Franz Alexander, a pszichoszomatika zsenije…

Az előadások a következő témára: "Franz Alexander, a pszichoszomatika zsenije…"— Előadás másolata:

1 Franz Alexander, a pszichoszomatika zsenije…
Az es évek legmeghatározóbb „pszichoszomatikus” szerzője A pszichoszomatikus folyamatokban az egyén specifikus érzelmi problémáinak van jelentősége Cirkuláris pszichoszomatikus feltevést fogalmazott meg Alexander alapgondolatai „Minden betegség pszichoszomatikus, mivel minden betegségben szerepelnek mind pszichés, mind szomatikus tényezők az előidéző okok között és a lefolyásban is.”… „A pszichoszomatikus kifejezést tehát csak metodológiai értelemben lehet és szükséges használni” Nem mondhatjuk, hogy bármely emóció bármely szerv működését megzavarhatja; szoros rokonságra való hajlamosság áll fenn bizonyos emocionális állapotok és vegetatív funkciók között. A specifikus viszony igazolása hosszadalmas, bonyolult, szisztematikus kutatást igényel a pszichoanalitikus technika segítségével

2 A pszichés folyamatok hatása a testi működésre
1. Akaratlagos viselkedés (ezt az én-funkciók által szabályozott viselkedést célok és szükségletek motiválják; patológiája: pszichoneurózisok, pszichózisok) 2. Expresszív innervációk (nevetés, sírás, elpirulás, stb., kisülési jelenségek, és arra irányulnak, hogy specifikus emocionális feszültségeket vezessenek le; patológiája: neurotikus zavarok) 3. Emocionális állapotokban megnyilvánuló vegetatív reakciók (a vegetatív m2ködés adaptív válaszai, felkészítik a szervezetet a homeosztázis fenntartására) 1-2. csoport: a pszichiátria területébe tartozik, pszichózis, pszichoneurózis, aktuálneurózis 3. csoport: határövezetet alkotnak a pszichiátria és más orvosi szakmák között, elsősorban a belgyógyászat kutatási és ellátási feladatkörét alkotják. (általában azokban az egyénekben fordul elő, akiknek inadekvát, szerencsétlen interperszonális kapcsolataik vannak)

3 Konverzió versus érzelemre adott vegetatív válasz
Konverzió: az emóciók szimbolikus kifejezése testi innervációk útján (eszmei tartalmat reprezentál) Emóciókra adott vegetatív válasz: olyan változások a vegetatív funkcióban, amely ennek az állapotnak integráns része (Példák: magas vérnyomás és gyomorfekély) Betegséggenezis Az organikus betegségek tulajdonképpen funkcionális zavarok súlyosbodásának végeredményei Előzetes szervi prediszpozíció, organikus sérültség is szükséges Alexander modellje 1. Minden egészséges és kóros humán funkció pszichoszomatikus 2. Az emóciók mindig együtt járnak egy akciós mintázattal, amely az autonóm idegrendszer egy részén, illetve az általa innervált szervekben fejeződik ki. 3. Specifikus érzelmek specifikus vegetatív reakciók kíséretében jelennek meg 4. A nyíltan ki nem fejezett, elfojtott érzelmek krónikus feszültséghez vezetnek, így az őket kísérő vegetatív innerváció mértékét és időtartamát fokozzák 5. Az így előálló erőteljes szervi innerváció funkciózavarhoz vezet, amely végül szöveti, morfológiai változást eredményezhet

4 Alexander modellje Rigó Adrien, 2008

5 Rigó Adrien, 2008

6 Rigó Adrien, 2008

7 Alexander modellje (folyt…)
A vegetatív funkciók bizonyos zavarai direkt összefüggést mutatnak bizonyos specifikus emocionális állapotokkal, s ezek a korrelációk sokkal erősebbek, mint a személyiségprofilok és a betegség közötti kapcsolatok! (Pl. függő segítségkérés – fokozott gyomorsav termelés) Ezek az emocionális állapotok a legkülönbözőbb személyiségeknél előfordulhatnak, a megküzdés, elhárítási mód azonban más és más lehet! Alexander tesz említést az úgynevezett „szervi sérülékenységről” tehát. Az ember szervezete nem egységesen jól működő. Vannak gyenge pontjai, amelyek nagyobb valószínűséggel betegednek meg. Szerinte tehát a tartós pszichés feszültségek mintegy levezetődnek a gyengébb szerven, azaz ahogy ő fogalmaz: ”szerveink beszélnek". Ezt a nézetet támogatja az az elméleti koncepció is, amely a pszichoszomatikus tüneteknek kommunikációs jelentést is tulajdonít, mert az egyén helyzetéről szolgáltat információt