Döbbenetes

Siposhegyi Péter író, 2008-ban így emlékezett visz- sza a következőkre: „A győzelem ára című színdarabot 2001-ben írtam meg, ezt a darabot Latinovits születésének hetve- nedik, és halálának huszonötödik évfordulójára. Először volt belőle egy kis felolvasó-színházi elő- adás Balatonszemesen, ahol a főszerepet Bubik István olvasta fel, de később nem volt hajlandó el- játszani a szerepet. Azt mondta, istenkísértés len- ne Latinovits bőrébe bújni. Két évvel később az Új Színházban összefutottunk, és azt mondta, meg- gondolta magát, meg kell csinálni a darabot, de erre már nem kerülhetett sor, mert nem sokkal ké- sőbb autóbalesetben meghalt.

Bubik után nehéz volt bárkit is találni, hiszen Latinovits képe élénken él még az emberekben a mai napig, így a megfelelő színész kiválasztása sem egyszerű. A szerzőnek Bubik halála után azt mondták, talán Bertók Lajost kellene felkérnie. Kiváló színésznek tartottam Lajost, ezért úgy gondoltam vágjunk bele, bár Bertóknak kétségei voltak, azt mondta, ő túl kicsi, sovány és túlságo- san proli ahhoz, hogy a színészóriás bőrébe bújjon. Végül mégis kötélnek állt, de nem sokkal később Lupa-szigeténél belefulladt a Dunába.

Ezek után úgy gondoltam, nem foglalkozom tovább a darabbal. Ez elég lecke volt számomra. Nem is olyan régen azonban Szabados Mihály és Nagy Enikő megkeresett azzal a kérdéssel: »Mit szólnál Selmeczi Rolandhoz?« Én azt mondtam próbáljuk meg. A fiatal színész azonban másnap meghalt.

Döbbenetes számomra, hogy egy nem természetes körülmények között meghalt színész szerepére felkért három színész rendre nem természetes halállal halt meg. Nem gondolom, hogy átok ül a darabon, de megdöbbentő ez a történet. Azt hiszem életemben ebből a darabból már nem lesz semmi. Az lesz a sorsa, hogy halálom után megjelenjen a kötetemben, az életemben el nem játszott drámaként.”

Sötét titok köti össze három színész sorsát. Bubik István autóbalesetben vesztette életét, Bertók Lajos a Dunába veszett, Selmeczi Roland halálos karambol áldozata lett. Életükben volt egy közös pont: haláluk előtt lehetőséget kaptak arra, hogy eljátszhassák Latinovits Zoltán szerepét.

1957—2009 „Nem kell koszorú, ciprus-ág, és értem ne könnyezzetek, aki szeretett, mosolyát tegye le majd sírom felett, az több nekem, mint a virág és bármiféle kegyelet.”