Dr. Vécsei Pál A jelentős arányban romák által lakott települések-, s erre alapozottan a roma népesség helyzetének alakulása a rendszerváltást követően. Budapest, szeptember

A évi népszámlálás a magyarországi roma, cigány, beás népesség csak mintegy harmadát regisztrálta, de a rendelkezésre álló információknak más népszámlálási- vagy egyéb adatforrásokból származó társadalmi indikátorokkal (iskolázottsági-, foglalkoztatottsági-, jövedelmi, szociális ellátási-, demográfia adatokkal, stb.), valamint különböző reprezentatív társadalomkutatások tapasztalataival való egybevetése azt jelzi, hogy népszámlálási információ igen megbízhatóan reprezentálja a roma népesség egészének területi megoszlását, társadalmi-gazdasági helyzetét, illetve helyzetének változását. Természetesen az időbeli elemzésnél kisebb-nagyobb bizonytalanságokkal számolni kell, már csak abból fakadóan is, hogy 1990 után a népesedési és különösen a migrációs folyamatok nyomán számottevően változott a népesség térbeli megoszlása és összetétele. Különösen a romák által jelentős arányban lakott települések demográfiai és társadalmi összetétele alakult át, - ugyanis az országos átlagot lényegesen - mintegy 20 százalékkal – meghaladta a migrációs forgalom. Az 1990 és 2008 közötti összes költöző száma például mintegy 75 százalékkal felülmúlta a lakosság számát, - tehát a visszaköltözésekkel nem számolva elvileg közel kicserélődhetett a teljes népesség. Az ország településeiről a TEIR-ben rendelkezésre álló információknak a roma népesség évi területi megoszlása szerinti elemzése egyértelműen azt mutatja, hogy a rendszerváltást követő két évtizedben a legkedvezőtlenebbül a roma népesség által intenzívebben benépesített települések és térségek, s összességében a roma népesség helyzete alakult.

1990 és 2001 között a több mint 20 százalékban romák, cigányok, beások által lakott 119 település (melyekben az ország lakosságának egy százaléka élt) munkaképes korú lakosainak foglalkoztatottsági színvonala az országos visszaesést több mint kétszeresen felülmúlva a felére esett vissza, (a munkanélküliség pedig két és félszeresére emelkedett) s ennek nyomán az országos foglalkoztatottsági színvonaltól való korábbi mintegy 12 százalékos elmaradás 43 százalékra növekedett. (2001-ben a munkaképes korú lakosok már alig több mint egy harmada volt foglalkoztatott.) A foglalkoztatottság visszaesésében elsődlegesen - mintegy 70 százalékban - a lakóhelyen kívüli munkavállalás jelentős mértékű (56 százalékos) csökkenésének volt szerepe, ugyanis a helyi foglalkoztatási lehetőségek már 1990-ben is rendkívül szűkösek voltak, ezért a munkavállalók kétharmada már akkor is ingázott. A helyi foglalkoztatási kapacitás 1990 és 2001 között az országos ütemet közel kétszeresen felülmúlva negyven százalékkal esett vissza, s ennek nyomán 2001-ben már közel 60 százalékkal elmaradt az országos színvonaltól. Munkahelyüket leginkább a mezőgazdaságban- (több mint 80 százalékban), az építőiparban- (közel 60 százalékban), az iparban és a közlekedésben (45 százalékkal) foglalkoztatottak vesztették el, illetve nem tudták pótolni, de a szellemi foglalkozások mintegy húsz százalékos visszaesése is több mint ötszöröse volt az országos ütemnek. A mezőgazdasági munkahelyek megszűnése bár rendkívül jelentős volt, de csak viszonylag csekélyebb mértékben tért el az országos helyzettől. Ugyanakkor az építőipari foglalkoztatottak állásvesztésének üteme több mint kétszeresen, az ipari- és a közlekedési foglalkoztatottaké pedig több mint másfélszeresen meghaladta az országosat. Előbbiektől intenzitásában alig maradt el a romák által 10 és 20 százalék közötti arányban benépesített közel kétszáz település (melyekben az ország lakosságának mintegy 2,5 százaléka élt) munkaképes korú lakosai foglalkoztatottsági viszonyainak hanyatlása, munkaerő piaci helyzetének romlása. A kilencvenes évek kezdetét jellemző radikális visszaeséshez képest a romák által benépesített települések gazdasági-, és lakosságának foglalkoztatottsági viszonyai, s előbbiekből következően jövedelmi-, vagyoni- és szociális viszonyai az ezredfordulóig, majd azt követően is csak rendkívül szerény mértékben, igen hullámzóan és az országos ütemtől elmaradóan javultak. A regisztrált munkanélküliség és a szociális támogatásokra ráutaltság mértéke például az országos dinamikát meghaladóan, a bevallott- illetve regisztrált jövedelmi színvonal pedig attól elmaradóan emelkedett.

Számottevő felzárkózás csak a települések és a lakosság kommunális - vezetékes vízzel, hálózati gázzal, közcsatornával – ellátottságában következett be. Ugyanakkor felerősödött az intézményekkel egyébként is gyengén ellátott települési kör intézményi elszegényedésének folyamata, - különösen a kulturális intézmények (települési könyvtár, művelődési otthon, filmszínház) az országos ütemet felülmúló megszűnése következtében. Utóbbiak különösen azért tekinthetők problematikusnak, mert a lakosság iskolázottsági színvonala korábban is rendkívül alacsony volt és emelkedésének üteme a kilencvenes években is jellemzően elmaradt az általános trendtől. A felsőfokú végzettségűek aránya például 1990-ben „csak” 72 százalékkal, ben viszont már 74 százalékkal maradt el az országos átlagtól. miközben a nyolc osztálynál kevesebbet végzettek aránya a korábbi 82 százalékkal szemben 2001-ben már 137 százalékkal haladta meg az átlagos szintet. Az iskolázottsági viszonyok alakulásában és általában a társadalmi-gazdasági megrekedésben, lesüllyedésében azonban minden bizonnyal jelentős szerepe volt viszonylag magasabb társadalmi-, foglalkozási-, képzettségi státuszú lakosok elköltözésének, ill. alacsonyabb státuszúak beköltözésének is.