A Gólem 10. előadás Héder Mihály, Nádasi Eszter, Paksi Dániel BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék Technológiai-társadalmi rendszerek.

Az előadások a következő témára: "A Gólem 10. előadás Héder Mihály, Nádasi Eszter, Paksi Dániel BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék Technológiai-társadalmi rendszerek."— Előadás másolata:

1 A Gólem 10. előadás Héder Mihály, Nádasi Eszter, Paksi Dániel BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék Technológiai-társadalmi rendszerek

2 A technológia előrejelzés problémái A kockázatelemzés és a technológiai hatáselemzés problémái: 1.Megalapozott döntéseket csak alaposan tesztelt elméletek alapján akarunk hozni; 2.Az elméletek tesztelése azonban maga is döntés, ami gyakran emberi és pénzügyi erőforrásokat igényel, és kockázatokat jelent; A Technológiaértékelési Hivatal működésének tanulságai: A technológia fejlődésében rejlő veszélyek sokkal kevésbé jósolhatók előre, mint azt a '70-es években feltételezték; De a fejlesztés folyamatos követésével mérsékelhetők a lehetséges kockázatok! A Hivatalt 1994-ben megszüntették… A technológiaértékelés azóta önálló szakterületté vált A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

3 Technológiai indeterminizmus: a technológiai fejlesztés nem választható el a szervezeti, politikai és gazdasági környezettől;  A technológia és a társadalom kölcsönösen befolyásolják egymást, szétválaszthatatlan rendszert alkotnak;  A technológiai rendszerek fejlesztését nem csak technológiai, hanem társadalmi okok is elindíthatják és megakaszthatják;  A technológiai fejlesztés nem csak alkalmazkodik a politikai és gazdasági környezethez, hanem át is alakítja ezeket a társadalmi rendszereket; A technológiai rendszerek sikeressége és hatékonysága függ:  a rivális rendszerektől,  a társadalmi környezettől; Két esettanulmány:  QWERTY billentyűzet története  Az amerikai hidegháborús rakétarendszerek és a nukleáris stratégia - egymást befolyásoló- fejlődéstörténete A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék Miről lesz szó?

4 A QWERTY története A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

5 A „DSK” 1932-ban August Dvořak és W. L. Dealey szabadalmaztatták a Dvořak-féle egyszerűsített billentyűzetet (DSK): A legtöbb gépírás sebességi világrekord birtokosa 1940-es évek: az USA haditengerészeténél végzett kutatások eredményei szerint a DSK megnövelt hatékonysága miatt egy gépíró áttanításának költségei teljes idejű foglalkoztatás esetén tíz munkanap után megtérülnek 1984-ben az Apple a IIC modellbe beépített egy kapcsolót, amellyel DSK-ra lehet váltani, mert szerintük is 20-40%-kal gyorsabban lehet vele gépelni, de nem sokat használják Miért nem terjedt el a DSK? A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

6 Az első „Író Gép” Mechanikus írógépeket a 18. század eleje óta készítettek, Az első kereskedelmi forgalomban sikeres írógépet a nyomdász és ezermester Christopher Latham Sholes építette az 1860-as években Sholes 1867-ben nyújtott be szabadalmat az általa fejlesztett írógépre, mely még számos problémával küszködött: A betűk alulról ütődtek a papírra, ezért az írás nem volt azonnal látható A lapos papírtovábbítót idővel a maihoz hasonló hengerre cserélték, de a megírt szöveget továbbra sem lehetett látni Gyors gépelésnél a betűkarok könnyen összeütköztek és összeakadtak. Ha ez írófelület közelében történt, akkor minden további billentyűmozdulat ugyanazt a betűt ütötte a papírra. A papírt viszont rendszerint csak a sor végén nézte meg a gépíró… A találmány ebben a formában még alkalmatlan volt a piaci forgalmazásra A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

7 A Remington-QWERTY A mai kiosztás evolúciója: Az eredeti modellen még az ABC szerint voltak elrendezve a betűk Sholes az összeakadás gyakoriságát csökkentendő, próba-szerencse alapon átrendezte a billentyűket:  így alakult ki a mai QWERTY szabványhoz közelítő négysoros, nagybetűs billentyűzet 1873-ban eladták az írógép gyártási jogait a Remington és Fiai fegyvergyártó cégnek A Remingtonnál kicserélték a pontot az R-rel, ezzel a felső sorba a QWERTYUIOP került Így lett az egyik legkönnyebben leírható szó a termék neve: „TYPE WRITER” A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

8 A Remington-QWERTY  Az 1870-es évek a gazdasági hanyatlás évei az Egyesült Államokban  A Remington írógépének piaci helyzete a 1880-as évek elején rendkívül bizonytalan volt  A válság után megindult az értékesítés, és 1881-ben elérte az 1200 darabot, de a teljes állomány még néhány évvel később is alig érte el az 5000 darabot… A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

9 A Remington versenytársai Eközben a Remingtonnak egyre komolyabb versenytársai akadtak: Megjelentek a nyomtatási pontot láthatóvá tévő, lefelé vagy szemből csapó billenő karral ellátott szerkezetek 1872-ben Thomas Edison szabadalmaztatta a villamos nyomtatókerekes szerkezetet, amely kiküszöbölte a billenő karok összeakadását 1879-ben került piacra a második írógép: feltalálója, Lucien Stephen Crandall a betűket egy hengerpaláston helyezte el A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

10 A Remington versenytársai „Ideal” billentyűzet: Hammond és Blickensderfer alakította ki; a DHIATENSOR betűk kerültek az alsó sorba; ez a tíz betű az, amelyekből az angol nyelv szavainak több mint 70%-a összeállítható; A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

11 A QWERTY győzelme Az 1880-as években kezdődött írógép-boom során több gyártó, modell és billentyűkiosztás állt versenyben a Sholes-Remington-féle QWERTY-vel Az 1890-es évek közepére nyilvánvalóvá vált, hogy nincsen semmilyen technológiai érv, amely a QWERTY uralmát indokolná Ennek ellenére az Egyesült Államok írógépiparában egyre inkább szabvánnyá vált a „Universal” néven emlegetett négysoros QWERTY billentyűzetkiosztás 1895 és 1905 között a nem billenőkaros gépek főbb gyártói is átálltak az „Ideal” helyett „Universal”-ra A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

12 QWERTY-be zárva A 20. század elejére az írógép technológia bezárult a QWERTY-kiosztásba (locked-in) Ennek oka a gazdasági és technológiai rendszer összefonódása: 1.Méretgazdaságosság (sorozatgyártás) 2.Technikai összekapcsoltság 3.A beruházások kvázi visszafordíthatatlansága A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

13 2. Technikai összekapcsoltság Az 1880-as évek vége felé megjelent a tízujjas vakírás: o Ez a korábbi négyujjas „keres és leüt”- módszer helyére lépett, és lényegesen gyorsabb volt o A módszer a kezdetektől a QWERTY- re fejlesztették (mivel ez volt a leginkább elterjedt)… A gépírókat elsősorban vállalatok alkalmazták A vakírás oktatása a gépírók iránti kereslet függvényében alakult A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

14 3. Kvázi-visszafordíthatatlan beruházások A vakírási készségek olyan befektetések, amelyek csak a megfelelő billentyűzet-kiosztású írógép használatával térülnek meg: Az 1880-as évekre a nem billenő karos írógépek kiszabadították a technológiát a Remington egyeduralmából  a billentyűzet-átalakítás költsége is lényegesen lecsökkent  Viszont a tízujjas vakírás elterjedésével a gépírás- tudás átalakítása vált nagyon költségessé  végül ez zárta be a technológiát a QWERTY-be! A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

15 Interkontinentális rakétafejlesztés Mottó: „A gravitációt le tudjuk győzni, de a papírmunka néha legyőzhetetlen.” (Wernher von Braun, NASA)

16 Az amerikai hadikiadások megoszlása a fegyvernemek között az '50-es évek közepén/végén (kerekített értékek):  Szárazföldi haderő (Army): 24%  Haditengerészet (Navy): 29%  Légierő (Air Force): 49% A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék A 2. világháború öröksége

17 A ‘40-es évek végére az amerikai hadsereg vezetése és a politikai elit számára világossá vált, hogy a Szovjetunióval a katonai konfrontáció tartós lesz, és hogy a nukleáris fegyverek a védelmi stratégia központi elemei kell, hogy legyenek: A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék Nukleáris fegyverkezés 1949-511955-571960-63 Interkontinentális ballisztikus rakéta (ICBM) Tengeralattjáróról indított ballisztikus rakéta (SLBM) Stratégiai nehézbombázó A US nukleáris stratégiájában és a hadsereg szervezetében 1955-re, illetve 1960-ra végbement változást, az ICBM, illetve az SLBM, és az ezeket fejlesztő szervezetek meghatározóvá válását nevezzük a továbbiakban „első”, illetve „második rakétaforradalomnak”.

18 1947. szeptemberében vált önálló hadnemmé Önállóságát a stratégiai bombázás eredményeivel vívta ki:  1945. március 9-10. Tokyo bombázása: egyetlen támadás nyomán több közvetlen áldozat, mint a későbbi atombomba támadásoknál  1945. augusztus 6-9. Hiroshima. Nagasaki A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék Az amerikai légierő (U.S. Air Force)

19 Az légierőnél komolyan kételkedtek abban, hogy a rakéta alkalmazható nagy hatótávolságú, stratégiai fegyverként- kérdések:  Hatótávolság: képes-e 3-3.500 mérföldre eljuttathatni az atombombát?  Rendelkezik-e a szükséges a pontossággal?  Ezért 1954 előtt inkább a közepes hatótávolságú cirkálórakétákat fejlesztették A költségvetés megoszlása 1951-54 között:  Snark és Navaho (cirkáló rakéták): 450 millió $  Atlas (ballasztikus rakéta): 26.2 millió $ A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék Rakéták a forradalom előtt: kétségek

20 A forradalom nem az elnök vagy a védelmi miniszter döntése, hanem mérnökök, tábornokok és kormányzati tisztviselők tevékenysége nyomán ment végbe Átalakította a szervezeti struktúrát, és magát a nemzeti védelmi stratégiát is; Befolyásoló tényező volt a Szovjetunió rakétaprogramja, különösen a Szputnyik fellövése 1957-ben, de a döntő változások jóval ezelőtt végbementek A változás elindulása után már nem az volt a kérdés, hogy kellenek-e ICBM-ek, hanem az, hogy:  Melyik szervezet fejlessze és irányítsa?  Milyen legyen a navigációs rendszere (rádiós vagy inerciális)?  Milyen pontosságú legyen? A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék Az „első rakétaforradalom”: 1953-54

21 Tipikusan három okot tartanak számon: 1. A hidrogénbomba felfedezése 2. Eisenhower elnökségének kezdete 3. Szovjet rakétaprogram kezdete Vizsgáljuk meg, hogy ezek hogyan és mennyiben járultak hozzá az első rakétaforradalmat meghatározó szervezeti döntésekhez! A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék A forradalom okai

22 1952. október 31. az első hidrogénbomba robbantás Sokkal nagyobb a hatás/tömeg arány, vagyis elvileg sokkal kisebb tömegű bombát és/vagy kisebb pontosságú találatot tesz lehetővé A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék 1. A hidrogénbomba felfedezése

23 De az első hidrogénbomba még 60 tonnás volt… 1953-54-ben sikertelen robbantásokat folytattak kisebb tömegű bombákkal; A sokkal könnyebb, 10 tonnás verziót csak 1954. február 28-án tesztelték, de a rakétákhoz még ez is túl nagy volt 1953-54-ben a kisebb tömegű, rakétával hordozható hidrogénbomba megvalósíthatósága még nem volt egyértelmű tény, csak egy erősen kétségbe vonható előrejelzés; A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék 1. A hidrogénbomba felfedezése

24 1953 januárjában két évtizedes demokrata elnökség után lépett hivatalba Dwight David Eisenhower, ötcsillagos tábornok A választást a „kommunizmus, Korea és a korrupció elleni küzdelem” jelszavával nyerte meg A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék 2. Az Eisenhower adminisztráció

25 Eisenhower elindította a nemzeti védelmi stratégia felülvizsgálatát:  különös tekintettel az elhúzódó és véres koreai konfliktusra; Az új doktrína a „masszív megtorlás” nevet kapta:  „Fegyveres konfliktusok esetén az Egyesült Államok a nukleáris fegyvereket mint rendelkezésre álló, bevethető fegyvert fogja számításba venni” (Nemzeti Védelmi Tanács: Alapvető Nemzeti Védelmi Politika, NSC-162/6) A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék 2. Az Eisenhower adminisztráció

26 Ez a stratégia kiemelt szerepet szánt a nukleáris fegyvereknek:  de ezek között elsősorban a stratégiai nehézbombázóknak; Az Eisenhower adminisztráció szigorú védelmi költségvetése miatt egy új fegyver fejlesztése nemigen jött szóba… A rakétákkal kapcsolatban az Elnök szkeptikus volt:  még 1956-ban a forradalom után is azt nyilatkozta a Vezérkarnak, hogy „nem gondol túl sokat a ballisztikus rakétákról mint katonai fegyverekről”,  fejlesztésüket inkább „pszichológiai fontosságuk” miatt támogatta; A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék 2. Az Eisenhower adminisztráció

27 1957. júniusában egy U-2 kémrepülőgép felvételein az elemzők egy állványon álló ICBM-et azonosítottak A Szputnyik fellövése 1957. novemberében drámaian demonstrálta a szovjet ICBM fejlesztés eredményeit A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék 3. A szovjet rakétaprogram

28 A rakétaforradalom legfontosabb okaként tartják számon a Szovjetunió nagy hatótávolságú rakétaprogramját; 1952-re a szovjetek szabadon engedték az elfogott német mérnököket, akiket kihallgatott az amerikai hírszerzés:  Ebből kiderült, hogy a szovjetek ugyanazt az óvatos, fokozatos fejlesztést folytatják, mint az amerikaiak, és a hangsúly ugyanúgy a cirkáló rakétákon van  Az eredményeket Trevor Gardner úgy összegezte, hogy „a stratégiai rakéták területén a szovjetek lényegesen előttünk járnak” A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék 3. A szovjetek nagy hatótávolságú rakétaprogramja

29 A változások motorja Trevor Gardner, a légierőért felelős miniszter kutatás-fejlesztési asszisztense; Az első ICBM prototípusának fejlesztésében részt vevő Convair vállalat lobbistái meggyőzték, hogy az ICBM működőképes és fontos; A védelmi miniszter tanulmányt készíttetett a rakétaprogramról a költségek lefaragásának céljával; Gardner azonban a tanulmányt nem a légierő Tudományos Tanácsadó Testületének továbbította, hanem ad hoc (=alkalmi) bizottságot hozott létre Neumann János vezetésével A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék Az első rakétaforradalom intézményesülése 1.

30 Neumann: Nem volt elkötelezett egyik oldal irányába sem; Szakmai hírneve biztosíték volt a bizottság szakmai elismertségére; Jó barátságban volt Teller Ede fizikussal, „a hidrogénbomba atyjával”, akivel egyetértettek abban, hogy a kis tömegű és sokkal nagyobb erejű hidrogénbomba a közeljövőben megvalósítható;  Amit már rakétával is célba lehet juttatni… A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék Az első rakétaforradalom intézményesülése 2.

31 A Neumann vezette Stratégiai Rakétákat Értékelő Bizottság 1954. februárjában egy átszabott és felgyorsított ICBM programot javasolt: Szervezeti és technikai javaslatok, amelyek megkerülik a Légierő ellenállását A javaslatot Harold E. Talbott, a légierőért felelős miniszter is határozottan támogatta A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék Az első rakétaforradalom intézményesülése 3.

32 A Légierő vezetői felismerték, hogy csak veszíthetnek, ha kimaradnak az új fegyver fejlesztéséből:  ezért sürgették, hogy az új szervezet a Légierő Kutatás- fejlesztési Parancsnoksága alá rendelve jöjjön létre; Gardner biztosította, hogy az 1954 nyarán létrehozott új szervezet vezetője az ICBM lelkes támogatója, Schriever tábornok legyen, a technikai eszközöket pedig egy magáncég (a Ramo-Wooldridge Corporation) szállítsa; A szervezet neve többször változott: Ballisztikai Rendszerek Részleg, Űrkutatási és Rakétarendszerek Hivatala, végül Ballisztikus Rakéták Hivatala, Az 50-es évek közepétől a 90-es évekig az ICBM-ek fejlesztését ez a szervezet irányította A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék Az első rakétaforradalom intézményesülése 4.

33 1952-ben hadrendbe állt a legújabb bombázó, a sugárhajtású B-52-es nehézbombázó:  ezt követően azonban 30 éven át nem került sor újabb nagy hatótávolságú stratégiai nehézbombázó fejlesztésére; A cirkálórakéták fejlesztése lassan elkezdett háttérbe szorulni az interkontinentális rakétákkal szemben; A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék Az első rakétaforradalom vége

34 A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék Az ICMB-k navigációja 1949-571960-631965-70 Rádióvezérlésű Inerciális Stelláris

35 Az 50-ek évek végéig az ICBM-ek navigációja rádióvezérlésű volt; A 60-as évek elejétől kezdve három évtizeden át az ICBM-eket inerciális navigációval fejlesztették:  ezt egyes esetekben kiegészítették a csillagok állását figyelő, stelláris navigációval, de a rádióvezérlésű navigációt egyetlen ICBM-be sem fejlesztettek; Döntő szempontnak bizonyult, hogy az inerciális navigáció, számtalan hátránya ellenére jobban illeszkedett az amerikai nemzeti védelmi stratégiába, a rádióvezérlés pedig előnyei ellenére annak kevésbé felelt meg; A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék Az inerciális navigáció győzelme

36 1. Pontosság: 1960-ban a rádióvezérlésű Atlas D jóval pontosabb volt, mint az 5- mérföldes specifikációja. 1960-ban - a szovjetekkel való fegyverkezési verseny nyomása alatt a szokásos elnöki hivatali beszédben Eisenhower eldicsekedett a 2- mérföldes pontossággal 1963-ban az Atlas D az esetek 80%-ában 1 mérföldön belüli pontosságot ért el Várható volt, hogy a rádióvezérlésű navigáció a továbbiakban is kétszer pontosabb lesz, mint az inerciális 2. Régi, kitapasztalt technológia: A korábbi, sikeres rakétákat rádióvezérlésű navigációval fejlesztették A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék A rádióvezérlésű navigáció előnyei

37 Pontossága nemcsak a rádióvezérlésétől, hanem a stratégia nehézbombázókétól is messze elmaradt  A találati pontosság kiemelt szempont volt a légierő számára…(amíg katonai célpontokra lőnek) Kipróbálatlan technológia, nem csak ICBM-ekben, de repülőgépekben is; Hogyan győzte le mégis az inerciális navigáció a rádióvezérlésűt? A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék Az inerciális navigáció hátrányai

38 Az inerciális navigációs rendszer fejlesztésére a Charles Stark Draper vezette laboratórium pályázott; Fejlesztési támogatást viszont csak egy elvileg lehetséges gépre lehet nyerni:  Például egy antigravitációs erővel működő készülék rendkívül értékes lenne a Légierő számára, de ilyen fejlesztésre nem lehet pályázati pénzt kapni, mert elkészítése elvileg lehetetlen… Drapernek tehát be kellett bizonyítania katonai szakértőknek, hogy az inerciális navigáció egyáltalán lehetséges! A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék Kitérő: az inerciális navigáció lehetetlensége 1.

39 A gyorsulást mérő műszer elvileg nem képes különbséget tenni a Föld gravitációs ereje és a rakéta hajtóműve között… A pontosság javításának akadálya eszerint nem a ráfordított erőforrások hiánya, hanem egy természeti törvény! Ezt a kritikát George Gamow, elismert részecskefizikus fogalmazta meg, aki tagja volt a Légierő Tudományos Tanácsadó Testülete Navigáció és Irányítás Részlegének; A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék Kitérő: az inerciális navigáció lehetetlensége 2.

40 Draper szintén tagja volt a Tudományos Tanácsadó Testületnek, és pozícióját felhasználva szigorúan titkos konferenciát szervezett az automatikus navigáció legújabb eredményeinek bemutatására. Draper a konferenciára az inerciális navigációt használó repülőgép prototípusával érkezett meg, demonstrálva a technológia működőképességét Gamow, ráérezve, hogy a konferencia ellene irányul, nem jelent meg: A konferencia résztvevői és a légierő is ezt tévedése elismerésének tekintette. Ezt követően az elvi lehetetlenség kérdését senki nem vetette fel… A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék Kitérő: az inerciális navigáció lehetetlensége 3.

41 Az első inerciális navigációjú ICMB a Thor; A kísérletek 1956-ban sikeresek voltak:  A találati pontosság kb. 4 mérföld, ami kb. kétszerese az ugyanekkor tesztelt, rádióvezérlésű Jupiter rakétának; De a technológia működőképességéhez képest a pontosság ekkor már másodlagos volt:  Ugyanis a 60-as évek közepéig a nemzeti védelmi stratégia kiindulópontja a „masszív megtorlás”  A lehetséges célpontok nagy népességű városok és ipari létesítmények  emiatt a néhány mérföldes pontosság elfogadható volt A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék Az inerciális navigáció megvalósíthatósága

42 Földfelszíni támogató állomásokat igényel:  A 60-es évek elejétől kezdve a rakétákat a felszín feletti indítóállványok helyett földalatti silókba rejtették;  Minden további felszíni létesítmény elképzelhetetlen volt… Schriever tábornok: „Nyilvánvaló, hogy az önálló [inerciális] rendszer pokolian jobb volt katonai szempontból … a rádiós rendszer nagyon alapvető felszíni létesítményeket igényelt, amelyek különösen sebezhetőek, ezért meg akartunk tőle szabadulni, ahogy csak lehetett.” A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék A rádióvezérlésű navigáció hátrányai

43 Az első rakétaforradalom: nem az elnök vagy a védelmi miniszter döntése, nem is pusztán technológiai újítások hatására alakult ki hanem mérnökök, tábornokok és kormányzati tisztviselők összehangolt tevékenysége nyomán ment végbe, nem csak a szervezeti struktúrát alakította át, de magát a nemzeti védelmi stratégia súlypontjait is. Következtetéseink cáfolják: a társadalmi hatásoktól független technológiai fejlődés létét; a technológiától független politikai mechanizmusok létét; A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék Következtetések

44 1956-ban vezetőváltás történt az amerikai haditengerészet élén:  Arleigh Burke admirális szerint a tengerészetnek a Légierő dominanciája ellenére be kell a kapcsolódnia a rakétaprogramba; Ez az elsőre talán egyszerűnek látszó lépés számos technológiai problémát vetett fel:  A korábbi ICBM-ek folyékony hajtóanyagúak voltak, amelyet az indítás előtt töltöttek fel a rakétába.  Ugyanez a művelet egy mozgó hajón, különösen pedig egy tengeralattjárón sokkal komolyabb problémát jelentett, mint egy fix szárazföldi kilövőálláson… 1956 márciusában belevágtak egy közös projektbe a szárazföldi haderővel együttműködésben egy szilárd hajtóanyagú rakéta kifejlesztésére; A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék A második rakétaforradalom kezdete

45 A tengeralattjáróról indítás további problémákat vetett fel: 1. A tengeralattjárók méretkorlátai miatt kisebb méretű rakétára van szükség; 2. A mozgó tengeralattjáró pozíciójának és sebességének meghatározása:  A rádióvezérlésű navigáció nem jön szóba, csak inerciális navigációjú lehet; A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék Az SLBM technológiai megvalósíthatósága

46 De mi szükség van egy tengeralattjáróról indítható rakétára?  A védelmi stratégia alapelve a „masszív megtorlás”, erre a Légierő bombázói és rakétái teljesen alkalmasak, nincs szükség további nukleáris fegyverekre…  Ráadásul a Légierő amúgy is megtorpedózná egy rivális fegyver kifejlesztését… A megoldás egy új stratégiai cél, a „végső elrettentés” felvetése:  az óceánba merült tengeralattjáró gyakorlatilag sebezhetetlen,  egy esetleg sikeres nukleáris támadást is ellencsapással viszonozna  ez végső elrettentő erővel bír egy támadást fontolgató Szovjetunió számára A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék Az SLBM stratégiai szerepe

47 1960-ben sikeresen tesztelték az első SLBM-t, a Polarist; A találati pontosság körül hasonló vita folyt, mint az első ICBM-ek esetén, de az első sikeres teszt után itt is a technikai működőképesség volt a döntő; A végső elrettentés célpontjai itt is városok és ipari létesítmények, amelyeknél a kisebb pontosság is elfogadható… A tengerészetnek sikerült elfogadtatnia az új típusú nukleáris fegyvert. Eközben alapvetően megváltoztatta a nemzeti védelmi stratégia céljait:  A kiindulásnál a Haditengerészet szempontja alig volt kifinomultabb annál, hogy a rakéta „menő” dolog, nekünk is kell egy…  A stratégiai cél a technológiai útkeresés során fogalmazódott meg;  Az új stratégia önálló életre kelt, és az ezt követő SLBM fejlesztések meghatározó tényezője lett A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék A második rakétaforradalom sikere

48 A '60-es években a tengeralattjárók navigációs és az SLBM-ek vezérlési pontossága is fokozatosan javult: Ennek nyomán a '60-as évek végén Haditengerészet vezetői elhatározták, hogy elindítják egy nagyobb hatótávolságú és nagyobb pontosságú, „nehéz” célpontokat (vagyis rakétasilókat) is támadni képes rakéta kifejlesztését A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék A Trident rakéták fejlesztése

49 Ezzel a korábbiakhoz hasonlóan együtt járt a Légierővel való közvetlen konfliktus:  A tervezett rakéta szerepe: csapásmérő eszköz  ilyennel eddig csak a Légierő rendelkezett; Az adott nemzetközi és belpolitikai helyzetben egy újabb nukleáris „csapásmérő eszköz” fejlesztése elfogadhatatlan volt; A projektet a Szenátus leállította… A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék A Trident C3 kudarca

50 A Haditengerészet vezetői megtanulták a leckét: Arra a kérdésre, hogy mi a pontosság javításának és az új rakéta fejlesztésének célja a rossz válasz:  „Nukleáris csapásmérő eszköz kifejlesztése” A jó válasz:  „A rakéta irányíthatóságának javítása” A némileg módosított paraméterekkel benyújtott, a légierő „csapásmérő rakétáival” átfedésben nem lévő Trident C4 fejlesztését elfogadták; A történet követését itt abbahagyjuk... A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék A Trident C3 kudarcának tanulságai

51 Az első tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakéták fejlesztésének elfogadtatásához szükség volt egy politikai fogalom, a „végső elrettentés” mint nemzeti stratégiai cél megalkotására; Az ezt követő SLBM fejlesztéseknél a végső elrettentés politikai elfogadottsága biztosította az innovációs projektek elfogadtatását, de egyben korlátozta is a kitűzhető technológiai célokat és megvalósuló projekteket; A történet példát ad technológia és politika kölcsönhatására; A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék Következtetések