Fényes Hajnalka 2010. December 3. Az önkéntes munka és annak csoportképző szerepe a felsőoktatásban tanuló fiatalok körében Fényes Hajnalka 2010. December 3.

Tanulás melletti munka nemi különbségei

A munka kapcsolódik-e a szakterülethez

Az önkéntes munka definiálása Nem kötelező; mások (egyének, szervezet, vagy az egész társadalom) érdekében történik; nem fizetett tevékenység; általában szervezett keretek között folyik. Az önkéntesség nem tisztán altruista tevékenység, mivel az önkéntesség egyéni haszonnal is jár (pl. a tudatos karrierépítési motiváció a fiataloknál). Az önkéntesség értelmezése, azaz hogy mit tekintenek önkéntességnek erősen függ a nettó költségektől (az önkéntesség költségei mínusz az önkéntesség haszna). Annál inkább tekintenek egy tevékenységet önkéntességnek, minél inkább meghaladják az önkéntesség költségei a vele járó hasznot. (Lucas Meijs és társai 2003)

Az új típusú önkéntesség Az új típusú önkéntesség specializáltabb, kevésbé ideologikus, kisebb a szervezeti követelmény a tagoktól. A tradicionális, érték alapú önkéntesség csökken, miközben a kulturális és a szabadidős önkéntesség, a sport szervezetek, a fogyatékosokat támogató szervezetek, a szomszédsági csoportok jelentősége nő, valamint megfigyelhető, hogy egyre több a lokális, helyi szervezet, országos vagy regionális központ nélkül. Az új típusú önkéntesség érdekes és értelmes elfoglaltságot ajánl, cselekvésorientált, rövid időtartamú elkötelezettséggel jár (projekt jelleg) és a szervezetekben erős a fluktuáció. (D. Wollebæk és P. Selle 2003) Napjainkban terjed a szolgáltatás-centrikus attitűd, szemben a „csak” segítő attitűddel, ahol nem feltétlenül érvényesül a reciprocitás. (J. Butcher 2003)

Az önkéntesség motivációi Az önkéntesség kollektív szintű motivációja lehet a közös orientációból, értékrendből fakadó kötelezettség, és a közjó növelésének igénye. Az önkéntesség egyéni szintű motivációi lehetnek belső indíttatásúak (egyéni személyiség jellemzők pl. segítőkészség, aktivitás, nagylelkűség), de külső indíttatásúak is (pl. a körülmények, mások viselkedése). Az altruista és egoista motivációk keveredhetnek, és napjainkban egyre inkább a racionális motivációk dominálnak (megújult altruizmus, reciprocitás). Motivációk (Czike, Bartal 2005): (1) szegényeken segítés, (2) tapasztalatszerzés, (3) vallás, (4) szakmai fejlődés, kihívás, (5) erkölcsi kötelesség, (6) szabadidő hasznos eltöltése, (7) új barátok szerzése, (8) közösséghez tartozás. Régi típusú: 1, 3, 5, 8, Új típusú: 2, 4, 6, 7.

Közép-Kelet Európa Az önkéntesség leggyakoribb Észak-Európában és Nagy-Britanniában. Közép- és Kelet Európában viszonylag alacsony szintű. (L. M. Salamon és S. W. Soklowski 2003) Közép- és Kelet Európában a rendszerváltások előtt az önkéntesség általában ellenzéki jelleget öltött (vallásos mozgalmak, „föld alatti” politikai mozgalmak és zöldmozgalmak), emellett jellemző volt az állam által kontrollált nagy arányú szakszervezeti és szakmai érdekvédelmi tagság. A rendszerváltások után a térségben csökkent a szocialista rendszert jellemző erőltetett, sokszor „kötelező jellegű önkéntesség”, és nőtt az új szervezetekben zajló „önkéntes alapú önkéntesség” (jóléti szervezetek, érdekcsoportok, emberjogi és zöld mozgalmak, fiatalok klubjai). Ennek ellenére az ezredfordulón a térségben igen alacsony volt az önkéntesség mértéke. (S. Juknevicius és A. Savicka 2003)

Önkéntesség és demokrácia A demokrácia években mért hossza, és az emberi jogok helyzete az adott országban erős pozitív hatást gyakorolt az önkéntesség gyakoriságára. DE az önkéntesség fontossága a demokratikus értékek terjedése szempontjából napjainkban csökken (az önszerveződés romantikus mitológiája?). Az önkéntesek valamivel magasabb értékeket értek el a demokratikus attitűd skálán (az életkor, a nem és az iskolázottság kontrollálása után is), de a hatás igen gyenge (az iskolázottság hatása jóval erősebb a demokratikus attitűdre). Országos szinten is gyenge a kapcsolat az önkéntesség mértéke és a demokratikus attitűdök előfordulása között. (L. Halman 2003) Az önkéntesség és a részvétel az önkéntes szervezetekben szélesíti a polgárok látókörét és erősíti a politikába való bekapcsolódásukat? Résztvevő megfigyelés USA (Nina Eliasoph 2003): A vizsgált önkéntesek, illetve a feletteseik direkt elkerülték a politikával kapcsolatos diskurzusokat az önkéntes munkamegbeszélések során, és inkább a konkrét feladatokra koncentráltak. A politikai témákat kisebb csoportokban egymás közt, illetve otthon beszélték meg. Az önkéntes munka egyre kevésbé generál igazi közösségeket, az önkéntes tevékenység nagymértékben individuális aktivitássá vált. (Nina Eliasoph 2003)

Fiatalok és az önkéntesség A fiatalokat az új típusú önkéntesség jellemzi. Funkciói: híd az oktatás, a munka és a szabadidő világa között, a fiatalság és a felnőtt lét között társadalmi, szakmai, állampolgári szocializáció, szereptanulás informális tanulás az atipikus munkavégzés közben szakmai tapasztalatszerzés (az önkéntesség egyre professzionalizáltabb) új típusú szabadidős tevékenységek megjelenítése emberi kapcsolatok szélesítése. A fiatal önkéntesek motivációi: tudatos karrierépítés (célracionális cselekvés) új típusú karitatív motiváció (értékracionális cselekvés) (szolgáltató jelleg és reciprocitás, szemben a „csak segítő” attitűddel) társadalmi- politikai tudatosság, egy szolidáris táradalom kialakításának igénye, a civil kontroll erősítése, a demokratikus értékrend terjesztése a különböző tevékenységek kipróbálása („forgóajtós önkéntesség”), önkipróbálás, kísérletezés, összhangban a fiatalokra jellemző „kísérletező szocializációval”.

Az önkéntesség csoportképző szerepe I. Az önkéntes munka nem „l’art pour l’art” tevékenység, hanem valamilyen ügy, hasznosnak tartott cél, segítendő csoport érdekében folyó tevékenység, ezáltal csoportképződést segít elő a segítők és a segítettek körében egyaránt. Ha személyre irányul akkor is csoportot képvisel (fogyatékosok, fiatalok mentális segítsége). Korábban az önkéntes munka egyházi és társaséleti indíttatású volt, ma az önkéntes munkavégzéskor a csoporthoz tartozás rövidebb idejű, ritkán társasági jellegű, inkább programcentrikus és szerződéses. Az önkéntesség ma individualizáltabb, de nem egoista motivációjú, terjed az új típusú altruizmus, ami nem zárja ki az önérdeket. Ez a csoportképződés új formáit hozza létre.

Az önkéntesség csoportképző szerepe II. Bár a mai fiatalokra az individualizáltabb önkéntes munkavégzés jellemző, de azt is tulajdonképpen a csoportmunka, az együttműködés, a szolidaritás, a szociális készségek (elfogadás, megértés, kölcsönösség), a konfliktuskezelés és megoldás tanulására használják, és a munkáltatók is ezt értékelik. A növekvő reciprocitás is segítheti a csoportképződést (szemben az önkéntesség korábbi egyirányú paternalista jellegével). Az önkéntes munka során a demokratikus értékek erősödése által a csoport és a közösség is erősödik, a közösség, a csoport iránti felelősségérzet nő. A fiatalok és a nők inkább preferálják a csoportos tevékenységet.

OTKA - önkéntes munka KUTATÁSI KÉRDÉSEK: Az önkéntesség hogyan illeszkedik a munkához, a tanuláshoz és a szabadidős tevékenységekhez a fiatalok körében? Az új típusú önkéntes munka mennyiben jellemző a fiatalokra? (nemi különbségek: a lányokra inkább a tradicionális típusú?) Az új típusú önkéntesség belső ellentmondásossága (instrumentális racionalitás kontra értékracionalitás) hogyan jelenik meg a fiatalok körében? Milyen formákban, milyen szervezetekben folyik a fiatalok önkéntes munkavégzése? Motivációk, funkciók, típusok vizsgálata. Milyen értékek mentén szerveződnek az önkéntes munkát végző csoportok? Milyen a vallásosság szerepe a régi és új típusú önkéntességben?

OTKA folyt. Milyen az önkéntesség közösség- és csoportképző szerepe? Létrejönnek-e az egyetemi évek alatt jellegzetes önkéntes munkát végző és önkéntes tevékenységet folytató csoportok? Milyen típusúak (formális-informális, állami, piaci, non-profit)? Milyen a társadalmi és kulturális tőkeképződés az önkéntes munka során? Milyen a családi, baráti közösségek hatása? Milyen az önkéntes munka és az informális tanulás kapcsolata? Anómia csökkentése: Milyen az önkéntesség prevenciós, védő és korrekciós funkciója a fiatalok körében? Háttérváltozók: pl. nem, kor, évfolyam, kar, szak, kollégisták, bejárók, városiak, albérletesek szerint vannak–e különbségek?

Fókuszcsoport kérdései Végez-e önkéntes munkát: egyénileg - csoportosan, rendszeresen – alkalmanként, belföldön – külföldön, tudatosan – véletlenül, állami, non profit, for-profit keretben, formálisan (szervezetekben) – informálisan? Miben látja hasznát, előnyét? Mi motiválta? Kik véleménye szerint a rászorulók? Szokott-e adományokat adni és milyet (pénz, ruha, játék stb.), évente milyen összegben, kinek? Milyen típusú önkéntes munkát végez? Milyen szervezeti keretek között? Tisztséget visel-e? Milyen területen végzi? (egészségügy, szociális szolgáltatás,sport, kulturális szolgáltatás, jogvédelem, politikai párt, környezetvédelem, békemozgalmak?) Milyen önkéntes szervezetek vannak a DE-en? Részt vesz-e bennük? Melyek véleménye szerint az önkéntes munkák legfőbb jegyei? Milyen tulajdonságok kellenek, kik a jó önkéntesek? Milyen a társadalmi elismerése az önkénteseknek általában és a hallgatók között? Az önkéntesek kapcsolati hálója, csoportképződés.