Haláltudat és fenyegetettség Radnóti Miklós költészetében "mert ami volt, annak más távlatot ád a halál már"

Életpályája 1909-1944 - eredeti neve: Glatter Miklós. Tragikus volt születése is: édesanyja és ikertestvére születésekor meghalt. Mostohaanyja saját gyermekeként neveli apja haláláig, amikor elszakítják tőle és testvérétől (Erdélyi Ágnes) is. Nagybátyja kereskedelmi pályára szánja, ő mégis a tanári pályát választja, a szegedi egyetemen végez.

Életpályája Állást származása miatt nem kap, felesége, Gyarmati Fanni fizetéséből és fordításokból élnek. A 40-es években többször is behívják munkaszolgálatra, utoljára 1944-ben, ekkor kerül a szerbiai Bor városa mellé (Lager Heidenau) munkatáborba. Innen erőltetett menetben indítják útnak társaival Németország felé; Abdánál kivégzik.

Fannival…

Haláltudat Egész költészetét meghatározza a fenyegetettség érzete. Mindehhez hozzájárult az édesanyja és ikertestvére halála miatt érzett bűntudat (…megölted őket… - Ikrek hava). Zsidó származása kapcsán gyakran érik hátrányos megkülönböztetések (nem veszik fel a pesti egyetemre, nem kap állást, munkaszolgálatra kötelezik, elhurcolják rokonait is).

Haláltudat Már korai verseiben megjelenik az elkerülhetetlen vég motívuma. Költeményei többségében lehetséges magatartásformákat alakít ki a elkerülhetetlennel szemben. Sok esetben a forma harmóniája nyújt számára megtartó erőt.

Mint a bika A vers klasszikus stíluseszközre épül: eposzi hasonlatra – erre utal a cím is. A költő önmagát a veszélyt felismerő, és azzal dacolni kívánó bikához hasonlítja. A vers szervező elve a szembeállítás: idősíkok és magatartásformák kerülnek összeütközésbe a műben.

Mint a bika A küzdelmet felvállalni kész bika nemcsak a farkascsorda (fasizmus), hanem az őzek (a menekülők) magatartásával is szembekerül. De saját korábbi gondtalan életmódja is szemben áll jelen- és jövőbeli hitvallásával. Nem véletlen, hogy küzdelme csak az elképzelés szintjén jelenik meg: „elgondolja, ha megjön az óra, kűzd…” Az elkerülhetetlen halál képzetével zárul a vers; a jövőkép kilátástalanságot sugall.

Járkálj, csak halálraítélt A kötetcímadó vers siralomházi szituációt tár fel. Belső, olthatatlan feszültséget tükröz a központi kép önmegszólító, s egyben önfelszólító jellege. A felszólításhoz rendelt módosítószó (csak) nyomatékosítja a kilátástalanságot.

Járkálj, csak halálraítélt Az első két strófa képsora egyszerre apokaliptikus és szürrealisztikus: a világ pusztulásának rémálomszerű látomása. A harmadik-negyedik versszak az egyetlen követhető magatartásformát szemlélteti: a humánumot, erkölcsi tisztaságot (hó, Jézus, gyermek) megalkuvás nélkül képviselő költőét. A farkas alakja a Mint a bikával szemben a küzdeni tudás metaforájává magasztosul.

Eklogák Az eklogák műfaji jegyeikkel is a fenyegetettséget tükrözik. A vergiliusi műfaj a IX. ecloga fordításán keresztül került Radnóti látószögébe. A nagy elődhöz hasonlóan ő is 10 eklogát tervezett, a 8. megírásáig jutott el, a 6.-nak sokan a Töredéket tekintik. Eklogái többsége hexameteres, dialogikus költemény, melyekben a haláltudatot a megidézett múltbéli harmónia, a theokritoszi idill ellensúlyozza némiképp.

Hetedik ecloga A vers a bori táborban íródott. Sajátos módon érvényesül benne a dialogikusság: a lírai én maga mellé képzeli kedvesét (Fannit), és ebben az elképzelt beszélgetésben osztja meg vele legbensőbb érzéseit. A többszöri megszólítás (látod-e) kérdő jellege egyszerre fejez ki reményt és bizonytalanságot, illetve levélszerűvé (episztolává) is alakítja a verset.

Hetedik ecloga A vers fő szervező eszköze az idő- és valóságsíkok váltogatása és egybemosása: jelen↔múlt tábor ↔ otthon rablét ↔ szabadság állati lét ↔ emberi élet valóság ↔álom, képzelet passzivitás (alvás) ↔ aktivitás (repülés) sötétség ↔fény

Hetedik ecloga Az otthoni idill felidézése reményt adó mozzanatnak is minősülhetne a versben, a lírai én külső szemlélővé válása az utolsó szakaszban azonban felülírja ezt az értelmezést. A költő tudja, hogy értelmetlen az álmodozás, hiszen lehet, hogy nincs is már meg „az az otthon”. Az éberség motívuma a racionális gondolkodásmód kíméletlen felismerését hordozza, ezt sugallja a záró paradoxon is: „nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár”.

Utolsó versek Az Erőltetett menetben a passzív és az aktív lírai én folytat egyfajta párbeszédet egymással; a passzív én már föladná, az aktív én a végsőkig vállalná a küzdelmet. A Razglednicák (=képeslapok) „miniatúráiban” lépésről lépésre követhetjük nyomon a haláltudat, a kilátástalanság elmélyülését.

Razglednicák A 4. Razglednica látomásos képsora valójában Lorsi Miklós hegedűművésznek állít emléket, de létértékelésnek, végső számvetésnek is tekinthető. A lecsupaszított stílus (Mellézuhantam), a naturalista képsor (sárral kevert vér), az eltárgyiasítás (Der) és az átértékelt közmondás (Halált virágzik most a türelem) teljes reményvesztettségre utal.

Somlyó György: Radnóti Miklós Hős, látnok, mártír – mily fakó nevek, ha csak a múltból ködlik fel alakjuk. De te itt jártál köztünk, egyre halljuk még el se csendült nevetésedet. Egy este a Korzón mentünk, alattunk jég zajlott, nem, nem, semmi ékeset nem szóltál, glória sem övezett, fejed fölött nem gyúlt ki a Fiastyúk. Csak ember voltál, aki sosem ölt, s ezért – jól tudtad – végül is megöltek. Előre lökdöstek. S hátad mögött már a szabadság ágyúi dörögtek. Ezt is felírtad még. Jól zsebregyűrted. Hogy emlékezzék rá, mely rejt, a föld.