Környezetvédelem és vízgazdálkodás Biogazdálkodás

Problémák: környezet szennyezése szermaradványok feldúsulása termőtalaj pusztulása Következmények: egészségkárosodás élelmiszerek beltartalmi értékének csökkenése Megoldás: ökológiai/bio gazdálkodás: olyan gazdálkodási rendszer, amely korlátozza a műtrágyák és egyéb vegyszerek használatát

A termelés fontos elem: vetésváltás (fenntartható mezőgazdaság elősegítése) Fenntartható mezőgazdaság: –kiváló minőségű, szermaradványoktól mentes termékek előállítása, –talaj termékenységének megőrzése (módszerek) A biogazdálkodás eltérései a szokványos ún. „ipari mezőgazdaságtól”: nem szennyezi a talajt és az élővizeket mérgező vegyületekkel biológiai sokrétűség fenntartására törekszik talajszerkezet, talajban élő szervezetek egyensúlyának fenntartása szervesanyag-tartalom növelése – ásványi tápanyagok kilúgozódásának mérséklése természetszerű növényvédelem természetes, helyi és megújuló energiatartalékok feltárására törekszik energiatakarékos módszerek alkalmazása

Biogazdálkodás kialakulásának története Alapjainak megjelenése: Európában „A mezőgazdaság olyan, mint bármely más, iparnak nevezett tevékenység” Thaer (1810) ökonómus Üzemgazdasági gondolkodás és a természettudományos ismeretek párhuzamos fejlődése – ökológiai célok háttérbe szorítás Haber-Bosch eljárás (N 2 -ből NH 3 szintetizálás) → nitrogéntrágya eá.

1920-as évek: –nitrogén-túltrágyázási gondok –fehérje túltáplálás (pl. szarvasmarháknál termékenységi problémák) Biológiai (ökológiai) mezőgazdaság mozgalmai: –biodinamikus gazdálkodási mód (Sziléziában) –„Indore-módszer’ Sir Albert Howard (1948, India) speciális komposztálási eljárás; „Mezőgazdasági végrendeletem” című könyve –Howard-Balfour módszer: szerves anyagok komposzt formájában való újrafelhasználása (Anglia) –szervesbiológiai mezőgazdálkodás módszere – Hans Müller + Hans Peter Rusch –1946. AVG Termeltetési és Értékesítési Szövetség – biozöldség forgalmazása –1960-as évek talajtermékenység megőrzésének és növelésének módszere; komposzt + algatermékek trágyázásra (Franciaország)

–utóbbi évtizedekben módszer mozgalomai: természetközeli termesztési mód (ANOG), makrobiotikus gazdálkodás, a veganikus kertművelés, Alwin Seifert módszere (növény-föld életközösség; talajtáplálás), Ruth Stout módszere (talaj minőségének megőrzésére intenzíven alkalmazza a mulcsozást) Szárnyas alaria (Alaria esculenta)

Az ökológiai gazdálkodás helyzete a világban - kb. 10,5 millió ha területen folytatnak ökológiai gazdálkodást: Ausztráliában 5,3 millió ha, Olaszországban ha, az USA-ban pedig 900 ezer ha - Az Európai Unió és a hat első közös belépő (Észtország, Lengyelország, Szlovénia, Csehország, Ciprus, Magyarország), valamint a négy EFTA-tag (Svájc, Lichtenstein, Norvégia és Izland) több mint 3 millió ha ökológiai gazdálkodási területtel rendelkezik.

Az ökológiai gazdálkodás helyzete a világban Latin-Amerikában a termőterület kb. 0,5%-át teszi ki - Argentínában például az 1992-es ha-ról 1999-re 380 ezer ha-ra növekedett az ökológiai gazdálkodás területe (a 70- szeresére) Afrikáról az információ nehezen elérhető, bár az 1999-es (októberi) firenzei Kereskedelmi Konferenciáján bebizonyosodott, hogy a jövőben itt is jelentős növekedéssel számolhatunk. A növekedésre a kedvező exportlehetőségek, illetve a talajtermékenység és az erózió okozta problémák feloldása miatt, lehet számítani augusztus Ökológiai Gazdálkodás Alapítvány felmérése

Az ökológiai gazdálkodás helyzete hazánkban közel 30 ezer ha (1996 óta a növekedés üteme megközelítőleg 50%-os) gazdálkodó folytat minősített ökológiai gazdálkodást és áll áttérés alatt; gazdálkodó kíván a biogazdálkodásra áttérni. –Komárom-Esztergom megye: 168 gazdaság –Bács-Kiskun megye: gazdaság választja majd Igen színes a termesztett növények skálája. Nagy az őszi búza (29%) és egyéb gabonafélék (11%) aránya; az olajtök és a napraforgó %-os ben a napraforgó területe 18%-ra növekedett. Kedvezőtlen előjel a pillangósok részarányának csökkenése 19%-ról 16%-ra. A kedvező részarány 20-25% lenne. A 2000-es felmérésben 531 gazdaságban folyt ellenőrzött ökológiai állattartás ben 48 gazdaság foglalkozik állattartással, összesen számos állattal. (szarvasmarha, bivaly, sertés, juh, kecske, baromfi, ló, szamár) A méhészek száma 76, méhcsaláddal, amelyből átállt 561 család. Biokultúra Egyesület adatai szerint

Az iparszerű (konvencionális) mezőgazdaság problémái 1. Közvetett a termelési alapokat romboló jelenségek –termőtalaj pusztulása, szervesanyag-tartalmának, biológiai értékének csökkenése, savanyosodása. –rétiesedés, láposodás, szikesedés –gyomosodás, fajspektrum beszűkülés –genetikai alapok beszűkülése, pusztulása, a biodiverzitás (sokszínűség) csökkenése. –mezőgazdasági területek és termékek ipari eredetű szennyezése. –mezőgazdasági terület csökkenése az iparosítás és az urbanizáció következtében. 2. Közgazdasági, piaci, társadalmi jelenségek –negatív externáliák (társadalmi költségek) rohamos növekedése. –kőolaj árának emelkedése, és a felhasználására alapozó gazdálkodási stratégia előrelátható veszteségessé válása, –agrárolló ezekkel összefüggő erőteljes nyílása. –piacorientált mezőgazdasági szektor kialakítása-, részben a túltermelés elkerülése érdekében.

Az iparszerű (konvencionális) mezőgazdaság problémái –nagy kereskedelmi blokkok kialakulása Európában és Észak- Amerikában, –kivételezésre, lefölözésekre alapozó nemzeti politikák. –gyenge minőségű áruk iránti fizetőképes kereslet csökkenése. –társadalmi előítéletek az élelmiszerek minőségének és biztonságának vonatkozásában (besugárzás, biotechnológia, génsebészet) –természeti erőforrások felhasználásának korlátozása. –etikai érzékenység a biotechnológiával, az állatvédelemmel kapcsolatban. –igény a változatosabb élelmiszer-kínálat iránt, szelektívebb vásárlási szokások. –közvélemény fokozódó nyomása a „biztonságosabb” élelmiszerek előállítása érdekében.

Az iparszerű (konvencionális) mezőgazdaság problémái 3. Az emberi létfeltételek közvetlen veszélyeztetettsége –élővizek, talajvíz, rétegvíz, ivóvízbázisok elszennyeződése. –szermaradványok feldúsulásának kiszámíthatatlan hatása az élőlényekre, köztük az emberre. –élelmiszerek beltartalmának felhígulása. –vadon élő növény- és állatfajok, természetes biotópok veszélyeztetettsége. –tájképi elszegényedés, ingerszegény környezet, az ember belső (pszichikai, fizikai, biológiai) és külső (természeti, társadalmi és építészeti) környezetének erős lepusztulása, szellemi és lelki elsivárosodás.

Áttérés ökológiai gazdálkodásra Javítsuk a talajtermékenységet: pillangós virágúak vetésével Igazítsuk az állatállomány létszámát a gazdaság eltartó képességéhez (kevesebb mennyiségű idegen eredetű takarmány) Lehető legkevesebb, az ökológiai gazdálkodásban megengedett készítménnyel tarthassuk fenn az állatok és a növények egészségét. Átállási időszak hossza: 2 év, ezt követően kérheti a termelő az „öko” minősítés használatát.

Az átállási időszak újításai: új marketingeljárások bevezetése azok alkalmazása; új növénytermesztési gyakorlat, új talajművelési eljárások alkalmazása; új állattenyésztési eljárások, megfelelőbb istállóztatás alkalmazási újszerű gyógymódok alkalmazása; új trágyakezelési gyakorlatok alkalmazása; új tenyésztési és termelési eljárások alkalmazása; új munkaerőforrások alkalmazása.

Az átállás módjai Az átállási folyamat szemléletváltással kezdődik. Kísérleti fázis: a hagyományos gazdálkodáskor szerzett tapasztalatok összevetése az ökológiai gazdálkodás ismereteivel (ténymegállapítás csak egy-egy munkafázisra). Szakaszos áttérés: a gazdaságnak csak egy része tér át az ökológiai gazdálkodásra és az áttérés időszakában a hagyományos gazdálkodást folytató egység anyagi segítséget nyújt a biotermelést folytatónak. Egylépéses áttérés: gazdaság egészének egy időben történő áttérése. Gyorsabban eredményez nyereséget, de nagyobb kockázatot is jelent. Az átállni szándékozó területnek a folyamat kezdetétől meg kell felelnie az ökológiai gazdálkodásra vonatkozó kívánalmaknak.

Állattartásra alapozott biogazdálkodás elindítása A bio-növénytermesztés után késéssel szerveződött a bio állattartás. 1.Feltételrendszer megteremtése 2.Felkészülés az állattartásra 3.Bio minőségű takarmányozás és állattartás 4.Próbatermelések 5.Bio hús paramétereinek meghatározása

A bio állattartás alapjai Az intenzív állattartás hátrányai Az állatok szempontjából –káros stressz faktorok: a tömeges tartás, mozgáshiány, rossz levegő, csoportképzés hiánya, a nem természetszerű táplálkozás, –helybeli sebészeti beavatkozások szükségessége: kasztrálás, farkcsonkítás. –ellenálló képesség csökkenése; túlzott gyógyszer és vegyi anyag felhasználás, növekedésserkentő anyagok, szteroidok. –káros szállítási hatások. Gazdasági szempontok szerint –intenzív tartási mód több energiát igényel, mint amennyit a végtermék tartalmaz. –nagy mennyiségben keletkezik kiválasztási hulladék, melynek elhelyezése környezetromboló. –gyógyszerek és növekedésserkentők túladagolása során bekerülhetnek az emberi táplálékba. –etikai problémák lépnek fel.

Az intenzív állattartás hátrányai Etikai vonatkozás –kizsákmányoláson alapszik (embrió átültetés, a szaporodás befolyásolása, szabályozása kizárólag biotechnológiai kérdés) –kínzás, létidegen tartás, kegyetlen leölés etikátlan és jogtalan.

Miért érdemes áttérni a bio állattartásra? többlettermelő, és nem zsarolja le az állatot; állatoknak önfenntartó, saját fészkük van; nem kell szenvedniük; önellátáson alapul → takarmány, a tenyésztés, felnevelés; kis beruházási igény

A bio állattartás kritériumai természetes tartási módszerek alkalmazása; hímivarú állatok jelenléte; adott legyen a természetes párzási forma; növendékállatokat az anyjuk nevelje fel; takarmány összetétele az állatok igényeinek megfeleljen; táplálkozási időtartam fajok szerint biztosított legyen; lehetővé kell tenni a csoportképződést; állatgyógyászatban a természetgyógyászat módszerei

Bio állattartás általános előírásai Az állatállomány kialakításakor figyelembe kell venni Átállási idő tényész-állományokban Elhelyezés Tenyésztés, genetika Csonkítás Takarmányozás Állat gyógyászat Állatszállítás, állatvágás

Bio állattartás általános előírásai Az állatállomány kialakításakor figyelembe kell venni: –állatsűrűség arányba legyen a takarmánytermő terület nagyságával (eltérés engedéllyel) Átállási idő tényész-állományokban: –szarvasmarha 2 év; –sertés, juh, kecske 1 év; –baromfi 6 – 10 hét. –utódoknál átállási időre nincs szükség Elhelyezés –gondos, természetszerű bánásmód –figyelembe kell venni az adott állatfaj viselkedési szokásait –állatok nyugalmának biztosítása –elégséges mozgástér.

Bio állattartás általános előírásai –állattartó épületek természetes anyagból készüljenek –Tilos az almozás nélküli aljzat és rácspadozat (alom tisztán és szárazon tartása - kőzet őrlemény, növényi kivonatokat → fertőtlenítenek, növelik az alom trágya értékét, csökkentik az ammónia szintet –természetes világítás és szellőztetés –istállók falait évente újra kell meszelni –fa tartószerkezetek konzerválására tilos szintetikus készítményeket használni –rovarok ellen csak fizikai és biológiai védelem Tenyésztés, genetika –tenyésztési célok: - természetes ellenálló képesség, - szaporodó képesség, - vegyes hasznosítás, - mennyiségi és minőségi értékek –tiltott: - génmanipuláció, - embrió transzplantáció, - mesterséges megtermékenyítés –tájfajtákat vegyünk tenyésztésbe –egy gazdaságban vegyes hasznosítású, több állatfaj legyen

Bio állattartás általános előírásai Csonkítás –csonkítás, csőrkurtítás, farok levágás, fogelszedés, szárnylevágás tilos. Takarmányozás –alkalmazkodni kell az állatok természetes igényeihez, lehetősége legyen a legelésre, turkálásra, kapirgálásra –legelőt kíméletesen kell használni –legelőn széltől, erős napsütéstől fedett karámot kell biztosítani –legeltetést ki kell egészíteni takarmánnyal → saját termelésű legyen vagy 80 % - ban ökológiai gazdálkodásból származzon –takarmánynövények tárolásakor figyelni kell a beltartalmi értékekre, tartósító szereket nem használhatunk –szopós állatoknak kellő mennyiségű és minőségű anyatej –növelni kell a szálas-, a zöld-, és az egyéb tömegtakarmányok mennyiségét –tilos a szintetikus étvágynövelők és a fizikai eszközök alkalmazása –megfelelő minőségű ivóvizet.

Bio állattartás általános előírásai Állat gyógyászat –megelőzés, ellenálló képesség növelése tenyésztői módszerekkel –meg kell teremteni a tartási, takarmányozási, környezeti feltételeket, amelyek biztosítják az állatok egészségét –rendszeres járatás, a friss levegőn –eszközök fertőtlenítése –tilos a rutinszerű gyógyszeres kezelés –beteg állat elkülönítése –egészségügyi várakozási idő 3-szorosát kell betartani Állatszállítás, állatvágás –szállítási útvonal és az idő a lehető legrövidebb legyen –vágás előtt az idegen csoportba tartozó állatok ne keveredjenek egymással –rakodás előtt az állatokat meg kell itatni, de 12 órán belül nem szabad enniük – járművön legyen annyi hely, hogy az állatok egymás mellé lefekhessenek –védeni kell a hőhatástól, tűző napsugártól, hideg széltől –kábítás utáni gyors a vágás, vágóberendezések fertőtlenítése