Carlo Maria Martini és Georg Sporschill A hit kockázata éjszakai beszélgetések Jeruzsálemben A Sapientia Főiskola Könyvtára bemutatja: Értékes gondolatok.

Az előadások a következő témára: "Carlo Maria Martini és Georg Sporschill A hit kockázata éjszakai beszélgetések Jeruzsálemben A Sapientia Főiskola Könyvtára bemutatja: Értékes gondolatok."— Előadás másolata:

1 Carlo Maria Martini és Georg Sporschill A hit kockázata éjszakai beszélgetések Jeruzsálemben A Sapientia Főiskola Könyvtára bemutatja: Értékes gondolatok értékes könyvekből A hit kockázata : éjszakai beszélgetések / Carlo Maria Martini, Georg Sporschill ; [ford. Kató Eszter]- Budapest : Kairosz, 2009

2 . „ Az itt közreadott gondolatok mindkettőnk számára értékesek, sok-sok fiatalokkal folytatott beszélgetés ihlette őket. Velük a nyitott Egyház tapasztalatát élhettük meg. Ők harcolnak az igazságtalanság ellen, és meg akarják tanulni a szeretetet.” Carlo Maria Martini és Georg Sporschill

3 Pákozdy István atya: Carlo M. Martini a „szókimondó bíboros” „ Rómában találkoztam vele először, amikor ott tanultam. Az egyik legszigorúbb pápai iskolának, a Pápai Biblikus Intézetnek volt professzora, és a Gregoriana rektora, aztán Milanói érsek. Ontotta a könyveket, kör- leveleket, lelkigyakorlatos jegyze- teket, (…) [írásai] számtalan nyelvre lefordítva bejárták az egész világot. Magyarul is megjelent néhány írása, könyve. [Erre néhány példa: Minden utamon te vezettél; Keresztény élethivatások; Az Egyház egy, szent, katolikus, apostoli; Szentségek; A boldogságok; Melyek megtalálhatóak a könyvtárunkban is.] A Szentírást nemcsak katedráról tanította, (…) hanem mindenkinek a szívéhez képes volt közel hozni. Kritikus papi fülek hallgatták elragadtatással, fiatalok ezrei lelkesedtek érte a stadionok- ban, székesegyházakban, bárhol (…). A Biblia valóban imakönyvvé lett a kezében. A könyv meggyőz bennünket arról, amit Martini bíboros nagyon jól tud: az Egyház fiatal. Korban idős, de lélekben fiatal, igazi méltóságot szerzett szolgája pedig tud (még) üzenni a fiataloknak. A Jeruzsálemben élőkkel – fogyhatatlan lelkipásztori buzgalom- mal – a mai napig párbeszédben áll.”

4 . „Mikor megtudtam, hogy Georg Sporschill atya Jeruzsálembe jön, megörültem. (…) [Ezután,] bár jómagam inkább korán kelő típus vagyok, gyakorta késő éjszakáig beszélgettünk a mai fiatalokról. Már- már közös álmokig jutottunk. Éjjel könnyebben születnek a jó gondolatok, mint nappal a racionalitások idején.. Ez a kis könyv azokból a jeruzsálemi éjszakai beszélgetésekből született. A legfontosabb részét a fiatalok kérdései képezik. Vajon ma is hajlanak arra, hogy kritizálják az Egyházat? Vagy eltávolodnak szép csendben? Meggyőződésem, hogy ahol konfliktus van, ég a láng, és a Szentlélek működésben van. Mindig is éreztem ezt a fiatalokkal való találkozások alkalmával. A könyv, melyet most átadunk négykezes alkotás. A figyelmes olvasónak bizonyára nem kerül majd nagy erőfeszítésébe megérteni, hogy a könyv egyes oldalai Martini bíboros tapasztalatait mondják el míg mások Georg atya számos hazai és mások véleményét tükrözik.” Carlo M. Martini:

5 . „Mint bíboros és teológus mint mondana annak, aki nem hisz?”.

6 „Mint mondana annak, aki nem hisz?” „ Sok kérdésem lenne hozzá! Mi a fontos számára? Melyek az értékei? Ezt szeretném felfedni. Nem állna szándékomban meggyőzni őt semmiről, csak annyit mondanék neki, hogy próbáljon meg Istenbe vetett hit nélkül élni, s ugyanakkor önmagáról elgondolkodni. [Én személy szerint] a hitet a szüleimtől kaptam, édesanyám tanított meg imádkozni. (…) Jezsuitaként pedig a Szent Ignác-i lelkigyakorlatok erősítettek meg belülről Istennel való kapcsolatomban. Jézussal való barátságom történetében János, a szeretet tanítvány lett a társam. Kívánom, hogy el tudjon beszélgetni olyanokkal, akik épp a hitet keresik, és hívőkkel is. Később pedig Isten talán megajándékozza azzal (…), hogy ráébredjen az ő létezésére. Mindig is kötelességemnek éreztem, hogy a hitről beszéljek, és számomra a tanulásnak is ez volt a legjobb útja. Gyakran elég az is, ha tudunk jól hallgatni. (…) A fiatalok sokat segítettek (…) a válaszok keresésében. Azáltal tanulunk meg legjobban hinni, ha másokat közelítünk a hithez. Isten jelenlétét érezni a legegyszerűbb, és ugyanakkor a legfontosabb dolog az életben. Megtapasztalhatom őt a természetben a csillagokban, a szerelemben, a zenében az irodalomban, a Biblia szavában és még sok más módon is. A figyelem művészete ez, amit úgy kell elsajátítanunk, mint a szeretet művészetét.” Az élete néhány szakaszában talán rá- bukkanna egy remény- sugárra, észrevenné, mi az, ami értelmet és örömet ad az életnek.

7 . „Milyen kérdést tenne fel Jézusnak ha módjában állna?”.

8 „Milyen kérdést tenne fel Jézusnak?” • „Megkérdezném tőle, szeret-e engem, szeret-e engem, még ha ilyen (…) sok hibát követtem el; bár tudom, (…) mégis jól esne hallani még egyszer tőle. • Volt idő, mikor püspökként (…) azt kérdeztem volna tőle: miért engeded, hogy ellenkezés álljon fenn a fiatalok (…) és az Egyház között, amely égi kincseket hozhatna az emberek életébe? Miért nem közeledhet egymáshoz a két oldal? Megkérdezném: Miért engeded, hogy sok fiatal közömbössé váljon, olyannyira, hogy időnként még az életörömöt is elveszítse? • Megkérdezném tőle, hogy halálomkor eljön-e értem, magához fogad-e majd? Arra kérném, [halálom előtt] küldjön hozzám angyalokat, szenteket vagy barátokat, akik megfogják a kezem, és segítenek legyőzni a félelmet. • Püspökként gyakran kérdeztem Istentől: Miért nem adsz nekünk jobb ötleteket, miért nem erősítesz meg bennünket a szeretetben, miért nem adsz több bátorságot nekünk a mai problémákkal való szembesülésben? Volt idő mikor ezek voltak a kérdéseim. Mostanában inkább arra kérem, s azért imádkozom, hogy fogadjon magához, s hogy ne hagyjon egyedül a nehéz órákban.” • Vagy: Miért van ilyen kevés papunk, és miért van ilyen kevés szerzetes, mikor (…) olyan nagy szükség lenne rájuk?

9 . „Végső soron Isten vajon mindenkit magához vezet-e, aki erre erősen vágyakozik?”.

10 „ Isten mindenkit magához vezet, aki erre vágyakozik?” „ Én azt a reményt igyekszem táplálni magamban és másokban is, hogy előbb utóbb mindenki megváltást nyer. Nagyon optimista vagyok. Beismerem azt is, hogy sok esetben egészen értetlen maradok. Vannak olyan szakaszok is az életemben, amikor nem éreztem ezt a megváltást magamra érvényesnek. Másrészt viszont természetesen el sem tudom képzelni, hogyan lehetséges az, hogy Hitler vagy például egy olyan személy, aki gyermekeket erőszakolt meg, valaha is eljuthasson Isten közelébe. Valamivel könnyebb azt elképzelnem, hogy az ilyen emberekre (…) a teljes megsemmisülés vár, Ez lenne a mi világunk jellemző gondolkodása. Mégis lehet, hogy egy másik világban Istennek más, újfajta lehetőségei is vannak. Ugyanakkor reménységem, hogy Isten mindenkit magához ölel, hogy irgalmas egyre erősebbé vált. A purgatórium képében azt látjuk, hogy az ilyen embereket (…) terápiának vetik alá, amely lehetővé teszi számukra, hogy megnyíljanak, és elfogadják Isten szeretetét. [Az, aki ugyan nekünk] abszolút elvetemültnek tűnik, mégis megmenekülhet, megváltást nyerhet Isten jósága és irgalma által, [akkor is, ha ez] meghaladja a mi képzelőerőnket.”

11 „Isten mindenkit magához vezet, aki erre vágyakozik?” „ Jézus [arra tanít minket] hogy úgy éljünk, hogy nem hozzuk létre ezt a poklot, és soha ne vessük magunkat a mélységbe. Jézus meg akar óvni és meg akar szabadítani bennünket ettől. A pokol nem más mint intő fenyegetés, egyfajta rémisztő valóság. Mindazonáltal továbbra is meggyőződésem, hogy végső soron Isten az erősebb.” Az igazi kérdés az: optimista vagyok-e vagy pesszimista? (…) Bizony, a pokol létezik, csak senki nem tudja, van-e ott valaki. Mégis számolnunk kell vele. A pokol létezik, sőt már itt van a Földön, olyan helyzetekben, amelyek annyira elkeserítőek, hogy már holtpontra jutottak. Sztálingrád és a holokauszt is hiteles példái a pokolnak.

12 . „Van olyan dolog is a fiatalokban, ami aggodalommal tölti el Önt?” Mit kérne Ön a fiataloktól?.

13 „Mit kérne Ön a fiataloktól?” Kétségkívül sok pozitív tényező is van: • Sokan tanulnak teológiát; • A Biblia iránti érdeklődés sohasem volt még ilyen nagy; • Mi (…) [nem voltunk] ennyire érzékenyek az igazság- talanságokra, mint a mai fiatalok; • Kevesebb bennük a félelem is az idegenekkel, más vallásúakkal és az egyházakkal való találkozások alkalmával. Ezek a megállapítások pedig nagy reménnyel töltenek el. Mégsem vagyok elégedett. Hogyan lehet, hogy ma, amikor a szabadság és a jólét uralkodik egyre kevesebb kritika érkezik hozzánk, és egyre ritkábbak a nagy [életre szóló] döntések? A fiatalságnak és az egyháznak annyit szeretnék mondani: Kockáztassatok! Tegyétek kockára az életeteket! Máskülönben kinek kellene az életüket a mérleg egyik serpenyőjébe tenniük, ha nem azoknak, akik szilárdak Istenben?!” „Az igazat megvallva engem a bátorság hiánya aggaszt.

14 . „Az Egyházról még mindig az hírlik, hogy a testiség ellensége, és hogy az élettől eltávolodott. Ezt mutatja a Humanae vitae kezdetű enciklika, amelyről a közvélemény- hez csak annyi jutott el, hogy tiltja a fogamzásgátló tablettát, és a fogamzásgátlást általában. A kérdés az, hogy: ez a tiltás fenntartható-e egy olyan világban, amelyet az AIDS súlyt, és amelyben modern orvoslás megvalósul? Így mindenestre az Egyház komoly gátat emelt maga és a fiatalság közé.”.

15 A Humana Vitae kezdetű enciklikáról és annak elfogadásáról… „ Sok-sok éve kapom ezt a szemrehányó kritikát minden irányból, még olyan tudósoktól és politikusoktól is, akik egyébként komolyan keresik a párbeszédet az Egyházzal. A legszomorúbb az, hogy ez az enciklika nagyban hozzájárult ahhoz, hogy sokan ne vegyék komolyan az Egyházat mint vitapartnert és tanítómestert. Leginkább a nyugati világunk fiatalsága, akik [a szexualitás kérdésében] sosem az Egyházat képviselőkhöz fordulnak. Az ember számára a személyes fizikai kapcsolat az élet alapvető területe, amelyben leginkább a fiataloknak kell megtanulniuk tájékozódni. A puber- táskortól kezdve, a fiatalok gyakran kerülnek zavarba ezzel a témával kapcsolatban. Sok nagy döntésük a szexu- alitást, a házasságot és a cölibátust érinti. Van valami tragikus abban a tényben, hogy az Egyház ennyire távol áll attól, akit ez érdekel, és aki válaszokat keres. Elismerem, hogy a Humanae Vitae enciklika sajnos negatív hatást is kiváltott. Nagy károkat okozott ezzel. A enciklika a szexualitás emberi aspektusait vette figyelembe. Ma azonban szélesebb már a látókörünk. (…) A gyóntatók és fiatalok tapasztalatai sokkal többet igényelnek. Nem szabad magukra hagynunk ezeket az embereket. Joguk van arra, hogy iránymutatást vagy tisztázó jellegű közléseket kapjanak. Keressük mindehhez annak a módját, hogy komolyan tárgyalhassunk a házasságról, a születésszabályozásról, a mesterséges megtermékenyítésről és a fogamzásgátlásról.”

16 A Humana Vitae kezdetű enciklikáról és annak elfogadásáról… „ Szilárd meggyőződésem, hogy az egyház vezetése képes jobb utat mutatni az embereknek, mint amelyre a Humane vitae kezdetű enciklika tett – sikertelen - kísérletet. Hitelt és kompetenciát nyerhetne vissza ezáltal magának. (…) Az élettel és szerelemmel kapcsolatos témákkal semmiképpen sem várhatunk sokáig. Be kell tudnunk ismerni tévedéseinket és nézeteink tegnapi korlátozottságát, hiszen ez a lelki nagyság és biztonság jele. A szerelem közvetlenül érinti az embereket, és őket nem zárhatjuk ki a válasz és út keresésből. (…) Az Egyháznak mindenkor úgy kellene kezelnie a szexualitás és a család kérdéseit, hogy észben tartja, hogy arra, aki szeret, nagy horderejű döntő szerep hárul. Bármit hagy meg, bármibe egyezik is bele az Egyház, azt sokan kell, hogy elfogadják és megtartsák, olyan felelős gondolkodású keresztények, akik fáradhatatlanok akarnak lenni a szeretetben. A Vatikánban az óvszerek használatát tárgyalják, mert a pápa igen aggódik az AIDS fenyegető terjedése miatt. Nem elégséges az sem, ha a «kisebb rossz» elve szerint beleegyezünk a használatába a HIV- fertőzöttek párok esetében. Ez az állásfoglalás engem ellentmondá- sokhoz vezetett. [Sajnos emiatt úgy neveznek] a « gumis bíboros ».” Amikor az AIDS problémaköréről gondolkozom, (…) akkor meg kell állapítanom, hogy abban nem csak a gyógyszerészet, hanem a politika és a fejlődés érdekében való együttműködés is szerepet kap. Ha az Egyháznak sikerülnie mindezekkel a résztvevőkkel való kommunikációjában, kikérné a véleményüket, figyelemmel meghallgatná őket, az minden bizonnyal építő kezdeményezés lenne.

17 A Humana Vitae kezdetű enciklikáról és annak elfogadásáról… Személyes véleményem, hogy „a szeretet kulcsa az önzetlen önátadás. Az ember arra kap meghívást, hogy meghaladja önmagát. (…) Az odaadásnak a transzcendenciához is köze van. Egyik szintről a másikra mind magasabbra jutunk. A házastársi szeretetnek velejárója ez a dinamika, amely (…) a fajfenntartásból indul ki, de célja van. Az önátadásban az emberek megnyílnak Istenre. A fizikai érintkezésben e felé a cél felé törekszünk. Az elérendő célt szem előtt tartani fontosabb, mint azt kérdezni magunktól: megengedett-e ez, vagy bűn. A szexualitásnak van olyan dinamikája, amely miatt nem elégít ki, amit megkaptál. Ha ott maradsz, ahol vagy, önmagadat és a kapcsolatodat is tönkreteszed.”

18 . Mi a helyes hozzáállás a homoszexualitás és az Egyházzal kapcsolatosan? Milyen tanítást kell az Egyháznak hirdetnie ezzel kapcsolatban?.

19 A homoszexualitás és az Egyház… Engedje meg, hogy erre a kérdésre válaszolva, ugyanazzal a vissza- fogottsággal és diszkrécióval nyilatkozzam, ahogyan azt magam részről én el is várom az Egyháztól a szexualitás témájában. Ismerősi körömben vannak homoszexuális párok, akik nagyra becsült és másokért tevő emberek. Soha nem kértek rá, és eszembe se jutott, hogy ítéletet mondjak róluk. Az igazi kérdés az, hogyan tudunk szembesülni ezzel a témával. Én könnyebbnek érzem ennek a módját megtalálni, ha személyesen is ismerek valakit, és nem általános téziseket kell megvédenem. Mindazonáltal a homoszexualitáshoz való viszonyulásunkat illetően szemrehányást kell tennünk magunknak a Katolikus Egyházban, amiért olyan gyakran voltunk nagyon is érzéketlenek. Most egy fiatal jut eszembe, aki azon fáradozott, hogy megértse saját szexuális orientálódását. Nagy gondban volt. Nem tudott senkivel sem beszélgetni erről, mert nagyon szégyellte magát. Úgy érezte, ha bevallja homoszexuális hajlamait, kirekesztették volna. Ez a fiatal egészen belebetegedett aztán, és mindezt azért, mert nem segítettünk neki. Depressziós lett, és emiatt egy pszichiáterhez kellett fordulnia, akinél végre figyelő bátorításra talált.” [A különböző egyházak véleményének] „sokféleségében keressük mi az utunkat. A Szentírás elsődleges aggodalma a család gondozására és a gyermekvállalás egészséges felvállalására vonatkozik, amely minden esetben heteroszexuális kapcsolatokban fordulhat elő. Következésképpen én az értékek hierarchiája felé hajlok, és nem az egyenlő jogok elve felé. Már így is sokkal többet mondtam mint amennyit szabad lett volna. Olyan utakat járunk végig együtt és nagy óvatossággal, amelyek egymástól különbözőek. Ugyanakkor nem kell hadijáratot indítanunk a világ ellen, csak mert a bejárandó utak különbözőek.

20 „Azt hiszem, nem most van itt az ideje, hogy egyetemes válaszokat keressünk. [Hiszen] (…) a válaszok csak akkor hullnak termékeny talajba, ha korábban fel lett téve egy kérdés, ha odafigyeltem és meghallgattam. Mindenekfelett ezekben a mély emberi problémakörökben, mint szexualitás és testiség, nem beszélhetünk receptekről, hanem csakis utakról, melyek bejárását együtt kezdjük és folytatjuk végig az egyes emberekkel. Nem várhatjuk el a fiataloktól és a gyermekektől mindazt, ami ideális lenne. Lassan-lassan megtalálják majd a maguk útját. A bejárandó utakat nem lehet felülről az íróasztalok mellől vagy katedráról előírányozni. Az egyház vezetése akkor szabadul meg ettől a tehertől, ha képes meghallgatni és bizalommal részt venni a fiatalsággal folytatandó párbeszédben. Életbe vágóan fontos, hogy elterjesszük a keresztények egyéni ítélőképességének fejlődését, vagyis a lelkiismereti szabadságot.”

21 Carlo Maria Martini és Georg Sporschill A hit kockázata éjszakai beszélgetések Jeruzsálemben Ebben a könyvben sok olyan kérdésre választ kaphatunk, amelyek talán régóta foglalkoztatnak bennünket. Egyes kérdéseknél, talán zavarba is jöhetünk, hiszen a szókimondó bíboros nem fél szembeszállni a hagyományos nézetekkel. Liberális gondolatai pedig úgy érzem, hogy vitát indíthatnak, vagy tovább gondolásra alkalmasak lehetnek. Remélem megéreztél valamit Te is ebből! Remélem megéreztél valamit Te is ebből! Köszönöm, hogy elolvastad a bemutatómat, és ha érdekel ez a könyv, vagy a bíboros egy másik írása azt megtalálod a könyvtárunkban. Téged is várunk szeretettel! Köszönöm, hogy elolvastad a bemutatómat, és ha érdekel ez a könyv, vagy a bíboros egy másik írása azt megtalálod a könyvtárunkban. Téged is várunk szeretettel! Itt – a teljesség igénye nélkül – válogattam pár gondolatot, amelyekből körvonalazódik a bíboros hozzáállása a fiatalokhoz. Itt – a teljesség igénye nélkül – válogattam pár gondolatot, amelyekből körvonalazódik a bíboros hozzáállása a fiatalokhoz.