Bevezetés a szaknyelvek tanulmányozásába Szeged, január 29. Az előadás helyszíne: SZTE JGYPK, Díszterem SZAKNYELVI -MÓDSZERTANI TOVÁBBKÉPZŐ TANFOLYAM Készítette: Dr. Györke Zoltán

I. 1. Terminológia kutatása – önálló nyelvészeti tudományág. Két irányzata van: 1. Elméleti terminológiakutatás - kialakulásuk törvényszerűségeivel - terminológia rendszereivel - funkcionálásukkal foglalkozik 2. Alkalmazott terminológiai kutatások - terminológiai szótárak szerkesztése - terminológiai adatbankok - számítógépes adatbázisok - szakszókincs-gyűjtemények, kartotékok létrehozása - szabványosítás kérdéseivel, feladataival foglalkozik.

2. A szakterminológia mennyisége egy-egy természetes nyelvben -„Új szavak és jelentéseik 1971” szótár szavainak mintegy 80 % szakszó, ill. szakszói jelentéssel is rendelkező közhasználatú szó. - „Új szavak és jelentéseik 1984”szótár esetében is hasonló adatokra lelünk – 74,4% szakszó, ill. szakszói jelentéssel is rendelkező közhasználatú szó. - A 17 kötetes Orosz Akadémiai Szótár – 130 ezer általános jelentésben használt szót tartalmaz. - Az Ipari és Mezőgazdasági Termékek Ősszövetségi Katalógusa c. jegyzék, amely a 80-as években készült összesen 24 millió termékmegnevezést tartalmaz. - Jelenleg az orosz nyelvben körülbelül - 3 millió kémiai szakkifejezést tartanak nyilván.

3. A terminológiai robbanás okai

4. Az európai nyelvekben a szakszókincs megnevezésére használatos terminológiák. angol:languages for special, specific purposes (LSP); special languages. német:Fachsprachen (szaknyelv); Wissenschaftssprachen (tudományos nyelv). francia: langues de spécialité; langues specialisées;( le français technique, le français économique). orosz:языки для специальных целей (ЯСЦ); язык науки. Language for general purposes –LGP → köznyelvi szavakat szembeállítjuk a speciális rendeltetésű szakszavakkal (ЯСЦ – LSP). LGP és LSP ugyanazon természetes nyelv részrendszerei (alrendszerei), azonban funkciójukban, használati szférájukat tekintve különböznek egymástól.

5. A terminológia kialakulásának törvényszerűségei 5.1.Saját terminológia 5.2. Idegenből kölcsönvett terminológia Terminológia kialakulásának módjai: 1. Terminologizálódás: közhasználatú szavak terminológiává válása. 2. Reterminologizálás: egy tudományterület már meglévő „kész” terminológiája jelentésátvitel útján egy másik tudományterület terminológiájává válik, újabb jelentésre tesz szert. Pl.: „дифференциал” (mat.) „дифференциал” (nyelvészet) 3. Tükörfordítással, más nyelvekből kölcsönvett szakterminológia. 4. Nemzetközi szakterminológia átvétele eredeti alakjukban. 5. Saját „gyártású” terminológia. A szakterminológia teljes egészében az átvevő nyelv fonetikai és grammatikai szabályai szerint „csiszolódik” a nyelvben. A szerkezeti –szemantikai sajátosságok a szóképzés területén mutatkoznak meg: egyes tudományterületekre más és más képzők jellemzők.

6. A terminológia ismérvei (sajátosságai) 1.rendszerszerűség; 2.a többségük számára a definíció megléte (definiálhatóság); 3.a saját (szemantikai) terminológiai mezőjükben az egyértelműségrevaló törekvés (monoszémia): (Éppen ezért a „funkció” terminus technicust a matematika, a fiziológia és a nyelvtudomány területén tudományágak közötti homonimáknak nevezzük). 4.Az expresszivitás (érzelmi töltet) hiánya; 5.Stilisztikai semlegesség (neutralitás); Ezek az ismérvek csak a terminológiai mezőn belül érvényesülnek. A terminológiai mezőn kívül a használatban elveszíthetik terminológia-jellegüket és más jelentést kaphatnak. Pl.: a láncreakció (цепная реакция) metaforikus jelentést kapott.

7. A szakszókincs kutatásának módszerei Főképp a nyelvészet, a nyelvtudomány módszereit alkalmazta, mivel a szakszavak mindenekelőtt szavak és szószerkezetek formájában fordulnak elő. Ebből kifolyólag a lexikológia (a lexikográfiát is beleértve), a szóképzés, szemasziológia, onomasziológia, szociolingvisztika, pszicholingvisztika, kognitív nyelvészet, a fordításelmélet, a szövegnyelvészet, az alkalmazott nyelvészet volt és lesz (marad) a terminológia-kutatás legfontosabb és legeredményesebb kutatási területei és alkalmazott módszerei. A terminológiai rendszerek tanulmányozása során a formális logika valamint a hozzá kapcsolódó informatika módszereit, az osztályozás (klasszifikáció) elméletének, a gráfelmélet és az általános rendszerelmélet módszereit alkalmazzák. Egyes terminus technicusok vagy összességük tanulmányozása során a szemiotika és a variabilitás módszereit is alkalmazzák. A gyakorlati területen a terminológia tudománya többek között a szabványosítás módszereit is alkalmazza.

8. Terminus technicusok meghatározása és funkciójuk (1) 1. Filozófiai-gnoszeológiai megközelítésben (Zvjegincev 1957): 1.1) A megismerés folyamán feltárt újabb eredmények, ismeretek rögzítésének, kódolásának eszköze. 1.2) Az ismeretek kódolásán túl kiindulópontként szolgálnak újabb ismeretek feltárásában. 1.3) Minden terminus technikus valamilyen fogalmat jelöl (nevez meg). 2. A terminológia nyelvészeti szempontú meghatározása során előtérbe kerülnek a nyelvi sajátosságok. A kognitív nyelvészeti kutatások szerint a terminológia – dinamikus jelenség, amely a megismerés (a kognició) folyamatában keletkezik, alakul ki és rögzül, a gondolkodási kategóriáktól – a fogalomtól, képzettől (conceptektől) az egyik vagy másik tudományos elmélettel kapcsolatos verbalizált fogalmakig (conceptekig).

(2) 3. A terminológia logikai szempontú meghatározása. A terminológia (szakszó) – olyan szó vagy szókapcsolat (szószerkezet), amely definícióval rendelkezik. A terminológia ismérve a kötelező tudományos definíció (Lejchik 2009: 23). A terminológia logikai szempontú meghatározása során: - előtérbe kerül a jel és az általa jelölt fogalom közötti kapcsolat. Ezek a fogalmak (nem általában vett fogalmak), hanem meghatározott elméletekhez és koncepciókhoz kapcsolódó fogalmak, amelyek egy bizonyos korszak tudományos ismereteit tükrözik vissza. (Logikai analízis – szintézis – absztrahálás – általánosítás → azaz az objektum gondolati felidézése). A szakszó, terminológia nem más, mint egy meghatározott szakterület objektuma absztrakciójának tárgyiasulása egy természetes nyelv lexikai egységének formájában (alakjában). A terminus technicus – a megismerési folyamat eredménye, „az értelem esszenciájának megnevezése, neve” (Nyikityina 1987: 29). 4. A szakszavak lehetnek: motiváltak (szélerőmű = ветроэлектроустановка) motiválatlanok (rombusz=ромб)

II. 1. A nyelvi rendszer és a szakszókincs helye a nyelvi jelek rendszerében A szaknyelvek nyelvi rendszerében betöltött funkcióit tekintve (a valóságháttér melyik területét szolgálják ki) a funkcionális stílusok elméletét hívhatjuk segítségül. A nyelv funkcionális stílusai Írott nyelvi stílusréteg (Книжные стили) a)Tudományos stílus (Научный) b) Hivatalos-üzleti stílus (Официально-деловой) c) Publicisztikai stílus (Пулбицистический) d)Szépirodalmi stílus (Литературно-художественный) 1.2 Közhasználatú vagy stilisztikailag differenciálatlan szavak és kifejezések (Межстилевые слова и выражения) 1.3. Beszélt nyelvi stílusréteg (Разговорные стили) a) szónoki stílus b) köznyelvi (társalgási) stílus c) népnyelvi stílus

II. 2 A szavak hangulati színezettsége Funkcionális stílusok Emocionális-expresszív (érzelmi) színezet Írott nyelvi stílusréteg:- szónoki 1.1. tudományos stílus - költői 1.2.hivatalos-üzleti stílus- választékos, fennkölt, magasztos, 1.3 publicisztikai stílus emelkedett 1.4. szépirodalmi stílus- neutrális Közhasználatú vagy stilisztikailag differenciálatlan- neutrális stílusréteg: Beszélt nyelvi stílusréteg:-Pozitív festői erejű szavak 3.1. szónoki stílus- tréfás, humoros 3.2. köznyelvi (társalgási) stílus- bizalmas 3.3. népnyelvi stílus- emelkedett, ünnepélyes - becéző, kedveskedő Negatív festői erejű szavak - ironikus, gúnyos - rosszalló - pejoratív, elítélő - durva - vulgáris - szitokszó

II.3.A NYELV FUNKCIONÁLIS STÍLUSRÉTEGEI A szókincs stilisztikai sajátossága 1) Írott nyelvi stílusréteg a)tudományos stílus (tudományos-technikai és tudományos-népszerűsítő) b)hivatalos-üzleti stílus c)publicisztikai stílus d)szépirodalmi stílus 2. Beszélt nyelvi stílus a)szónoki stílus b)köznyelvi (társalgási) stílus c)népnyelvi stílus Közhasználatú, stilisztikailag differenciálatlan (aktív szókincs). Stilisztikailag differenciált, különleges használatú szavak (passzív szókincs).  Szakszókincs  Neologizmusok  Népnyelvi szavak  Tájnyelvi szavak  Zsargon (argó) jellegű szavak  Archaizmusok (elévült szavak)

III. 1. A tudományos stílus jellemzői (1) Főbb műfaji kategóriái a tudományos monográfiák; cikkek, tanulmányok; disszertációk; tudományos előadások (konferenciákon); tantermi előadások; tudományos-népszerűsítő művek; recenziók; A tudományos stílus leggyakrabban írásbeli formában realizálódik. A tudományos stílus extralingvisztikai ismérvei: a pontosság, objektivitás, elvontság, logikusság.

(2) 1. A pontosság – mindenek előtt a nagyszámú terminológia használatában nyilvánul meg. A szakszókincs között jelentős számban fordul elő a nemzetközi terminológia. A nemzetközi szakterminológia nagyszámú előfordulása a tudományok nyelvének nemzetközi szabványosítása irányában való törekvés bizonyítéka. 2. A tudományos stílusban nagy számban fordulnak elő neutrális stílusértékű szavak. A többjelentésű szavak a tudományos stílusban ritkábban fordulnak elő és csak 1-2 semleges stílusértékű jelentésükben realizálódnak 3. A tudományos stílusban a szavak többsége elvont, absztrakt jelentésű. Nagy számban fordulnak elő az igéből képzett elvont főnevek (-ость, - есть, -ание, -ение képzők). Tehát az elvont főnevek túlsúlyban vannak a konkrét főnevekkel szemben; 4. A tudományos stílusban használatosak az írott nyelvi stílusrétegre általában jellemző, semleges stílusértékű szavak és szakterminológiák. Nem jellemző a különböző érzelmi színezettel rendelkező szavak használata. 5. A tudományos nyelv szókincse viszonylag homogén és zárt. 6. Nem használ beszélt nyelvi és népnyelvi színezetű szavakat;

III.2. A tudományos stílus grammatikai (alaktani) sajátosságai 1.Az igék 3. személyben történő használata nagyobb elvontságot kölcsönöz a tudományos szövegnek (Ez a művelet ahhoz vezet, hogy…). 2.A T. sz. 1. személyű alak, mint szerzői többes szám, gyakran használatos (Most pedig vizsgáljuk meg a következő esetet…). 3.Az igéknek nincs időkategóriájuk (A savak vezetik az áramot). 4.Időbeli állandóságot fejeznek ki (állandó jelenidejűség): pl.: A Volga a Kaspi-tengerbe ömlik.

III. 3. A tudományos stílus mondattani sajátosságai A tudományos stílus mondattani sajátosságaira jellemzőek: 1.a személytelen mondatok használata; 2.az összetett (többszörösen összetett) mondatok; 3.főnévi igeneves, melléknévi igeneves és határozói igeneves szerkezetek; 4.többtagú birtokos szerkezetek használata.

IV. A nyelv- a kommunikáció eszköze Hogyan működik a szakszókincs (a tudományos nyelv) a kommunikáció során? Kommunikációs séma: zavaró tényezők ADÓ VEVŐ CSATORNA onomasziológiai megközelítés (a fogalmaktól → a nyelvi megformálásig) szemasziológiai megközelítés (a nyelvi jelektől (formától) → a jelentésig)

Köszönjük a figyelmet!