A „hegyi beszéd” (Mt 5, 1-7, 28.): az evangélium „radikalitása”.
a. Bevezető megjegyzések. Míg Máté evangéliumában Jézus a „hegyen” mondja ezt a beszédet, Lukács evangéliumában a „síkságon” (vö. Lk 6, ). A helyszín választásának „szimbolikus” jelentése van: Máté evangélista úgy mutatja be Jézust, mint az „új Mózest”, aki új Törvényt ad, és új szövetséget köt a néppel.
b. A „Nyolc boldogság” (Mt 5, 3-12.). A „nyolc boldogság” felsorolásában Jézus éppen azokat nevezi boldogoknak, akik az „evilági logika” szerint vesztesek, boldogtalanok. Habár Jézus hét különböző kifejezést használ a boldogság ígéretének kifejezésére, ezek egyetlen dolgot jelölnek: az ember igazi boldogsága az „Isten országa” – ld. a gondviselésről szóló példabeszédet (Mt 6, ).
c. A „Ne ölj!” parancs radikalizálása (Mt 5, 21-26). Jézus a feltétel nélküli kiengesztelődésre, bocsánatra szólítja fel tanítványait. – Még azért is ők felelősek, hogy mások megbocsátanak-e nekik! Jézus a megbocsátást fontosabb dologként mutatja be, mint az Istennek bemutatott áldozatot. Jézus rámutat, hogy összefüggés van a között, hogy a tanítványok irgalmasok és a között, hogy Isten velük szemben irgalmas.
d. Az ellenség szeretetének „parancsa” (Mt 5, ). Jézus tanításának talán legnagyobb újdonsága, az evangéliumi „erkölcs” legradikálisabb követelménye = az ellenség szeretete. Isten jósága Jézus tanítványait is feltétel nélküli jóságra indítja és kötelezi. Ez a feltétel nélküli Jóság Jézus tanítványainak különös ismertető jele (ez különbözteti meg őket a többi embertől).
Jézus azt a nehéz feladatot adja tanítványainak, hogy ugyanolyan tökéletesek legyenek, mint Isten. Az Isten tökéletessége pedig nem másban nyilvánul meg – a „hegyi beszéd” tanítása alapján –, mint hogy Isten feltétel nélkül képes megbocsátani, és feltétel nélkül képes szeretni.