Klikk a folytatáshoz!

Az emlőrák a női nemet leggyakrabban sújtó, rosszindulatú daganatos megbetegedés. A rákos betegségek okozta halálozásban az emlőrák a vezető halálok a éves asszonyok körében. Az összes kórcsoportot tekintve egyedül csak a tüdőrák előzi meg. A statisztikai adatok alapján minden nőnél várható az emlőrák kialakulása.

Magyarországon évente új megbetegedést regisztrálnak évente, és a mellrák okozta halálozások száma 2500! Riasztó adat, különösen azért, mert azt már tudjuk, hogy a kór létrejötte nem megelőzhető ugyan, ám a drámai végkifejlet az idejekorán történő felismeréssel kitolható, esetleg elkerülhető.

Az emlődaganatok száma az életkor előrehaladtával is növekszik, a betegek átlagos életkora 60 év körül van. Az emlőrák kialakulásának nagyobb a valószínűsége, ha az anyának vagy a lánytestvérnek már volt emlődaganata, és rosszat jelent, ha az a menopauza (a menstruáció elmaradása a változás korában) előtt jelentkezett, vagy kétoldali volt.

Az emlőrák korai kimutatásában nagy a rendszeresen végzett szűrővizsgálatok jelentősége. Panasz- és tünetmentes nők szűrésekor minden 1000 vizsgálat közül legalább 6 esetben találnak emlőrákot, amely szinte minden esetben gyógyítható stádiumban van.

Szűrővizsgálat céljára legalkalmasabb az emlő fizikális és mammográfiás vizsgálata. A fizikális vizsgálat során a gyakorlott vizsgálóorvos alaposan áttapintja az emlőket és azok környezetét, míg a mammográfia az emlők röntgenvizsgálatát jelenti.

Az emlő havi önvizsgálatával korábban felismerhető az elváltozás, ami növeli a gyógyulás esélyeit. Az önvizsgálatot rendszeresen, minden hónapban el kell végezni, amikor az emlő a legpuhább és legkevésbé érzékeny, vagyis menstruáció után. Aki nem menstruál, annak a hónap azonos időszakát célszerű kiválasztania erre a célra.

Ajánlatos az emlőket a tükörben megtekinteni először leengedett, majd fej fölé emelt és végül csípőre tett karral. Ezáltal észrevehetővé válhat az emlők aszimmetriája, tömöttsége, vagy az emlők bőrén lévő kis behúzottságokra figyelhetünk fel.

Félmeztelenre vetkőzve álljon a tükör elé, két karját lógassa le. Erős fényben figyelje meg, hogy emlőin és környékén látszik-e alakváltozás - duzzanat, narancshéjszerű bőrráncosodás -, és hogy nem húzódott-e be valamelyik mellbimbója. A két mell közötti kisebb nagyságbeli eltérés természetes.

Emelje fel mindkét karját, és miközben egyik oldala felől a másik felé fordul a tükör előtt, folytassa mellei megfigyelését az előbbi szempontok szerint. Ismételje meg a megfigyelést csípőre tett kézzel, majd a két kart magasra tartva.

Vegye emlőit egymás után két tenyere közé és előbb vízszintes, majd csúsztatott mozgással tapintsa át őket. Figyelje, hogy nem érez-e keményedést, csomósodást, és ellenőrizze, hogy nem jön-e váladék az emlőbimbóból.

Az emlőre fektetett ujjakkal járja körbe az emlőbimbót, majd tapintsa át a hónalját, nincs-e valami csomó.

Fekvő helyzetben is körbe kell tapintania emlőit és környékét. Feküdjön hanyatt, tegyen feje alá kispárnát, vizsgálandó melle felőli lapockája alá pedig összehajtott törölközőt, hogy keble kiemelkedjék. A vizsgálatot a bal mellén kezdje. Bal oldali vizsgálatnál a bal karját tegye a feje alá; jobb oldalinál a jobbat.

Finom, simító-nyomó mozdulatokkal tapintsa át emlőjét összezárt középső ujjai belső felületével (nem ujjbeggyel!) A keze körkörös mozdulatokkal haladjon körbe a mellén, kezdve kívülről és alulról, közben egyre közelítsen a bimbóhoz.

Csomót keresve tapintsa át mindkét hónalját az előbbihez hasonló kézmozgással. A vizsgálandó oldalon lévő karja legyen a feje alatt. Tapintsa körbe mindkét oldalon a kulcscsont feletti árkot. A vizsgálandó oldalon lévő karját fektesse törzse mellé.

Ha az önvizsgálat során akár fájdalmas, akár fájdalmatlan csomót, az emlő felszínén gyanús képletet, elszíneződést, behúzódást vagy váladékozást észlelnek, haladéktalanul orvoshoz kell fordulni. A korai stádiumban felfedezett emlődaganatok – a rendelkezésre álló korszerű terápiás eljárásokkal – szinte minden esetben teljesen gyógyíthatók.