Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

1 Regionális gazdaságtan 9. előadás A regionalizmus és regionális politika az Európai unióban.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "1 Regionális gazdaságtan 9. előadás A regionalizmus és regionális politika az Európai unióban."— Előadás másolata:

1 1 Regionális gazdaságtan 9. előadás A regionalizmus és regionális politika az Európai unióban

2 2 Regionalizmus az EU-ban Mi Európa? Heterogenitás Terry Jordan (Texasi Egyetem,1996) : 11 ismérv 1, vallás (az ország lakosságának minimum 80 % - a keresztény) 2, nyelv (minimum 80 % indoeurópai anyanyelvet beszél) 3, embertani jelleg ( minimum 90 % europid) 4, egészség (a csecsemőhalandóság maximum 1 ezrelék) 5, fejlett gazdaság (GDP/fő legalább 10 ezer USD) 6, képzettség (írástudatlanok aránya maximum 10 %) 7, fejlett közlekedési hálózat (a közutak sűrűsége min. 400 km/100 km2) 8, ipari – tercier foglalkoztatási szerk. (agrárkeresők aránya max 15 %) 9, nagyfokú urbanizáció (a városlakók az összlakosságban 50 % felett) 10, stabil népességszám (természetes szaporodás legfeljebb 1 %) 11, parlamentáris demokrácia legalább 1980 óta. Az európai kontinens országaiban: ismérv teljesül! Nyugat- Európában 8 feletti Portugália, Spanyolország, Görögország, Közép-Kelet –Európa: 5-7 Balkán, Szerbia, Montenegró: 4, Albánia, Törökország: legfeljebb 3 ismérv

3 3 Közigazgatási alaptípusok Európa közigazgatási szerkezete: négy alaptípus (történelmi gyökerek) Az állam és a közvetlenül alatta lévő közigazgatási szint viszonya alapján a Föderalizált (szövetségi) államok. Németország, Ausztria, Belgium, Svájc – A tartományok illetve kantonok autonómiája széleskörű, több vonatkozásban állami szintű intézményekkel, funkciókkal rendelkeznek, törvényhozásuk, kormányuk van. Történelmi hagyományaikban az autonómia a meghatározó. Regionalizált államok: Olaszország, Spanyolország… – A középszint jogosítványai szűkebbek, a központ irányítás pénzügyi elosztó funkciója erősebben érvényesül. A régiókat a központ jelöli ki, ezek törvényhozási, költségvetési jogosítványai korlátozottak Decentralizált államok: Franciaország, Portugália… – A helyi önkormányzatok és a a központi hatóságok közt regionális közigazgatási szint, szerepköre bővebb a helyi és szűkebb a központi szintnél. Egyközpontú (unitárius) államok: Görögország, Finnország, Dánia, Hollandia, Írország, Nagy-Britannia – a középszintű igazgatási egységek szoros központi irányítás alatt állnak, ezek pénzügyi kereteit és törvényi szabályozását is a központ határozza meg. Közép-Kelet- Európa, valamint Dél- Európa országainak többségére is ez jellemző.

4 4 Európa regionális tagolódása Európa nyugati felén is nagyok a fejlettségbeli különbségek gazdasági erőközpont: magas népsűrűség, magas jövedelmek,, a termelési tényezők és üzleti tevékenységek koncentrálódása Európa centrum-övezetei: Kék Banán: Délkelet-Anglia - Benelux állam - Rajna-vidék- Svájc- Észak – Olaszország: nagy népsűrűség, nagy iparvidékek. Ma az ipari tevékenység csökken, de tőkeerős bankok, transznacionális vállalati központok, közlekedési csomópontok (légikikötők), a nemzetközi politikai döntéshozó centrumok. Ezen belül is kiemelt: az ún. központi háromszög: a London-Párizs- Ruhr-vidék, a kontinens erőközpontja, centrumtérsége. Földközi tenger partvidéke, az ún. napfény-övezetben (sunbelt), a Barcelona-Lyon-Bologna háromszög : szolgáltató szektor, a turizmus, és a kreatív ágazatok, pl. a formatervezés, és a fordista tömegtermelés helyett az egyedi igényeket kiszolgáló kis/közepes vállalatok Fejlődési tengelyek: a fő közlekedési folyosók mentén, az innováció, a gazdasági dinamizmus terjedése. AZ 1990 óta lendületes fejlődés a volt szocialista országok nyugati határtérségeiben, innovációk befogadása, fejlett infrastruktúra, nagyvárosok - „ sárga bumeráng” Gdansk – Prága- Pozsony- Győr-Budapest fejlődési tengely.

5 5 Az EU regionális politikája Egyenlőtlenségek: az 1990-es évek közepétől csökkentek a jövedelmi és foglalkoztatottságbeli egyenlőtlenségek az EU-ban De: Az egyenlőtlenségek nőttek a 10 ill. 12 új tagállam belépésével. Az új országokban GDP/fő < EU átlaga, a munkaképesek 56%- ának van állása, (EU-15: 64%) az új tagállamok területére és népességük 98%- ára GDP/fő < EUátlag 75%-a, Az újak népessége kétharmada olyan régiókban él, ahol GDP/fő

6 6 A regionális politika indoka: a szolidaritás Célja: nem egyszerűen az erőforrások újraelosztása, hanem hogy újakat hozzon létre a régiókban, illetve az egyes településekben rejlő lehetőségek támogatásával. Arra is törekszik, hogy „hozzáadott értékkel” növelje a fejlesztési tevékenységeket, az európai dimenziót.

7 7 Regionális politika : Prioritások 2000 és 2006 közötti időszak strukturális finanszírozása az alábbi három célkitűzés köré összpontosult.  1. célkitűzés: Segítségnyújtás az elmaradott régióknak a felzárkózásban.  2. célkitűzés: A gazdasági és szociális kohézió támogatása a strukturális nehézségekkel küzdő ipari, vidéki és halászattól függő területeken.  3. célkitűzés: A képzési rendszer modernizálása és a foglalkoztatottság előmozdítása. A 3. célkitűzés alatt finanszírozott intézkedések: az egész Unióra az 1. célkitűzés régióinak kivételével, A hátrányos helyzetű régiók Mindent összevetve a hátrányos helyzetű régiók (1. és 2. célkitűzés) mintegy 225 millió lakost érintenek, azaz a Huszonötök Uniója népességének majdnem 50%-át.

8 8 Az elmaradottabb régiók (1. célkitűzés) olyan régiók: ahol GDP/fő < Unió átlagának 75%-ánál a régi támogatottak a korábbi Tizenötök Európai Uniójában – ma már túllépik az EU25 átlagos GDP-jének 75%-át (2006-ig támogatottak maradnak) az 1. célkitűzés: új tagállamok egész területére Pozsony, Prága és Ciprus kivételével, amelyek a 2. és 3. célkitűzés alatt kapnak támogatást. A nagyon kis népsűrűségű ( < 8 fő /km2 lakosú) régiók (Finnország, Svédország, Franciaország tengerentúli megyéi, a Kanári-szigetek, az Azori-szigetek, Madeira) Egyes svédországi területek, konkrét programokra ( Észak-Írország és az Ír Köztársaság határmenti megyéi 2003-ig a béke és a kiegyezés támogatására) Az 1. célkitűzés régióiban fejlődést akadályozó tényezők:  az általános befektetés alacsony szintje;  az átlagnál gyakran magasabb munkanélküliség;  a vállalkozásoknak, közösségeknek nyújtott szolgáltatások hiánya;  a gazdasági tevékenységekhez alapvető infrastruktúra hiánya.

9 9 A gazdasági és társadalmi szerkezet-átalakulás alatt álló régiók (2. célkitűzés) A 2. célkitűzés alá tartozó négy területtípus az alábbi nehézségekkel néz szembe: változások a kulcsfontosságú ágazatokban és a foglalkoztatottság csökkentése az iparban és a szolgáltatásokban gazdasági és társadalmi válság és a városi lakónegyedek állagának romlása;  a hagyományos tevékenységek hanyatlása és a vidéki területek elnéptelenedése;  a foglalkoztatottság és a halászat hanyatlása a gazdaságilag a halászattól függő területeken. A munkaerőpiacon nehézségekkel küzdő személyek (3. célkitűzés) A foglalkoztatottsággal és a humán erőforrással kapcsolatos európai támogatás. Támogatottak: a munkanélküli fiatalok, az alulképzett munkások, a tartós munkanélküliek, aki egyenlőtlenségekkel kerül szembe a munkához és szakképzéshez való hozzájutás terén. ( nemi, faji vagy származási, vallási, fizikai vagy szellemi fogyatékosság, életkor vagy szexuális irányultság miatt diszkrimináció) elmaradott és virágzó régióban egyaránt.

10 10 Közösségi kezdeményezések és újító jellegű fellépések A következő négy közösségi kezdeményezés célja, hogy megoldást találjon sok vagy az összes tagállam és régió közös problémáira: Interreg III: a határon átnyúló, régióközi és nemzetek közötti együttműködés fejlesztésére; URBAN II: az újító jellegű stratégiák támogatására a városokban és a városnegyedekben; LEADER+: a vidékfejlesztési kezdeményezések előmozdítására; EQUAL: a munkaerő-piaci diszkrimináció elleni küzdelemre. A közösségi kezdeményezések: strukturális alapok költségvetésének 5,35%-a

11 11 A regionális politika finanszírozása Az Unió költségvetésének több mint egyharmadát szánták regionális fejlesztésre és gazdasági és társadalmi kohézióra : 213 milliárd euró strukturális eszközökre (EU-15). Emellett 2004 – 2006: 22 milliárd euró előcsatlakozási támogatás és további 22 milliárd eurónyi strukturális támogatás az új tagállamokra (Ez összesen 257 milliárd euró, EU költségvetésének 37%-a ) Módja: többéves fejlesztési programokon keresztül, kiegészítik a nemzeti támogatásokat. Európai regionális fejlesztési alap Európai Szociális Alap Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz Európai Mezőgazd. Orientációs és Garancia Alap- Orientációs

12 12 A Kohéziós Alap Célja: segítséget nyújtson a legszegényebb tagállamoknak: az új tagállamoknak, illetve Írországnak (2003 végéig), Görögországnak, Portugáliának és Spanyolországnak. Kezdeti feltétel: ország bruttó nemzeti terméke (GNP) max az Unió átlagának 90%-a A Kohéziós Alap az egész nemzeti területet lefedi, környezetvédelmet és a transz-európai közlekedési hálózatokat érintő nagyberuházások 2004 és 2006 között a Kohéziós Alap finanszírozásának egyharmadát az új tagállamok számára tartották fenn.

13 13 Előcsatlakozási támogatás A tíz kelet- és közép-európai ország (KKE) számára ig, illetve Bulgária és Románia számára 2007-ig. Eszközei: PHARE program (1989)  intézmények, igazgatási és állami szervek segítése a közösségi jogalkalmazásra  támogassák a befektetéseket a legszükségesebb területeken (infrastruktúra, cégek, szociális intézkedések).  A PHARE CBC (határokon átnyúló együttműködés) kiegészíti az Interreg-et a tagjelölt országok területén.  Speciális Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Csatlakozási Program (SAPARD) ( 1999)  Unió közös agrárpolitikája, a mezőgazdasági struktúra, vidékfejlesztés( fogyasztóvédelem és környezetvédelem, műszaki segítségnyújtás is)  Előcsatlakozási Strukturális Politikák Eszköze (ISPA) ( 1999)  a Kohéziós Alap mintájára: fontos projekteket finanszíroz: környezetvédelmi infrastruktúra és a transzeurópai közlekedési hálózatok kiterjesztése + felkészíti a strukturális alapok és Kohéziós Alap igazgatásáért felelős nemzeti testületeket. A csatlakozást követően végéig az ERFA és az ESZA vette át a PHARE beavatkozásokat, a Kohéziós Alap az ISPA-t az EMOGA-Orientáció a SAPARD-ot.

14 14 Az EU strukturális és regionális politikájának célja és eszközrendszere, Eszközrendszer ( ) Előcsatlakozási Alap (21,84 mrd. euro) Strukturális Alapok (195 mrd. euro) Kohéziós Alap (18 mrd. euro) Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) (47%) Európai Szociális Alap (ESZA) (33,5%) Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA) 17,5% Orientációs Részalapja Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz (HOPE) (2%) Közösségi Kezdeményezések (10,44 mrd. Euro) INTERREG III URBAN II LEADER+ EQUAL környezetvédelmi beruházások Vízminőség javítása Városi szennyvíz kezelése Ivóvízellátás fejl. Levegőtisztaság Hulladékkezelés Árvízvédelem közlekedési infrastruktúra fejl. TEN-T kiterjesztése, hálózatok összekapcsolása, gerincvonalakra rákapcsolódás segítése, fenntartható mobilitás segítése PHARE ISPA SAPARD TACIS CARDS MEDA

15 15 Az EU regionális politikája a időszakban A regionális és kohéziós politika négy kihívása : 1. A kohézió erősítése a kibővült Unióban - Az Unió 25, majd 27 tagállamra való kibővítése: az egyenlőtlenségek megduplázódnak, az átl. GDP 12,5%-kal csökken. –gazdasági-fejlettségi különbségek növekedése –az egyenlőtlenségek problémájának keleti irányba történő eltolódása –nehezebb foglalkoztatottsági helyzet ( jelenségek: a gazdasági szerkezetváltás felgyorsulása, a nagyobb kereskedelmi nyitottság, a technológiai forradalom, a tudásalapú gazdaság és társadalom kialakulása, a népesség öregedése és a növekvő bevándorlás) 2. Az Unió prioritásainak megerősítése Állam- és kormányfők, 2000 márc., Lisszaboni stratégia: 2010-re Európa a világ legsikeresebb, versenyképes tudásalapú gazdasága, a szegénység csökkentése, környezet, fenntartható fejlődés 3. A minőség javítása a fenntartható és kiegyensúlyozottabb fejlődés érdekében jól célzott befektetések az emberek képességei kiteljesítése, az egész EU gazdaságának növekedési potenciálja javítása érdekében 4. Új kohéziós partnerkapcsolat létrehozása A hatékonyság, az átláthatóság és a politikai elszámoltathatóság, az intézményi kapacitás erősítése, a gazdasági és társadalmi kormányzás összehangoltsága

16 16 Prioritások: konvergencia, versenyképesség, együttműködés február 18, Európai Bizottság: hamadik jelentés kohéziós jelentés: „Új partnerkapcsolat a kibővült Unió kohéziója érdekében: konvergencia, versenyképesség, együttműködés” Ebben: időszak tervei. Költségvetés: több mint 336 milliárd euró a kohéziós politikára Prioritások: 1.Konvergencia: a foglalkoztatottság növelésének támogatása és munkahelyteremtés a tagállamokban és a legszegényebb régiókban Ahol az egy lakosra jutó GDP kisebb, mint a közösségi átlag 75%-a. (+ bővítési „statisztikai hatás” ideiglenesen) fő téma: a gazdasági szerkezet modernizálása, diverzifikálása, alapvető infrastruktúra fejlesztése, a közigazgatási kapacitások, a munkaerő-piaci intézmények, oktatási és képzési rendszerek minőségének javítása, az emberi erőforrások fejlesztése. Ahol a GNP < EU 90%-a: a Kohéziós Alapból is, közlekedési és a környezetvédelemi programokra 2.Regionális versenyképesség és foglalkoztatottság: a változás előmozdítása és ösztönzése Segítség a régióknak és a regionális hatóságoknak az ipari, városi és vidéki területek gazdasági változásainak előmozdítására, erősítse azok versenyképességét és vonzerejét, figyelembe véve a területi egyenlőtlenségeket. A nemzeti programok segítségével támogassa a teljes foglalkoztatottságot, a minőségi és termelékeny munkát és a társadalmi integrációt célzó politikákat. 3.Európai területi együttműködés: összehangolt és kiegyensúlyozott fejlődés az EU-ban a határon átnyúló és a nemzetek közötti szinten megvalósuló együttműködés támogatása (belső vagy külső, illetve szárazföldi vagy tengeri határok mentén). A felelős hatóságok közötti együttműködés, gazdasági kapcsolatok erősítése, hálózatépítés KKV-knek. Alapelvek: stratégiai tervezés, decentralizált közigazgatás, folyamatos felügyelet és értékelés)

17 17

18 18 Pénzügyi források az egyes célkitűzésekhez „Konvergencia” célkitűzés (ERFA, ESZA, Kohéziós Alap). kevésbé fejlett régiók gazdasági konvergenciájának felgyorsítása: a növekedés és a foglalkoztatottság, a fizikai és emberi erőforrásokba történő befektetés, innováció és a tudásalapú társadalom, a gazdasági és szociális változásokhoz való alkalmazkodóképesség, környezetvédelem, közigazgatási hatékonyság - különösen az új tagállamokban Erőforrások: 264 milliárd euró összeg, az Alap támogatásának 78,54%-a:  67,34% olyan régióknak, amelyek GDP/fő mutatója az átlag 75%-a alatt  8,38% a,,statisztikai hatás” által érintett régióknak,  23,86% a Kohéziós Alap kedvezményezett országainak  0,42% a legkülső (távoli) régióknak és térségeknek. ”Versenyképesség és Foglalkoztatottság” célkitűzés (ERFA, ESZA). A régiók versenyképességének és vonzerejének megerősítése regionális fejlesztési programokon keresztül (ERFA), és az ESZA által megfelelő mértékben finanszírozott nemzeti vagy területi szintű programokon keresztül elsőbbséget biztosítanak a munkavállalók és a vállalatok alkalmazkodóképességének, versenyképességének Erőforrások: 57,9 milliárd euró (a teljes összeg 17,22%-a) az alábbiak szerint felosztva:  83,44% a jelenlegi 1. célkitűzésből ki nem emelkedő régiók számára,  16,56% a,,phasing-in” régiók számára.

19 19 Célkitűzések, támogathatóság, erőforrások/3 „Európai területi együttműködés” célkitűzés (ERFA). Az Interreg közösségi kezdeményezés tapasztalatai által ihletett célkiűzés Célja: fokozza az együttműködést három szinten: határokon átnyúló együttes programok; transznacionális térségek; együttműködési hálózat és tapasztalatcsere az Unió egészében. Támogathatóság: A Bizottság a rendelet hatálybelépésekor elfogadja a támogatható –határ menti régiók és –a transznacionális együttműködési térségek jegyzékét. –Az Unió egész területe jogosult az európai együttműködési és cserehálózatok finanszírozására. Erőforrások: 13,2 milliárd euró (a teljes összeg 3,94%-a) az alábbiak szerint:  összesen 47,73% a határokon átnyúló együttműködésre:  amelyből 35,61% o az EU területén belüli határokon átnyúló együttműködési fellépésekre,  12,1 2% a Szomszédsági és Partnerkapcsolati Pénzügyi Eszköz és az Előcsatlakozási Pénzügyi Eszköz határokon átnyúló ágára,  47,73% a transznacionális együttműködés térségei részére,  4,54% az európai együttműködési és cserehálózatok számára.

20 20 A kohéziós politika 2007 és 2013 között: megoszlás célkitűzésenként Összesen: 336,1 mrd euró

21 21 A kohéziós politika 2007 és 2013 között (336,1 milliárd euró)

22 22 Az Alapok változása a közötti időszakra ERFA ESZA EMOGA EMVA HOPE KOHÉZIÓS ALAP

23 23 A Közösségi Kezdeményezések változásai a közötti időszakban INTERREG URBAN LEADER EQUAL Az „Európai területi együttműködés” célterület alá tartozik Városfejlesztési projekt-modellek Az EMVA keretében folytatódik tovább Megszűnik, elveit tovább alkalmazzák

24 24 Az európai regionális politika fő fejlődési szakaszai: 1957 A Római Szerződés: „népeik gazdaságait egyesítik, és azok harmonikus fejlődését előmozdítják, az egyes területek közötti különbségeket és a kedvezőtlenebb adottságú területek elmaradottságát csökkentik” Létrejön két ágazati alap: az Európai Szociális Alap (ESZA) és az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Létrejön az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), a tagállamok által befizetett költségvetés egy részének a legszegényebb régiók közötti újrafelosztására Az Egységes Európai Okmány: a valódi kohéziós politika alapja, célja, hogy ellensúlyozza az egységes piac által a déli országokra és egyéb hátrányos helyzetű régiókra nehezedő terheket. 1989–1993 A (ma már strukturális alapokként ismert) szolidaritási alapokra 68 milliárd ECU-t különít el A Maastricht-i szerződés: a kohézió az Unió egyik fő célja a gazdasági és monetáris unió, és az egységes piac mellett. Létrejön a Kohéziós Alap 1994–1999 Döntés: A Közösség költségvetésének harmadát, (1999-es árakon) közel 177 milliárd ECU-t, a kohéziós politikára fordítják. A Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz (HOPE) létrehozása. A strukturális alapok reformja, a Kohéziós Alap működésének módosítása (ezekre 2000 és 2006 között évente több mint 30 milliárd euró). A PHARE-t kiegészítő ISPA, SAPARD a tagjelölt országoknak 2000–2001 A lisszaboni Európai Tanács (2000. március) elfogadja a foglalkoztatottságra összpontosító és arra irányuló stratégiát, a göteborgi Tanács (2001. június) kiegészíti a fenntartható fejlődéssel A koppenhágai Európai Tanács (2002. december): tíz új tagállam csatlakozási feltételek 2004 Február 18: Európai Bizottság javaslata a 2007 és 2013 közötti kohéziós politika reformjára. Május 1: bővítés


Letölteni ppt "1 Regionális gazdaságtan 9. előadás A regionalizmus és regionális politika az Európai unióban."

Hasonló előadás


Google Hirdetések