A kommunikáció tényezői és funkciói
Elővázlat A kommunikáció definíciója A kommunikáció tényezői A komm. Funkciói A feladat megoldása
Kommunikáció fogalma Latin eredetű szó jelentése: érintkezés, összeköttetés Az emberek közti érintkezésnek az a fajtája, amelyik jelek segítségével történik Valamely jelrendszer szándékos és kölcsönös felhasználása
Mára a jelentése kibővült Pl.: gépek kommunikációja
Állatok kommunikációja
A kommunikáció 5 forradalma zajlott le 1. beszéd (30-40000 év) 2. írás (6000 év) 3. nyomtatás (1450) 4. elektronikus kommunikáció (1850-től) 5. számítógépes hálózatok (1970-től)
A kommunikáció tényezői
1. Beszélő (adó, közlő) Formába önt, azaz kódol, közöl Ez lehet reflexszerű vagy átgondolt
2. hallgató Akinek az üzenetet szánjuk Üzenetet észleli, felfogja, azaz dekódolja, értelmezi Ez néha automatikus, néha bonyolult (verselemzés)
3. üzenet Lehet egyszerű vagy igen bonyolult Ezt hordozzák a jelek A kommunikáció eredménye
4. Kód (jelrendszer) Ismert, közös jelrendszert kell használni A közösség elfogadja, ismeri Lehet verbális és nem verbális
5. csatorna Fizikai dolog A jelek terjedését, érzékelését biztosítja Pl.: levegő, papír, telefonkábel Néha több csatorna is működik
6. Valóság A valóságról közös előismerettel kell rendelkezni
7. Beszédhelyzet Beszélők pillanatnyi helyzete, viszonya Külső-belső körülmények Befolyásolják az üzenet megformálását, jelentését
A kommunikáció funkciói Alapvető 1. tájékoztatás a valóságra vonatkozó ismeretek közlése, azokra kérdés 2. kifejezés érzelmek, vágyak kifejezése a személyiség megnyilvánulása ált. minden közlés kísérője, néha a közlés célja
A kommunikáció funkciói 3. felhívás kívánság, felszólítás cél: a hallgató befolyásolása
Kiegészítő funkciók 4. kapcsolat fenntartása / kapcsolatteremtés-zárás a komm. elején, végén 5. értelmező funkció magáról a nyelvi megformálásról szól pl. visszakérdezünk 6. esztétikai funkció cél: gyönyörködtetés
Ezek a funkciók nem különülnek el Minden közlésnek ált. több funkciója van De ezek közül valamelyik domináns
Feladat ”A maktab alatt- keleten így hívják a tanítási órát- az egyik fiúcskával sehogy sem boldogult a tanító.„Mondd, hogy á!” (perzsául alef). A fiú tagadóan rázta a fejét, és összeszorította a száját. A tanító türelmes maradt, és újra kezdte: „Jó kisfiú vagy, mondd szépen, hogy á! Nem fog fájni.” (…) A fiúcska végül beadta a derekát, és mindannyiuk ámulatára tisztán és érthetően kimondta az á-t. A tanító a pedagógiai sikerétől meglepetten kiáltott fel: „Masallah, kitűnő volt! Most mondd azt is, hogy bé!” A fiúcska erre heves tiltakozásba tört ki, és öklével verte az asztalt: „Most már elég volt! Tudtam én, hogy mi vár rám, ha csak az á-t kimondom: Akkor azt akarjátok, hogy mondjam ki a b-t is, aztán mondjam el az egész ábécét, azután tanuljak meg olvasni, írni és számolni. Tudtam én, hogy miért nem akarom kimondani az á-t!” (Peseschkian: A tudós meg a tevehajcsár) Határozd meg a történetben zajló kommunikáció tényezőit és funkcióit!