Festőnövények (2. rész)

A textilfestés gyakorlata Selyemfestő műhely (Diderot: Encyclopedie 1772)

A textilfestés gyakorlata A textil előkészítése textilanyag „beavatása” = lúgos vízben kifőzése (tisztítás + a textilszálak felpuhulása) 10 dkg gyapjúhoz/pamuthoz 3-4 l víz + mosószappan előzőleg feloldva nyers gyapjú: ½ óra melegítés pamut: 1 óra főzés hideg vizes többszöri öblítés

festékanyag kivonása: A textil festése állati eredetű (gyapjú, selyem) könnyebben festhető a növényi eredetű anyagoknál (pamut, len, kender) ezért utóbbiaknál: hosszabb idejű, magasabb hőfokú főzés + több segédanyag festékanyag kivonása: főzés hosszas erjesztés (pl. indigó)

jól tisztítható, zománcos falú fazék, vödrök leszűrt festőlé előre nedvesített anyag kívánt színárnyalatig főzés festőlében hagyni kihűlni → tartósabb többször visszatenni melegedni (1-2 napig akár) → tartósabb sötétebb színárnyalat: öblítés nélkül megszárított anyagot újra felfőzni tartósság fokozása: gyapjú, selyem: sav (savanyúkáposzta leve, éretlen gyümölcsök, ecet) pamut, len, kender: konyhasó

Pácolás tartósabb a festés pácolással = valamilyen fémsó oldatával (timsó, réz-szulfát, vasszulfát) festés előtt, közben, után ettől a szín is különböző festés előtt: kevés meleg vízben oldás, majd hígítás beavatott textilt ebben 30-60 percig főzni, majd alaposan kiöblíteni festés közben: tömény oldat a festőlében, majd bele a nedves textil festés után: a már színezett textilt öblítés nélkül, kicsavarva a páclébe + 30-40 perc főzés

A festőnövények ismertetése elnevezés: használat, külalak, babona: festő csülleng (festőfű, kékfonal festéke, gyapjatfestő fű) festő rezeda (korbácsfű, Isten korbácsa) báránypirosító minden növényben színanyag (virág, levél, termés, kéreg) változékony vegyületek nem mind tartós színezék (napfénynek, nedvességnek ellenálló, kémiai kapcsolat a színezendő anyag molekuláival) becslések szerint 2000 festésre használt faj a világon (+ a természeti népek által használt feljegyzetlen)

Tavasszal gyűjthető növények nagy csalán (Urtica dioica) farkaskutyatej (Euphorbia cyparissias) mézgás éger (Alnus glutinosa) tölgyek (Quercus spp.) cserszömörce (Cotynus coggygria) közönséges lucfenyő (Picea abies)

Nagy csalán (Urtica dioica) gyapjú frissen szedett fiatal levelek → halványzöld, de erős napon kifakul timsóval, savóval vagy ecettel → sárga gyökér → timsóval sárga (1-2 napig áztatni a főzés után)

Mézgás éger (Alnus glutinosa) közönséges egerfa, fekete beregfa a hamvas éger festésre kevéssé alkalmas fájában sok cseranyag, ezért a víz alatt ellenálló faanyag „háztetőléc, hordódonga, cipő- és csizmakéreg” ez volt leggyakoribb feketére festő növényünk

kérgének főzetével a fekete gubához való gyapjút vagy a kész szövetet szőke vagy daruszínű guba: a festetlen gyapjúhoz 20%-ban festett fekete gyapjút kevertek kalaposok, posztófestők székely férfiviselethez a fekete posztó: égerhéj + rézgálic ezt a Kászon-vidéken fekete nadálygyökérrel fényesítették

(vasgáliccal, mézgával) gyapjú, pamut fapác fekete tinta (vasgáliccal, mézgával) kéreg: pácolás nélkül barna vasgáliccal fekete háncs: vörösbarna zöld áltoboz: sárgásbarna érett áltoboz: szürke

Tölgyek (Quercus petraea, Q. robur, Q. cerris) magas cseranyagtartalom: kemény, ellenálló halászcsónak, épületfa, bútorfa tölgymakk: makkoltatás, ínségeledel Mo.: kéreg a legfontosabb bőrcserző anyag cser: nemcsak a csertölgy, hanem kocsányos és kocsánytalan, sőt: éger, kőris (Cseréger, Kőröscser földrajzi szavaink) külön erdő erre régen: csere, cserés (10-15 évesen vágták) cserhántás: ápr. vége-május eleje: „legmizgésebb” a kéreg

kéregben (háncsrétegben): barna színezék is világosbarna-sötétbarna szín gyapjú kitűnő cserző-, festőszer a tölgy gubacsa ez utóbbit aug. végén-szept. elején gyűjthetjük gubacstinta: recept: főzés +vasgálic + állás + ecet, mézga fekete tinta, mely a levegővel érintkezve megbarnul

Cserszömörce (Cotinus coggygria) magyar sárgafa, parókafa, tímárfa „rakott szekerekkel hordják Bécsbe”

lombja és fiatal ága sárgára fest májusban gyűjtött levél (szárítva tárolható) 1-2 órán át kell főzni az anyagot a levél leszűrt főzetében pácolás nélkül is tartós diófa zöld kopácsával kávébarna színt ad

Lucfenyő (Picea abies) kérge bőrcserző toboza vörhenyesbarna színt ad egy napig kell még a tobozt a főzés után a lében hagyni pácolás nem feltétlenül, csak szín sötétítésére rézgálic érdemes hamar összeszedni Erdélyben: a tobozt (csenika, csutika) hársfavirággal főzve, rézgáliccal pácolva világosbarnára festették a kenderfonalat

Nyáron gyűjthető növények festő pipitér (Anthemis tinctoria) gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare) aranyvesssző (Solidago spp.) festő rezeda (Reseda luteola) vérehulló fecskefű (Chelidonium majus) festő rekettye (Genista tinctoria) alkörmös (Phytolacca americana) festőmályva (Althea rosea var. nigra) sáfrányos szeklice (Carthamus tinctorius) festő csülleng (Isatis tinctoria) lyukaslevelű orbáncfű (Hypericum perforatum) szurokfű (Origanum vulgare) vadalma (Malus sylvestris) vadkörte (Pyrus pyraster) varjútövisbenge (Rhamnus catharticus) kutyabenge (Frangula alnus) fekete bodza (Sambucus nigra) gyalogbodza (Sambucus ebulus)

Gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare) varádicskóró egykor erős hatású féregűző szer vegyszer nélküli növényvédelem egyik alapnövénye virágai timsóval → sárga leveles szárával → zöldessárga

Aranyvessző-fajok (Solidago spp.) virágai timsóval → sárga leveles szárával → zöldessárga vasgáliccal pácolva → sötétzöld csak friss növény

Festő rezeda (Reseda luteola) fogasrezeda, gyíkfű, korbácsfű jó minőségű sárga festékanyaga: luteolin az egész növényben keverve is sokféle tartós színt festettek vele (indigóval, buzérral, brazilfával) pamut, selyem, gyapjú

timsóval pácolják vasgáliccal olajzöld lesz a gyapjú elvirágzott, már magot érlelő növény festékanyaga a legbőségesebb vadrezeda (Reseda lutea) is fest, de gyengébb

Vérehulló fecskefű (Chelidonium majus) vérharmatú fű, Góda vére, gódirc szemölcsirtás mérgező növény az egész növényt használják festésre timsóval sárgára festi a gyapjút érdemes egy éjszakára a lében hagyni a főzött növényt

Festő rekettye (Genista tinctoria) nyúlrekettye, rogyica, sárga festőfű sárga színt ad pácolás timsóval tojásfesték is „egyike a legszokottabb festőnövényeknek, vizelettel s hamuzsírral állandó narancsszínű festék készül belőle”

a kászoni székelyek szavaival: a sárigvirággal festett tubáksárgát a székely festékes szőttesek jellegzetes dohányszínét ez adta, a kászoni székelyek szavaival: a sárigvirággal festett tubáksárgát

Festőmályva (Althaea rosea var. nigra) mályvarózsa, festőmályva egykor a falusi kertek gyakori virága ókori latin kertek virágdísze több színváltozat, ebből a sötét ibolya alkalmas festésre likőrök, borok, édességek, gyógyszerek színezésére filoxéra idején (XIX-XX. sz. fordulóján): keresett borfestő szer

igen jó házi festőszer kertben könnyen termeszthető kissé elnyílt virágokat virágszirmokat árnyékos helyen kell megszárítani, sötétben tárolni

Sáfrányos szeklice (Carthamus tinctorius) vadsáfrány, pórsáfrány, fattyúsáfrány, festőbogáncs, olajözön egykor a parasztkertek kedvelt növénye Egyiptomban őshonos, nálunk termesztett kétféle színanyag: sárga és piros teljesen kinyílva gyűjtötték a virágokat pogácsa formára sajtolták a safranyikok (tót vándorárusok) kereskedtek vele

sárga színezéke áztatással kivonható gyapjú, selyem timsóval → sárga pamut, lenvászon → halványsárga Dél-Magyarország: halottas lepedők fakósárga színe ebből piros színezéke nehezen kivonható

Festő csülleng (Isatis tinctoria) kék-fonál festéke, gyapjat-festő fű Európában bronzkori adat a csüllenggel való festésről XIII-XV. sz-ban óriási területen termesztik (Eu.) indigó (Indigofera tinctoria) már ismert, de drága, tengeri kereskedelem megindulásával viszont már korlátlan mennyiségben érkezik

festékanyag levélben, szárban, de csak az erjesztés és oxidáció hatására keletkezik mindkettő fajnál (u. az az indigófesték) csülleng: nem olyan tartós

lekaszálás levelek megőrlése malomban finomra őrlés vízzel sűrű pép keverése két hét erjesztés összegyúrás, golyó formálás kiszárítás Mo-on a XVIII. sz. végén kezdték termeszteni, a XIX. sz. végéig

A festő csülleng feldolgozása (1752)

Lyukaslevelű orbáncfű (Hypericum perforatum) csengőlinka, Szent János-fű legenda: Krisztus keresztfája alatt nőtt ki, sebei: 5 szirom a vörös nedvvel kísértetek, boszorkányok ellen véd ördög lyukasztgatta ki, hogy csodaerejét megtörje festés: föld feletti virágos hajtás → vörösesbarna szín, timsóval sárga bimbók → sárga szín gyapjú 1 napi érlelés, kicsavarás, szárítás után öblítés

Szurokfű (Origanum vulgare) vadmajoránna, szúfű, szujfű, szulfű, szurfű vargák festőfüve: vörösre festettek bőröket (vargamajoránna, vargák füve) székely festékes rozsdabarna színe → szúrfűszín

a növény virágos hajtását gyermekvizeletben megfőzték, és a festékesfazekat friss trágya közé tették, így egy hetet érlelték, majd leszűrve festették vele a gyapjút csak a virágai: pirosas szín hajtás pácolás nélkül vörösesbarna vadalmafalevéllel: vörös diókopáccsal barna

Varjútövis (Rhamnus catharticus) varjútövisbenge, hashajtó kökény, festőkökény teája erős hashajtó és vértisztító szer „A’ bogyóit Októberben a’ fagyos derek érlelik meg, osztán jó fain purgáló szirupot tzukorral vagy mézzel készítenek belőle.” nagyon jó minőségű festék termés és háncs

bőrfestés: zúzott zöld bogyóhoz timsó + meleg víz → tésztasűrűségre gyúrták, majd a bőrt bekenték vele sárga tinta az augusztusban szedett éretlen bogyókból timsóval kérge a gyapjút sárgára festi timsóval, barnára rézgáliccal

Fekete bodza (Sambucus nigra) bogyói: szörp, lekvár, borfestés bronzkori leletek mint festőnövény (svájci cölöptelepek) gyapjú, pamut halvány ibolyaszíntől a kékig (timsó, vasgálic, ecet) kék tinta: timsós víz + mézga levelei, kérge → timsóval sárga, vasgáliccal olajzöld

Ősszel és télen gyűjthető növények közönséges dió (Juglans regia) vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) festő buzér (Rubia tinctorum) közönséges fagyal (Ligustrum vulgare) sóskaborbolya (Berberis vulgaris) kökény (Prunus spinosa) vöröshagyma (Allium cepa)

Közönséges dió (Juglans regia) allelopatikus hatás: borosgazdák hordóikat a levél főzetével forrázták kitűnő bútorfa szüret: dióverés szeptember eleje – dióverő vásárok festés: pamut, gyapjú dióbarka → erős sárga timsóval levelek → barna zölden szedett dióhéj → barna barnuló dióhéj → fekete kéreg → barna csonthéj → drapp

Vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) minden része gyógyszeripari alapanyag magja: állatok takarmányozására régen magja magas szaponintartalma miatt: finom kelmék mosására festés: virág: 8-10 órás főzés → gyapjút sötétsárgára festi timsóval kora őszi levelek → sárga- világosbarna timsóval (gyapjú, pamut) zöld burok vasgáliccal → szürkészöld barna maghéj → tartós barna pácolás nélkül is

Festőbuzér (Rubia tinctorum) festők vörös színezék szűkében mindig egyetlen, mely nem fakuló, erős szín, + sikeres európai termesztés a legszebb, legtartósabb: ún. törökvörös festéssel → perzsa, török és kaukázusi szőnyegeken több száz éven át őrizte a szín fényességét a módszer a XVIII. sz-ig titok Eu. előtt! bonyolult, hónapokig tartó eljárás Mo: XIX. sz-tól buzérföldek könnyen szaporítható

a porrá tört gyökeret vízzel felöntik, s a híg pépet fél napig áztatják ezután hozzá még víz, 10-15 (!) perc melegítés lassú tűzön szűrés után bele a timsóval pácolt gyapjú vagy pamut gyenge tűzön 20 perc melegítés

Sóskaborbolya (Berberis vulgaris) sóskafa, leánysomfa gabonarozsda köztesgazdája, ezért sokfelé irtották ehető savanyú piros bogyó (lekvár) bőrök festésére kéreg, gyökér → sárga ugyanígy gyapjú s egyéb szövetek bogyók timsóval piros tinta

lekérgezett ág → sárga ágai (2-3 óra főzés) → timsóval sárgásbarna rézgáliccal zöld levelei timsóval → barnásszürke

Forrás: Kemendi Á.(1989): Festőnövények. Budapest, Móra Ferenc Könyvkiadó. Magyar Néprajz II. Gazdálkodás