Ókori görög művészet I: a minóikus kortól a klasszikus korszak elejéig

-A Kr. e. III. évezred közepén Krétán és a Kykládok szigetein különféle civilizációk élték virágkorukat, amelyeknek erőteljes expanziós képessége a tengeri kereskedelemhez kötődött. Az általuk létrehozott művészeti modell kiindulópontja lett a hellén kultúrának. - A II. évezredben a szigetvilág fölötti főhatalmat a Kykládoktól délre Kréta gyakorolta, melynek gazdasági ereje óriási királyi paloták (templomok?) építését tette lehetővé Knóssosban, Phaistosban és Malliában. A paloták előtti kor (Kr. e ) krétai lakossága- a Minós királyról minóikusnak nevezett népesség- új művészi formanyelvet teremt. - A természet iránti lebilincselő érdeklődésükről tanúskodnak a bikafejet formázó rhytónok, valamint nagy mennyiségű és jó minőségű cserépedény gyártását igazolják a leletek az első paloták korából (kb. Kr. e ) (Figyelem! Azon diakockák képei, melyek a ”Ø” jellel vannak megjelölve, nem lesznek benne a számonkérésben, csak a szemléltetés, az összehasonlítás ill. a történeti érdekesség miatt szerepelnek. Viszont ott is, a fogalmakat, a művészet alakulását leíró folyamatokat, képző- és építőművészetben alkalmazott technikákat ismerni kell.)

Syros  A Kykladikus művészet bölcsője,  H E L L A S

Az antikvitás görög műveltségének kialakulásához a legfőbb tudnivalók: A történeti Hellász területén már a Kr. e. IV. évezredtől megtalálhatók különféle népcsoportok! Homérosz népe- az Iliászban és főleg az Odüsszeiában megjelenő, már helléneknek nevezett, kevert eredetű etnikum évvel később lakja be Attikát. Ők az akhájok, iónok, dórok és aiolok, közös bennük a nyelvük eredete: mind az indoeurópai nyelvcsaládba tartozó nyelvet beszélnek. A Kr. e. XVI.- XV. században megjelenik az írásbeliség: az ún. lineáris „B” táblákon egy, a föníciai abc- n alapuló írásbeliséget fejtettek meg a kutatók. Ez az íráskészlet sémita jellegű: rokon a zsidó, arab, örmény nyelvek készleteivel. A görög közösség a kezdetektől fogva elfogadja a mitológia történeteit, (v.ö. a mythos annyit tesz, mint a szemünket ráhunyni valamely titokra), ugyanakkor egészen a hellenizmus koráig nem jön létre a Mediterraneum 2500 km- es ellipszisében egy egységes, szilárd nemzettudat és nemzeti mitológia. A világ keletkezésére vonatkozó mítoszt Hésziodosz Munkák és napok c. művében olvashatjuk: a világ korszakait Hésziodosz az egyes fémfajtákkal azonosítja: arany, ezüst, bronz (a héroszok ideje), vas. A mítoszt magát is a héroszok alakítják, rögzítik. Hésziodosz év hosszú korszakokkal számol, melyek során a világ folytonos erkölcsi romlásba süllyed. A hősköltészet szinte mindvégig orális természetű, szájhagyomány útján terjed, az írott alakzat szinte teljesen hiányzik.

Márványidol Syros szigetéről – kykládikus kultúra Kr. e k Az idol termékenység- jelképet megjelenítő szobrocska. Stilizált, jelzésszerű kialakítással jelenik meg itt az életadó női princípiumhoz köthető jelleg: a keblek kidomborítása, a has fölött keresztbe rakott kezek és az ágyék bekarcolt háromszöge. Ilyen funkciójú kultikus szobrocskák a Közel- Kelettől a Távol- Keletig számos kultúrában megjelennek Ø

A Keros- szigeti hárfás szobra Kr. e körül Formai letisztultsága a XX. század egyes szobrászaira is hatással volt. Fehér alabástromból faragták, a karok sajnos letörtek.

A knóssosi palota rekonstruált alaprajza a fel- tárások után. A pa- lota egyetlen köz- ponti udvar köré szerveződik: bár az épületegyüttes nem szimmetrikus, a kiszolgálóhelyisé- gek elrendezése a funkcionalitásnak felel meg. Az egész komplexumot kb re építtetik ki (Kr.e.)

Kígyós istennő, mázas kerámiaszobor a minósi korból Az ún. liliomos herceg. Erősen restaurált stukkófestmény a knóssosi palotából. Megkapó naturalizmus. mindkettő: Iraklion, Régészeti Múzeum A szobrászatban új- donságot jelent az ágyékkötős férfi- illetve a nőket fe- detlen keblekkel, felül nyitott ruhá- ban megörökítő szobrok feltűnése. A nőalakoknak nagy elevenséget kölcsönöz a keskeny derék, a háromszögletű törzs és az élénk rituális- vagy táncmozdulat. Kr. e. 1500, ill 1300 k.

A knósszoszi palota: terembelső kőtrónussal, külső fedett folyosó részlete és a palotakomplexum elképzelt rekonstrukciója az építészeti tömegképzés alapján Ø

Lépcsősorokkal felvezető rámpák, kisebb belső udvarok és felülvilágítók, emeleti oszlop- csarnokok, monumentális kapuzatok és derékszögben megtört körüljáró- folyosók tagolják és teszik mozgalmassá a teraszos kiképzésű palotát. Ø

Historizáló jellegű, mégis láttató rekonstrukciós elképzelése az egyik reprezentatív teremnek a phaistosi palotából. A belső udvarok, felülvilágítók valóban több emeletet is közrefogtak, szökőkút viszont nem volt. A falfreskók a természet és a mítikus képzetek világát örökítik meg. Ø

Hagia Triada, a Vezér Serlege, szteatitból faragott pohár knósszoszi műhely munkája, Kr. e k. A szteatit vagy zsírkő a szilikátok ásványosztályába tartozik, viszonylag könnyű megmunkálhatósága miatt használták előszeretettel. A vezér vagy parancsnok áll rendelkezőn egy már a hopliták (attikai nehéz- fegyverzetű katonák, sokkal későbbi korban) jellegzetes sisakformáját idéző, egykezes kardú harcos előtt. Ø

Krétai mesterek: Taurocatapsia Stukkófestmény a Kr. e. 16. szd-ból. A mű Minós király knóssosi palotájából, a Felvonulási terem keleti oldaláról származik. A freskófestészethez nagyon hasonló technikával készült:stukkófelületre, (a fal síkjából kidomborodó vakolatréteg) az okker, a türkiz és a fehér többféle árnyalataival. Készítői a mozgás megragadására törekedtek.

Az égei művészet a pompás díszletek közepette már a kezdetektől fogva a mitológiai képzeteken (v.ö.: >>müthosz<<, annyit jelent, mint az elképzelés kedvéért a szemünket ráhunyni valamire) alapuló gondolatokat fejez ki, ezek pedig a görög civilizációnak abban a sötét korszakában fognak beérni, amely az akhájok világából a dórokéba vezet, és tovább érlelődik még azután is. Az egyik ilyen, mindkét kultúrában meglévő állat- alak a bika: Kréta királynőjének, Pasiphaének az ágyastársa (ugyanakkor ágyastársa Európének is, mint Zeusz egyik alakja), s így egyben Minós király atyja aki Pasiphaé férje. Mindez egy bikaisten- alakú király homályba vesző figuráját idézi föl, akinek szarvai jelképezik a velük megjelölt hely szakralitását, és mindez nem csak Kréta szigetére vonatkozik. A krétai bikáról a Homérosz által leírt heraldikák kapcsán olvashatunk. Eiurüsztheusz, a híres héraklészi munkák hetedik feladataként, megparancsolta Héraklésznek, hogy vezesse a Kréta- szigeti bikát Mükénébe. Ez a bika Poszeidón, a tengeristen ajándéka volt, mikor egyszer Minósz, Kréta királya megfogadta, hogy ami előbukkan a tengerből, azt Poszeidónnak fogja áldozni. Mikor a tenger partra vetette a bikát, Minósz nem akart megválni tőle és inkább a saját gulyájához terelte. Poszeidón ugyan bosszút állt Minószon ezért az állat megvadításával, de az Kréta szigetén maradt. Héraklész „kérte kölcsön” a királytól, hogy bemutathassa azt Eirüsztheusznak, bizonyítván, hogy elvégezte a hét feladatot. Ø

 nem kell megtanulni, csak mitológiai érdekesség Mikor Héraklész elkérte Minósztól a csodálatraméltó bikát, a király azt felelte, hogy vigye, ha bírja. És Héraklész el is vitte, de csak megmutatta Eurüsztheusznak, azután szabadon enged- te. A bika Aigüosz királyhoz került, aki a Panathénaia (Athén városállama és szövetségesei által periodikusan rendezett verseny- játékok) során a győzedelmeskedő Androgénoszra (aki éppenséggel az említett nagyhatalmú uralkodónk, a krétai Minósznak a fia ) szabadította a bikát (mert az athéniak irigyelték a győzelmét), ami agyontaposta a krétai királyfit. Az elsza- badult vad azután bebolyongta egész Spártát és Árkádiát, átkelt a korinthoszi földszoroson (az Iszthmoszon), elért egészen Marathónig. Itt addig háborgatta a vidék lakóit, amíg Thészeusz, Athén vendégszerető és igazságos királya becserkészte és leteperte, hogy végül Athén utcáin végigvezetvén feláldozza, Pallasz Athéné tiszteletére. A hérosz, a hős jelleme a cselekedeteiben mutatkozik meg. Egyetlen (halálos) csapdája a hybris, a gőg hibájába esés. Így jutunk el Héraklésztől Thészeuszig. Minósz király viszont ezután jogos haraggal indított hadat fia gyilkosai ellen, és az istenek meg is büntették Athént a vendégjog ilyen durva megsértése miatt. Járványt és olyan nagy szárazságot bocsátottak egész Attikára, hogy még a folyók is kiapadtak. Apollón isten pedig kijelentette, hogy az istenek haragja csak akkor szűnik meg és a csapástól csak akkor szabadulnak, ha kiengesztelik Minószt, a krétai királyt. Minósz kegyetlen sarcot követelt: kilencévenként küldjenek Kréta szigetére hét ifjút és hét hajadont. Ezekre az a sors várt, hogy a király parancsára Daidalosz által épített zegzugos barlangban, a labürinthoszban őrzött Minótaurosz, a krétai királyné, Héliosz leányának, Pasiphaénak a szörnyszülött fia, felfalja őket. Ez volt a félig ember, félig bika emberevő szörnyeteg, a „Minósz-bika”.  exkurzus, azaz (mitológiai) kitérésünk végén egy másik korai állat- szimbólum: Ø

Gömbölyű minóikus váza polip- motívummal Kr. e k A másik szimbolikus állatfajta a polip. /Métisnek, a kykladikus kultúra bölcsesség- istennőjének megjelenési formája, aki Ókeánosz és a nagy Téthys leánya. Amikor Kronosz megette fiait (az Apollodórosz- féle Mytologia bővelkedik az efféle igen erőszakos cselekményekben), Métis hánytatót adott neki, ami- től Kronosz kiokádta az utódjait- köztük Zeuszt, aki közösült Métissel. Szüle- tendő gyermekük ugyan- úgy letaszította volna trónjáról Zeuszt, ahogy ő is letaszította apját, ezért Zeusz fölfalta várandós kedvesét, majd a szükséges idő elteltével előpattant a fejéből Pallasz Athéné, teljes fegyverzetben./ A polip e két istenasszony által megtestesített ember- feletti bölcsesség állata és a ravaszság szimbóluma.

A rhyton elnevezésű bikafej- megformálású edénytípus, mely voltaképp ugyanazt a funkciót tölti be, mint később, a népvándorláskor egyes kultúráiban az ivócsanak. Fent kettő, a klasszikus korból származó, vörösalakos vázafes- tészet hagyományát követő rhyton, jobbra lent egy késő- minóikus kori. Az edénytípust kell ismerni.

Kréta szigetén a második palotakorszak megszűnéséhez a Théra szigetén Kr. e körül bekövetkezett vulkánkitörést követő természeti csapások sorozata vezetett. Théra sziget, a vulkáni kaldera légifelvétele = ez maradt a kitörés után a szigetből A térség hatalmi súlypontja ezek után a szigetvilágból átkerül a görög kontinensre. Mykéné, kihasználva Kréta és a Kykládok gyengeségét, átveszi a kereskedelem irányítását, és ezáltal a kultúrában is a vezető szerepet. Mykénét, és szomszédos városállamait is katonatársadalmak hozták létre, az akháj nép lakja ezeket a hegytetőkre épített és erődített városokat. Kréta és Mykéné közt nem csak életmódbeli különbség van, a világnézet mássága megnyilvánul az építészetben és a díszítőművészetekben is.

Mükéné, az akropolisz rekonstruált képe (Ø)

Légifelvétel a mükénéi akropolisz romterületéről Az akropolisz (fellegváros) belső kapuja, az oroszlános kapu. A falazás módja itt az ún. küklóptikus fal. (Ø)

Mykénai, akropolisz, az oroszlános kapu Kr.e as évek Két oroszlán ágaskodik a palotát (tehát a királyságot) szimbolizáló, emelvényen lévő oszlop- hoz. Jól látható a domborműves kőtáblát magába foglaló, ún. küklóptikus falazat. Ennek fő elve a szabálytalan alakú, kevéssé megmunkált, nagyméretű kövek egymásra rakása kötőanyag nélkül. A mítosz szerint az első ilyen védőfalakat a küklópszok építették, innen a technika neve.

Ø

Az előző diakockán: A tholos- típusú sírkamrák bejárata Itt: a tholos- sír belső tere az álboltozattal. Az ide temetkező Atreida- házbeli királyokról kapja a nevét a következő dián: Ø

Mykénai, tholos- sír, neve Atreus kincsesháza Kr. e as évek A tholos típusú sírkamrák ún. álboltozat építésével készülnek a föld alá. A boltozat ősi, kezdetleges alakja. A kő- vagy téglasorokat rétegesen, vízszintben helyezik el egymás fölött, s fölfelé lépcső- zetesen egyre közelítik egymáshoz, míg végül fölül találkoznak. Ellentétben a valódi boltozattal, az álboltozat köveinek szilárdságát külső leterheléssel kell biztosítani, vagy igen nagy falvastagságot szükséges méretezni.

Az Agamemnón- maszknak nevezett arany halotti maszk, mykénei sírból, Kr.e as évek Henrik Schliemann találta meg, nem pont Agamemnóné volt, aki 2 évszázad- dal később élt, az viszont biztos, hogy monarchikus temetkezési helyszínről került elő, mert arany sírmellékletek sokasága vette körül. A tragikus sorsú, saját feledége által meggyilkolt király történetét a II. században élt dráma- és útikönyvíró Pausanias írja le.

Arany- ezüst berakásos tőr Mykénaiból, Kre 1700as évek Az ötvösművészeti technikát, mely során nem nemes fémnek nemes fémberakással való díszítése történik, tausírozásnak nevezik. A díszítendő tárgy felületét a minta rajza szerint véséssel vagy maratással kimélyítik, s a mélyedésekbe nemes- fémből készült huzalt vagy lemezkét kalapálnak bele. Itt egy oroszlánvadászat jelenetét látjuk a pengén  keleti eredet

A geometrikus művészet A Kr. e. XII. – XI. században északról új, már a vasat használó népek érkeznek, Mykéné és a régi katonatársadalmak hatalma meggyengül. Az ókori Hellász ekkor jut el a maga „középkorának” nevezhető korszakába. A körzővel rajzolt mintás agyagedények fölbukkanása a görög világban (proto- vagy kora- geometrikus korszak, Kr. e ) a művészi alkotás új korszakának nyitánya: az ember kiváltságossá válik, a természet helyett immár az értelem kidolgozta elmélet vezérli. A műalkotás függetlenné válik a külső természeti világ befolyásától. Az alkalmazott grafika motívumai (átlós vonalak, szimmetrikus mintázatok, meanderek) rendszert alkotnak, láthatóvá teszik a gondolatot- a lehetséges formaadás elvét-, amely képes arra, hogy ellentétet, akár feszültséget, vagy éppen egyensúlyt fejezzen ki. A módszer éretté válása (késő- geometrikus kor, a Kr. e. VIII. szd.) megfelel az egyes nemzetalkotó tényezők, a törzsek városállamokba szerveződésének.

Attikai kora geometrikus amfora Athénből Kr.e k. Meander- motívumnak nevez- zük az amfora hasán,a fogantyúk övvonalában a két körkörös szimbólum között az alul- felülről „L” alakban összekapcsolódó geometrikailag szerkesztett vonalsort. Ø

A Dipylon- mester késő geometrikus amforája az athéni Kerameikosból Kr.e. 760k. A Dipylon Athén külső városfalának egyik kapuja volt. A készítő műhely ennek köze- lében működhetett. A Kerameikos pedig az a falakon kívüli temető, ahol a teljesen ép állapotban a XIX. századi ásatások során az amfora előkerült  Az övvonal képmezejében temetkezési jelenetet ábrázol, gyászmenet vonulását. Meghatározó dekoratív elv az ún. Horror Vaacui, vagyis az ‘ürességtől való félelem’ Ezért van minden körömnyi felülete mintával bevonva. A VIII. század elején tűnik föl a figurákat árnyalakként megjelenítő stílus, a Skíagraphia, vagyis Árnyfestészet

Geometrikus bronz ló korintoszi műhelyből Kr.e. VIII. szd. vége Mint a keroszi hárfás esetében, ez a kizárólag íves vonalat alkalmazó formaadás is helyen- ként ihletője lett a XX. század ipar- és formatervező- művészetének. (egyébiránt ezt az emléket nem kell megjegyezni: Ø )

Oroszlánt mintázó aryballos a protokorintoszi vázafestészet korszakából, Kr.e Az aryballos atléták olajosedénye, kisméretű, mindig gömbölyded és zárt tetejű, illóanyagok és illatszerek tárolására is használták. E darabon, amit a megtaláló régész- ről neveztek el, hoplita katonák hadba vonulását látni. A megtaláló régész után Macmillan- aryballosnak is nevezik.

pyxis lekythos aryballos az amphorák típusai: ezek nagy űrméretű, leginkább bor és olaj szállítására használt edények az alsó sorban az elegyítőedény típusait látjuk: a >kantár< szavunk innen jő  illóolaj és olívaolaj tárolására szánt korsók és fedeles tartók Ø

A kúrosz: ‘mezítelen, dísztelen’ férfialak. A teljesen hieratikus, merev tartástól elmozdul, kilép. Párja a kóré: díszesen felöltözte- tett nőalak  Mindkettő eszményképe: a KALOKAGATHÍA: a szépség és jóság megtestesülése, példa a városállamok ifjúsága előtt.  A sunioni kúroszok műhelyéhez tartozó attikai kúrosz Kr.e k. Az úgynevezett Peplos- kóré az athéni Akropoliszról Kr. e. 540 körül Eszményített portréábrázolás a kóré arcán, az a bizonyos „antik derű”, melyet több későbbi korstílus, főleg a reneszánsz próbál majd megragadni. A monumentális szobrászat születése

Attikai feketealakos kratér Kr.e. 570 k. Kleitias nevű váza- festő vegyítőedénye, (bor és víz elegyí- tésére szolgált) Egy etruszk nemes rendeli meg a mestertől. A válto- zó szélességű sávok a kratér nyakán és hasán mozgalmassá teszik a formát.  Legalsó képmező: a törpepygmeusok csatája a darvakkal (komikum); és egy- két legendás lény (ezek csak érdekességért)  Akhilleusz Trója falainál és Héphaisztosz visszaté- rése az Olümposzra.  a legszélesebb képsor: az istenek vonulása Péle- usz és Téthisz lakodalmán

Korfu, Artemisz- templom, oromcsoport és rekonstrukció Kre 580k Artemisz, a rómaiaknál Diana, a vadászat és a természet istennője. Dór oszloprend: lábazat nélküli oszloptörzs, egyszerű, párnatagos fejezet, a párkányzaton hornyolt mezőkkel (triglif) tagolt fríz.

Samos, Héra- templom Polykratés korában Kr.e VI. szd. közepe alaprajz és homlokzati rekonstrukció Nem kell a neve és a datálás sem, amit viszont tudni kell: a kettős oszlopsorral körbevett templom: a dypteros Ø

1 22 3  44 DÓRIÓN KORINTHOSZI 55 6  77 A dór, ión és korinthoszi oszloprendek megjegyzendő részletei (piros számokkal) A görögök által kifejlesztett oszloprendek alkotóelemeit és eredet- történetét Marcus VITRUVIUS Pollio írja le Tíz könyv az építészetről című traktátusában. 1: a dór rendszer gerenda- párkányának (architráv) üres mezeje, a metopé. 2: a párkányzat hornyolt tagja, a triglif. 3: a dór oszlopfejezet alsó, kiszélesedő eleme, a párnatag vagyis az echinus. 4: a dór fejezet felső eleme a fedőlemez, az abacus. 5: Az ión fejezet fő motívuma a csigavonal, a voluta 6: Az oszloptörzs vájatolása a kannelúra, a törzs felfelé keskenyedését kiegyensúlyozó optikai „trükk” az entázis, a sudarasodás. 7: akantuszlevél

Szerkesztette: Vasuta Zsolt A felhasznált képanyag egy része a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Művészettörténet Tanszékének oktatási segédanyagából származik. A jogtulajdonos Dr. Jankovits Katalin. Hang- Szín- Tér Művészeti Szakközépiskola Bodajk 2016.