Babits Mihály (Szekszárd, 1883- Budapest, 1941) költő, esszéista, irodalomtörténész, publicista, műfordító

Babits életpályája Gyermek- és diákévek: Szekszárd, Budapest, Pécs Egyetemi tanulmányok:      magyar – francia szak - Négyesy-féle stílusgyakorlatok Tanárévek: Baja, Szeged, Fogaras (elszigeteltség); Újpest (Hatvany Lajos segítségével) Felesége: Tanner Ilona (Török Sophie) 1929-1941: A Nyugat főszerkesztője 1927- : A Baumgarten-alapítvány vagyonkezelője, kurátora

Rippl-Rónai József portréja Babits Mihályról (1923)

A költő 2007-ben ellopott, majd születésének 125 A költő 2007-ben ellopott, majd születésének 125. évfordulóján újraöntött esztergomi szobra

A sokszínűség kötete: Levelek Írisz koszorújából Babits első kötete, az 1902-1909 közötti verseket tartalmazza Témák, hangnemek, stílusok, versformák gazdagsága jellemzi (Írisz) Babits be akarja bizonyítani, hogy minden stílusban képes alkotni Fő elvei: formai virtuozitás, poétikai játékosság Babits egyszerre próbál hagyományőrző és újító lenni A két szándék konfliktusa több versben is megjelenik

In Horatium A kötet indító verse révén hangsúlyos szerepet kap A cím jelentése: Horatiusszal szemben Szembefordulás az aranykor költőjével és főhajtás előtte Műfaja: óda, ehhez illeszkedik az antik versmérték A versforma és a verstípus megválasztásában Horatiust követi: ars poetica + alkaioszi strófa  

Sajátos felütés: szó szerinti idézet Horatiustól Arisztokratikus, elkülönülő szándék, szembeszállás a tömegízléssel Babits befelé forduló, bölcseleti költő – csak az értő közönséghez akar szólni Önfelszólító, késleltetető nyitány – ars poeticára jellemző, keretet ad a versnek

Téma: a változó világ filozofikus megfogalmazása Himnusz a folytonos változásról, az állandó mozgásról A horatiusi arany középszer elutasítása A költői program igazolása: „ekként a dal is legyen örökkön új” A természeti törvények esztétikai elvvé emelkednek – vezérelv: „soha-meg-nem-elégedés”

A lírikus epilógja Csak én birok versemnek hőse lenni, első s utolsó mindenik dalomban: a mindenséget vágyom versbe venni, de még tovább magamnál nem jutottam. S már azt hiszem: nincs rajtam kívül semmi, de hogyha van is, Isten tudja hogy van? Van dióként dióban zárva lenni s törésre várni beh megundorodtam. Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm, csak nyílam szökhet rajta át: a vágy - de jól tudom, vágyam sejtése csalfa. Én maradok: magam számára börtön, mert én vagyok az alany és a tárgy, jaj én vagyok az ómega s az alfa.

A lírikus epilógja A Levelek Irisz koszorújából c. kötet záró verse (epilógus = utószó), műfaja: elégia Útkereső vers a világ ábrázolásáról Az egyéniség, az „én” korlátozza a költői szándékot A nyelv tökéletlen rendszer – nem elégséges a világ megragadására

Az emberi megismerő-képesség korlátozott (én vagyok az alany és a tárgy) Az akarat tágítható, de ez nem elég a világ objektív ábrázolásához Hiábavaló erőfeszítés, tehetetlenség (vak dió metafora)– az elégedetlenség költeménye A formában a hagyomány és az újítás keveredik: reneszánsz szonettforma új rímszerkezettel

Húsvét előtt (1916) Pacifista szemléletű vers: a háború pusztításával szemben a mindenáron való békét hirdeti. Szabadversszerű - rapszodikus építkezés: Változó sor- és strófahosszúságok Feszültség Érzelmi-hangulati kettősség Cím – a föltámadás és a megváltás, a béke eljövetelének reményét sugallja.

A kinyilatkoztatás vágya és a következményektől való félelem szervezi a gondolatmenetet A lírai én többszöri próbálkozás után mondja ki a kulcsszót: Béke A „varázsszó” kimondása megváltoztatja a formát és a hangulatot: a diszharmónia és a feszültség helyébe a harmónia és az emelkedett öröm lép (magyaros dalforma, egyszerű szóhasználat, ismétlések!) A lírai én prófétaként közvetíti a transzcendens igazságot

Jónás könyve Háttér: Fő kérdései: Babits súlyos betegsége (gégerák) A fasiszta, nemzetiszocialista eszmék térhódítása (Ausztria német megszállása) Fő kérdései: Mit tehet az ember a barbár erők ellenében? Elbújhatunk-e a sorsunk, feladataink elől?

Összetett műfajiság jellemzi: Elbeszélő költemény Hosszabb terjedelmű epikus mű Központi alakja kiemelkedik a környezetéből DE: Jónás ellen-hős (Nemes Nagy Ágnes): csak külső kényszerítő erő hatására cselekszik; Istentől várja a megoldást, a vérfürdőt Parabola (példázat) Az ítélkezés emberi metódusát világítja meg A fasiszta eszmerendszert is leleplezi (a hajósok, illetve Jónás viselkedésén keresztül)

Parafrázis: A bibliai történet átirata DE: Babits művében Jónás a hajófenékbe menekül, nem önként vetteti magát a tengerbe Babits művében a bűnös város, Ninive nem tér meg (Isten ennek ellenére sem pusztítja el) A versben nagy hangsúlyt kap a cet gyomrában eltöltött idő (Babits betegségére, önvizsgálatára utalva)

Lírai önvallomás és ars poetica: Babits saját belső vívódásait jeleníti meg Jónás alakjában A költészet szerepéről is vall: A költő feladata az igazság közvetítése Az eszmék a távoli jövőben is „kicsírázhatnak” Az alkotó szükségszerűen negatív kritikákkal is szembesül

Szerkezet 4 részből áll, ezeket 2 nagy részre osztjuk, a két rész két nagy várakozásnak felel meg. Ennek a két résznek a folyamán az alábbi két kérdésre várunk választ:  /1-2. rész/ Vállalja-e Jónás a prófétaságot (teljesíti-e az Úr parancsát)? /3-4. rész/ Megtér-e Ninive (teljesül-e az Úr ítélete)?  

1. rész Jónás parancsot kap az Istentől, hogy menjen el Ninivébe, és hirdesse a megtérést az embereknek Kiderül azonban, hogy Jónás „rühellé a prófétaságot” Békességet, és magányt szeretne, nem érdekli mások gonoszsága Úgy érzi, nincs köze a világ bűnéhez, nem felel senki bűnéért Tengeren menekül a feladat elől. De a hajósok leleplezik, és a tengerbe vetik

2. rész Jónás gondolatait tartalmazza. Jónás a cethal gyomrában szenved (Isten büntetése) Komikus és szánalmas figura, ahogyan a cethal gyomrában „üvölt” és „vonít” Azonban megtanulja, és Istenhez tett fohászában ki is mondja: „Most már tudom, hogy nincs mód futni tőled /s ki nem akar szenvedni, kétszer szenved” Isten kiengedi a cethal gyomrából

3. rész Jónás Ninivében prédikál az embereknek, de szava hangtalan, gúny és közöny fogadja. árusok közé megy – hiába hirdeti az igét, kinevetik. Jónás megszégyenült, szánalmas színészek, művészek, értelmiség – csodálkoznak rajta, vizsgálgatják, ők legalább megdöbbennek egy kicsit királyi udvar – szórakoznak rajta: megalázó szerep. Jónás ennek ellenére már nem komikus, méltóságteljes hangon szól az emberekhez – megátkozza Ninivét Fontos tanulság hangzik el: „vétkesek közt cinkos, aki néma” – akkor is szólni kell, ha az reménytelen

4. rész Isten úgy véli, Jónás szava kicsírázhat 1-2 emberben – számára van idő: nem pusztítja el Ninivét. Jónás panaszkodik -> töklevél-példázat: nem szabad ítélkezni, mert az ítélkezés végletes, és az ember könnyen igazságtalanná válhat Zárás: egy messzi látkép Ninivéről, a lehetőség városáról

Összegző gondolatok – Jónás könyve A költő, a próféta kötelessége a harc az embertelenség, a barbárság ellen még akkor is, ha ez a közdelem esetleg komikus és eredménytelen. Az igazságért nem lehet pusztítani, mert az még nagyobb igazságtalanságot szül. A műhöz szorosan kapcsolódik a Jónás imája, amely lírai foglalata az elbeszélő költeménynek – az írás, alkotás, tett kötelességét fogalmazza meg

Végkövetkeztetés Babits pályája során többféle költői hitvallást is megfogalmazott Kezdetben jellegzetesen művészi, esztétizáló ars poeticát követett – fő céljának az újítást, a hagyományőrzést, a sokszínűséget tekintve A Húsvét előtt c. rapszódiában prófétaként szólal meg A húszas években az elvonulást és értékőrzést tekinti fő feladatának (A gazda bekeríti házát) A harmincas évek által meghatározott szerep az értéket közvetítő emberé (Csak posta voltál, Jónás könyve)

Csak posta voltál ÉLETED GYENGE SZÁL AMELLYEL SZŐNEK A TÁJAK S MULT DOB HURKOT A JÖVŐNEK: AMIT HOZTÁL, CSAK ANNYIRA TIED MINT A POR MIT LÁBAD A SZŐNYEGEN HAGY. NEM MAGAD NYOMÁT VETED: CSUPA NYOM VAGY MAGAD IS, KIT A HOLTAK LÉPTE VET.