Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

IPv4 címzés. A forgalomirányítók IP-t használnak a csomagoknak a forrás- és célhálózatok közötti továbbítására. A csomagoknak a forrás- és a célhálózat.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "IPv4 címzés. A forgalomirányítók IP-t használnak a csomagoknak a forrás- és célhálózatok közötti továbbítására. A csomagoknak a forrás- és a célhálózat."— Előadás másolata:

1 IPv4 címzés

2 A forgalomirányítók IP-t használnak a csomagoknak a forrás- és célhálózatok közötti továbbítására. A csomagoknak a forrás- és a célhálózat azonosítóját egyaránt tartalmazniuk kell. A forgalomirányítók a célhálózatok IP-címei alapján irányítják a csomagokat a megfelelő hálózatok felé. Amikor egy csomag megérkezik ahhoz a forgalomirányítóhoz, amely a célhálózattal közvetlen kapcsolatban áll, a forgalomirányító az IP- cím alapján keresi meg a megfelelő számítógépet a hálózaton belül

3 • Minden IP-cím két részből áll. Az első rész azt a hálózatot adja meg, amelyhez az adott rendszer csatlakozik, a második pedig magát a rendszert azonosítja. • Egy-egy oktett értéke a 0–255 tartományba esik. Minden oktett 256 alcsoport azonosítására alkalmas, illetve az utolsó oktettel az adott csoporton belül 256 címet lehet megadni. • Ha a hierarchia egy felsőbb szintű csoportjára közvetlenül hivatkozunk, akkor az adott ágra eső összes csoportot egyetlen lépéssel ki tudjuk választani.

4 • Az ilyen jellegű címzést hierarchikus címzésnek nevezzük, ugyanis különféle szintekre oszlik. Az IP-címek ezt a két azonosítót egyetlen számba egyesítik. Ennek a számnak egyedinek kell lennie, a kettős számok ugyanis lehetetlenné teszik a forgalomirányítást. Az első rész a rendszer egy hálózatának címét írja le, a második pedig e hálózaton belül egy konkrét számítógépet azonosít.

5 Az IP-címeket osztályokra bontották, ezek segítségével nagyméretű, közepes és kisméretű hálózatokat lehet megcímezni. A legnagyobb hálózatok A osztályú címeket kapnak. A B osztályú címek a közepes, a C osztályúak pedig a kisebb hálózatoknak jutnak. Ha meg akarjuk határozni, hogy egy cím melyik része azonosítja a hálózatot, és melyik része az állomást, akkor először az IP- cím osztályát kell megtudnunk.

6 • A különféle méretű hálózatok támogatása és kezelése céljából az IP-címeket különféle, osztályoknak nevezett csoportokba sorolták. Ezt a megoldást osztály alapú címzésnek nevezzük. Minden teljes, 32 bites IP-cím egy hálózati és egy állomás részre oszlik. Az egyes címek osztályát az elejükön lévő bit vagy bitsorozat határozza meg. Összesen öt IP- címosztály létezik, ezek a ábrán láthatók.

7

8

9 • Az A osztály a különösen nagyméretű, 16 milliónál több állomást tartalmazó hálózatok támogatására szolgál. Az A osztályú IP-címeknél az első oktett a hálózatcím, a többi három oktett az állomások címzésére szolgál. • Az A osztályú címek első bitje mindig nulla. Ha az első bit nulla, akkor a legkisebb ábrázolható szám a , decimálisan 0; a legnagyobb pedig a , decimálisan 127. A 0 és a 127 kezdetű címek fenntartottak, hálózatcímként nem használhatók. Minden 1 és 126 közötti értékű oktettel kezdődő cím A osztályú.

10 • A hálózat a helyi hurok tesztelésére van fenntartva. A forgalomirányítók és a helyi számítógépek ezt a címet használják, ha önmaguknak akarnak csomagokat küldeni. Ezek a számok tehát hálózathoz nem rendelhetők hozzá.

11 • A B osztályú címek a közepes méretű hálózatok támogatására alkalmasak. A B osztályú IP- címeknél a négy oktettből az első kettő szolgál a hálózatcím megadására, a másik két oktett az állomáscímeket jelöli. • A B osztályú címek első oktettjének első két bitje mindig 10. A többi hat bit nulla és egy értéket egyaránt felvehet. A B osztályú címeknél az első oktett legkisebb értéke , decimálisan 128; legnagyobb értéke pedig , decimálisan 191. Bármely 128 és 191 közötti értékkel kezdődő cím B osztályúnak számít.

12 • Az eredeti címosztályok közül a C osztályú címeket használják a legtöbb helyen. Ezt a címtartományt a kisebb, legfeljebb 254 állomást tartalmazó hálózatok támogatására szánták. • A C osztályú címek a bináris 110 sorozattal kezdődnek. Így a legkisebb ábrázolható szám az , a decimális 192; a legnagyobb pedig az , decimálisan 223. Ha egy cím első oktettjének értéke a 192–223 tartományba esik, akkor C osztályú címről van szó.

13 • A D osztályú címeket az IP alapú csoportcímzés lehetővé tételére szánták. A szórásos cím egy olyan egyedi hálózati cím, amely az erre a címre küldött csomagokat az IP-címek egy előre megadott csoportjához irányítja. Így egy állomás egyszerre több címzettnek is továbbíthat egyetlen adatfolyamot. • A D címosztály, hasonlóan a többihez, adott tartományba esik. A D osztályú címek első négy bitje mindig A D osztályú címek első oktettjének értéke tehát az – , decimálisan a 224–239 tartományba esik. Ha egy IP-cím egy 224 és 239 közötti értékű oktettel kezdődik, akkor a D osztályba tartozik.

14 • Az eddigieken túl létezik egy E címosztály is. Az Internet Engineering Task Force (IETF) ezeket a címeket saját kutatásaihoz tartja fenn. Az interneten tehát E osztályú címeket nem használnak. Az E osztályú címek első négy bitje mindig 1-es. Így az E osztályú címekben az első oktett értéke mindig az – , decimálisan a 240–255 tartományba esik.

15 Foglalt IP-címek • Vannak olyan állomáscímek, amelyeket valamiért lefoglaltak, így hálózati készülékek címeként nem használhatók. A fenntartott állomáscímek a következők: • Hálózatcím – Magát a hálózatot azonosítja. • Szórási cím – Adott hálózat összes állomásának szánt szórások küldésére szolgál.

16 • Ha egy IP-cím állomás része csupa bináris nullát tartalmaz, akkor az egy hálózatcímnek lefoglalt cím. Például a cím annak a hálózatnak a címe, más szóval hálózatazonosítója, amely a állomást is tartalmazza. A hálózat IP-címét a forgalomirányítók használják, amikor az interneten továbbítanak adatokat.

17 A B osztályú címekben az első két oktett a hálózati rész. Az utolsó két oktett (16 bit) azért 0, mert ide kerülnek a hálózatra csatlakoztatott készülékek címzésére szolgáló állomáscímek. A például egy hálózatcím, ezt állomáscímként soha nem lehet használni. A hálózat egyik állomásának címe lehet például a Itt a a hálózati, a 16.1 pedig az állomás rész. Ha egy hálózat összes készülékének szeretnénk adatokat küldeni, akkor szórási címet kell használnunk. Szórásról akkor beszélünk, ha egy forrás a hálózat összes eszközének küld adatokat. Azt, hogy a szórást a hálózat minden más készüléke feldolgozza, úgy lehet biztosítani, hogy a küldő a többiek által felismerhető és feldolgozható cél IP-címet ad meg. A szórásos IP-címek állomás részében csupa 1-es található.

18 • Például a hálózatban 16 bit alkotja az állomás mezőt, más szóval az állomás részt. Ha a hálózat összes készülékének szeretnénk szórásos csomagot küldeni, akkor annak célcímeként a öt kell megadnunk. (A 255 a bináris decimális megfelelője).

19


Letölteni ppt "IPv4 címzés. A forgalomirányítók IP-t használnak a csomagoknak a forrás- és célhálózatok közötti továbbítására. A csomagoknak a forrás- és a célhálózat."

Hasonló előadás


Google Hirdetések