A Szent Szövetség rendszere
Nap. felbolygatta Európát Bécsi Kongresszus A háború utáni rendezés Alapelveik a megsértett legitimitás helyreállítása és hatalmi viszonyok rendezése volt fr. forr. keltette társadalmi változásoknak gátat szabni Továbbá saját érdekeik érvényesítése Oroszország túlzott megerősödése támogatják az angol elvet Power of Balance Fro. mérs,. meggyengítése, Ausztria és Poroszo. Megerősítése A forr. sikerei intervenció megfogalmazása ’20-as évektől alkal. A Bécsi Kongresszus
Európa 1815-ben
A Kongresszus „nagyjai” Ausztriát Metternich, Oroszo.-t Nesselrode, Angliát Wellington, Poroszo.-t Hardenberg, Franciao.-t Talleyrand képv.
A háborúk és a forradalmak elkerülése végett létrehozzák Szent Szövetséget Gondolata I. Sándor orosz cártól ered tagjai I. Ferenc osztrák császár és III. Frigyes Vilmos porosz király A szövetség célja: „A hatalmak örök békét és testvéri szövetséget kötnek egymással, s megfogadják, hogy népeiket a keresztény szeretet és igazságosság szellemében fogják kormányozni.” A Szövetséghez később Anglia, Törökország és a pápaság kivételével Európa összes országa csatlakozik Kiküszöböli a háb.-at és a forr.-at 48-as forradalmak buktatták meg
A Szent Szövetség megalapítói: I. Sándor orosz cár, I. Ferenc osztrák császár és III. Frigyes Vilmos porosz király. Párizsban kötötték meg 1815 szept. 25-én, céljuk Napóleon újbóli legyőzése, majd az örök béke és testvéri szövetség fenntartása, népeiket a keresztény szeretet és igazságosság szellemében kormányozni.
A „testvériség elszakíthatatlan szálaival” egybekapcsolt uralkodók emlékérméje 1815-ből ill ból.
A forradalmak nyomában új eszmék jelennek meg kettős forradalom polgári ipari A francia forradalom & Napóleont követő eszmék liberalizmus, nacionalizmus válasz a liberalizmusra: konzervativizmus Az ipari forradalmat szocializmus követi Eszmék a XIX. sz. elején
Liberalizmus nem új „eszme” a felvilágosodásban gyökerezik Locke, Smith, Montesquieu munkássága Gyakorlatban már sok megvalósult az angol alk. monarchiában Jognyilatkozat Liberalizmus (szabadelvűség) eszméi polgári szabadságjogok alapvető érték (szólás, sajtó, gyülekezés, ellenállás szabadsága) Ideális berendezkedés „képviseleti demokrácia” abszolutizmust elutasítja diktatúrát Liberalizmus
Delacroix: A Szabadság vezeti a népet a liberalizmus eszméjének ábrázolása
A nemzeti kötödés francia forradalommal erősödött meg Az összetartozást kifejező tényezők meghatározóvá válása közös nyelv, kultúra, történet, hagyomány Hihetetlen gyorsasággal terjed spanyol, német föld Liberalizmus-nacionalizmus - szoros kapcsolat Fro.-ban a nemzeti eszme nemzetállam kialakulása német, olasz, lengyel földön szintén a nemzetállam kialakítása a cél a dinasztikusan vezetett birodalmak ellen irányul Nacionalizmus
A francia forradalom eseményei A terror, a rombolás, vallásellenesség, szerény eredmények A forradalom tagadásaként megjelenik a konzervativizmus Szülőhazája, Anglia, ahol a polgári fejlődés nem Forradalom reformok, szerves fejlődés eredményeként Szemlélet – nem egységes világfelfogás (-izmus) konzervativizmus pl. Metternich (osztrák) Palmerston (angol) A konzervativizmus lényege A hagyományos értékeket megtartja, fokozatos fejlődést képvisel Liberalizmus alternatívája lett (más Angliában, más Ausztriában)Konzervativizmus
„Promised Horrors of the French Invasion or Forcible Reasons for Negotiation of a Regicide Peace. Vide, The Authority of Edmund Burke”
A bécsi kongresszus – a konzervativizmus szelleme hatja át
1815-től Szent Szövetség szilárd ’20-as évektől erősödik szembenállás Spanyolország 1820 1812-es liberális alkotmány visszaállítása ’23 francia beavatkozás a liberális rendszer Portugália 1821 a liberális alkotmány megszilárdul Észak-Itália 1821 Szárd kir. liberális alkotmány Dél-Itália 1821 Nápolyi kir. liberális alkotmány ’23 osztrák beavatkozás liberális alkotmány a mozgalom tovább él (carbonari) Forradalmi hullám a húszas években
Carbonari mozgalom vezetői osztrák katonák között Itália, mint földrajzi fogalom
Az Oszmán Birodalom gyengülése Szerbia autonómiát szerez hatalmi vákuum keletkezik görög függetlenségi harc kezdete Török-görög háború görög sikerek egyiptomi pasa segítsége Török-egyiptomi túlerő Orosz segítség a görögöknek Orosz beavatkozás a hatalmi egyensúly felborulhat Angol-francia beavatkozás A beavatkozás mellett szól a közvélemény „hangja” is A görög szabadságharc ( )
Angol-francia-orosz – Török-egyiptomi háború Navarino ütközet (1827) a szövetségesek győzelme Béketárgyalások Drinápolyi béke (1829) Létrejön a független görög állam Az orosz térnyerést sikerült megakadályozni a hatalmi egyensúly fennmaradt
A Navarinoi ütközet Lord Byron, aki a görög szabadság- ért áldozta életét Balkán a XIX szá- zad első felében
Források
„Az egyetlen cél, amelynek érdekében jogosan lehet egy civilizált kö- zösség bármely tagjával szemben - akarata ellenére - erőszakot alkalmaz- ni: mások sérelmének megakadályozása. Az ő saját - fizikai vagy erköl- csi - java nem elégséges indok erre. Nem lehet jogosan kényszeríteni va- lamire vagy visszatartani valamitől azért, mert az jobb lenne neki, mert ettől boldogabb lenne, vagy mert ez lenne a bölcs, netán helyes dolog.” „Az egyén csak annyiért felelős a társadalomnak, amennyi viselkedéséből másokat érint... a nép elnyomja az összesség egy részét, s ez ellen legalább annyira szükséges óvintézkedéseket tenni, mint a hatalommal való visszaélés bármely más formája ellen.”
„Egyetlen dolog kell még, polgártársaim - egy bölcs és takarékos kor- mányzat, amely megakadályozza, hogy egyik ember kárt tegyen a másik- ban, de máskülönben szabadon hagy mindenkit saját belátása és szorgal- ma szerint saját boldogulására tevékenykedni, és nem veszi ki a munkás szájából a kenyeret, amit megkeresett...” „Nem szabad az a társadalom, amely nem tartja tiszteletben mindezeket a szabadságokat, s nem teljesen szabad az, melyben ezek nem érvényesülnek feltétel nélkül és korlátlanul.” (John Sturt Mill 1859)
„A természet családokat nevel; az tehát a legtermészetesebb állam is, amelyet azonos nemzeti jellegű, egyetlen nép alkot. Ez a nemzeti jelleg évezredeken át fennmarad a népben, a legtermészetesebb módon ki is alakítható, ha a nép saját nemzeti uralkodójának gondja van erre; hiszen minden nép szinten természet nevelte növény, éppen úgy, mint a család, csak az előbbinek több az ága. Semmi sem ellenkezik annyira nyilvánvalóan a kormányzás céljával, mint az államok természetellenes megnagyobbítása, az emberfajtáknak és népeknek egyetlen jogar alatti vad összevonása...” (Johann Gottfried Herder, német filozófus)
„Megtartani s egyszerre javítani - ez más jellegű feladat. Ha a régi alkot- mány használható részeit meg akarjuk tartani, s ha az újat hozzá akarjuk illeszteni ahhoz, ami a régiből megmaradt, akkor a termékeny elme min- den erejét, csüggetlen és megfeszített figyelmet, sokrétű összehasonlító és összekötő kepésségét, minden alkotó talentumát mozgásba kell hozni; egymással vetélkedő emberi rossz tulajdonságok egyesített ereje ellen kell felvennie a harcot; a konokság ellen, amely elvet minden reformot, és a könnyelműség ellen, amely mindent tönkretesz. „De az ilyen eljárás - vetik a szememre - túl lassú. Nem olyan gyülekezet számára való, a- mely minden dicsőséget arra tette fel, hogy évszázadokra szóló művet al- kosson hónapok alatt. A javításnak ez a módja hónapokat venne igény- be.”
Ez valóban így van, és úgy is kell lennie, ebben áll a módszer remek volta, hogy az idő munkatársul szegődik, így lassan és némelykor észre- vétlen hat. Ha nélkülözhetetlen az óvatosság és elővigyázatosság ott, a- hol élettelen anyaggal van dolgunk, sokkal nélkülözhetetlenebbé, szent kötelességgé válik akkor, amikor rombolásunk és alkotásunk tárgya nem is kő, hanem érző lények, akiket nyomorba dönthetünk gyors és meggon- dolatlan döntésünkkel.” (Edmund Burke, Gondolatok a francia forradalomról, 1790)