Érdekszervezetek és a civil társadalom Politológia I. Készítette: Dr. Domonkos Endre (PhD) 2013/2014. őszi félév

I. Az érdekszervezetek fogalma I. Politika mint konfliktusos folyamat. Legfőbb szereplői: pártok mellett az érdekszervezetek. Érdekszervezetek: polgári társadalom világának összekapcsolása az intézményes állami politika rendszerével. Érdekszervezetek tevékenységének vizsgálata a pluralistáknál: politika mint csoportok küzdelme. Látens érdekcsoport fogalma:

I. Az érdekszervezetek fogalma II. Érdekszervezetek: elsődlegesen funkcionális érdekképviselet elvére épülnek. Érdekszervezetek: magánjogi testületek, érdekérvényesítő tevékenységük csak részben zajlik nyilvánosság előtt. Csak saját tagságuknak és választott testületeiknek tartoznak beszámolási kötelezettséggel. Lobbizás fogalma:

I. Az érdekszervezetek fogalma III. Érdek egoista mellékzöngéje. De az érdekek az egyének és társadalmi csoportok szükségleteiben gyökereznek. Hagyományos felfogás: kormány és közigazgatás képviseli a közjót, a társadalmi érdekszervezetek csak partikuláris különérdekeket képviselnek. Szabad érdekszervezeti politika feltétele: egyesületi szabadság biztosítása. Korporatizmus: államhatalom szerveinek és érdekszervezeteknek az összekapcsolódása.

II. Érdekszervezetek létrejötte és főbb típusai Érdekszervezetek fellépése: állam tevékenységi körének kiszélesedéséhez kötődik. Kapitalizmus és nagyipari tömegtermelés szerepe az érdekszervezetek létrejöttében. Általános választójog kiterjesztése. Érdekszervezetek osztályozása (Almond-Powell) szerveződés eltérő fokozatai alapján: Érdekszervezetek osztályozása Klaus Beyme szerint:

III. A vállalkozók (munkáltatók) szervezetei I. Vállalkozók szervezetei: legbefolyásosabb szervezetek Alapvető céljuk: kormányzati döntések befolyásolása annak érdekében, hogy vállalkozásaiknak gazdasági előnyöket biztosítsanak. Munkáltatói szervezetek befolyása a kormányhatalomra: gazdasági súlyuk szerepe. Országonként eltérő mértékű szervezettség és politikai befolyás. Vállalkozók szervezettségi foka államonként eltérő.

III. A vállalkozók (munkáltatók) szervezetei II. Munkáltatók: sokféle törekvés képviselete, nem homogén szervezetek. Vállalkozói szövetségek tagolódása: helyi és történeti sajátosságokat tükröz. Vállalkozók ritkán alkotnak egységes és zárt oligarchikus csoportot. Tőkés gazdasági világválságra adott válasz: modern intervencionista jóléti állam létrejötte.

III. A vállalkozók (munkáltatók) szervezetei III. Multinacionális konszernek szerepe és politikai befolyása Nagy vállalkozói érdekeltségek politikai befolyása: katonai ipari komplexum fogalma (Eisenhower). Üzleti körök befolyásukat csak a politikai demokrácia intézményein keresztül, annak játékszabályai alapján, a szabad szervezeti lehetőségekkel élve gyakorolhatják. Munkáltatói oldal: „szociális partnerség” fenntartása + gazdasági fejlődést biztosító társadalmi béke megőrzése.

IV. A szakszervezetek I. Szakszervezetek kialakulása: ipari forradalom szerepe. Gyári munkásság kialakulása, nagy munkástömegek városokba történő koncentrálódása. Munkavállalók közös érdekei nem vezetnek automatikusan szakszervezet megalakulásához. Munkáspártok szerepe a szakszervezetek létrejöttében és megerősödésében. Bérmunkások szervezett harcából létrejött szakszervezetek: összes munkavállaló általános érdekeinek képviselete.

IV. A szakszervezetek II. Szakszervezetek történeti fejlődése: osztályharcos és reformista szakszervezetek alternatívája Osztályharcos szakszervezetek törekvése: nemcsak a munka világának, hanem az egész kapitalista társadalomnak az átalakítása. Reformista szakszervezetek: pragmatikus célok követése. Társadalmi körülmények alapján eltérő szakszervezeti szerveződés az egyes országokban.

IV. A szakszervezetek III. Pluralista szakszervezeti rendszer: erősen széttagolt szakszervezetek, laza kapcsolódás legfelsőbb szinteken (Anglia, Egyesült Államok). Korporatista szakszervezeti rendszer: nagy, egységes és pénzügyileg erős, politikailag befolyásos szakszervezetek szerepe (Ausztria, Németország). Szindikalista jellegű szakszervezeti modell: világnézeti kötöttség, erősen széttagolt szakszervezetekből álló rendszer, munkáltatókkal szemben gyenge alkupozíció (Olaszország, Spanyolország).

V. A foglalkozási csoportok szervezetei Foglalkozási csoportok szervezetei: egy-egy foglalkozási ág sajátos érdekeinek képviselete (parasztszövetségek, kereskedelmi kamarák, szabadfoglalkozásúak szövetségei). Államszervezet felépítésében való politikai képviseletük: hivatásrendi korporatizmus (Olaszország, Spanyolország). Korporatizmus demokratikus változata: háromoldalú érdekegyeztető struktúra (kormány, munkaadók és munkavállalók) kialakítása. „Szociális partnerség” intézménye.

VII. Közérdekű és eszmei-kulturális pártoló egyesületek Szervezetek és egyesületek, amelynek tagjai tevékenységükkel közjavakat akarnak előállítani + közszolgáltatást akarnak nyújtani. Nehéz elválasztani a közhasznúságot az üzleti érdekektől. Egyházak tevékenysége: az állam és egyház szétválása óta a magántársadalom részeivé váltak. Modern egyesületi jog: nem tehet különbséget vallási és nem vallási jellegű szerveződések között. Egyházakkal kapcsolatos állami politika:

VIII. Politikai célú (nem pártjellegű) egyesülések Klaus Beyme meghatározása: politikai befolyásra törekvő érdekszervezet, egy meghatározott közcél elérése érdekében. Helyi önkormányzatok érdekszövetségei, különböző félállami szervezetek (vöröskereszt, veteránszervezetek, más állampolgári egyesületek). Közös vonásuk: nehezen választható szét bennük az állami és társadalmi elem.

IX. Az érdekszervezetek politikai funkciói és érdekérvényesítési eszközei I. Érdekszervezetek tevékenysége: a politikai keretek és a politikai rendszerben betöltött funkcióik határozzák meg. Formálisan megszervezett érdekcsoportok nélkülözhetetlen szerepe a modern politikában (Philip Schmitter). Érdekszervezetek: tagságuk érdekeinek képviselete mellett a magánérdekeknek a politikai rendszerbe történő közvetítésével fontos közfunkciókat látnak el.

IX. Az érdekszervezetek politikai funkciói és érdekérvényesítési eszközei II. Érdekszervezetek közfunkciói: 1. Érdekszervezeti tagok érdekeinek összegzése, közös akaratuk megfogalmazása. 2. Szelektív ösztönzők alkalmazása a kollektív cselekvés érdekében. 3. Érdekszervezetek mint a szakmai információ és kompetencia hordozói az államhatalom számára. 4. Korporatív érdekközvetítő intézmények kiépítése.

IX. Az érdekszervezetek politikai funkciói és érdekérvényesítési eszközei III. Érdekszervezetek rendelkezésére álló politikai eszközök követeléseik érvényesítésére: 1. parlamenti részvétel: parlamenti mandátumhoz való jutás, részvétel különböző parlamenti bizottságokban, szakértők delegálása szakértői testületekbe; 2. lobbizás: parlamenti bizottságokon és kormányzati törvény-előkészítő bizottságok formájában; 3. nyílt konfliktusok politikája: nyilvános demonstrációk, sztrájkok, tiltakozó akciók, állampolgári engedetlenség.

IX. Az érdekszervezetek politikai funkciói és érdekérvényesítési eszközei IV. Sztrájk többféle formája: Fontos benne a szolidaritás eleme. Általános sztrájk: kifejezetten politikai fegyver, a kormányzat vagy rendszer delegitimálására vagy megbuktatására irányul. Jogállam: sztrájkjog törvényes szabályozása. Polgári engedetlenség: korlátozott szabályszegés esete.

IX. Az érdekszervezetek politikai funkciói és érdekérvényesítési eszközei V. 4. A korporatív érdekközvetítés rendszere. Érdekképviseletek: kényszertagság helyett önkéntes és demokratikus részvételen alapulnak. Kialakulásának előfeltétele: benne részt vevő érdekszervezetek erős szervezettsége, jelentős tagsága és elismertsége. Háromoldalú érdekközvetítés (tripartit) rendszere: munkáltatók, munkavállalók szervezetei és kormány között.

IX. Az érdekszervezetek politikai funkciói és érdekérvényesítési eszközei VI. Háromoldalú érdekegyeztető tanácsok: jóléti, szociális állam szerepe. „Szociális partnerek” közötti megállapodások: gazdasági növekedés, társadalmi stabilitás és jólét előfeltételei. Szakszervezetek gyenge alkupozíciója a multinacionális vállalatokkal szemben. Hatékony érdekegyeztetés gyakran csak nemzetek feletti szinten lehet eredményes.

IX. Az érdekszervezetek politikai funkciói és érdekérvényesítési eszközei VII. Érdekegyeztetés Magyarországon Érdekegyeztető Tanács: nem rendelkezik olyan szilárd jogosítványokkal, mint Ausztriában és Németországban. Társadalmi és politikai okok. ÉT munkavállalói és munkáltatói oldala szétaprózottá vált. Politikai kultúra polarizáltsága nem kedvezett a konszenzuskeresésnek.

X. Köz és magán viszonya – a civil társadalom és a „harmadik szektor” I. Civil társadalom: eltérő tartalom a „polgári társadalom” korábbi fogalmától. Magángazdasági vállalkozások nem tartoznak a civil szférába. Civil társadalom: állammal szembeni társadalmi önszerveződés, nem állami öntevékeny szervezet hálózata. Önkéntes társadalmi kezdeményezések kiterjedtsége: demokrácia fontos fokmérője.

X. Köz és magán viszonya – a civil társadalom és a „harmadik szektor” II. „Harmadik szektor fogalma”: Nem üzletszerű, közfunkciókat ellátó magánjellegű szervezetek. Verseny a profitorientált piaci vállalkozásokkal szemben. Közjavak dilemmája: mindenki igénybe veszi őket, de a hozzájárulás költségei egyenlőtlenül oszlanak meg.

X. Köz és magán viszonya – a civil társadalom és a „harmadik szektor” III. Önkéntes, civil társadalmi szervezetek: sokrétűség és különbözőség érvényesítése. Közjavak összekapcsolódása az egyéni áldozatvállalással. Autonóm magánpolgári egyesületek létrejötte: államtól való függetlenedés. Minél sűrűbb a civil társadalom hálója, annál stabilabb a demokrácia. Civil társadalom fejlettsége a demokratikus politikai kultúra fokmérője.

Köszönöm a figyelmet!