Jézus szenvedése, halála és feltámadása.

a. Jézus bevonulása Jeruzsálembe (Mt 21, 1-11 a. Jézus bevonulása Jeruzsálembe (Mt 21, 1-11.) és a Templom megtisztítása (Mt 21, 12-13.) Jeruzsálembe történő bevonulása alkalmával Jézus magára vonatkoztatja „második Zakariás” jövendölését a Messiásról (Zak 9, 9-10.): Ő nem harcos, hanem szegény és szelíd Messiás. Ugyanakkor a jelenlévők (a „tömeg”) akként a királyként fogadják, aki helyreállítja Izrael királyságát: Dávid fiaként. Azonban Jézus egyik első Jeruzsálemben végbevitt tette a Templom megtisztítása: nem politikai, hanem „vallási reformerként” lép föl. - Jézusnak ez a tette jelenti ellenfelei számára a végső okot arra, hogy halálra ítéljék.

b. Az utolsó vacsora és Jézus elítélése. Összehasonlítva az utolsó vacsora leírását a szinoptikus evangéliumokban (pl. Lk 22, 7-38.) és János evangéliumában (Jn, 13, 1-17, 26.): - a szinoptikus leírják az „Eukarisztia alapítását”, - János leírja a „lábmosást”, valamint Jézus – igencsak hosszú – „búcsúbeszédét”. A lábmosásban Jézus egyszerre ad példát a szolgálatra és az alázatra. - Ugyanerre a szolgálatra és alázatra szólítja föl Jézus a tanítványait a „szeretet új parancsában” (Jn 13, 34.). Jézus perét – Lk 22, 66-23, 25 szerint – a zsidó (főtanács és Heródes) és a római hatóság (Pilátus) is tárgyalta: mindkét hatóság azért ítélte el, mert királynak tartotta, de ez a zsidók szemében „istenkáromlás”, míg a rómaiak szemében „hazaárulás” vagy „felségsértés” volt.

c. Jézus kereszthalála (Mk 15, 20b-41 alapján). Jézus keresztjére feltüntették kivégzésének okát: a „zsidók királya”. - Ez az ok a kivégzők szemében ironikus, a tanítványok szemében valós („lelki” értelemben). A kereszten Jézus a 22. zsoltárt imádkozza: ez a zsoltár a Messiás szenvedését jövendöli meg. Jézus halálát az apokalipszishez hasonló természeti jelek kísérik, és a „Templom függönye” is kettészakad: ez a függöny a „szentek szentjét” takarta el. → Jézus halála szabaddá tette a bejárást Isten jelenlétébe. A kivégzést vezető római százados Jézus szenvedése révén ismeri föl azt, hogy ő a Messiás, az Isten Fia.

d. Jézus feltámadása és a feltámadt Jézus megjelenései. János evangéliuma szerint (Jn 20, 1-10.) Jézus feltámadásának első tanúja Mária Magdolna: a megtért bűnös nő az „apostolok apostola” lett. Ugyancsak János szerint (20, 1-10) a sírhoz érkező tanítványok látták, hogy Jézus nincs a sírban (azaz látták az üres sírt)és hittek: a feltámadás bizonyosságának, nem valamely külső dolog, hanem egyedül a hit az alapja. A tanítványai számára megjelenő feltámadt Jézus - magán viseli a szenvedés nyomait, vagyis ugyanaz,mint aki a kereszten szenvedett (Jn 20, 19-29.), - továbbra is „megtöri a kenyeret” tanítványai körében (Lk 24, 13-32).