A – nyugati – szerzetesség Kialakulása; Szent Benedek és a bencések; a kolduló rendek.

1. Előzmények  Az Egyház világi befolyásának és gazdagságának növekedésével együtt járó morális válsággal szemben egyesek meg kívánták őrizni az Egyház erkölcsi tekintélyét, függetlenségét és fegyelmét: Ők az önmegtagadás eszményét (pl. a nőtlenséget) követték, imádságos életet éltek, és fontosnak tartották mások szolgálatát. Kezdetben mindezt a közösségen belül élve tették. Később ezek az „aszkéták” elkülönültek a közösségtől, és elvonultan éltek, de továbbra is fontosnak tartották a szeretetszolgálatot. Hamar megjelent ennek az életformának a teológiai megalapozása is, ami gyakorlatilag megegyezet a vértanúság teológiájával: Az aszkéta Krisztusért vállalja a lemondást és a szenvedést.

 A IV-V. században több próbálkozás történt az aszkéta életmódot folytató remeték közösségbe szervezésére: Remete Szent Antal a mai Egyiptom területén gyűjtött maga köré további aszkétákat. Az ő esetükben azonban nem beszélhetünk közösségről, inkább csak egymáshoz közel élő remetékről. Ugyancsak a mai Egyiptom területén élt Pakhomiosz, aki valóságos közösséget hozott létre (cenobium), amelyben katonás rend szerint éltek együtt az aszkéták.

 Ugyanakkor ezek mellett a közösségek mellett kirívó eseteket is találunk: Egyesek éveket töltöttek egy oszlop tetején (közülük a legismertebb Oszlopos Simeon), illetve állatok módjára éltek (pl. füvet legeltek, stb.), és azt állították, hogy „Krisztus kedvéért bolondok”.  Másrészt problémát jelentett az, hogy az aszkéták gyakran kiszakadtak az egyházi közösségből, és – többek közt – leértékelték a szentségek (pl. az eukarisztia) jelentőségét.

2. Az első keleti és nyugati „fegyházi” szerzetesközösségek A túlzások, a versengés és a kérkedés visszaszorítása érdekében nagy hangsúlyt adott az engedelmességnek (pl. szigorú büntetést szabott ki azokra, akik engedély nélkül böjtöltek). Az egyes közösségeket alárendelte a helyi püspöknek, és a kolostorokban megünnepelték a szentségeket.  Keleten Nagy Szent Vazul (Baszileosz) hozott létre az Egyház keretein belül működő szerzetesrendet:

Miután Egyiptomban végiglátogatta a sivatagi remetéket, Marseille közelében alapított kolostort. Közössége, regulája és írásai nagy hatással voltak Benedekre is. Egyik művét, az Atyák beszélgetéseit (latinul: Collationes Patrum) este, vacsora közben fel is olvasták a bencés közösségekben.  Nyugaton – a szkíta származású – Cassianus tette meg azt, amit Vazul keleten:

3. Szent Benedek és „rendje”  Élete: 480 körül született Nursiában (ma: Norcia). Rómába ment tanulni, ott azonban kiábrándul az erkölcstelen életből, és előbb Eufidébe (Affide), majd Sublacumba (Subiaco) vonul vissza remeteségbe. Az utóbbi helyen tanítványokat gyűjt maga köré remeteközösségbe. A hagyomány szerint 529-ben Cassinum hegyén (Monte Cassino) monostort alapít.

 A bencés regula és szellem: Szent Benedek közösségét, majd később rendjét „egyszerűség és mértéktartás” jellemzi. Akárcsak Vazulnál, nála is különös jelentőséget kap az engedelmesség: az apát atyaként és mesterként „gondoskodik” a szerzetesekről, akik tanítványi lelkületet ápolnak magukban. stabilitas loci A rend legfőbb jellemzője az ún „stabilitas loci”, azaz, hogy a szerzetesek ugyanannak a monostornak a tagjai maradnak egész életükben.

discretio A bencés regula és rend másik ismertetőjegye az ún „discretio”, vagyis annak meghatározása, hogy mi fontos, és mi kevésbé fontos: ez a mértékletesség alapja (pl. az önsanyargatásban is). Ora et labora Benedek a monostor életének legfőbb alkotóelemeként a közös imádságokat, az „Isten művét” (opus Dei) határozza meg. A több órás imádság mellett kétkezi munkát is előír szerzetesei számára. Innen ered a bencés rend „jelmondata”, az „Ora et labora” (a kifejezés egyébként nem szerepel a regulában).

4. A bencés regula „utóélete”  Nagy Szent Gergely pápa bencés szerzeteseket küld a brit szigetek evangelizálására, amelynek következtében ott egyfajta „szerzetesi egyház” jön létre: még a püspökök is az egyes kolostorok apátjaitól függnek. Később brit bencések végzik a kontinens misszióját.  Nagy Károly elrendeli, hogy a birodalom összes kolostorában a bencés regulát kell követni.

 Több olyan szerzetesrend is kinőtt a bencés rendből, amelyek Benedek regulájának autentikus megélését tűzte ki céljául. A két leghíresebb ilyen rend: a XI. század első felében Szent Romuáld által alapított kamalduli rend, illetve a XI. század végén Szent Róbert által alapított ciszterciek.

5. A XII-XIII. századi Európa  A XII-XIII. század a városiasodás és a polgárosodás időszaka. Ekkor alakult ki a mai városi Európa, ami radikális társadalmi, gazdasági és kulturális változásokkal járt: A társadalomban és a gazdaságban a vidék szerepét a város, a földtulajdon és a mezőgazdaság jelentőségét a pénz (tőke), valamint az ipar és a kereskedelem vette át: elkezdődött a feudalizmusból a kapitalizmusba történő átmenet.

A vallás és a tudományok művelése terén a bencés (vagy bencés szellemiségű) kolostorok helyébe előbb a székesegyházak, majd a kolduló rendi kolostorok, a kolostori iskolák helyébe előbb a „katedrális iskolák”, majd az egyetemek léptek.

 A városi kultúrával együtt az új életformához kapcsolódó újfajta bűnök is jelentkeztek: A vidéki életformát jellemző gőg és testi vágyak mellet megjelent a kapzsiság és a hatalomvágy.  Ezzel egy időben különféle eretnekmozgalmak terjedtek el Dél-Európában: Megjelentek az ún. szegénymozgalmak, amelyek közül a legjelentősebb a lyoni kereskedő, Pierre Valdo (Petrus Valdes) által alapított valdensek voltak. Languedocban a manicheus tanokat hirdető katar (albigens) eretnekség vált nagyon jelentős vallási mozgalommá.

6. Assisi Szent Ferenc és a Kisebb Testvérek Rendje (Ordo Fratrum Minorum)  Szent Ferenc élete. Francesco –ben született. Apja nagyon gazdag ruhakereskedő volt. Kezdetben „kicsapongó” életet élt. Hamar szakított a városban uralkodó értékrenddel: nagy hatással voltak rá a lovagi és trubadúrköltemények, így katonának állt. Egy betegség során érlelődött ki végleges hivatása: a Szegénység és a legelesettebbek képében megjelenő Krisztus hősies szolgálata.

Miután szakított apjával, Assisi környékén elhagyott templomokat újított fel, imádkozott és segítette a szegényeket és a betegeket, bár maga is adományokból élt ben Rómába ment, ahol III. Ince pápa jóváhagyta közösségének működését és szabályzatát. (Majd 1212-ben Klára nők számára alapít hasonló közösséget.) Az ötödik keresztes hadjárat során (1219.) Ferenc találkozott a szultánnal, aki megengedte neki, hogy prédikáljon ben megkapta Krisztus szenvedésének jeleit (stigmák) ban halt meg. (Két évvel később szentté is avatták.)

 A ferences rend. Kezdetben Ferenc és követői koldulva, kétkezi munkát végezve, énekelve járták Umbria és Toscana városait, ahol prédikáltak. Rendjének életmódjával a hatalom minden megjelenési módjának visszaszorítására törekedett: Ezt valósítja meg a kitaszítottak szolgálatában, a tulajdon minden – egyéni és közösségi – formájának elutasításában, valamint a hatalom új formájával, vagyis a tudással szembeni bizalmatlanságban is.

Ferenc rendje a tagok számának növekedésével már az alapító életében – és kicsit annak eredeti szándékával ellentétben – hasonlóvá vált a többi szerzetesrendhez (kolostorokat építettek, monasztikus liturgiát végeztek, teológiát tanultak), majd Ferenc halála után komoly viták robbantak ki a rendtagok között. A rend nagyon gyorsan terjedt: Magyarországon már Szent Ferenc életében, 1219-ben megtelepedtek a ferencesek az esztergomi, egri és győri rendházakban. Ugyanebben az évben érkeztek ferencesek Franciaországba, Angliába és a mai Németország területére is.

 Híres ferencesek: Szent Bonaventúra: Szent Ferenc halála után a rend vezetője, egyben Párizsban teológiai magister volt. Padovai Szent Antal: Híres prédikátor volt (Észak-Itáliában, illetve Dél- Franciaországban prédikált az eretnekek között), azonban inkább csodatévő híre miatt népszerű a mai napig. Kapisztrán Szent János: Konstantinápoly eleste (1453.) után seregeket toborzott a törökök ellen előbb Nyugat-Európában, majd Magyarországon. Nem sokkal a nándorfehérvári csata után itt is halt meg.

7. Szent Domonkos és a Prédikátor Testvérek Rendje (Ordo Fratrum Praedicatorum)  Szent Domonkos élete. Guzmán Domonkos 1170 körül született Caleruegában (Kasztília). Ferenccel ellentétben pap volt, és gyorsan ívelt felfelé karrierje: püspöksége kanonoki káptalanát vezette ban püspökével együtt Dániában hajtott végre diplomáciai feladatokat: útközben Dél-Franciaországban találkozott a katarokkal táján végleg visszatért Dél-Franciaországban, ahol – tanulva a ciszterci küldöttek gazdagságuk okozta sikertelenségéből – szegényen, városról városra gyalogolva térített a katarok között.

1207-ben Prouille-ban kolostort alapított a katar közösségből az egyházba visszatért nők számára. Több évi – több-kevesebb sikert hozó – térítő munka után 1215-ben Toulouse-ban papokból álló közösséget alapított, majd egy évvel később III. Honorius pápa jóváhagyta rendjét ben Bolognában halt meg (de „csak” 1234-ben avatták szentté). Domonkos – az elterjedt vélekedés ellenére – nem volt inkvizítor (az inkvizíciót 1231-ben állították fel). – Később azonban valóban a domonkosok irányították az inkvizíciót.

 A domonkos rend. Domonkos – akárcsak Ferenc – kolduló szegénységet írt elő szerzetesrendje számára, ugyanakkor a szegénységet nem tekintette rendje céljának (így pl. a kezdetektől fogva elfogadták, hogy tulajdonosai legyenek kolostoraiknak). A domonkos rend célja az igehirdetés – elsősorban az eretnekségekkel megfertőzött nagyvárosokban.

Szent Domonkos rendházai ezért egyben „iskolák” is (voltak): Minden kolostorban működik egy lector, aki magyarázza a többi testvér számára a Szentírást. Minden testvérnek rendelkeznie kellett könyvekkel (többek közt egy saját kezűleg másolt Bibliával). Szent Domonkos maga is mindig magával hordta Máté evangéliumát és Szent Pál leveleit. A házfőnök még a közös imák alól is felmentést adhat, ha az a tanulást szolgálja.

Magyarországon egy bolognai jogtudós, Boldog Pál alapította az első rendházakat, akit Szent Domonkos bízott meg ezzel a feladattal (maga Domonkos is szeretett volna Magyarországra jönni, mert szívén viselte a kunok megtérítését). Az új – városokkal és egyetemekkel rendelkező – Európában Domonkos egy „tudós szerzetesrendet” hozott létre. Domonkos maga küldte el társait (habár csak néhányan voltak) Európa nagyvárosaiba, ahol egyetemek is működtek (pl. Párizsba, Oxfordba, Madridba, Bolognába).

 Híres domonkos szerzetesek: Aquinói Szent Tamás: Szent Domonkos prédikációinak hatására lett domonkosrendi szerzetes. Dél-Európa összes egyetemén tanított, a filozófia- és teológiatörténet egyik legkiemelkedőbb alakja. Julianus barát: Még a tatárjárást megelőzően két „felfedezőutat” tett, hogy megtalálja a magyarok őshazáját, valamint az ott élő magyarokat. Ma egyesek „vatikáni kémnek” tartják. Árpádházi Szent Margit: A tatárjárás után – mintegy ex voto – lett másodrendi domonkos nővér a Nyulak szigetén számára alapított kolostorban.

7. A kolduló rendek jellemzése és értékelése  Ferencesek és domonkosok a prédikáció új, a megváltozott viszonyokhoz adaptált formáit valósították meg (sermones ad status: az életállapotnak megfelelő szentbeszéd; exempla: építő jellegű történetek).  A laikusok számára „harmad rendeket” alapítottak, így az ezekkel a rendekkel szimpatizálók bekap- csolódhattak a rend életébe (pl. Szent Erzsébet).  A Mária-tisztelet és a népi vallásosság új jámborsági gyakorlatait terjesztették el: így a domonkosokhoz kapcsolódik a rózsafüzér, míg a ferencesekhez a betlehemi jászol és a keresztút elterjesztése.

 A kolduló rendek a XIII. század végére lefedték Európa „városi hálózatát” (egy latin mondás szerint: Bernardus valles, montes Benedictus amabat, Oppida Franciscus, celebres Dominicus urbes).  Értékelésükhöz elég egyrészt Dantét idézni: A gondviselés „…két vezért rendelt bölcs szolgálatára, / aki jobb és baloldalon kíséri. / Egyik szeráf volt lángjai fokára, / másik a földön bölcsességre mérve / a kerubok fényének egy sugára.” (Isteni színjáték, Paradicsom, XI. ének) Másrészt Georges Dubyt, aki szerint „túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az, ami napjainkban a kereszténységből élő maradt, közvetlenül Szent Ferenctől ered”.