Szuicid magatartású kliens ellátásának speciális kérdései

Az előadások a következő témára: "Szuicid magatartású kliens ellátásának speciális kérdései"— Előadás másolata:

1 Szuicid magatartású kliens ellátásának speciális kérdései

2 Öngyilkos magatartás

3 Az öngyilkosság definíciója
Öngyilkosságot követ el az a személy aki szándékosan maga vet véget az életének. Öngyilkosság kritériumai: A meghalás tudatos szándéka Egy módszer képzete, amely alkalmas az élet kioltására. E módszer cselekvéssémájának megvalósítása. Öngyilkossági kísérlet: ha valaki a meghalás szándékával tesz kárt a szervezetében, de ennek következtében nem hal meg Sikertelen kísérlet okai: A meghalás szándéka nem elég erős, vagy nem egyértelmű. Az öngyilkosság módszere nem , vagy nem eléggé hatékony. Az öngyilkossági cselekedet hibás vagy inadekvát. A halál bekövetkezte előtt külső segítség a szervezet károsodását megakadályozza, vagy megszünteti. Öngyilkos magatartás: lehet aktív, passzív, bizonytalan.

4 Az öngyilkosság tipikusan humán jelenség, és az emberi lét egyik legtragikusabb eseményének számít. Minden korban és kultúrában előfordul, bár eltérő gyakorisággal és 1986 között a 100 ezer lakosra jutó éves szuicid mortalitás (szuicid ráta) Magyarországon volt a legmagasabb (45,3), ez a szám a skandináv országokban 28 és 18 közötti, míg például Mexikóban, Panamában, Peruban és Egyiptomban 2 alatt volt .

5 Az országonként, illetve földrészenként észlelhető eltérő gyakoriságban földrajzi (az egyenlítőhöz közel ritkább) és társadalmi (gazdasági, kulturális, vallási) tényezők egyaránt szerepet játszanak. A szuicid ráta ugyanakkor országonként is mutathat jelentős területi eltéréseket, pl. Magyarországon, ahol a keleti, délkeleti megyék öngyilkossági halálozása 2,5-3-szorosa a nyugati, északnyugati régióénak.

6 A téma tudományos igényű megközelítése csak a századfordulón, a francia szociológus, Emil Durkheim munkásságával vette kezdetét. Durkheim a problémához elsősorban szociológiai módszerekkel közelítve egoista, altruista és anómiás öngyilkosságot különböztetett meg. Egoista öngyilkosságról akkor beszélt, ha az egyén kiszabadul a társadalmi kontrollt jelentő csoportok (család, baráti kör, vallási, munkahelyi közösségek) kötelékéből, és oly mértékben izolálódik, hogy esetleges szuicid késztetését ezek megakadályozni nem tudják. Altruista szuicidiumon az egyénnek a társadalom érdekében való önfeláldozását értette (ma: öngyilkos merényletek, önkéntes éhhalál, illetve éhségsztrájk stb.). Az anómiás öngyilkosság Durkheim szerint akkor következik be, ha a társadalomban ellentét (feszültség) keletkezik az egyének előtt álló vágyak, igények, célok és a megvalósításukhoz vezető egyéni lehetőségek között, és ez a megoldhatatlannak tűnő feszültség vezet az önpusztító magatartáshoz.

7 Befejezett öngyilkosság
Az öngyilkosság mindenütt a világon jóval gyakoribb férfiak körében; az áldozatok 65-75%-a férfi és - legalábbis statisztikai értelemben - meghatározott periodikus tendenciákat is mutat: tavasszal, a nap első felében és premenstruumban gyakrabban fordul elő. Ezek azonban már a háttérben meghúzódó biológiai tényezők szerepére is utalnak, és a bennük megnyilvánuló szezonalitás, ciklicitás és napszaki ingadozás főleg a depresszióval kapcsolatos szuicidiumok miatt észlelhető.

8 Az öngyilkosság okai Hamar belátható, hogy - legalábbis Európában - az országok között megnyilvánuló, esetenként igen nagy eltérések nem magyarázhatók társadalmi-gazdasági különbségekkel. A gazdasági tényezőktől bizonyos értelemben független, és inkább történelmi, tradicionális alapon álló vallásosság szerepe ugyanakkor kétségtelen, és főleg az adott vallás által sugallt direkt vagy indirekt tiltások (például az öngyilkosság elítélése, az alkoholfogyasztás tiltása), illetve normák következménye lehet.

9 Öngyilkossági kísérlet
A kísérlet nők körében sokkal gyakoribb. Az öngyilkossági kísérletek „élettartam"-prevalenciája a nyugat-európai országokban 1,1-5,0% között mozog, és a kísérlet: befejezett szuicidium-arány becsült értéke a kutatók szerint általában 10-15:1 körüli. Ez részben annak is a következménye, hogy a férfiak öngyilkossági kísérletükhöz gyakrabban választanak violens (drasztikus) módszert (akasztás, lőfegyver, magasból való leugrás stb.), amelyek letalitása értelemszerűen nagyobb. A violens öngyilkosok esetében (akár pszichiátriai betegséghez társult a szuicidium, akár nem) a központi idegrendszer szerotonin diszregulációja mutatható ki,és ennek a szuicidium prevenciójában is hasznosítható gyakorlati konzekvenciái vannak. A befejezett öngyilkosságot elkövetők, 16-32%-ában szerepel ugyanis szuicid kísérlet az anamnézisben és az öngyilkosok 15-50%-a direkt vagy indirekt módon közli környezetével (családtagjaival, orvosával) halálvágyát vagy szuicid szándékát

10 Öngyilkossági rizikófaktorok I
Bár a szuicidium komplex, multikauzális jelenség, mégis körvonalazható több olyan tényező, amelyek fennállta esetén az öngyilkosság kockázata igen nagy. Az ilyen öngyilkossági rizikófaktorok klinikai előrejelző értéke igen különböző. Pl. a kezeletlen depresszió szorosra növeli a rizikót. Elsődleges rizikófaktorok: pszichiátriai betegség,(affektív kórkép,sch.,alkohol/drog abúzus) megelőző öngyilkossági kísérlet, a szuicid szándék verbalizációja alacsony központi idegrendszeri szerotonin-aktivitás közös jellemzője, hogy „normális" körülmények között nincsenek jelen, és (az utolsó kivételével) jól körvonalazható időintervallumhoz kötöttek, az adott egyénre aktuálisan jellemzők, az egészségügyi ellátás kompetenciájába tartoznak, és annak keretében befolyásolhatók.

11 Öngyilkossági rizikófaktorok II
A másodlagos rizikófaktorok: kora gyermekkori veszteségek, izoláció, munkanélküliség, illetve komoly anyagi problémák súlyos negatív életesemények

12 Öngyilkossági rizikófaktorok III
A harmadlagos öngyilkossági rizikófaktorok férfi nem, adoleszcens (serdülő) korosztály, idős nők, vulnerábilis időszakok, mint például tavasz, premenstruum, a nap első harmada, vagyis a reggeli és délelőtti órák] amelyek statisztikailag szintén gyakran észlelhetők öngyilkosoknál, a mindennapi élet természetes velejárói, nem kerülhetők el és nem is változtathatók meg. Prediktív értékük az elsődleges és másodlagos rizikófaktorok hiányában rendkívül csekély, de azok fennállta esetén igen nagy. Az elsődleges és másodlagos öngyilkossági rizikófaktorok sokszor átfedést, sőt bizonyos esetekben ok-okozati összefüggést is mutatnak.

13 Protektív tényezők Protektív tényezők: kevés, az öngyilkossággal szemben védelmet nyújtó protektív tényezőt ismerünk. A jó szociális és családi háttéren a terhesség, a szülést követő első év, illetve a nagyobb gyermekszám, a gyakorló (nem formális) vallásosság bizonyult olyan tényezőnek, amelyek fennállta esetén a szuicidium esélye az átlagosnál kisebb.

14 Az öngyilkossági rizikófaktorok klinikai jelentősége
Az aktuálisan fennálló pszichiátriai betegség és a megelőző kísérlet tekinthető az öngyilkosság legerősebb prediktorának. Az öngyilkosságot elkövetők közel 60%-a depresszióban szenved a cselekmény idején, ugyanakkor a szkizofrénia és a primer alkohol-, illetve drogbetegség arányát 10-12, találták nagy anyagra kiterjedő, összefoglaló elemzések szerint is az öngyilkosok tehát több mint 90%-a ún. „nagy" pszichiátriai betegségben szenved. A depresszió (és más pszichiátriai betegség) önmagában nem elég az önpusztításhoz; az impulzus- (agresszió-) kontroll elégtelensége (a központi idegrendszer szerotonin-diszregulációja, valamint egyéb pszichoszociális (másodlagos és harmadlagos) rizikófaktorok egyidejű fennállása is szükséges.

15 AZ ÖNGYILKOSSÁG MEGELŐZÉS AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN
Az öngyilkosok jelentős hányada (50-75%) jelentkezik élete utolsó hónapjában az egészségügyi ellátás különböző szintjein. Az akut öngyilkossági veszély elhárítása Sürgősségi osztályos felvétel. Az akut szuicid veszéllyel járó, súlyos állapotú pszichiátriai betegek sürgősségi pszichiátriai ellátást, osztályos felvételt igényelnek az intenzív gyógyszeres kezelés, illetve a szupportív pszichoterápia, szükség esetén speciális krízisintervenciós beavatkozások azonnali elkezdése végett. Szuicidprevenciós (krízisintervenciós) centrumok. Kétségtelen, hogy az öngyilkosság-megelőző központok (akár személyes megjelenés, akár S.O.S.-telefonszolgálat keretében végzik az intervenciót) csökkentik a szuicid rizikót

16 AZ ÖNGYILKOSSÁG MEGELŐZÉS AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN
A pszichiátriai betegségek korai felismerése és hatékony kezelése. A pszichiátriai betegségek (különösen a depresszió) korai felismerése és hatékony (akut és profilaktikus) kezelése, valamint a betegek tartós utógondozása fontos preventív tényező. A szuicidális páciensekkel való rendszeres foglalkozás emocionálisan nagyon megterhelő. Az egészségügy „szuicidogén mikroklímája" is tetten érhető. Fontos az egészségügyi dolgozók szuicidiummal kapcsolatos negatív attitűdjének feloldása, valamint a jó terapeuta-páciens kapcsolat kiépítése.

17 Az öngyilkossági kísérleten átesettek utógondozása
Mivel az első szuicid kísérlet jelentősen megnöveli a további kísérletek, illetve a befejezett szuicidium esélyét, a kísérletet elkövetők rutinszerű pszichiátriai vizsgálata és tartós pszichiátriai vagy pszichológiai kezelése, utógondozása feltétlenül ajánlott és hatékony módszer. Az esetleges pszichiátriai betegségtől függetlenül is nagy rizikójú csoportokat képeznek az adoleszcens (serdülő), illetve fiatal férfiak, az idős emberek, illetve az öngyilkosságban meghaltak rokonai, családtagjai. Az egyéni pszichoterápiás (és ha kell gyógyszeres) kezelésen túl célszerű a szuicid kísérleten átesettek számára dinamikus elveket követő, magatartáselemző pszichoterápiás csoportokat szervezni.

18 Egészségügyi felvilágosítás
Az egészségügyi felvilágosítás (tv, rádió, nyomtatott sajtó, népszerűsítő könyvek, brosúrák, szórólapok stb.) azért nagyon fontos, hogy a rászorulók felismerjék a problémát, illetve tudják, hogy hová lehet (és kell) fordulniuk. A felvilágosító munkának a nagyközönségen kívül speciális, emberekkel rutinszerűen foglalkozó csoportokra (tanárok, lelkészek, munkahelyi vezetők, katonatisztek stb.) is ki kell terjednie.

19 „Cry for help" és preszuicidális szindróma
Bár az öngyilkosok relatíve kis hányada közli konkrétan szándékát, részletes vizsgálatok a (tudatos és nem tudatos) indirekt jelzések egész skáláját tárták fel : halálvágy verbalizálása, búcsúlevél, végrendelkezés, gyógyszerek gyűjtögetése, fegyver vásárlása, Ez a „cry for help"-nek nevezett jelenség az öngyilkossági szándékhoz való ambivalens viszonyulást fejezi ki.

20 „Cry for help" és preszuicidális szindróma
A preszuicidális szindrómát Ringel bécsi pszichiáter írta le 1949-ben. Az erre jellemző triász: a gondolkodás és a magatartás beszűkülése, Rigid gondolkodás Érzelmi beszűkülés Fokozott agresszió gátlás Az emberi kapcsolatok beszűkülése Az egyéni értékrend devalválódása gátolt, maga ellen forduló agresszió, A harag a saját személye ellen irányul A harag kifelé fordításának elégtelensége Az esetleg kifelé fordítható agresszió tárgyának hiánya szuicid fantáziák. A módszer körvonalazódása ill. kiválasztása A cselekmény végrehajtásának terve A rokonok, barátok viselkedésének elképzelése az öngyilkosság után. Az alapszemélyiségtől, illetve a megelőző pszichopatológiai állapottól független, nagymértékben uniformizálódott, „aspecifikus" tünetcsoportnak tartja. A szindróma bármely eredetű (illetve különböző okok halmazára visszavezethető) öngyilkosságok (kísérletek) közvetlen előzményeként értékelhető.

21 Az öngyilkosság megelőzése
Kockázati tényezők: súlyos szomatikus betegek Pszichiátriai betegek (depresszió, sch, alkohol) Negatív életesemény átélése a közelmúltban Akik utalnak a szándékra Kórházi elbocsátást követően Kérdés feltevés: Gondol-e néha arra, hogy nem érdemes élni? Gondolt már arra hogy megölje magát? Előfordult hogy olyankor is öngyilkosságra kellett gondolnia ha nem akarta? Régebben is voltak már öngyilkossági gondolatai? Kísérelt már meg öngyilkosságot? Ritkábban találkozik a barátaival, ismerőseivel? Meg tudja beszélni valakivel a problémáit?

22 Ápolói feladatok Mérgezés esetén Szuicidium veszélye Szégyenérzet
Tudatállapot változás megfigyelése Motoros nyugtalanság Elhanyagolt testi higiéné Nyelési nehezítettség, fájdalom Szédülés, balesetveszély Vizelet és székletürítés szükséglete Szuicidium veszélye Szégyenérzet

23 Tudatállapot változás altatószer mérgezés esetén
Vigilitás monitorozása Óránként ébreszteni a beteget az első 12 órában Ha nem lehet ébreszteni, állapota romlik, mélyülő bealvás esetén orvost értesíteni

24 Motoros nyugtalanság Állandó felügyelet Sz. e. rögzítés

25 Elhanyagolt testi higiéné
Fürdésnél segíteni Biztosítani a szükséges eszközöket

26 Nyelési nehezítettség, fájdalom
Folyadék adása, dokumentálni a bevitt mennyiséget Gyakran, kortyonként itatni Folyékony – pépes étrend biztosítása Ha nem iszik a beteg orvosnak szólni

27 Szédülés, balesetveszély

28 Vizelet és székletürítés szükséglete
Forszírozott diurézis és hashajtás miatt a beteg gyakran ürít vizeletet és székletet, mozgása, bizonytalan lehet Ágytál, szoba WC, kikísérés – intimitás biztosítása

29 Szuicidium veszélye Presuicidális jelek felismerése
Hangulati változások figyelemmel kísérése Ne maradjon egyedül a beteg Az osztályt kísérő nélkül nem hagyhatja el a beteg

30 Szégyenérzet Megnyugtatás, hogy a gyógyszer hatására viselkedett másképp Megértő légkör