiológiai és pszichofiziológiai vizsgálatok eredményei hívták fel először a figyelmet arra, hogy az érzelem a gondolkodás szerves részének tekinthető, hiszen nemcsak befolyásolja, hanem szabályozza is az információfeldolgozás folyamatát (Adolphs–Damasio 2003). Az új szemléletet integráló pszichológiai kutatások ugyancsak azt a következtetést fogalmazták meg a társas viselkedéssel kapcsolatban, hogy az érzelmi tartalom, az érzelmek észlelése és feldolgozása jelentős szerepet játszik abban, ahogyan interperszonális viselkedésünket tervezzük és alakítjuk (Forgács 2003). Meichenbaum és munkatársai (1981) az érzelmi kompetenciát a szociális viselkedés alapjának, szervezőjének, kiegészítőjének tekintik, amely a társas helyzetben kezelendő információk feldolgozását is meghatározza, így szoros összefüggésben van a kognitív kompetenciával Gyakorlat teszi a mestert...

Érzelmi kompetencia meghatározása Saarni (1997) munkássága nyomán bontakozott ki az érzelmi kompetencia vizsgálata. Az érzelmi kompetenciát a kutatók egy része a szociális kompetenciától elkülönülő szerveződésnek, ám azzal szorosan összefüggő pszichikus konstruktumnak tekinti. Saarni szerint az érzelmi kompetencia alapvető komponense a saját érzelmi állapot megértése; a másik fél érzelmi állapotának a felismerése; az érzelmek megfelelő kommunikálása; az empátia és mások érzelmeinek az elfogadása. Ezek a tanult összetevők, készségek elengedhetetlenül fontosak a szociális helyzetek értelmezésekor, és jelentős szerepet játszanak a világról és másokról alkotott tudásunk kialakításában és folyamatos formálásában. Az elmélet szerint a személyiségből fakadó tényezők (a neurofiziológiai alapokkal rendelkező temperamentum; az öröklött szabályozók) mellett leginkább az egyén közvetlen környezete és a kulturális hatások (főként ezek családi leképezései) határozzák meg e készségek kialakulását és működését (Saarni 1999). 1980-as évektől folytatott intenzív kognitív pszichológiai kutatások legfőbb következtetései közül a legfontosabb az, hogy az érzelmi állapotok nem állnak szemben a gondolkodással, azzal együtt segítik a bonyolult társas helyzetekhez való alkalmazkodást, viselkedésünk szabályozását, sok esetben pedig pótolják a gondolkodás hiányosságait.

Az érzelmek szabályozása és a velük való megküzdés Az érzelmek kifejezése és az érzelmi kapcsolatok alakítása a születéssel (fogantatással) kezdődik, és ahogyan a szociális kompetencia fejlődése, az érzelmi kompetencia fejlődése sem meghatározható hosszúságú folyamat. A kezdeti jellemzők az egyén egész életére hatással vannak, e rendszer egészül ki további jellemzőkkel, s a korábbi életszakaszok domináns jellemzői megjelenhetnek a későbbiek során is (Lewis 1997; Saarni 1999), amit a neuropszichológiai és a kognitív idegtudományi kutatások (például Ito–Cacioppo 2003) meggyőzően bizonyítanak. Az érzelmi kompetencia fejlődésének kutatási eredményei azt mutatják, hogy fejlettsége – főként kisgyermekkorban – nagyon fontos szerepet játszik a szociális kompetencia fejlődésében. Például szoros kapcsolat áll fenn az érzelmek szabályozása és a szociális képességek (például az együttműködés, a versengés) működése között, illetve a negatív érzelmek nem megfelelő kezelése és kommunikálása nagymértékben gátolhatja a kortársi együttműködést kisiskoláskorban (Oatley–Jenkins 2001).

Érzelmi kompetencia . Halberstadt, Denham és Dunsmore (2001) elmélete szerint a társas interakciók során három fő komponensre, az érzelmek kifejezésére, megértésére és szabályozására van szükségünk (Zsolnai és Kasik 2007).

Fejlődés vagy érés? Fejlődés - olyan folyamat, amely minőségi változásokkal és egyre differenciáltabb szerveződéssel jár a fogantatástól a halálig tart - a bekövetkező változások egyaránt tükrözik emberi fajunk jellegzetességeit és a fejlődő egyén egyedi vonásait - fejlődés és szocializáció (társadalmiasulás) egymástól elválaszthatatlan - biológiai (öröklés) és társas hatások (környezet) egyaránt befolyásolják - a különböző képességek és készségek kibontakozásának sorrendje és ritmusa nincs hatással arra, hogy milyen szintig tudunk fejlődni az életút során Érés - genetikai program által irányított folyamat, a környezeti hatásoktól viszonylag független testi és pszichés változások sorozata (irányítja a változások sorrendjét és kibontakozását) - a környezeti tényezők lassíthatják vagy gyorsíthatják - a tanítás nem képes elsajátíttatni a gyerekkel olyan ismereteket és készségeket, amelyekre még nem érett, ugyanakkor serkentheti a folyamatot (tanítással, gyakoroltatással gyorsítani lehet az érést) - legközelebbi fejlődési zóna: a gyereket körülvevő környezet akkor a legtámogatóbb, ha egy lépéssel éppen az aktuális fejlettségi szint előtt jár

A lelki és szociális érés folyamatának célja  WHO meghatározása szerint "az egészség nem pusztán a betegségi tünetek vagy károsodás hiányát jelenti, hanem egyben a testi, lelki, szociális jólét állapotát„ A hihetetlenül nagy irodalom (l. Becker és Minsel, 1986), és a számos próbálkozás ellenére a lelki egészségről nincs egységesen kialakult vélemény.  szomatikus orvostudomány: normális/ nem normális/ abnormális A "normális" kifejezés vonatkozhat bizonyos számszerű összefüggésekre (statisztikai norma), melyek szerint az átlagemberre jellemzően viselkedők az egészségesek. Beszélhetünk örömkészségről, ha úgy tetszik, egészséges lelki közérzetről. Ennek lehetnek fokozatai pozitív vagy negatív irányban. A normalitást és az abnormitást illetően a beteggé minősítés függ a beteg belső világától, következményeinek külső megjelenésétől, a környezet értékelésétől, s a kettő összjátékától, kölcsönhatásától.

A lelki egészség hiánya A kóros (lelki) megnyilvánulások összeütközésbe hozhatnak embereket az általuk megszokott környezettel. A környezethez való alkalmazkodás ugyancsak fontos kritériuma a lelki egészségnek, hiánya elsősorban az én zavart működéséből származik, ekkor sem a tőle elvártaknak, sem a saját igényeinek nem tud megfelelni. Kreitmen (1989) úgy véli, hogy jelenlegi tudásunk alapján nem határozható meg a pszichés egészség Frosch (1990) szerint sokszor el sem dönthető a "normális" vagy "nem normális". Egyfelől a környezethez való sikeres alkalmazkodás sem bizonyos, hogy az egyén számára "belső siker" is egyben, azaz egészséges.

Freud szerint a lelki egészség középpontjában egyfelől az ember örömkészsége áll, s az ilyen egyén az életben örömet talál, szeretni és dolgozni képes. Másfelől az "én" ösztönöket szabályozó, egyensúlyozó munkája áll. Ez az ösztönökkel való megfelelő bánásmódban, azok célszerű kielégítésében, szükség szerinti lemondásban, esetleg a kielégületlenség elviselésében (azaz a frusztrációs toleranciában) jelentkezik. /Video/ Bizonyos fokú belátás a saját lelki világunkba, az önismeret ugyancsak az én feladata. Továbbá a valósággal való kapcsolat és a lelki világ egyensúlyban tartása, valamint, hogy az egyén bizonyos fokú konfliktust is el tudjon tűrni s azzal együtt tudjon élni. AZ „ÉN” FOGALMA: személyiség: azon pszichofizikai rendszerek dinamikus szerveződése az egyénen belül, amelyek meghatározzák jellemző viselkedését és gondolkodását – milyen vagyok? énkép: önmagunkról (tulajdonságainkról, céljainkról) szóló érzelmekkel átszőtt ismeretek – milyennek látom magamat? (meseszereplő) énideál: önmagunkkal kapcsolatos jövőbeni tervek (vágyak, elképzelések) – milyen szeretnék lenni? ( ha nagy leszek) szociális kép: másik embernek tulajdonított énre vonatkozó értékelés – milyennek látnak engem mások? (szülők, óvónénik, barátok önértékelés (önbecsülés): értékítélet, amit az egyén megfogalmaz magáról – mennyit érek? (miben dícsértek meg, nyertem, kivel azonosítanak

A lelki egészség jellemzői A pszichoanalitikus Kubie (idézi Wurmser, 1978). Kiemeli a személyiség hajlékonyságát (flexibilitását), belső szabadságát, alkalmazkodó készségét, szemben a kóros impulzusok nyomán jelentkező tünetekkel, automatikus ismétlődésekkel, kényszerű megnyilvánulásokkal. Előbbi esetben a személyiségben a tudatos és tudatelőttes dominál, szemben a tudattalan (az id, az ösztön-én) automatizmusaival. Kiemeli a pszichológiai folyamatok egyensúlyban tartását, rendeződését - integrációját - valamint az önmegfigyelés, belátás, önismeret készségét.

A lelki egészség alapjai a kora gyermekkorban, az iskoláskor előtt alakulnak ki Tress a "lelki egészség rejtélyé"-ben (1986) statisztikai-pszichológiai kutatásai és az irodalmi adatok alapján választ keres kérdésére, hogy mi az oka annak, hogy azonos megterhelésekre az egyik ember megbetegszik, a másik nem. A lelki egészség alapjai a kora gyermekkorban, az iskoláskor előtt alakulnak ki. Ennek fő pillére egy olyan személy, aki a gyermek számára állandó, töretlen, meleg érzelmi légkört nyújt, fejlődésének, önbizalmának kialakulását elősegíti. Az ilyen - mondhatni kulcsszemély - elsősorban az anya vagy pótanya, esetleg nagyszülő. Tress eseteinek 87,5 %-ában az ilyen kapcsolat esetén az ember felnőttkorára egészséges marad. Ezt természetesen különféle hatások leronthatják: lelkileg károsodott apa, a szülők közötti diszharmónia, időben túl közel (1 éven belül) vagy túl távol (6 éven túl) született testvérek.  Fogalmazhatunk úgy is, hogy a lelki egészség alappillére - ha úgy tetszik - fő védő tényezője a megkapaszkodás. Ha tehát a gyermeknek a megkapaszkodásra iskoláskor előtt kedvező lehetősége van, nagy a valószínűsége, hogy felnőttkorára egészséges marad.

Szocializáció az egyén fejlődése során egyszerre válik társadalmi lénnyé és önálló, mindenki mástól különböző személlyé - szocializáció: a társas-társadalmi érintkezések egész életen át tartó folyamata, amelyek révén az egyén bevezetődik egy adott társadalomba, miközben kialakítja személyes identitását (ki vagyok én) - elsődleges szocializáció: életünk első éveiben, a családi-rokonsági kapcsolatok révén zajlik, az érzelmi kötelékek fontosak benne - másodlagos szocializáció: később (iskoláskortól) új valóságokat ismerünk meg, sokszor általunk választott személyek közvetítésével (az iskolai szocializáció akkor igazán hatékony, ha rá tud épülni az elsődlegesre, ha elismeri annak értékeit, szokásait; minél nagyobb az eltérés a családi és az iskolai elvárások között, annál nagyobb az egyén ellenállása az utóbbival szemben) - a szocializáció akkor a legeredményesebb, ha az egyén azért tartja be a társadalom által megkövetelt normákat, mert egyetért velük

Szociális és lelki érettség fogalma óvodáskor kezdetén Óvodaérettség időpontjában: 1. Szobatisztaság  2. Önállóság  3. Kifejezőképesség  Fontos szempont az is, hogy a gyermek, legalább alapvető igényeivel kapcsolatban, ki tudja magát fejezni az óvónőkkel és kis társaival szemben is. (Pl. szólnia kell tudni, hogy WC-re szeretne menni, éhes, szomjas, játszani szeretne, fáj valahol… stb.) 4. Lelki érettség A testi fejlettség mellett kiemelt szerepet kap az is, hogy a gyermek pár órára el tudja fogadni az anya távollétét, és hogy tisztában legyen azzal, hogy óvodai tartózkodása nem végleges, legyen biztos abban, hogy érte fognak jönni. Ugyanez az érettség vonatkozik a szülőre is, hogy a fizikai elválást el tudja fogadni.

Szociális tanulás (a szocializáció mechanizmusai) - közvetlen nevelés: direkt tanítás nyelvi úton (pl. „Soha ne add fel!”, „Evés előtt moss kezet!), jutalmazás és büntetés - hatalom és befolyásolás: jutalmazó, büntető, referens (vonatkoztatási), szakértői, és legitim hatalom → minél több hatalomforrás áll a befolyásoló rendelkezésére, annál nagyobb az esélye a célszemély viselkedésének megváltoztatására, a szociális befolyásolásra való reagálás szintjei: - behódolás: az egyén a körülmények kényszerítőhatása alatt cselekszik (jutalom elérése vagy büntetés elkerülése motiválja) - azonosulás (identifikáció): érzelmi elfogadáson alapul, a befolyásolás alanya olyan szeretne lenni, mint a befolyásoló - internalizáció (belsővé tétel) vagy interiorizáció: azért követünk másokat, mert magunk is úgy tartjuk helyesnek - utánzás és modellkövetés (megfigyeléses tanulás): akkor utánoz a gyerek, ha utána ő, vagy a modell jutalmat kap; a modellkövetés oka: - érzelmi (szereti a modellt) - státusirigység (helyébe szeretne lenni) - szociális dominancia és hatalom (hatalma van a modellnek, pl. Jutalmazni tud)

Morális fejlődés Piaget: heteronóm, autonóm - a szocializáció során a gyerek szabályokat, normákat és szerepeket is elsajátít kialakul morális értékrendje (mi az igazság, a jó, a rossz…) - az ösztönök és késztetések gátlása, a vágyak uralása elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyerek környezete elvárásainak megfelelően viselkedjen - az erkölcsi tudat és az erkölcsi viselkedés két külön része a morális fejlődésnek: → erkölcsi tudat: értelmi fejlődés függvénye (szabályok megértése és értelme) → erkölcsi viselkedés: csábításnak való ellenállás, elcsábulás utáni bűntudat  önkontroll és lelkiismeret /Video: Joachim de Posada/ Piaget elmélete az erkölcsi fejlődésről és a szabálytudat kialakulásáról: heteronóm erkölcsiség: - a viselkedés elbírálása szélsőséges, vagy pozitív, vagy negatív - a szabályok megváltoztathatatlanok - a gyereknek engedelmeskednie kell, mert azt hatóságok szabták meg - következményetika: a bűn mértékét az okozott kár nagysága határozza meg azt, hogy mi a rossz, az dönti el, hogy mi tiltott és büntetendő a túlzó büntetés felnagyítja a gyerek számára a vétkét!

Morális fejlődés Piaget: heteronóm, autonóm - - a viselkedés mérlegelésénél különböző szempontokat vesz figyelembe - a szabályok módosíthatók - a gyereknek azért kell a szabályokhoz alkalmazkodnia,mert azokat közösen alakították ki - szándéketika: a bűn mértéke függ a szándékoktól - a szabályok megállapodásokon alapulnak, és meg is változtathatók - szabályok értelmezése: - óvodáskor előtt: önkényesen alkotott és gyakran változtatott szabályok - 3-4 éves: követi az idősebbek szabályait, bár azokat még nem érti, és egocentrikusan alkalmazza (ha saját igénye úgy kívánja, megszegi őket) - 5-7 éves: a szabály „kőbe vésett”, nem lehet megszegni vagy változtatni - 10-11 éves: önálló szabályrendszerek létrehozása; a szabályok megváltoztathatók, ha mindenki beleegyezik (autonóm erkölcsiség)

Kohlberg elmélete az erkölcsi fejlődésről: - prekonvencionális szint (cselekvés a következmények alapján): - büntetésorientáció: a szabályok követése a büntetés elkerülése érdekében - jutalomorientáció: alkalmazkodás a jutalom elnyerése érdekében - konvencionális szint (megfelelés másoknak): - jógyerek-orientáció: alkalmazkodás mások helytelenítésének elkerülésére - tekintélyorientáció: megfelelni akarás a tekintélyszemély elvárásainak, kötelességteljesítés) - posztkonvencionális szint (saját belső erkölcsi elvek): - társadalmiszerződés-orientáció: a köz jóléte szempontjából fontos elvek betartása, a szabályok közös megegyezésen alapulnak - egyetemes etikai elvek iránti orientáció: saját választású etikai elvek (pl. igazságosság, egyenlőség), az önbecsülés az önítélettől függ

Lelki és szociális érettség

Intenzíven gyakorolandó érzelmek széles skálája

A szociális és lelki érés nehéz folyamat szülőnek , gyermeknek egyaránt, de nem betegség

Fejlesztő technikák a gyakorlatban Belső kép indukálás meseolvasással, zenehallgatással (mese és valóság határán empátia, biztonsági felület bármely szereppel való azonosulásra) Bábjátékok (érzelmek megfigyelése, közvetett érzelmi átélés, azonosulás ) Szerepjáték tanulás (mesejelenetek eljátszása) Szituációs improvizatív játékok (interaktív részvétel,az egyén énképe közösségi megnyilvánulása során érik,ezalatt a közösség tagjai szélesítik eszközkészletüket) Közösségi, szabály játékok, társas játékok, (egymásra hatás, alkalmazkodás, kudarc tűrés, szabálykövetés, felfokozott érzelmi állapotok kezelése)

Játékos gyakorlatok: Nyuszi pajtás: A játék leírása: A gyermekek körben ülnek. Az első játékos odafordul a mellette ülőhöz: Nyuszi pajtás hogy vagy? - kérdi. Köszönöm szépen jól. Most (Az érzelmet először bemutatja a kérdezett és ki kell találni.) vidám/meglepett vagyok/ örülök stb- válaszolja a szomszédja, ha kitalálták. Hát a barátod, hogy van? - kérdezi az első. Nem tudom, de mindjárt megkérdezem. - szól a másik, és a következő gyermekhez fordul. A játék megismétlődik más állatnevet használva. A végén elsorolhatják, milyen állatok játszottak a játékban. Sziámi ikrek: A játék leírása: páros játék, amelyben a gyerekek valamilyen testrészüknél „össze vannak nőve", és így mozognak, feladatot teljesítenek. Még tréfásabb változata, amikor valamilyen „kinövés" köti össze őket: pl. gyufásdoboz az orrukra húzva, ropi a szájukban stb. Köszöntő staféta: A játék menete: A gyerekek félkörben állnak a szőnyeg körül. Egy gyermek elkezd egy mozdulattal kísért köszöntést, pl. Jó napot! (Megemeli a kalapját) Jó reggelt felség! (a király előtt meghajol stb) Majd megérinti társát, aki folytatja - lehetőleg úgy hogy elismétli/viszonozza a kapott köszöntést, majd továbbadja a sajátját. Hogy szereted a barátodat?: A játék leírása: A gyerekek körben ülnek. A játékvezető odagurít egy labdát vkinek, pl. Úgy szeretem a barátomat, mint cica a tejet. (maci a málnát stb.) Ajánlott 5-6 éves gyerekeknek 6-12 fős csoportban.

Felhasznált irodalom Krausz Éva- dr Marót Miklósné- dr Szabó Pál- Rózsáné Czigány Enikő:Pszichpedagógia Korrekciós nevelés 1. Gábor Adrienn A szociális és érzelmi kompetenciáról http://www.vitalitas.hu/konyvek/lelekegeszseg

Köszönöm megtisztelő figyelmüket! 2015 . február 19.