Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az Észak-alföldi és Dél-alföldi régió Elmaradottság vagy „másság”?

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Az Észak-alföldi és Dél-alföldi régió Elmaradottság vagy „másság”?"— Előadás másolata:

1 Az Észak-alföldi és Dél-alföldi régió Elmaradottság vagy „másság”?

2 A régiók bemutatásának szempontjai Az alföldi régiók bemutatásnak szempontjai: –Ma az alföldi régiókat általában az „elmaradott” jelzővel azonosítja a közvélemény. Hogyan lehet árnyalni ezt a sötét tónusú képet?. –Hogyan lehet megérteni az Alföld sajátos vonásait, az alföldi „másság” okait? –Beluszky Pál A Nagyalföld történeti földrajzában hat lehetőséget vázol föl a „másság” magyarázatára: a természeti táj, az „alföldi út” – a nomád örökség, az Alföld – megkésett („elmaradott”) táj, az Alföld – periféria, az Alföld – frontier, az Alföld – sajátos társadalomfejlődési út régiója.

3 Az Alföld határai Ha a régiók határához rögzítjük az Alföldet, akkor a lehatárolással nincs gond – de vannak más lehetőségek is. –Természetföldrajzi határok: hagyományosan a 200 m-es szintvonalhoz kötik. Ez esetben az Alföld átlépi a Duna-vonalát nyugat felé (Mezőföld, Tolnai-Sárköz, Drávaszög, Ormánság), illetve dél felé (a Duna–Száva közti Szerémség is az Alföld része). Az így lehatárolt Alföld területének a fele a mai országhatárokon kívül van (Érmellék, Bánát, Bácska) –A „közfelfogás” (a társadalomtudományi elemzés): Az Alföld nem lépi át a Duna vonalát, a Bánát, Szerémség sem része („Délvidék). –Bánát: magyarok az újjátelepítés óta erős kisebbségben vannak, más társadalmi képletek jellemzik –Az északi peremtájakon (Bodrogköz, Szatmár, Tiszahát stb.) fennmaradt a tradicionális településszerkezet, a „jobbágyvilág”.

4 Az Alföld határai és tájbeosztása Beluszky Pál szerint BELUSZKY Pál – FRISNYÁK Sándor – HAJDÚ Zoltán – SZÖRÉNYINÉ KUKORELLI Irén: Tájak. In: ENYEDI György – HORVÁTH Gyula (szerk.): Táj, település, régió. MTA Társadalomkutató Központ, Kossuth Kiadó, Bp pp. 19–124.; p. 23.

5 Az alföldi sajátosságok magyarázata: I. a természeti táj Az Alföld „végtelen térségei” tették lehetővé a sajátos településhálózat és társadalmi vonások kialakulását? –Nincs tagolt domborzat, ami megszabja a települések fekvését – határát, nincsenek markáns vásárvonalak, amelyek a városok kialakulását elősegítik, maguk a települések is elterülhetnek stb.. A Kisalföldön vagy a Bánátban hasonló természeti adottságokon más társadalomföldrajzi jellegzetességek alakultak ki. Mennyire befolyásolhatja maga a természeti táj, a mentalitást, a „lelki alkatot”? –A táji adottságok szerepet játszottak az alföldi vonások kialakításában, de nem determináló szerepet. A vízrendezések előtt négy jellegzetes térszín: –a sárrétek, mocsarak, állandóan vízzel borított alacsony árterek területe (fokgazdálkodás, vízi utak stb.): Kis- és Nagy-Sárrét, Bodrogköz, Rétköz, Ecsedi-láp stb.; –a magas árterek, a vízállások, laposok területe (rétek, legelők): Nagykunság, Duna-völgy, Tiszazug stb.

6 Az alföldi sajátosságok magyarázata: I. a természeti táj –ármentes területek I.: löszfelszínek (kitűnő szántók): Hajdúhát, Békés, Bácska, a Jászság magasabb térszínei stb.; –ármentes területek II.: homokhátságok (félig kötött homokfelszínek, elinte silány szántók, később szőlők, gyümölcsösök): Kiskunság, Delibláti puszta stb. –Ezek a tájhatárok gyenge vásárvonalként is szolgáltak. –A táji adottságok a letelepedésnél nem voltak vonzók (szemben a Dunántúllal) – alacsonyabb népsűrűség, ritkább településhálózat –Kunok, jászok letelepedése: sajátos csoportok, életformák továbbélése. –Az alföldi földhasználat mindig eltért az ország többi részétől: nincs nyomáskényszer, helyette autonóm, legelőközösség van stb.

7 Az alföldi sajátosságok magyarázata: II. az alföldi út – nomád örökség? –Györffy István: a kétbeltelkes (ólaskertes) település a nomád téli szállásból keletkezett, és később a tanya ennek örököse. (Mendöl Tibor is ezt fogadja el.) –László Gyula: a kertesváros avar örökség. –Erdei Ferenc: a kunok felelevenítették a nomád hagyományt. –Hermann Ottó: a tanyarendszer a magyarság „megfagyott nomádságának” az eredménye. Nincs közvetlen bizonyítéka a „nomád örökség” elméletének. –Az Alföld településrendje a középkor folyamán nem különbözött az ország többi részétől.

8 Az alföldi sajátosságok magyarázata: III. az Alföld - megkésett („elmaradott” táj)? Az Alföld már a rómaiak idejében is hátrányban van a Dunántúllal szemben, ezt csak megerősítette a honfoglalás betelepülése, és török hódoltság. –Enyedi György: „az Alföld egyik átfogó vonása, hogy elmaradott terület.” Ezt a nézetet osztja Tóth József is. –Viszont, ha a gazdálkodás módját az alacsony népsűrűséggel és nagy földbőséggel vetjük össze, akkor az alföldi gazdálkodás az adott korokban a „legésszerűbb” volt (a külterjes állattartás éppúgy, mint a kaszás aratás, vagy a tanyarendszer). –Az Alföld társadalma sem mutat archaikus jegyeket (korai polgárosulás stb.)

9 Az alföldi sajátosságok magyarázata: IV. az Alföld – periféria? A centrum hatalmi eszközökkel vagy fölényét kihasználva elvonja periférián képződött javak egy részét. –Ebben az asszimetriában az Alföld helyzete egy folytonosan újratermelődő gazdasági szerkezet folyománya. Tóth József: „az Alföld a centrumhoz képest mindig periféria maradt, egyes térségei pedig a ‘periféria perifériái’ lettek”. –Kettős periféria pl. a török hódoltság korában? –Egyes alföldi jelenségeket magyarázhat Az alföldi sajátosságok magyarázata: V. az Alföld – frontier? A frontier elsősorban társadalmi képlet, a határvidék szabadsága, az önigazgatás lehetősége, a társadalom mobilitása stb. –Az Alföldre bizonyos mértékig igaz.

10 Az alföldi sajátosságok magyarázata: VI. az Alföld – sajátos társadalomfejlődési út régiója? Beluszky Pál véleménye szerint a fenti okokból nem vezethetőek le egyértelműen az alföldi jelenségek, de mindegyik hozzájárult az „alföldiség” alakításához. –Az „alföldi út” egyedi. –A környezeténél „nyugatiasabb” modell, amely a XIX. század közepéig biztosít kiemelt helyzetet az Alföldnek. –Az alföldi dinamika a XX. század elejéig tart, de a gabonakonjunktúra vége és az első világháború utáni piacvesztés válságba sodorja az Alföldet. –A szocializmus időszaka pedig különösen sújtotta az Alföldet (tanyafelszámolás stb.) –Az Alföld „elmaradottsága” csak a XX. század második felétől igaz.

11 Dél-Alföld: a Bácska Bács-Bodrog vármegye Magyarországon maradt része. –Területének legnagyobb részét a löszhát teszi ki, kiváló szántóföldekkel; a táj peremén, a homokon szőlők. –A török hódoltság után német, sokác, bunyevác, horvát, magyar telepesek veszik művelés alá a területet. –A XIX. században, a XX. század első felében virágzó mezőgazdaság, polgárosodó települések jellemezték a tájat. –1945 után a német lakosság többségét kitelepítik, a délszlávok egy részét internálják: helyükre Csehszlovákiából kitelepített magyarok, alföldi szegényparasztok érkeztek. –A mezőgazdaság kollektivizálása után mintaszerű nagyüzemeket hoztak létre – a ’70-es években (a terméshozamokat tekintve) az ország egyik kiemelkedő agrártája. –Ugyanakkor igen erős elvándorlás jellemezte a tájat. –A nagyüzemi mezőgazdasága a rendszerváltáskor válságba került: kistérségei ma LHH-kistérségek között! –A kiutat a helyiek a mezőgazdaságban látják ma is.

12 Dél-Alföld: a Bácska A táj központja: Baja (L. [2006]: 37,5 e. fő.) –A XVIII. század végi gabonakereskedelem virágoztatta fel a várost, de vasútépítések korában már vesztett jelentőségéből. –Az első világháború után lett megyeszékhely (és maradt 1950-ig). –A szocializmus korában iparosították, de 1990 után ipari keresőinek a száma a felére zsugorodott –Középvárosi funkciói (Kecskemét megyei „ellenpólusaként”, a nagy távolságnak is köszönhetően) erősek. Bácsalmás (L. [2006]: 7,2 e. fő.), Jánoshalma (L. [2006]: 9,5 e. fő.) –Telepített városok, némileg eltérő karakterrel. A nagy népességű, telepített falvak (Vaskút, Gara stb.) mellett rohamosan fogyatkozó tanyaközségek jellemzik a tájat. Rém, Borota, Kéleshalom stb. Tompa, Kelebia, Csikéria - Szabadka Magyarországon maradt határrészeiből szerveződött községgé.

13 Dél-Alföld: a Duna-mellék –Területe a Duna és a tőle km-re lévő Duna-völgyi-főcsatorna között húzódik: alacsony és magas értéri terület, egykor kiterjedt vízi világgal; a vízrendezés után szikesedéssel tarkítva. –Az ármentesítésig elsősorban legelőterület. –Településeinek többsége a török hódoltságot a vízi világ védelmében túlélt falu (Uszód, Dunapataj, Fajsz stb.), de van néhány német (Harta, Hajós), szlovák és délszláv telepesfalu is. –A falvak a XIX. század végétől zöldség- és fűszernövény-termelésre specializálódtak (kalocsai paprika). –A táj közlekedésileg elzártabb terület: az iparosítás is jobbára elkerülte, a települések egy részének a népessége már a XIX. század vége óta csökken.

14 Dél-Alföld: a Duna-mellék –A táj központja Kalocsa (L. [2006]: 17,8 e. fő.) Szent Istváni alapítású érseki székhely, ami a hódoltság korában vált igazi mezővárossá. Tanyái csoportosan ülték meg a város határát (szállások), és korán önállósodtak. Ezután Kalocsa agrárkarakterét el is veszítette: kulturális, egyházi központtá, iskolavárossá vált. Gyengén iparosodott, ipara ma is jelentéktelen. –Solt (L. [2006]: 6,7 e. fő.) városi funkciói csekélyek.

15 Dél-Alföld: Kiskunság Kiskunság mint történeti tájnév –Mindössze nyolc település tartozott a kiváltságos területhez: Felső- Kiskunság (Lacháza, Kunszentmiklós, Szabadszállás, Fülöpszállás), Alsó- Kiskunság (Félegyháza, Halas, Majsa, Dorozsma) a városokkal szomszédos és azoktól távoli pusztákkal együtt. A kunok kiváltsága a XIII. század közepi betelepítésükhöz köthető: nemzetségi szerveztük alakult át egyfajta kollektív nemességé (székek). Kiskunság, Nagykunság, Jászság = Hármas Kerület. A XVIII. században a református „őslakosság” mellé katolikus betelepülők érkeznek a Jászságból, a Palócföldről (Kiskunmajsa, Kiskunfélegyháza), a táj peremére pedig szlovák (Kiskőrös) és német (Soltvadkert) telepesek. Kiskunság mint természetföldrajzi tájnév –A Duna–Tisza közi homokhátság –Gyenge termőképességű talajok, futóhomok. A futóhomok-mozgás utolsó fázisa antropogén eredetű: a török hódoltság erdőirtásaihoz köthető. A homok megkötése a XVIII. század végétől folyik, szőlő-, gyümölcsös- és erdőtelepítéssel.

16 Dél-Alföld: Kiskunság A „Kiskunság” ma általában a Duna–Tisza közének középső részét jelenti. –Kiskőröst, Kecelt, Izsákot, Soltvadkertet stb., illetve néha Kecskemétet is ide számítják. A Kiskunság agrárvidék volt, és fő karakterét tekintve ma is az. –Intenzív szőlő- és gyümölcskultúrája miatt sűrű tanyavilág alakult ki. A tanyai lakosság aránya még 1960-ban is 40% fölött volt, és ma is az ország tanyákkal legsűrűbben megült vidéke (tanyaközségek stb.). A rendszerváltáskor a mezőgazdasági keresők aránya 1990-ben a 40%-ot közelítette, és ma is a legmagasabb az országban. –A táj nyugati felén gazdag bortermelő és gyümölcstermesztő települések (Kiskőrös, Izsák, Kecel, Soltvadkert). –A táj keleti felén kiterjedt puszták maradtak meg (Kiskunsági Nemzeti Park).

17 Dél-Alföld: Kiskunság A táj városi központjai: –Kiskunfélegyháza (L. [2006]: 31 e. fő.) Szeged és Kecskemét közti fekvése gátolja városi funkcióinak kibontakozását (középvárosi szintről „szállt alá” a kisvárosi szintre). Ugyanakkor ez a fekvés számos előnnyel jár: jó közlekedési, munkaerő-piaci helyzet stb. –Kiskunhalas (L. [2006]: 29 e. fő.) Elhelyezkedési folytán is (távolabb a nagyobb központoktól) megőrizte középvárosi szerepkörét. Gazdaságán azonban érződik, hogy távolabb fekszik a dinamikus zónától. –Mindkét város valamelyest iparosodott a szocializmus időszakában, az ipar ma inkább Félegyházán van jelen. A táj keleti, északkeleti részének városi hasonló méretűek, és egymáshoz közel fekszenek. –Városi funkcióikat megosztják (egymást kölcsönösen gyengítik is). Kiskőrös (L. [2006]: 15 e. fő.), Soltvadkert (L. [2006]: 7,5 e. fő.), Kecel (L. [2006]: 9 e. fő.) Szabadszállás (L. [2006]: 6,5 e. fő.), Kunszentmiklós (L. [2006]: 9 e. fő.), Izsák (L. [2006]: 6 e. fő.)

18 Dél-Alföld: A „Háromváros” - Kecskemét Kecskemétet, Nagykőröst, Ceglédet (és Abonyt) sorolják tradicionálisan e tájegység alá, a hasonló múltjuk, pályájuk miatt. –Ezek közül ma csak Kecskemét (és tágabb környéke) van a Dél-Alföldön, bár Nagykőrösön időről-időre felmerül a megye- és régióváltás ötlete. Kecskemét (L. [2006]: 110 e. fő.). –A XVIII. századtól a XX. század közepéig az ország egyik legnagyobb városa volt: lakosságának többsége (1930-ban) a külterületen élt. –Intenzíven gazdálkodó agrárváros volt már a XIX. század végén, szőlő- és gyümölcstermesztésének a filoxéravész adott újabb lendületet. Emellett markáns városi funkciói is voltak (vasúti csomópont stb., némi gyáriparral [élelmiszeripar]), de közigazgatási funkciót nem töltött be. Impozáns városközpontja is e kor öröksége: a mezővárosi jellegzetességek megőrzésével épült ki. –Hatalmas – egy kisebb megyével fölérő – településhatárán (a Tiszától Fülöpszállásig) a II. világháború után számos tanyaközséget szerveztek: Lakitelek, Nyárlőrinc, Városföld, Helvécia, Bugac, Ágasegyháza stb.

19 Dél-Alföld: A „Háromváros” - Kecskemét –1950-ben lesz megyeszékhely, az 1970-es években jelentős iparosításon esik át. Az itt is jelentős lakótelep-építés ellenére megőrzi régi arculatát. –A rendszerváltást kevésbé szenvedi meg: kiváló fekvését a város gazdasága sikerrel kamatoztatja (pl. a tervezett Mercedes-gyár). Emellett városi (pl. felsőoktatási, kereskedelmi) pozícióit, idegenforgalmi vonzását is megerősíti. –Lakossága a rendszerváltás óta is növekszik, a város és környéke az Alföld kevés prosperáló vidékéhez tartozik: A mezőgazdaság is jelen van a városban, lakosságának bő tizede ma is tanyán él. Sűrű és élő a tanyavilág a város környékén. Az egykori tanyaközségekben a külterületi lakosság aránya 50% körül. Kecskemét szuburbiájába ma számos olyan város, község is beletartozik, aminek korábban nem volt köze Kecskeméthez. –Lajosmizse (L. [2006]: 11 e. fő.), Kerekegyháza (L. [2006]: 6,2 e. fő.) egykori jász pusztákból lettek önálló falvakká, kis mezővárosokká. Ma ezek a települések és a tanyák is szuburbanizációs célpontok.

20 –Szeged környéke a város (és Kiskundorozsma) egykori tanyavilágát fogja át. (Felső- és Alsótanyák: Szegedtől északra és nyugatra) A tanyás területet az 1950-es években szervezik községekké. –Néhány tanyaközség időközben város lett – ezek ma is kiterjedt tanyavilággal rendelkeznek (intenzív mezőgazdaság, kertészkedés, gyümölcstermesztés) és a szuburbanizáció célpontjai. A későbbi községek belterületének a helyét gyakran a vasútállomás, illetve annak közelébe települt csárda, bolt, iskola, közigazgatási kirendeltség („kapitányság”) jelölte ki (pl. Szatymaz, Balástya stb.). Mórahalom (L. [2006]: 5,9 e. fő.) – az egykori ún. Alsóközpont. Kistelek (L. [2006]: 7,5 e. fő.) – a szegedi pusztát a Tápió-vidékéről és a Felföldről telepítették meg a XVIII. században. –A Tisza-menti terület a Pallavicini-uradalom része volt, uradalmi falvakkal és nagyüzemi mezőgazdasággal. Pl. Ópusztaszer, Baks stb.. –A Marostól délre (az egykori Torontál vm-ben) délszláv telepesfalvak és kertészközségek találhatók (pl. Deszk szerb telepítés). –Algyő: az ország legjelentősebb kőolaj- és földgáz lelőhelye. Dél-Alföld: Szeged környéke

21 Történelmi múltját tekintve nem egyveretű táj: több vármegye (Békés, Csongrád, Arad, Csanád) eltérő arculatú területeit egyesíti. –Békés: a XVIII. században főként szlovák és német telepesekkel újjátelepített, gazdag, tanyás mezővárosok vidéke. –Csongrád keleti fele. Nagy, tanyás mezővárosok (Szentes, Hódmezővásárhely), de mellettük kiterjedt nagybirtokos övezet. pl. Fábiánsebestyén, Derekegyháza stb. –Arad, Csanád: szegényebb kertészközségek, uradalmi falvak tája. Kertészközség pl. Pitvaros, Csanádapáca stb.; Mezőhegyes: az állami ménesbirtok központja. Természetföldrajzilag homogénebb: a Körös–Maros közének lösztáblája – az Alföld egyik legjobb termőtalaja. A táj elnevezése Féja Géza 1937-ben megjelent szociográfiája után terjedt el. –A századforduló agrárszocialista mozgalmaira utal: a városok (elsősorban Csongrád, Vásárhely, Orosháza, Csaba) külső részén élő és növekvő számú szegénységre (kubikusok, mezőgazdasági bérmunkások stb.) hívja föl a figyelmet. Dél-Alföld: Dél-Tiszántúl: a Viharsarok

22 Az előző századforduló óta süllyedő táj (ezt a népességvesztése is jelzi) bizonyos területei periférikus, hátrányos helyzetűnek minősített zónák. –A trianoni határmegvonással kerül perifériára. –Agrárvidék: a szocializmus első szakaszában kimarad a fejlesztésekből. A ’70-es, ’80-as években a nagyüzemi gazdálkodás hozamnövelő sikereinek köszönhetően pozíciója javul. –A rendszerváltás után nehezen talál magára, fekvése, közlekedési helyzete előnytelen (autópálya hiánya stb.). Hódmezővásárhely (L. [2006]: 47,5 e. fő.). –A XX. század elején félmegyényi területű mezőváros, határában később is csak néhány tanyaközség alakult ki. Ennek köszönhetően ma a legnagyobb területű vidéki város. Lakossága 1900-ban már meghaladta a mait! Gabonatermelő agrárváros volt, szinte „szigetszerűen” élt, vonzáskörzetet, kiemelkedő városi funkciót nem alakított ki, ipara jelentéktelen volt. A város számos furcsa, „deviáns” vonással rendelkezik: pl. a magyar öngyilkossági statisztika egyik vezetője. Dél-Alföld: Dél-Tiszántúl: a Viharsarok

23 –Bár a szocializmus időszakában erősen iparosították (több mint 10 ezer ipari munkahely a rendszerváltáskor), sem akkor, sem pedig ma nem mutatott fel különösebb dinamikát. A régi vármegyeszékhely: Szentes (L. [2006]: 30 e. fő.). –A XIX században alakul át mezővárosból adminisztratív központtá. Ekkor épülnek ki városi intézményei, vasúti csomópont lesz stb. –Már a II. világháború előtt kialakul specializált mezőgazdasága (koraizöldség-termesztés, virágkertészet), ami szocializmus időszakában tovább gyarapszik (termálvíz-fűtésű üvegházak stb.). Csongrád (L. [2006]: 18 e. fő.) –A megye szegényebb mezővárosa volt. Dél-Alföld: Dél-Tiszántúl: a Viharsarok

24 Csanád központja (a vármegye egykori székhelye): Makó (L. [2006]: 25 e. fő.). –A XIX. században Makó agrárvárosi funkcióit jól kiegészítette közlekedési (átkelőhely) közigazgatási funkciókkal, és sikeresen bekapcsolódott az agrárkonjunktúrába is. A két világháború között specializálódott gazdasága a hagymára (elsősorban a szegényparasztok révén). –A trianoni határmegvonással Makó is perifériára került, 1950-ben megyeszékhely-szerepkörét is elveszítette. A szocializmus korában és ma sem tekinthető dinamikus városnak. A városnak 1870-ben is (!) több lakosa volt mint ma. Csanád nagyobb része a rendszerváltozáskor is agrártáj volt: 1990-ben a keresők fele a mezőgazdaságból élt, a mezőgazdaság részaránya ma is kiemelkedő. – A művelés alatt álló terület szinte egésze szántó. –A mezőgazdaság itt is küzd az átalakulás problémáival. Dél-Alföld: Dél-Tiszántúl: a Viharsarok

25 –Mezőhegyes (L. [2006]: 5,7 e. fő.) A kiterjedt állami birtok központjaként jelentős élelmiszeriparral (cukor, szeszgyár, kenderfeldolgozó) bírt. A város és a környék lakosságának jó része a nagybirtokos majorokban lakott / lakik. –Battonya (L. [2006]: 6,7 e. fő.) Szerb, román és magyar lakosságú mezőváros. Lakossága az 1941-es állapothoz képest kevesebb mint a felére (!) csökkent – ez jellemző a tájra is. Békés megye a török hódoltság idején elpusztult; szlovák, német telepesekkel (elsősorban evangélikusokkal), magyar és román betelepülőkkel éledt újjá. –A táj a XIX. századi gabonakonjunktúra egyik nyertese, gazdag, tanyás mezővárosaival (sortanyák), a nagyobb városokban élelmiszeriparral. –A XX. században is végig agrártáj – ennek minden előnyével és hátrányával. Dél-Alföld: Dél-Tiszántúl: a Viharsarok

26 A táj központja: Békéscsaba (L. [2006]: 65 e. fő.) –Békéscsaba jó fekvésénél, közlekedési pozíciójánál fogva nőtt megyei vetélytársa, Gyula fölé: 1950 óta megyeszékhely. A századfordulón „a legnépesebb szlovák város”, kiterjedt tanyavilággal. –Helyzete a szocializmus alatt sem volt rossz: új megyeszékhelyként városi funkciói növekedtek, és megyei beruházásokból is bőséggel részesült (lakótelep-építés, a tradicionális élelmiszeripar mellet új ipartelepítés) Lakossága is folyamatosan gyarapodott. –Regionális szerepkört nem tudott kiépíteni, városi szerepkörét is korlátozzák környező versenytársai. Békés tradicionális központja: Gyula (L. [2006]: 32,2 e. fő.) –A török hódoltságot „túlélő” település, de a XVIII. században magyar lakossága mellé német és román betelepülők érkeznek. Ma a magyarországi román kultúra, a román ortodox egyház központja. –Városi szerepköre korábbi megyeszékhely-funkcióiból táplálkozik (megyei kórház, levéltár stb.), amit élelmiszeriparral, és az utóbbi évtizedekben egyre jelentősebbé váló idegenforgalommal egészít ki. Dél-Alföld: Dél-Tiszántúl: a Viharsarok

27 Békés megye egymáshoz közel fekvő kisvárosainak városi funkciói gyengék, városi vonzáskörzetük alig van. Békés (L. [2006]: 21 e. fő.), Mezőberény (L. [2006]: 11 e. fő.), Szarvas (L. [2006]: 18 e. fő.), Gyomaendrőd (L. [2006]: 15 e. fő.) A Békéshez csatolt egykori bihari terület központja Sarkad (L. [2006]: 11 e. fő.) –Orosháza (L. [2006]: 31 e. fő.). A megye kevés, magyar telepesekkel újjáépített városa közé tartozik (a dunántúli Zombáról érkeztek evangélikus telepesei). A ’70-es években a helyi földgázkészletre telepítettek jelentős ipart (pl. üveggyár), ami a rendszerváltást is hellyel-közzel túlélte. Dél-Alföld: Dél-Tiszántúl: a Viharsarok

28 A Nagykunság történelmi tájnév, ami a természetföldrajzi tájfelosztásokba is bekerült. –A Tisza és a Berettyó árterülete magas és alacsony ártéri szintekkel. –A terület kiváltságai a XIII. századra nyúltak vissza, de a török hódoltság után mindössze két lakott helyet regisztráltak. –Az újjátelepülés után hat mezőváros éledt újjá. Kunmadaras, Kunhegyes, Túrkeve, Karcag, Kisújszállás, Kunszentmárton. A terület református vallású, a katolikusok (pl. Kunszentmárton lakosai) a Jászságból érkeztek. –A vízrendezés után tértek át a külterjes állattartásról a gabonatermesztésre, de a terület gyors szikesedése nagy hozamokat nem tett lehetővé. A XX. században a magyar rizstermelés egyik fontos helyszíne lett. –A szocializmus korában a városokba ipart telepítettek, a mezőgazdaság jelentősége lecsökkent (a terület tanyavilága is jóformán felszámolódott). A rendszerváltás után az ipar leépülésével a térség depressziós területté vált. Észak-Alföld: a Nagykunság

29 –A táj népessége már az 1930-as évek óta csökken! –A süllyedés a városok külső képén is meglátszik. A táj egymással szomszédos városai kisvárosok maradtak, városi funkciókat egymás rovására építették ki. –A táj központja Karcag (L. [2006]: 21,5 e. fő.): A Nagykunság tradicionális „fővárosa”, középvárosi intézményeinek (kórház stb.) székhelye. –A többi település közül Túrkeve (L. [2006]: 9,5 e. fő.), Kisújszállás (L. [2006]: 12 e. fő.) és Kunszentmárton (L. [2006]: 9 e. fő.) tölt be városi funkciókat. –A Nagykunság ma nem képez semmilyen statisztikai stb. egységet: nagykun települések négy kistérségben találhatók. Észak-Alföld: a Nagykunság

30 A Jászság múltja (kiváltságos terület stb.) a Nagy- és Kiskunsággal közös. –A török hódoltság alatt viszont csak kisebb pusztulást szenvedett (illetve az északi betelepülők egyik célpontja is volt): a katolikus jászok nagy mértékben vettek részt az Alföld újratelepítésében. –A Jászság jó része az alföldi ártéri világhoz tartozott, amit ármentes löszfelszínek, és a táj peremén (erdős, később szőlőkkel telepített) homokhátak tagolnak. –A vízrendezés után szinte egyöntetűen szántóvá vált a táj búza-, kukoricatermesztéssel, baromfitartással. –A kollektivizálás után a lakosság egy része ingázóvá vált (Budapest relatív közelségét kihasználva), illetve a frissen betelepülő helyi iparban helyezkedett el. –A rendszerváltás után a Jászság relatív jó helyzetben maradt, ipara nem épült le. Észak-Alföld: a Jászság

31 –A táj népessége 1980-ig gyarapodott, azóta viszont rohamosan fogy (elvándorlás, elöregedés), illetve kicserélődik (romák egyre magasabb aránya). Etnikai feszültségek. –Mezőgazdasága a rendszerváltást is sikeresen átvészelte. Tanyavilága viszont szinte teljesen felszámolódott. A Jászság központja: Jászberény (L. [2006]: 27,5 e. fő.). –A Jász kerület székvárosa volt, ma gyenge középváros-kisváros. –Szocialista iparosítása sikeresnek mondható (hűtőgépgyár stb.) – igazából ma is „iparváros”. –A kisebb jász városok: Jászárokszállás (L. [2006]: 8 e. fő.), Jászapáti (L. [2006]: 9,5 e. fő.), Jászfényszaru (L. [2006]: 6 e. fő.), Jászladány (L. [2006]: 6 e. fő.), Jászkisér (L. [2006]: 5,5 e. fő.) Lényegében városi funkció nélküli órásfalvak, egyik-másik némi iparral Észak-Alföld: a Jászság

32 –A vízrendezések előtt a Nagy- és Kis-Sárrét hordalékkúpok és folyóhátak közé zárt lefolyástalan ártéri teknő volt (Berettyó, Sebes-Körös, tiszai erek). –Közigazgatásilag Békés és Bihar megye területéhez tartozik. –A falvak elhelyezkedését, alaprajzát stb. a vizek futása és a domborzati különbségek határozták meg. Pl. a falu belterületétől távolabb fekvő temető. Mocsárvilág: legeltetés, ártéri haszonvételek jellemezték. –A tájon (védettsége miatt is) fennmaradt a középkori faluhálózat: jellegzetes mezőváros sem alakult ki (kisebb városok a táj peremén), a lakosság a közeli nagyobb városok piacait látogatta. –Egyoldalú agrártáj, az Alföld legszegényebb vidékeihez tartozott (nagy arányú elvándorlás stb.). –Nagyvárad elvesztése és a trianoni határmegvonás fokozta periférikus helyzetét. Észak-Alföld: a Sárrétek

33 A Nagy- és Kis-Sárrét a folyószabályozások előtt SZILÁGYI Zsolt: Sárrét posztmodern perspektívában. A táj történeti földrajza: az egységesülés és széttagolódás formái. Tér és Társadalom (XXIII. évf.) 2. pp. 113–134.; p. 120.

34 –Két nagyobb városa a Nagy- és Kis-Sárrét közti „folyosó” északi és déli kapujában fekszik. –Berettyóújfalu (L. [2006]: 16 e. fő.). Csonka-Bihar megye székhelyeként kapott jelentősebb városi funkciókat. –Szeghalom (L. [2006]: 10 e. fő.). –Ettől a két központtól méretükben alig maradnak el a nagyobb, de falusias jellegű települések: Dévaványa (L. [2006]: 8,5 e. fő.), Vésztő (L. [2006]: 7,5 e. fő.) Komádi (L. [2006]: 6 e. fő.) –A Sárréttől délre, a táj peremén található a vidék gyenge középvárosi centruma, Mezőtúr (L. [2006]: 19 e. fő.). Észak-Alföld: a Sárrétek

35 A Hajdúság történelmi tájnév, eredete a XVII. századba nyúlik vissza. –Bocskai István adományozta kiváltságait: a Jászkun Kerülethez hasonló jogállással rendelkezett az 1870-es évekig. A hajdúvárosok száma folyamatosan változott (bizonyos települések megkapták, majd elvesztették a kiváltságot) Debrecen nem volt hajdúváros (Bihar megye része volt), a dualizmuskorban vált Hajdú vm. székhelyévé. Természetföldrajzilag a Hajdúhát a termékeny lösztáblát jelenti. –A hajdú városok és Debrecen határa kiterjedt a Hortobágyra is: a Tisza és a Hortobágy árterére. A Hajdúság a XX. században agrárvidék volt. –Viszonylag külterjesebb gazdálkodás jellemezte, tanyavilága inkább ideiglenesen lakott volt, és gyorsan számolódott fel. Jelentős volt az agrár-túlnépesedés, a szegénység és az elvándorlás –A XX. század második felében csak gyengén iparosodott (ez az örökség mára jóformán el is tűnt), jelentős a Debrecenbe történő ingázás. Észak-Alföld: a Hajdúság

36 A hajdúvárosok Debrecen árnyékában és egymás közelségében nem építettek ki erős városi funkciókat. –Hajdúböszörmény (L. [2006]: 32 e. fő.). A Hajdú Kerület „székvárosa” volt, ma a táj „süllyedő” középvárosa. –Hajdúszoboszló (L. [2006]: 23,5 e. fő.). Helyzetét az idegenforgalom változtatta meg: ma az ország egyik legnagyobb vendégforgalmat lebonyolító fürdővárosa. –Hajdúdorog (L. [2006]: 9 e. fő.) A magyarországi görögkatolikus püspökség székhelye. –Püspökladány (L. [2006]: 15,5 e. fő.). Vasúti csomópontként erősítette meg városi pozícióit. Hortobágy Az ármentesítés előtt legelőterület volt, gyakorlatilag települések nélkül. Az ármentesítés nem hozta meg a hozzá fűzött reményeket: a szikesedő pusztát nem volt érdemes szántóként hasznosítani (halastavak stb.) óta nemzeti park Észak-Alföld: a Hajdúság

37 Hosszú idők óta Magyarország legrosszabb helyzetű térsége. –A török pusztítás inkább csak a keleti részét érintette, jobbára fennmaradt a középkori településhálózat, közepes vagy nagyméretű falvakkal. Református, magyar népessége mellé a XVIII. században jelentős számú ruszin (görögkatolikus), a XIX. században pedig zsidó népesség vándorolt be. Területén igen magas volt a nagybirtok aránya: egyes járásokban a mezőgazdasági keresők több mint a fele cseléd volt. –Magyarország legmagasabb természetes szaporodást felmutató tája. Már a XX. század elején túlnépesedett, népességkibocsájtó terület. –Az agrár-túlnépesedést az 1960-as évektől a távolsági ingázás oldotta, a ’70-es évetől pedig a helyi ipartelepítés. –A rendszerváltozás mind a távolsági ingázást, mind a helyi ipart megszüntette, magasra szökött és ezen a szinten stabilizálódott a munkanélküliség. –Jelentős a roma népesség részaránya. Észak-Alföld: Nyírség - Szabolcs

38 A történeti Szabolcs megye szinte teljes egészében a nyírségi homokháton fekszik. –Szabolcs északi része a Rétköz ártéri tájához tartozik. –Gyenge termőképességű talajok: a burgonya és a dohány mellett az alma az I. világháború óta jelent meg tájon. –A szocializmus időszakában felfutott, a keleti piacokra alapozott mezőgazdasága is megsínylette a rendszerváltást. –Ugyanígy megszűnt az a relatív fekvési előnye, amivel a XX. század második felében rendelkezett (a Szovjetunió felé tartó, keleti útvonalak). Pl. csökkent a záhonyi vasúti átrakókörzet szerepe, munkaerő-felvevő képessége. A Nyírség központja: Nyíregyháza (L. [2006]: 116 e. fő.). Nyíregyházát szarvasi szlovák telepesek, a „tirpákok” alapították újjá a XVIII. század közepén. Terebélyes városhatárában sajátos formájú tanyásodás zajlott (bokortanyák). Észak-Alföld: Nyírség - Szabolcs

39 –A város a XIX. század második felében lett a vidék központja: a vasútépítések emelték központi településsé. Az 1870-es években lett megyeszékhely. A korábbi megyeszékhely Nagykálló (L. [2006]: 10 e. fő.) városi funkciói ezután teljesen eljelentéktelenedtek. –Nyíregyházát a XX. század közepéig elkerülte az ipar: agrárváros és kereskedelmi, igazgatási központ volt egyszerre. –A szocializmus időszaka alatt folyamatosan gyarapodó település volt, jelentős ipartelepítés, lakótelep-építés zajlott a városban. Lélekszáma is több mint megduplázódott az elmúlt fél évszázadban. –Nyíregyháza a rendszerváltás után is jó helyzetű város maradt, ipara csak részben épült le (új befektetők is érkeztek), központi szerepkörei gyarapodtak, logisztikai funkciókkal gazdagodott. Köszönhetően a város jó fekvésének, közlekedési helyzetének (autópálya), illetve a közeli vetélytársak hiányának. A rivális Debrecennel szemben is megerősödött. Szabolcs általános rossz helyzetével szemben Nyíregyháza kiemelkedik a környékéből. Észak-Alföld: Nyírség - Szabolcs

40 –Kisvárda (L. [2006]: 18 e. fő.). Szabolcs északi részének tradicionális kisvárosa, majd középvárosa. A várostalan tájon versenytárs nélkül építette ki központi pozícióit. –Záhony (L. [2006]: 4,5 e. fő.). A korábban jelentéktelen község a II. világháború után vált Közép-Európa egyik legnagyobb vasúti átrakó körzetévé. A szűkebb környékének egyetlen nagy munkaadója volt. A rendszerváltozás után jelentősége csökkent, de kilátásai nem rosszak (tervezett és folyamatban lévő ipari beruházások stb.) –Nyírbátor (L. [2006]: 13 e. fő.). Szabolcs keleti részének kisvárosi központja. –Tiszavasvári (L. [2006]: 13,5 e. fő.). A szocialista iparosítás hozta létre máig működő gyógyszergyárát. –Szabolcs (népesebb) települései közül az elmúlt másfél évtizedben másfél tucatot várossá nyilvánítottak, többségük semmilyen városi jelleggel, funkcióval nem rendelkezik. Újfehértó (L. [2006]: 13,5 e. fő.), Ibrány (L. [2006]: 7 e. fő.), Nagyhalász (L. [2006]: 6 e. fő.), Balkány (L. [2006]: 6,7 e. fő.) stb. Észak-Alföld: Nyírség - Szabolcs

41 Bár a köztudatban Szabolcs és Szatmár(-Bereg) többnyire összemosódik, de ezt a tájat mind természeti viszonyai, mind történeti tradíciói (társadalomtörténete is), mind településhálózata és gazdaságának jellege is elkülöníti a Nyírségtől. –Természetföldrajzilag egy holtágakkal, vízfolyásokkal sűrűn átszőtt, lápokkal (Ecsedi-láp), alacsony és magas ártéri területekkel, folyóhátakkal (Tiszahát, Szamoshát, Túrhát) jellemezhető táj. A pusztító árvizek e vidéken ma sem ritkák (vagy egyre gyakoribbak?). –A településhálózat az Alföldön itt őrzött meg a legtöbbet a középkori állapotból (a táj a török hódoltság határán kívül esett): az apró- és kisfalvak sűrűn ülik meg a tájat. Református, birtokosparaszti lakosság, sok kisnemesi faluval. –Közigazgatásilag Szatmár és Bereg vármegye része volt: Trianon után a táj központjai mind a határ túloldalára kerültek: Szatmárnémeti, Nagykároly, Beregszász stb. Ekkortól datálható igazi periféria-helyzete, ami a szocializmus időszakában még inkább fokozódott. Észak-Alföld: Szatmár-Bereg

42 Ez a periférikus helyzet a szocializmus alatt az aprófalu-szindróma jelenségeivel csak tovább erősödött. –Ma az egész vidék hátrányos helyzetű terület: magas a munkanélküliség, rosszak társadalomstatisztikai mutatók. Magas a romák aránya is. Innen is igen nagy arányú volt a távolsági ingázás, ipari munkaalkalmakat nem nagyon kínált a vidék. –A Nyíregyházától való nagy távolság (és a kulturális stb. kapcsolatok) miatt a táj erősen kötődik Debrecenhez is. Szatmár „túlsó végéből” tömegközlekedéssel szinte lehetetlen volt egy nap alatt oda-vissza megjárni a megyeszékhelyet. –A táj hagyományait tekintve és ma is agrárkarakterű, kiugró a gyümölcsösök aránya. –A jelenlegi rossz helyzetből a kivezető utat jelenthet a falusi turizmus fellendülése is. Észak-Alföld: Szatmár-Bereg

43 –A táj legfontosabb központja: Mátészalka (L. [2006]: 18 e. fő.) A település városi múltja nem jelentős, viszont a két világháború között Csonka-Szatmár megye székhelye (ekkor jön létre városi intézményeinek a többsége). Markáns középvárosi funkcióinak kialakulásához és fennmaradásához hozzájárult, hogy Szatmár térségében nem volt vetélytársa. A ’70-es évek iparosítása Szatmárban főként Mátészalkát érintette, a rendszerváltás után ipara erősen összezsugorodott. –A kisebb központok közül erős kisváros Fehérgyarmat (L. [2006]: 8,5 e. fő.) és Vásárosnamény (L. [2006]: 9 e. fő.). A többi városa – talán a határ mentén fekvő Csenger kivételével (L. [2006]: 5 e. fő.) – inkább csak „címében” város. Észak-Alföld: Szatmár-Bereg

44 A tág határok között értelmezett Tisza-vidéken sok közigazgatási egység, és több régió osztozik; a táj zöme azonban Jász-Nagykun- Szolnok megyébe esik. Az egykori ún. Külső-Szolnok vm., illetve Heves megye bizonyos részei. –Egyveretűséget elsősorban természeti adottságai adják (alacsony és magas ártéri terület). –Társadalomföldrajzi jegyeiben is sok közös vonás van: Falvainak jó része (főleg a református falvak) a folyó védettségében vészelte át a hódoltság időszakát. Ezek mellett néhány (jobbára katolikus) uradalmi község is van a tájon. A XX. században a Tisza inkább gátja volt a közlekedésnek, a vidéket a fontos vasútvonalak, főutak is elkerülték: az Alföldön belül belső perifériának számít. A falvak inkább szegénységükről (és bizonyos devianciákról [pl. tiszazugi arzénos asszonyok] voltak ismertek. Észak-Alföld: a Tisza-vidék

45 –Az ún. Közép-Tiszavidék arculatát megváltoztatta a mesterséges Tisza-tó kialakítása. A parton fekvő települések mindegyike igyekszik bekapcsolódni az idegenforgalomba. –A Közép-Tiszavidék városi centruma: Tiszafüred (L. [2006]: 12 e. fő.). A vidék tradicionális kisvárosa, a Tisza-tavi fürdőélet központja. A Tisza-vidék és JNSZ megye központja Szolnok (L. [2006]: 76 e. fő.). –A Tiszán található legfontosabb átkelőhelyen alakult ki a város, ahol a Tiszántúl, Észak-Erdély (és a Kárpátalja) felé vezető utak összefutottak. Ez a fekvés már a középkorban is jelentős települést hozott lére (vár, az erélyi só szállításának kulcsállomása stb.) –A vasúthálózat kiépültével Szolnok lett az ország egyik legfontosabb csomópontja. Szerepét növelte az 1870-es években megszerzett megyeszékhely-funkció. Népességének növekedése ettől az időszaktól a rendszerváltásig töretlen (1870-ben még csak 16 e. lakosa volt.) Észak-Alföld: a Tisza-vidék

46 –A közlekedési pozíciója már a II. világháború előtt jelentős ipart telepített a városba, ami a szocialista iparosítás során tovább növekedett. –Szolnok az Alföld egyik legfontosabb iparvárosává vált (vegyipar, cukor- és malomipar, faipar stb.), ezt az örökségét – némi leépülés árán – a rendszerváltozás után is sikerült megőriznie. Ennek is köszönhető népességnövekedése, a jelentős lakótelep-építés, ami a város régi arculatát is megbolygatta. –A város közvetlen környéke agglomerálódó-szuburbán zónává alakult át, miközben Szolnok a budapesti agglomeráció legtávolabbi részévé is vált. Törökszentmiklós (L. [2006]: 22,5 e. fő.). –Martfű (L. [2006]: 7 e. fő.) Sajátos szocialista iparváros: kezdetben a Tiszaföldvár külterületén létrejött cipőgyár lakótelepe volt. Később más üzemekkel gyarapodott (pl. növényolajgyár), ma is a környék fontos munkaadója. –A Tiszazug a Közép-Tiszavidékkel mutat hasonlóságot. A XX. század végéig agrártáj, egyre több kiingázóval és fogyatkozó népességgel. A Tiszazug központjai Kunszentmárton és Tiszaföldvár (L. [2006]: 12 e. fő.). Észak-Alföld: a Tisza-vidék

47 Irodalom BARANYI Béla (szerk.): Észak-Alföld. (A Kárpát medence régiói 8.) MTA RKK – Dialóg Campus Kiadó. Pécs-Budapest BELUSZKY Pál: A Nagyalföld történeti földrajza. Dialóg Campus Kiadó, Bp. – Pécs BELUSZKY Pál: Vég kiárusítás I–II. (Válogatott társadalomföldrajzi tanulmányok). MTA RKK, Pécs 1994., CSATÁRI Bálint (szerk.): Dél-Alföld. (A Kárpát medence régiói.) MTA RKK – Dialóg Campus Kiadó. Pécs-Budapest – Megjelenés alatt. ENYEDI György – HORVÁTH Gyula (szerk.): Táj, település, régió. MTA Társadalomkutató Központ, Kossuth Kiadó, Bp ERDEI Ferenc: Futóhomok. Cserépfalvi, Bp. é.n. FÉJA Géza: Viharsarok. Cserépfalvi, Bp. é.n.


Letölteni ppt "Az Észak-alföldi és Dél-alföldi régió Elmaradottság vagy „másság”?"

Hasonló előadás


Google Hirdetések