A politikai törésvonalak Politológia II. Készítette: Dr. Domonkos Endre (PhD) 2012/2013 tavaszi félév

I. Politikai törésvonalak I. Politikai tagoltság létrejötte: modern társadalmakban a csoportkonfliktusok eredménye. Pártok és érdekszervezetek kialakulása a társadalmat megosztó konfliktusok mentén. Pártok és egyes társadalmi csoportok közötti közvetlen kapcsolat feltételezése. Törésvonalak három szintje: 1). társadalmi struktúra empirikus szintje, 2). normatív szint 3.) szervezeti szint.

I. Politikai törésvonalak II. Törésvonalak megjelenítése: politikai tömegszervezetek szerepe. Osztály létrejötte: politikai folyamatok eredménye (szervezeti szinten való megjelenéssel való összefüggés). Törésvonal-fogalom: politikai megosztottság meghatározott típusa. Társadalmi tagoltság és politikai tagoltság.

I. Politikai törésvonalak III. Társadalmi különbségek politikaivá válása + táborok aktív szervezése kell a törésvonalak kialakulásához. Társadalmi különbségek politikai modernizáció idején váltak törésvonalakká. Modern nemzetállamok szerepe a konfliktusok intézményesedésében + törésvonallá válásában. Törésvonalak:politikai rendszer stabilizálása.

I. Politikai törésvonalak IV. Törésvonalakat mobilizáló szubkulturális hálók + pártok szerepe a szavazóbázisuk stabilizálása mellett a társadalmi konfliktusok intézményesítésében. Lipset és Rokkan: kulturális normák, identitások és politikai stratégiák hangsúlyos szerepe. Pártrendszerek kialakulásában a társadalmi struktúrához egyáltalán nem vagy csak nagyon lazán kötődő konfliktusok is szerepet játszhatnak.

II. Rokkan történeti-szociológiai modellje I. Társadalmi csoportok közötti ellentétek alakítják a pártok számát, profilját, választási erejét, a pártrendszer fragmentáltságát és polarizációját, valamint a pártok közötti interakciós mintát. Törésvonalak gyökerei: XVI-XIX. századig vezethetők vissza. XIX. század: osztályellentétek felerősödése (egyházi intézmények és tömegoktatás ellenőrzése, + érdekek, amelyek meghatározták a nemzeti gazdaságot).

II. Rokkan történeti-szociológiai modellje II. Rendi képviseleti hagyományok folytonossága: ellenzék legitim szerepének kialakulása (Nagy- Britannia, Hollandia, Svédország). Abszolutista rendszerek: késleltetett és robbanásszerű demokratizálódási folyamat (Franciaország, Poroszország). Agrárpártok: protestáns országok, ahol meghatározó volt a városi és vidéki elitek konfliktusa. Kereszténydemokrata pártok: katolikus egyház és állam közötti ellentét termékei.

II. Rokkan történeti-szociológiai modellje III. Történelmi megközelítés pártok egymáshoz való viszonyát is megmagyarázza. Több törésvonal által szabdalt politikai rendszerek: fragmentáltabb pártrendszerek, míg a törésvonalak egybeesése miatt polarizáltabb pártrendszerek létrejötte. Modern európai tömegpolitika kialakulása: négy nagy társadalmi-politikai törésvonal szerepe.

II. Rokkan történeti-szociológiai modellje IV. Modernizáció: nemzeti-demokratikus és ipari forradalom szerepe. „Nemzeti” forradalom következménye: domináns nemzetépítő kultúra + periféria népességének alávetett kultúrája közötti konfliktus és központosító nemzetállam és kiváltságait féltő egyház közötti ellentét. Ipari forradalom következménye: agrárérdekek és ipari érdekek konfliktusa + tőke és munka közötti konfliktus.

II. Rokkan történeti-szociológiai modellje V. Tömegek mobilizálása, a mobilizáció intézményeivé a tömegpártok váltak. Centrum-periféria konfliktusok kialakulása (területi és kulturális különbségek dominálta konfliktusok). Funkcionális konfliktusok világa: modernizáció eredménye (területi egységeken átívelő konfliktusok, egymást nem ismerő, de azonos társadalmi státusú polgárok egy táborba való terelése).

II. Rokkan történeti-szociológiai modellje VI. Identitás és világnézet alapú funkcionális konfliktusok: vallási ellentétek értékek és identitások mentén osztották meg a társadalmat. Ipari forradalom: érdekek konfliktusa. Vidék-város ellentét: eltérő életmód, kulturális minták. Munkaadó-munkavállaló ellentét: nemzeti sajátosság szerepe a konfliktus élességénél. .

II. Rokkan történeti-szociológiai modellje VII. Társadalmi csoportok közti konfliktusok és történelem szerepe a pártrendszerek formálódásában. Az 1920-as évek pártviszonyainak a választójog kiterjesztése előtti törésvonalakhoz való igazodása Okok: pártok szervezeti tevékenységének, koalíciós politikájának + intézményi hátterének állandósága, és politikai szubkultúrák szocializációs intézményei sikeres működésének hozzájárulása a pártrendszer stabilizálódásához.

II. Rokkan történeti-szociológiai modellje VIII. A pártok szerepe a hagyományos pártok és pártközi ellentétek fennmaradását szolgáló intézményrendszerben. XX. századi tömegdemokráciák korszaka: Rokkan által elemzett törésvonalak képezik a politikai tagoltság és a pártrendszer legfontosabb dimenzióit. Egyház-állam ellentét helyett vallási törésvonalak, centrum-periféria szembenállás helyett pedig nyelvi-etnikai konfliktusok.

III. A vallás I. Politikai tagoltság gyökerei: reformáció kora. Reformáció és ellenreformáció nyomán kialakuló felekezeti megoszlás: Európa katolikus, protestáns és vegyes vallású régiókra oszlik. Katolikus országok: egyház és feudális állam szoros szövetsége, katolikus-tradicionalista táborral szembeni nemzeti-radikális-szekuláris tábor kialakulása, katolikus egyház és radikális szekularizáció liberális politikai erők közötti konfliktus „kultúrharcban” való megnyilvánulása.

III. A vallás II. Katolikus országok politikai rendszerének instabilitása (állam-egyház ellentéte). Politikai katolicizmus létrejötte: társadalmi és politikai tömegszervezetek kiépítése. Liberális-katolikus ellentét szerepe a politikai élet és párttagoltság kialakulásában (Franciaország, Spanyolország, Belgium, Ausztria).

III. A vallás III. Belgium: katolikus-világi ellentét szerepe, Katolikus Párt és Liberális Párt kultúrharca. Vegyes vallású területek: tisztán katolikus és protestáns Európa közötti határvonal létrejötte (felekezeti különbségek szerepe a politikai tagoltság és pártképződésben). Társadalom nemcsak vallásos és szekularizált csoportra vált ketté, hanem az egyes felekezetek közötti ellentétek is megosztották a társadalmat (Észak-Írország, Hollandia, Németország, Svájc).

III. A vallás IV. Hollandia: négy nagy vallásfelekezet: 1. Holland Református Egyház (protestáns kultúra fő hordozója), 2. Gereformeerde Kerken (Holland Református Egyháztól független kálvinista egyházi szövetség), 3. Római katolikusok és 4. a XIX. század végétől felekezeten kívüli csoport létrejötte. Keresztény Történeti Unió (CHU) és Forradalomellenes Párt (ARP) (reformátusok), Katolikus Néppárt (KVP), szociáldemokrata és liberális pártok (társadalom világi része).

III. A vallás V. Holland politikai tagoltság és pártszerkezet három vallásfelekezeti és két világi szubkultúra határozta meg. Vallásfelekezeti hovatartozás és pártpreferencia közötti szoros kapcsolat. Hierarchikusan szerveződő, kifelé zárt szubkultúrák elismerése az állam részéről. Pártok összefonódása egyéb szubkulturális szervezetekkel.

III. A vallás VI. Protestáns országok: (Anglia és skandináv államok): vallás elhanyagolható szerepe a politikai tagoltság kialakulásában, nemzeti egyházak nem válhattak politikai tényezőkké. Társadalom kulturális integráltsága erős, politikai tagoltság kevésbé ideologikus, a pártok pragmatikusabbak. Skandináv országok: baloldal nem volt élesen antiklerikális, mint a katolikus országokban.

IV. A nyelvi és etnikai tagoltság I. Nyugat-Európa: nemzetállam mint uralkodó keret, szemben Közép- és Délkelet-Európával, ahol a nemzeti széttagoltság miatt kultúrnemzet jöhetett létre. Nagy-Britannia: nemzeti mozgalmak megjelenése az 1950-es, 1960-as években (Skót Nemzeti Párt és Walesi Párt). Főbb célok: önálló parlamenti felállítása.

IV. A nyelvi és etnikai tagoltság II. Északír politika: brit protestánsok és ír katolikusok közötti törésvonal. Protestánsok Ulsteri Unionista pártra szavaztak, az ír katolikusok pedig a Nemzeti Pártra. De kiéleződő protestáns-katolikus ellentétek miatt szétesett a korábbi politikai szerkezet. 1999. Északír parlament újbóli megnyitása.

IV. A nyelvi és etnikai tagoltság III. Bevándorlás hatásai: Európa korábban etnikailag homogén társadalmai multikulturalitással kapcsolatos feszültségekkel szembesülnek. Svájc: konfliktusok hiánya miatt nyelvi-etnikai dimenzió nem vált a pártalakulás tényezőjévé. Belgium nyelvileg és kulturálisan két azonos súlyú tartományra oszlik: a francia nyelvű Vallóniára és a flamand nyelvű Flandriára.

IV. A nyelvi és etnikai tagoltság IV. Vallónia: városias és gazdag tartomány, gazdaságilag fejlett régió. Flandria: elmaradottság és agrárjelleg. Belgium kettészakadása az 1930-as években a flamand nyelvhasználatot garantáló törvény miatt II. vh. után: vallon nemzeti mozgalom politikai síkon való megjelenése, majd 1960-as 70-es években nyelvi-etnikai és regionális ellentétek.

IV. A nyelvi és etnikai tagoltság V. 1971-es alkotmánymódosítás: nyelvi-kulturális regionalizmus rögzítése. Három nyelvi közösség + három közigazgatási egység választott testületeinek szerepe a döntésekben. Nyelvi-etnikai hovatartozás szerepének megnövekedése a belga politikában.

V. A vidék-város ellentét I. Ipari forradalom következménye: gazdasági érdekkonfliktus létrejötte az agrár és ipari szektor között. Város és vidék szembenállása: városi polgárság, a munkásság és a vidéki agrárius földbirtokos osztály közötti ellentétes politikai szerep. Város és vidék ellentéte: nemcsak gazdasági érdekkonfliktus, hanem kulturális elemeket is takar (modernitás és tradicionalitás konfliktusa).

V. A vidék-város ellentét II. Falusi és kisvárosi népesség: konzervatív politikai pártok, jobboldal szavazóbázisa. Nagyvárosok népessége: XIX. században a liberálisok, a XX. században pedig a baloldal szavazóbázisa. Németország: baloldali politikai hovatartozás nagyvárosi jellege nemcsak a szociáldemokratákat (SPD) jellemzi, hanem a Zöldeket is.

V. A vidék-város ellentét III. Skandináv országok: vidéket képviselő agrárpártok a politikai paletta „centrumpártjait” alkotják. Nagy-Britannia: ipari és mezőgazdasági elit összefogása, vidéki és városi érdekek azonos súlya Katolikus országok: agrárszervezetek egységes katolikus pártok keretei között maradtak. Város-vidék közötti törésvonalak árnyalása a „politikai földrajz” sajátosságaival (Olaszország).

VI. Az osztálykonfliktus I. Társadalom osztálytagoltsága és osztályellentéteknek a megjelenése: ipari forradalom és gazdaság kapitalizálódásának következménye. Osztályellentét: gazdasági természetű, alapja a munkavállaló és munkaadó ellentéte (szakszervezeti mozgalom szerepe a politikai jogok kiterjesztéséért).

VI. Az osztálykonfliktus II. Munkáspártok vagy szociáldemokrata pártok létrejötte: osztálypártok, városi munkásság képviselői. Nem angolszász országok Európában: osztálytagoltság sohasem vált a pártképződés kizárólagos dimenziójává. Kontinens szociáldemokrata pártjai elvesztették osztályjellegüket (Francia Szocialista Párt).

VI. Az osztálykonfliktus III. Anglia: angol társadalom relatív homogenitása. Egyesült Államok: osztályszavazat csekély szerepe, nagy munkáspárt nem alakult ki. Okok: társadalmi mobilitás, feudális struktúrák hiánya, individualizmus, vallás erőteljes szerepe a politikai beszédmódban + a képviseleti kormányzás és a választójog általánossá válása megelőzte a városi proletariátus megjelenését.

VI. Az osztálykonfliktus IV. Politikai hovatartozásra hatást gyakoroló tényezők a választópolgár esetében: 1. fogyasztás (állami vagy magán); 2. termelői vagy munkavállalói minőségben gazdasági szektorhoz való tartozás; 3. állami jövedelem újraelosztásában való érdekeltség.

VI. Az osztálykonfliktus V. Társadalmi választóvonalak befolyásolják a politikai hovatartozást. Osztályalapú elemzések további finomítása: versenynek való kiszolgáltatottság mértékének figyelembe vétele. Tekintélyelvű vagy libertariánus attitűdök: piaci státus helyett munkahelyi és magánéleti élmények határozzák meg.

VII. Összefoglalás Törésvonal-elméletek: a nagy társadalmi kategóriák magyarázó szerepét hangsúlyozzák. Osztály-hovatartozás: csak a szavazatok egy töredékét magyarázza. Felekezeti hovatartozás: csökkenő szerep, de egyéb társadalmi változók súlyának csökkenése miatt a vallás relatív szerepének növekedése figyelhető meg számos országban. Értékek jelentőségének megnövekedése.

VIII. Felhasznált irodalom Enyedi Zsolt – Körösényi András: Pártok és pártrendszerek, Osiris Kiadó, Budapest, 2001. pp. 55-74.

Köszönöm a figyelmet!