A neoklasszikus iskola Marginalista forradalom A pszichológiai, szubjektív irányzat a közgazdaságtanban.

Az előadások a következő témára: "A neoklasszikus iskola Marginalista forradalom A pszichológiai, szubjektív irányzat a közgazdaságtanban."— Előadás másolata:

1 A neoklasszikus iskola Marginalista forradalom A pszichológiai, szubjektív irányzat a közgazdaságtanban

2 1870-es évek eleje Menger, Jevons, Walras Összeköti őket: az értékelmélet központba állítása a közgazdasági elméleti rendszerben, az egyénből kiinduló magyarázat és precízebb, tudományosabb kategóriarendszer kialakításának igénye

3 Miért volt szükség új elméletre? A klasszikus iskola válsága Kikezdték elméletileg = a ricardoi rendszer ellentmondásai (Mill) Empirikusan (népesedéselmélet) ↔ a munkaérték elmélet „kellemetlenné” vált

4 Knut Wicksell „A szocialisták (főleg Rodbertus, de még inkább Marx) kezében az értékelmélet a fennálló rend elleni rettenetes fegyverré vált … hogy a munka a gazdagság egyedüli forrása, ez éppolyan veszélyes, mint amennyire téves tannak látszik, mivel szerencsétlenül fogódzót nyújt azoknak, akik minden tulajdont úgy ábrázolnának, mint ami a dolgozó osztályokat illeti meg, és a mások által kapott részesedést mint rablást vagy csalást velük szemben. Az új … csereérték-elméletnek ezért nemcsak absztrakt elméleti jelentősége volt, hanem elsőrendű gyakorlati és társadalmi érdekké vált; …”

5 A marginalisták előfutárai Thünen – ő fedezi fel a határtermelékenységet, meddig menjen el a cég bérmunkások alkalmazásával Cournot – gazdaságtudománynak matematikai eszközöket kell használnia – keresleti függvény + keresleti rugalmasságot ő értelmezi először Gossen – korában nem ismert – de ő fogalmazza meg a csökkenő határhasznot, amit róla neveznek el, valamint az optimális jövedelemelköltés kritériumát. (Gossen I-II:)

6 Gossen 1854-ben megjelent könyvében megállapításai közül 2 kiemelkedő, ezeket később elnevezik Gossen I. törvényének: a folyamatos fogyasztás során az addicionális egységeknek egyén számára való hasznossága csökken = csökkenő élvezet elve és II. törvényének: az egyén akkor maximálja a hasznosságot, ha a különböző felhasználásokban egy egység pénz határhasznahaszna azonos nagyságú

7 Az 1870-es évek marginalista forradalma 1871. S. Jevons: A politikai gazdaságtan elmélete – kísérlet a közgazdaság-tudomány explicit matematikai elméletének megalkotására 1871. C. Menger: A közgazdaságtan alapelvei – a határhaszon alapján álló szubjektív értékelmélet 1874. L. Walras: A tiszta közgazdaságtan elemei – határelemzés a formális matematika nyelvén, kereslet-kínálat, egyensúly Közös pont a határelemzés és ennek bázisán az új értékelmélet – a keresleti oldalból való kiindulás

8 Új megközelítés: nem a gazdagság forrását keresik (Smith), hanem az alapvető probléma az adott erőforrások allokációjához kapcsolódik (optimalizáció) rövid távú elemzés az egyén álláspontján állnak (szubjektív elemzés) Új módszertan: határelemzés – ezt van aki matematikai úton, van aki verbálisan vezeti le Szakítás a munkaérték-elmélettel – szubjektív értékelméletet alakít ki, amely során a határhaszon határozza meg az értéket – így ez értékforradalom is! Ennek értelmében a javakat elsősorban a fogyasztó értékeli ( a keresleti oldal előtérbe helyezése). Továbbra is fenntartják a láthatatlan kezet Nem tárgyalják a gazdasági növekedést – felvállalják a Say dogmát (Walras-törvény)

9 Az értékprobléma újraformulázása 1. Abszolút belső érték nincs Jevons: érték = viszony; értékelmélet→csereelmélet →árelmélet az értékelmélet helyett 2. A keresleti oldal a meghatározó „Az érték teljes mértékben a hasznosságtól függ” (kopernikuszi fordulat)

10 Az értékprobléma újraformulázása Marshall a szintetizáló – ollóhasonlat D és S teljes függősége – a használati és csereérték teljesen integrált rendszere Fogyasztói hasznosságmaximalizálás → a kereslet határhaszon elemzésen alapuló elmélete Termelői profitmaximalizálás → a termelés határtermelékenységen alapuló elmélete Árak és mennyiségek kölcsönönös függősége (keresleti és kínálati görbe metszéspontja) (Walras)

11 11 William Stanley Jevons (1835 – 1882) Liverpoolban született Természettudományi tanulmányok (kémia, matematika) Formális tanulmányai után „az Ember tanulmányozását” is elkezdi 1862 – A politikai gazdaságtan általános matematikai elméletének rövid vázlata – kis figyelmet kap 1865 – Szénkérdés – országos elismertségre tesz szert (Jevons paradoxon : noha az ipari szénfelhasználás egyre hatékonyabbá vált – ezáltal egységnyi szénmennyiségből több termék előállítása vált lehetővé –, az abszolút szénfelhasználás mégis növekedett. ) 1876 – londoni egyetem politikai gazdaságtan tanára 1872 – a Royal Society tagjává választják

12 12 William Stanley Jevons Főműve: „A politikai gazdaságtan elmélete” – 1871 Kortársai statisztikusként ismerték, sokoldalú egyéniség, munkásságát két fő téma köré csoportosíthatjuk: – Tudományos módszertani kérdések: Szerinte nem feszülnek ellentétek az induktív és deduktív módszereket, mindkettőnek meg van a saját szerepe, kiegészítő jelentősége (1874 – A tudomány alapelvei) Egyaránt alkalmazza az elméleti és statisztikai megközelítést – Benthami utilitarizmus: „az emberi cselekvés indítéka a lehető legkisebb szenvedéssel megszerezhető legnagyobb élvezet” A közgazdaságtan tiszta matematikai tudomány Az érték szubjektív, amely megítélésében szerepet kap a „hasznosság végső foka” A csere kapcsán határozza meg az egyensúlyi feltételt: két áru cserearánya egyenlő kell legyen a hasznossági fokok arányával

13 13 William Stanley Jevons Szembehelyezkedett a korábbi kort meghatározó elődökkel: – „a tehetséges, de hibásan gondolkodó” Ricardóval – „a hasonló tehetséges, de tévesen gondolkodó csodálójával” J. S. Millel Gondolatrendszere az értékelmélettől eltekintve nem mutat radikális változást Az értékelméletet akarta „megreformálni”

14 14 Carl Menger (1840 - 1921) Galíciában született Bécsben jogot és politikai gazdaságtant tanult, krakkói egyetemen doktorált Egyetem után újságíró, majd 1871-től közszolga 1871-ben jelenik meg főműve, amelyet a bécsi egyetemre ad be habilitációra: A közgazdaságtan alapelvei (Grundsatze der Volkwirtschaftslehre) 1876-tól Rudolf trónörökös nevelője (útjain is elkíséri) 1879-től a bécsi egyetemen politikai gazdaságtant tanít 1903-tól visszavonul, csak kutatással foglalkozik, ill. depressziós lesz

15 15 Carl Menger Munkásságának kiemelkedő pontjai: Szubjektív értékelmélet(é)re alapozott gazdaságelmélet: – A határhaszon-elemzés egyik létrehozója – Meghatározza a javak különböző osztályait és ezek összekapcsolódásának láncolatát: Munka és föld eredeti termelési tényezők, a tőke nem – Elemzésének kiindulási pontja a fogyasztó (szükségleteit elsőrendű javak elégítik ki), innen halad fokozatosan a termelő, illetve magasabb rendű javak irányába – A termelési tényezők értékének magyarázatát is a rendszer részévé tette Metodológiai nézetei: – Az elméleti elemzés fontosságát hangsúlyozza – Atomisztikus módszer – Logikai, oksági összefüggések láncolata (Arisztotelész) – Kifejtése nem formalizált Az osztrák iskola megalapítója

16 Osztrák iskola A csereértéket, az áralakulást genetikus, kauzális módon igyekeztek meghatározni Kerülték a matematikai levezetéseket és a grafikus ábrázolásokat A fogyasztók belső tapasztalataira építették az elméletüket; szerintük az árakat, az értéket a keresleti oldal határozza meg Radikális szubjektivizmus: az egyénből vezetjük le deduktív módon a gazdasági törvényeket ↔ német történelmi iskola (Metodenstreit - G. Schmoller) A termelési tényezőknek azért van értékük, mert részt vesznek a fogyasztási cikkek előállításában  értéküket a velük előállított fogyasztási cikk szubjektív értéke határozza meg  termelési költségek nem ármeghatározók  a termelési jószág értékének a levezetése a termék értékéből  gazdasági beszámítás (Wieser) radikális Marx-kritika (Böhm-Bawerk) termelési rokonságban lévő javak értéke nem saját határtermékük szerint alakul

17 A munkát, tőkét, földet felhasználják egy-egy jószág előállításához, de van-e értékük a határhaszon elmélet szempontjából?  Azért van szubjektív értékük, mert hozzájárulnak a szükségletek kielégítésének azáltal, hogy közvetlenül v. közvetve részt vesznek a termelésben. Értéküket az határozza meg, hogy a velük termelt fogyasztási cikknek a fogyasztók szükséglet-kielégítése szempontjából milyen jelentőséget tulajdonítanak.  A termelési költségek tehát nem ármeghatározók, hanem fordítva, az ár által meghatározottak. A termelési tényezők közreműködésének értéke egyúttal az adott termelési tényező jövedelme.  Minden termelési tényezőnek azért van jövedelme, mert termelékenysége révén hozzájárul a fogyasztói szükségletek kielégítéséhez.  A termelési jószág értékének a termék értékéből való levezetését Wieser gazdasági beszámításnak nevezi.

18 Módszertani vita Menger és Schmoller között zajlott. Schmoller az új német iskolához tartozott. Fontosnak tartotta a gazdaság társadalomba ágyazottságát, a történetiséget, több tudományág vizsgálatát a gazdasági jelenségek vizsgálatához. A vita fő kérdései: – Mennyire lehet értékmentesen, absztrakt módon vizsgálni a közgazdaságtant? (Menger volt az absztrakció pártján). – Mennyire kell a társadalomba ágyazottan vizsgálni a közgazdaságtant? Menger szerint el lehet különíteni, Schmoller szerint nem. – Eredménye: az osztrák iskola ekkor lett ismert német területen.

19 Kamatelmélete Technológiai jellegű magyarázat: Termelési kerülőút elmélettel. A természetben két önálló termelési tényező létezik, ami természeti adottság: a munka és a természeti erőforrások. Megindokolja, hogy miért kell a munkán és a földön kívül tőkejavakat is alkalmazni. A tőke nem eredeti termelési tényező. A fogyasztási javak többségét csak a munkaerő és a természeti erőforrások közé közbenső javak beiktatásával (tőkejavakkal) lehet HATÉKONYAN létrehozni, így egy termelési kerülőút keletkezik. Minél inkább fejlődik a technológia, annál inkább hosszabbodik a termelési kerülőút. Szubjektív elem: Ahhoz, hogy a tőkejavak létrejöhessenek, le kell mondani a jelenbeli fogyasztásról a jövőbeni fogyasztás érdekében és meg kell takarítani. => Ezért a fogyasztónak, aki lemond a fogyasztásról ellentételezés jár és ez a kamat (időpreferencia, ami Pigou révén került be a köztudatba).

20 Az új osztrák iskola Az új osztrák iskola az 1930-as években alakult ki, elsősorban az USA-ban. Mieses szerint is a fogyasztó a gazdasági élet központi szereplője. A piacot a fogyasztók vágyai irányítják, a gazdaság az ő uralmuk alatt áll, mivel ők döntenek a termelés nagyságáról, a vállalkozók, pedig a fogyasztók vágyainak végrehajtói. A tőkés gazdasági tevékenység a profit érdekében folyik, s ezt csak a fogyasztók igényeinek kielégítése révén kaphatják meg. Mises a választáselmélet (praxeológia) szerint hangoztatja, hogy minden emberi cselekvés választás, egyfajta csere. A motiváló erő az elégedetlenség, s ezért az előnytelen helyzetet előnyösebbre akarjuk felcserélni. A célkitűzéseket az egyén határozza meg, az eszközöknek, pedig akkora értéket tulajdonít, mint annak a célnak, amit az eszköz révén el akar érni. Mieses ezeket a szabályokat történelmi kortól függetlennek tartja, de a kapitalizmusban a nyereséget és veszteséget pénzben jobban ki lehet fejezni.

21 Friedrich August von Hayek (1899-1991) Munkásságának középpontjában az állami beavatkozástól mentes, szabad piacgazdaság optimális működésének bemutatása áll Szocializmus ellenesség Keynes nagy ellenlábasa „Mr. Keynes gazdasági következményei” „Út a szolgasághoz” „Végzetes önhittség”

22 22 Léon Walras (1834 – 1910) Holland családból származott, apja Antoine-August Walras Többszöri sikertelen kísérlet az École Politechnique-be (hiányos matematikai ismeretei miatt nem kerül be) Bányamérnöknek tanul (innen származnak matematikai ismeretei), majd újságíróként is tevékenykedik 1860-tól kezd publikálni 1870-től 1892-ig a Lausanne-i Akadémia politikai gazdaságtan tanszékének vezetője A Laussanne-i matematikai iskola megalapítójának tekintik

23 23 Léon Walras (1834 – 1910) Magnum opus: Éléments d’économie politique pure; ou théorie de la rischesse sociale – A tiszta politikai gazdaságtan elemei, avagy a társadalmi gazdagság elmélete 1874 1877, 1899, 1926 (Éléments vagy Economie Pure - rövidebb nevén) “az árak meghatározódásának elmélete a tökéletes szabad verseny hipotetikus feltételei között” Legteljesebb mű, négy kiadást is megért Angol nyelvre 1954-be fordítják le 1.Alkalmazott politikai gazdaságtani tanulmányok – 1896 Az ember mint termelő olyan kapcsolataival foglalkozik, amely az ideális helyzettől eltér Nem egységes kifejtésű, tanulmánykötet 2.A társadalmi gazdaságtani tanulmányok – 1898 A tulajdon, az elosztás és az igazságosság kérdéseit tárgyalja Nem egységes kifejtésű, tanulmánykötet

24 24 Léon Walras (1834 – 1910) Általános egyensúlyelmélet – „A gazdasági egyensúlyelmélet adja Walras halhatatlanságra való jogát, ez a nagy elmélet, melynek kristálytiszta gondolatmente megvilágította a tisztán gazdasági kapcsolatok struktúráját egyetlen alapvető elv fényénél” Schumpeter (1952) – Világos, precíz, matematikai megfogalmazás – Két típusú piac elemzését integrálja: Végtermékek piacát (m számú) Termelési tényezők piacát (n számú)

25 25 Léon Walras (1834 – 1910) A modell segítségével megmagyarázza: Az m számú termékmennyiség optimális szintjét (x 1, x 2,...x m ) Az m számú termék egyenkénti árait. Az egyik jószág ármérce szerepet tölt be, így azt egységnyinek tekintve tulajdonképpen a relatív árak meghatározására kerül sor, p 1 =1 (p 2, p 3, …p m ), ezzel kiküszöböli a pénz használatát Az n számú termelési tényezőből felhasznált optimális mennyiségeket (y 1, y 2,... y n ) Az n számú termelési tényező árát (i 1, i 2,... i n ) A termelésben használt ráfordítási technikai koefficienseket (együtthatókat), az m termék előállítása során egyenként az n termelési tényezőből milyen mennyiségeket használnak fel a termelők. Az a ij együttható megmutatja, hogy az i-dik termelési tényezőből (i értéke 1-től n-ig változik) mennyit használnak fel a j- dik termék egységnyi előállításában (j értéke 1-től m-ig változik)

26 26 Léon Walras (1834 – 1910) Az egyenletrendszereit öt csoportba foglalja össze: 1. Termékek kereslete: (m-1 egyenlet) x 2 = f 2 (p 2, p 3, … p m, i 1, i 2, … i n ) x 3 = f 3 (p 2, p 3, … p m, i 1, i 2, … i n ) x 4 = f 4 (p 2, p 3, … p m, i 1, i 2, … i n ) … x m = f m (p 2, p 3, … p m, i 1, i 2, … i n )

27 27 Léon Walras (1834 – 1910) 2. Ár-költség egyenletek (m egyenlet) 1 = a 11 ×i 1 + a 21 ×i 2 + a 31 ×i 3 +... + a n1 ×i n p 2 = a 12 ×i 1 + a 22 ×i 2 + a 32 ×i 3 +... + a n2 ×i n p 3 = a 13 ×i 1 + a 23 ×i 2 + a 33 ×i 3 +... + a n3 ×i n... p m = a 1m ×i 1 + a 2m ×i 2 + a 3m ×i 3 +... + a nm ×i n

28 28 Léon Walras (1834 – 1910) 3. Tényezőpiaci keresleti egyenletek (n egyenlet) y 1 = a 11 ×x 1 + a 12 ×x 2 + a 13 ×x 3 +... + a 1m ×x m y 2 = a 21 ×x 1 + a 22 ×x 2 + a 23 ×x 3 +... + a 2m ×x m y 3 = a 31 ×x 1 + a 32 ×x 2 + a 33 ×x 3 +... + a 3m ×x m... y n = a n1 ×x 1 + a n2 ×x 2 + a n3 ×x 3 +... + a nm ×x m

29 29 Léon Walras (1834 – 1910) 4. Tényezőkínálati egyenletek (n egyenlet) y 1 = f’ 1 (p 2, p 3, … p m, i 1, i 2, … i n ) y 2 = f’ 2 (p 2, p 3, … p m, i 1, i 2, … i n ) y 3 = f’ 3 (p 2, p 3, … p m, i 1, i 2, … i n )... y n = f’ n (p 2, p 3, … p m, i 1, i 2, … i n )

30 30 Léon Walras (1834 – 1910) 5. Ráfordítási technikai koefficiensek egyenletei (m×n egyenlet) a 11 = f’’ 1 (i 1, i 2, … i n ) a 12 = f’’ 2 (i 1, i 2, … i n ) a 13 = f’’ 3 (i 1, i 2, … i n )... a nm = f’’ n (i 1, i 2, … i n )

31 31 Léon Walras (1834 – 1910) Az 5. egyenletrendszer nélkül 2m+2n-1 ismeretlenünk és ugyanannyi egyenletünk van Meglátása szerint az ismeretlenek és egyenletek számának egyezősége elegendő az ismeretlenek meghatározásához A fenti feltétel csak akkor igaz, ha egyetlen termék gyártása sem növekvő mérethozadékú, nincsenek kapcsolt termékek és externáliák, pozitív jövedelmi hatás (Kenneth Arrow, Gerard Debreu, 1954)

32 32 Léon Walras (1834 – 1910) Az általános egyensúly jellemzői: – Tökéletes verseny esetén valósul meg, tökéletes és ingyenes információáramlás mellett – A piaci árak egyenlők a termelési költségekkel, nincs gazdasági profit Az általános egyensúlyi állapot létre a tapogatózási (tatonnement) folyamat során jön létre. Walras-törvény: Bármely árrendszer esetén (akár nem egyensúlyi árak esetén is) a pénzben kifejezett (árakkal súlyozott) összkereslet megegyezik a pénzben kifejezett összkínálattal. Ha tehát m+n-1 piac egyensúlyban van, szükségképpen a m+n számú piac is egyensúlyban lesz.

33 33 Alfred Marshall (1842 – 1924) Londonban született Tanulmányait Cambridge-ben végzi Kezdetben (apja elképzelései alapján), egyházi pályára készül, de kiváló tanulmányi eredményei alapján Cambridge-ben akadémiai pályán marad(hatot)t. 1868-tól politikai gazdaságtant tanított 1877-től Bristolban tanított 1882-ben, Jevons halálát követően a figyelem központjába kerül 1884-től Cambridge-be kerül vissza professzori rangot kap 1890-ben jelenik meg főműve a Közgazdaságtan Alapelvei (Principles of Economics) 1903-tól eléri, hogy a közgazdaságtant a történelem és erkölcstudományoktól leválva tanítsa 1908-ban vonul vissza

34 34 Alfred Marshall Nyomatékosan hangsúlyozta a folytonosságot az elődök nézeteivel. Integrálja a „Smith-Ricardo-Mill” iskola tudásanyagát és a marginalisták nézeteit. Az értékelmélet kérdésében is hasonló integratív szerepe volt: „A vitát arról, hogy az értéket a hasznosság vagy a termelési költség kormányozza-e, ugyanolyan értelmesnek kell tekintenünk, mintha arról vitatkoznánk, hogy az olló alsó vagy felső szára vágja-e el a közé helyezett papírdarabot” Szemléletváltás: a vizsgálat tárgya nem a nemzetgazdaság egésze, hanem annak egyes részei, az egyének gazdálkodási kérdései, problémái Megjelenésekor nézetei már tanítványai révén ismertek voltak, ilyen értelemben nem hatottak újdonságként. Sokszori „csiszolgatás” után publikálta művét

35 35 Alfred Marshall Széleskörű közönségnek szánta A matematikai precizitás a kifejtésben a logikai struktúrák kialakításánál és tárgyalásánál van jelen, a technikai részletesség (matematikai jelölések, számítások) főleg függelékekben jelenik meg. A modern mikroökonómia fogalmi keretei származnak innen (pl. rugalmasság, marshall-kereszt stb.) (Keynes bélyegzi mikroökonómiának) Megjelenéskor az I. kötet jelölés szerepelt rajta (tervei szerint egy második kötet tartalmazta volna a külkereskedelem, a pénz, a konjunktúraciklusok az adózás, kollektivizmus, a jövő kilátásainak kérdéseit)

36 36 Ár- és értékelmélet A csereérték és használati érték teljesen integrált koncepcióját adja Tisztázza a keresleti oldal és a kínálati oldal szerepét az áralakulásban: – Kereslet: határhaszon elemzés – Kínálat: határtermelékenységre alapozott Időtényező bevezetése és az áralakulás – Piaci periódus vagy piaci nap (a kínálat adott, nincs lehetőség visszavonni az árut a piacról) – kereslet határozza meg az árat – Rövid táv (változtatható a kibocsátás, de nem a technológia vagy a gépállomány) – kereslet és a határköltség – Hosszú táv (a felszerelés is változtatható), a kínálat alkalmazkodik a kereslethez, a hozadék függvényében a kínálati görbe határozza meg az árat, (de akár negatív meredekségű is lehet bizonyos szakaszon és akár több egyensúlyi pont is lehetséges) – Szekuláris periódus – minden változik (technológia, szükségletek) Elemzési technikája a ceteris paribus elv – parciális egyensúlyelemzés. Az árelmélet mellett a VI. könyvben az elosztás és növekedés kérdéseivel is foglalkozik

37 John Maynard Keynes (1883-1946) A hatékony kereslet elmélete

38 Jómódú és befolyásos értelmiségi családban született 1883-ban. Apja, John Neville Keynes maga is jelentős elméleti közgazdász, míg anyja, Florence Ada Brown remek író, szociális reformer, egyben Cambridge első női polgármestere volt. Keynes Anglia legjobb iskoláiban tanulhatott: előbb Etonban, majd a cambridge-i King's College-ben. Tanárai között találjuk Alfred Marshallt és Arthur Cecil Pigout. Disszertációját valószínűség-számításból írta, közben közszolgálati vizsgát is tett. 1908-ig az India Office-nál dolgozott, majd visszatért Cambridge-be. 1915-től 1919-ig a kincstár alkalmazottja volt, így juthatott ki szakértőként a Versailles-i békekonferenciára. Az itt kötött békeszerződéseket – pontosabban a bennük foglalt, a háború veszteseit sújtó szankciókat – gazdasági és politikai szempontból is elfogadhatatlannak tartotta; idő előtt hazatért, és A béke gazdasági következményei (The Economic Consequences of the Peace, 1919) című művében kifejtette véleményét: a Németországra kirótt óriási jóvátétel csak arra jó, hogy tönkretegye az ország gazdaságát, ezáltal pedig egész Európát gyengítse.

39 Keynesnek fiatalon homoszexuális viszonya volt Duncan Granttel, a festővel 1908-tól 1915-ig, akivel közösen voltak tagjai a híres művészekből, írókból álló Bloomsbury Körnek. Később viszont találkozott a híres orosz balett táncosnővel, Lydia Lopokovával, akit 1925-ben feleségül is vett. Házasságuk boldog volt, bár gyermekük nem születhetett. Keynes fantasztikus spekuláns volt, sikeres befektetéseivel rövid idő alatt hatalmas vagyont szerzett. A Nagy Világválság idején majdnem tönkrement, de a válságot követően ismét talpra állt. 1911-től egészen 1945-ig szerkesztette az Economic Journal című gazdasági folyóiratot. 1942-ben megkapta a „Tilton bárója” nemesi címet. A második világháború után részt vett a Bretton Woods-i konferencián. A sok feszültséggel járó munka azonban megterhelte a szívét, és 1946-ban szívrohamban elhunyt.

40 Főbb művei Az 1923-ban írt, Rövid értekezés a pénzügyi reformról (A Tract on Monetary Reform) című művének egyik fő témája a háború utáni hiperinfláció A laissez-faire végét (The End of Laissez-faire) 1926-ban, Szovjetunióbeli utazását követően jelentette meg. Ebben a pamfletjében élesen támadta a liberális gazdaságpolitikai felfogást. A kétkötetes Értekezés a pénzről (Treatise on Money, 1930) Keynes egyik legerőteljesebben vitatott írása. Sok fontos elméleti és gyakorlati megállapítás szerepel benne, ezek jelentős részét azonban már a századfordulón élt svéd közgazdász, Knut Wicksell is megírta.

41 Fő műve Az 1936-ban íródott A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete (The General Theory of Employment, Interest and Money) A klasszikus és neoklasszikus közgazdászok a gazdaságnak csak egy speciális, egyensúlyi állapotát írták le, amit aztán megpróbáltak a való életre is alkalmazni, sikertelenül. Keynes leírja az „általános esetet” – nem teljes foglalkoztatás melletti egyensúly A klasszikus elmélet "az alkalmazott erőforrások adott mennyiségének a különböző felhasználási lehetőségek közötti megoszlásával és azokkal a feltételekkel foglalkozik, amelyek - feltételezve, hogy alkalmazzék az erőforrásoknak ezt a mennyiségét - meghatározzák egymáshoz viszonyított jövedelmüket és termékeik egymáshoz viszonyított értékeit." (Keynes [1965] 22. o.) Röviden "az elosztásnak a teljes foglalkoztatás állapotára vonatkoztatott elméletét". (Keynes [1965] 34. o.)

42 A gazdaság monetáris elmélete Keynes fő célja az Általános elméletben az volt, hogy kifejlesszen egy olyan elméleti modellt amelyben a pénz aktív szerepet játszik. Az általa klasszikusnak nevezett elmélet egy olyan gazdaságot ír le "amelyik használja ugyan a pénzt, de csak mint puszta tranzakciók közvetítő eszközét a reál dolgok és vagyontárgyak között, anélkül, hogy megengedné, hogy a pénz befolyásolja a motívumokat és döntéseket" - ezt Keynes barter gazdaságnak (real-exchange economy) nevezi, szemben egy pénzgazdasággal "amelyben a pénz sajátos szerepet játszik és hat az érdekekre és döntésekre" (Keynes Collected Writings -továbbiakban C.W. - XIV. 4O8. o.)

43 A Say-törvény kritikája Keynes a Say-törvényre összpontosította kritikáját. Felismerte, hogy az ortodox elmélet jóllehet formálisan pénzgazdaságról beszél, valójában naturálgazdaságban gondolkodik. Say lényegében azt feltételezi, hogy a gazdasági döntésekben a pénz nem játszik aktív szerepet, puszta technikai eszköz a csere lebonyolítására. Ez abban jelentkezik, hogy a pénzt mindenki maradéktalanul elkölti –tranzakciós felfogás

44 A Say-törvény kritikája "A modern gondolkodást még mindig átitatja az a nézet, hogy az a emberek egy vagy más módon, de mindenképpen elköltik a pénzüket - ami másképpen azt is jelenti, mutat rá Keynes - hogy a termelés költségeit összességükben mindig fedezik a kereslet által lehetővé tett eladási bevételek, ez azért tűnik hihetőnek, mert nehéz megkülönböztetni egy másik hasonlónak látszó kétségbevonhatatlan tételtől, mely szerint a termelés szereplőinek összes jövedelme szükségképpen egyenlő a termelés értékével". (Keynes [1965] 39-40.o.)

45 A likviditási preferenciaelmélet Emögött is általában az eladási nehézségek, vagyis a pénz aktív szerepe húzódik meg. Talán itt, a likviditás hangsúlyozásánál tükröződik legjobban a keynesi alapkoncepció, amiért Keynes maga elméletét "a gazdaság monetáris elméletének" nevezi. A likviditás ugyanis semmi mást nem jelent, mint azt, hogy a pénz egy a többi árutól különböző dolog. A kamat monetáris kategória!

46 Say-törvény kritika és elégtelen kereslet Keynes szerint a kapitalizmus pénzgazdaság és nem egyszerű cseregazdaság, amelyben a pénz a gazdagság általános formája, és önálló törekvés tárgya. Ezért, ha valaki eladja áruját, az érte kapott pénzt nem feltétlenül igyekszik elkölteni. Ha viszont valaki nem vásárol, ennek következtében mások nem tudnak eladni, így kevesebbet képesek ők is vásárolni stb.(negatív multiplikátor) Ez a piacok általános beszűkülését eredményezi, így szükségszerű olyan helyzetek kialakulása, amikor a „kereslet zömmel a pénz felé irányul”, vagyis a többség csak eladni akar, anélkül, hogy vásárolna. Ez az összes kereslet elégtelenségét jelenti, a kínálattal szemben.

47 Pénzgazdaság "Akkor sem szabadulhatnánk meg a pénztől, ha eltörölnénk az aranyat, az ezüstöt és a törvényes fizetési eszközöket. Bármely tartós vagyontárgy szert tehet pénztulajdonságokra, okot adhat tehát a pénzt használó gazdaság jellegzetes problémáinak a felmerülésére."( Keynes [1965] 319. o.) Vö. Say „a pénz értéke is romlandó”

48 Az endogén pénz! „Az az elképzelés, hogy a bankrendszer részéről történő hitelteremtés lehetővé teszi olyan beruházás megvalósulását, amelynek nem felel meg 'igazi megtakarítás', csak abból származhat, hogy a bankhitel növekedésének egyik következményét elszigetelten nézzük. Ha a vállalkozó olyan bankhitelt kap, amely növeli a már meglevő hitelvolument, s ha ez lehetővé teszi számára, hogy növelje folyó beruházásait (ami egyébként nem történt volna meg), akkor a jövedelmek szükségképpen megnövekednek, éspedig olyan ütemben, amely rendszerint meghaladja a megnövekedett beruházás növekedési ütemét.... Senkit sem lehet kényszeríteni arra, hogy az új bankhitelnek megfelelő többletpénzt birtokában tartsa, hacsak önként nem részesíti előnyben a több pénz birtoklását a vagyon valamely más formájával szemben." (Keynes [1965]102.-103. o.) Az endogén pénz!

49 Klasszikusok A klasszikus elmélet szerint még abban az esetben sem lépne fel probléma, ha egyesek nem költenék, ill. fogyasztanák el teljes jövedelmüket. Az így keletkezett el nem fogyasztott jövedelem, a megtakarítás automatikusan beruházássá válik, mivel a megtakarítás növeli a pénztőke kínálatát, ami a kamatláb csökkenésén keresztül kiváltja a megfelelő nagyságú beruházási keresletet. A kínálat meghatározó szerepe, a beruházás és megtakarítás viszonyában a klasszikus felfogás szerint itt úgy jelentkezik, hogy a társadalom csak annyit ruházhat be, amennyi a nemzeti jövedelemből a fogyasztás után marad, vagyis a nemzeti megtakarítást.

50 Keynes Egyrészt a beruházás nagysága, még ha a növekvő megtakarítás miatt csökken is a kamatláb nem biztos, hogy nő, mert a beruházás Keynesnél nem elsősorban a kamatlábtól, hanem a profittól, sőt a várható profittól függ. (a tőke határhatékonysága) „Az egyéni megtakarítás egy-egy aktusa - hogy úgy mondjam - olyan döntést jelent, hogy ma nem fogunk vacsorázni. Nem jelenti azonban szükségképpen annak az elhatározását, hogy mához egy hétre vagy mához egy évre vacsorázni fogunk, vagy hogy megveszünk egy pár cipőt, illetve egyáltalában elfogyasztunk valamit egy meghatározott időpontban." (Keynes [1965] 233. o.) Keynes szerint a magánberuházások elégtelenségének tipikus jelensége a modern kapitalizmusnak, amely a bizonytalan és pesszimista profitvárakozásokkal magyarázható.

51 Ennek döntő okát Keynes a spekulációban jelöli meg. Rámutat, hogy a „beruházási piacok szervezetének a tökéletesebbé válásával … megnő annak a veszélye, hogy a spekuláció kerül fölénybe … Ha egy ország tőkéjének fejlődése egy játékkaszinó tevékenységének melléktermékévé válik, aligha végeznek jó munkát.” Likviditási csapda és beruházási csapda

52 Másrészt Keynes szerint a megtakarítás azért sem válik automatikusan beruházássá, mivel a megtakarítás pénzben történik és ezt a pénzt, ahogy ezt a Say-törvény kritikájánál láttuk, öncélúan tartják, tehát nem növeli a tőkekínálatot (nem vesznek rajta kötvényt sem, vagy bankba sem fektetik). Ebből jön a keynesi sajátos pénzelmélet. Mivel az öncélú pénztartás nem eredményez semmilyen hozamot, szemben például egy pénzügyi befektetéssel, a kamat felfogható úgy, mint a likviditásról való lemondás jutalma. Az öncélú pénztartás lényegében likviditási céllal történik, mert a pénz a leglikvidebb dolog. A kamat tehát Keynesnél nem a megtakarítás és a beruházás közvetítője, mint a klasszikusoknál, hanem a monetáris jelenség a pénzpiac szektor és az árupiac közti közvetítő

53 A pangó magánberuházási kereslet azt eredményezi, hogy a kínálat a kereslethez igazodik és az eladható árutömeg és a megtermelhető jövedelem messze lesz az optimálistól és az ebből származó megtakarítás is kisebb lesz a lehetségesnél. Megfordul tehát a viszony a beruházás és a megtakarítás között. A beruházás generálja tehát a jövedelmet és ezen keresztül a megtakarítást, szemben a klasszikus felfogással. A kereslet elégtelensége azt jelenti, hogy a közjó nem valósul meg, a gazdaság kényszerű munkanélküliséggel, kapacitás kihasználatlansággal, eladhatatlan árukkal küszködik.

54 Keynes gazdaságpolitikai javaslata: A hiányzó magánkeresletet állami kereslettel kell pótolni. A költségvetésből kell, akár deficit árán is állami beruházásokat megvalósítani, mert azok képesek magasabb jövedelmet és ezen keresztül foglalkoztatást biztosítani. Egy keresleti többlet, amelyet az állam betáplál a gazdaságba, ráadásul saját nagyságánál lényegesen nagyobb jövedelemnövekedést generál tovagyűrűző hatása révén, (pozitív multiplikátor hatás)

55 Mikro és makroökonómia Keynes szükségesnek tartotta a közgazdaságtan két önálló résztudományra való szétválasztását: az egyik ág „az egyedi iparág vagy vállalat elméletével és az adott mennyiségű erőforrások különböző felhasználások közötti elosztásával, valamint a nekik jutó javadalmazással” foglalkozna, (ez az eddigi klasszikus elmélet) míg a másik résztudomány „az egész termelés és foglalkoztatás elmélete” lenne. (ez Keynes elmélete az önálló makroökonómia) A gazdaság működése nem vezethető le helyzetüket optimalizáló egyének döntéseiből

56 Keynes hatása A teljes foglalkoztatás világszerte elsődleges gazdaságpolitikai céllá válik Az intervencion al izmus diadala a világban Keynes makroökonómiai elemzésének hatása a statisztikai számbavételi rendszer fejlesztésére

57 Keynes hatása Keynes elmélete a neoklasszikus rendszer határesete vagy a neoklasszikusok a keynesi rendszer határesete? Neoklasszikus szintézis Keynes óvatossága az inflációs politikával és az állam túlhatalmával szemben A keynesi elmélet bekerül az egyetemi oktatásba – Hansen, Samuelson, Galbraith, Tobin Keynes népszerűségének következménye: formalizálás (Hicks) és egyszerűsítés

58 Monetarizmus Milton Friedman (1912-2006) A mennyiségi pénzelmélet újrafogalmazása

59 Előzmények: a mennyiségi pénzelmélet különböző változatai A felfedezések során az Óvilágba áramló nemesfém és az ezt követő árszínvonal-emelkedés miatt többen is (elsőként egy spanyol jezsuita, Martín de Azpilcueta de Navarro, majd J. Bodin francia és J. Locke angol filozófusok a 16-17. században) egyenes arányosságot tételeztek a pénzmennyiség és az árszínvonal között. M és P arányosságát egy (Ricardo által is képviselt) direkt mechanizmussal magyarázták, miszerint a fizikailag rendelkezésre álló aranymennyiséget az emberek el akarják költeni és ez túlkeresletet eredményez ↔ kincsképzés

60 18.sz. A 18. században az ír R. Cantillon és a skót filozófus David Hume a jelenséget már dinamizmusában vizsgálták és különbséget tettek rövid és hosszú táv között. Hosszú távon a pénz semleges, rövid távon azonban a beáramló új pénz kezdetben csak bizonyos csoportok kezébe kerül, s amíg nem emelkedik meg az árszínvonal, addig e rétegek vásárlóereje nő ( nem ua. mint a pénzillúzió), az ő keresletüknek megfelelően változik a termelés szerkezete és nő a jövedelem. Ilyen pozitív hatás érhető el hosszabb távon is, ha a pénzmennyiség fokozatosan bővül. Hume erre alapozva mutatta ki a merkantilista gazdaságpolitika hosszú távú fölöslegességét: az országban felhalmozott sok pénz arányosan megemeli az árszínvonalat, ami megnöveli a nettó importot, a többletpénz visszaáramlik a kereskedelmi partnerekhez.

61 A 19. században hívták fel a figyelmet a nominálisan rögzített szerződéseknek a pénz rövid távú nem- semlegességében játszott szerepére. H. Thorton (1760-1815) írta le először azt az indirekt mechanizmust, hogy a bankjegyállomány növekedése egyúttal a hitelkínálat növekedését és ezzel a kamatláb csökkenését is jelenti, ami a beruházások növekedésén keresztül növeli a keresletet és így az árszínvonalat.

62 A 18-19. század gazdaságpolitikai vitái Britannia 1797-ben a háborús helyzet miatt, az aranytartalék védelmében felfüggesztette az aranysztenderdet, ami később éles viták tárgyát képezte (az volt-e az oka az inflációnak és a kereskedelmi mérleg romlásának). A bullionista iskola, élén Ricardoval azt állította, hogy az aranyra váltási kötelezettség hiánya miatt a bankok ellenőrizetlen mennyiségben bocsátottak ki bankjegyet, ami leértékelte a bankjegyeket a fémpénzekhez képest, sőt az árak aranyban számítva is nőttek, ami passzív külker mérleget eredményezett. Ricardo elmélete: az arany ki be áramlása teremti meg az egyensúlyt az árszínvonal ingadozásával (Hume)

63 Az anti-bullionista iskola szerint ha a pénzhelyettesítők teremtésével járó hitelnyújtás mögött reálfedezet van, az nem okoz inflációt, hisz M-mel együtt nő y is (reálváltó- doktrína); az inflációt reálgazdasági bajok okozzák. Fölösleges és lehetetlen is az M szabályozásával elejét venni az inflációnak, mert a pénzmennyiség passzívan úgyis alkalmazkodik a reálgazdaság pénzigényéhez (vagyis M endogén módon határozódik meg) => nincs éles határvonal az (arany)pénz és a pénzhelyettesítők között.

64 Currency-iskola A bullionisták örökébe lépő currency-iskola (élén R. Torrensszel (1780-1864)) vitte tovább a mennyiségi pénzelmélet álláspontját. Szükséges, de nem elégséges feltétel a bankjegyek aranyra válthatósága, ezen felül elő kell írni a százszázalékos tartalékrátát is, ekkor ugyanis a szűk értelemben vett pénz egyértelműen meghatározza a tágabb értelemben vett pénz mennyiségét is. A szabályozás helyes formája a hosszú távú, változatlan előírások alkalmazása (az ad hoc reagálás a hatás késedelmessége miatt nem kiszámítható, ezért elutasították a diszkrecionális politikát).

65 A banking-iskola A banking-iskola, élén T. Tookkal (1774-1858) szerint a többletpénz kincsként a forgalmon kívül leülepszik, illetve a fölös M megsemmisül azáltal, hogy a bankjegyekkel hiteleket fizetnek vissza, vagy visszaváltják azokat aranyra A visszaáramlási törvény, akkor is működik, amikor a reálváltó-doktrína nem. Nincs merev határ a pénz és a pénzhelyettesítők között. Következtetéseik: az M szabályozása lehetetlen és fölösleges, és a bankok általános szabályozására sincs szükség.

66 Eredmény A gazdaságpolitika terén ezt a vitát is a mennyiségi pénzelmélet hívei nyerték meg 1844-ben a Bank Charter Act/Peel-törvény a currency-iskola ajánlásain alapult, és 1914-ig érvényben maradt.

67 Britannia végül 1821-ben visszatért az aranysztenderdre. Ezt 1825-ben és 1836/37-ben túltermelési válság, ami ellentmondott a közgazdasági felfogásnak (James Mill: az eladások és a vételek „metafizikus egyensúlyban” vannak; Say- dogma: az eladó magával viszi a piacra a vevőt). => Ha a válság nem következhetett a gazdaságból, csak a pénzkibocsátás okozhatta. A Peel-törvény alapján a jegykibocsátó osztály őrizte az aranytartalékot, csak olyan mennyiségű bankjegyet bocsátott ki, amennyi a tartalék s az államadósság összege volt. => ezt követően is jelentkeztek túltermelési válságok, 1847, 1855, 1866, 1914: felfüggesztették a törvényt. A pénzmennyiséget ugyanis nem a forgalom szükségleteihez igazították, a túltermelési válságot még pénzválság is súlyosbította. (Marx)

68 A mennyiségi pénzelmélet neoklasszikus megfogalmazása A cambridge-i [M=kPy] és a Fischer-féle [MV=PT] egyenlet): P egyenes arányban áll M-mel; az oksági viszony M felől megy P felé; M semleges (nem hat y szintjére és szerkezetére); P-re csak M hat, másból nem magyarázható; M exogén adottság (a modern bankrendszerben intézményi).

69 A semlegesség A reáltényezők egyensúlyi sorozata (tehát a kamatláb is) már adott a reálrendszer megoldásaként és a pénz csak „fátyol” ezen a rendszeren. A pénzmennyiség megváltozása ebben a modellben ugyanúgy hat mint a pénz újraértékelése. Például ha egy reggel mindenki arra ébredne, hogy 1 új dollár 10 régi dollárt ér, senkinek nem lenne oka megváltoztatnia a pénz iránti keresletét, hiszen minden ár, jövedelem és vagyon értéke 1/10-re csökkenne.

70 Az újrafogalmazott mennyiségi pénzelmélet (Fiedman) A pénz iránti kereslet három tényezőtől függ: 1. Az összvagyontól (költségvetési korlát), ami a tág értelemben vett aktívákból (pl. az ember produktív kapacitása is) áll (azaz a pénznek mint a vagyontartás egy formájának sok helyettesítője van, de egyik sem közeli helyettesítője); 2. A különböző aktívák hozadékától (a gazdasági alany vagyonportfólió-optimalizálási feladatot old meg; optimum ott, ahol a különböző aktíva-fajták határhozadéka egyenlő); 3. A tulajdonos preferenciáitól.

71 + permanens jövedelem és várt infláció Friedman a pénzkeresleti függvényben a permanens jövedelmet használja a vagyon közelítő változójaként és beépíti a várt inflációs rátát. A pénzkereslet nő, ha nő a vagyon; csökken más aktívák hozadékrátája; vagy csökken a várt inflációs ráta. A monetarista elméletben ez a vagyonportfólió- kiigazítási folyamat jelenti a transzmissziós mechanizmust a M és P között. Vagyis a kamatláb és az árszínvonal is változik. A pénz nem semleges!

72 A vagyonhatás Friedman szerint Keynes utalt a vagyonhatásra, csak nem épített be a modelljébe. Pigou-hatás; vagyonhatás: a csökkenő árszínvonal megemeli a magánszektornak az egyéb szektorokkal szembeni követeléseit megtestesítő pénzügyi aktívák (a külső pénzvagyon) reálértékét, ami növeli az autonóm fogyasztást, az IS görbe jobbra tolódik. A likviditási csapda nem érvényes, a monetáris politika hatékony

73 A keynesi elemzés kiterjesztése-e a koncepció? Friedman így állítja be! Nem, mert a pénzkereslet korlátozott számú változó stabil függvénye lesz. Következtetése is ellentétes a keynesinek: a gazdasági szereplők nominál- jövedelmüknek viszonylag stabil hányadát akarják pénzben tartani (azaz a pénz forgási sebessége konstans  vö. likviditási és beruházási csapda helyzet, amikor LM vízszintes vagy IS függőleges). A pénzmennyiség az alapvető tényező, ami meghatározza a nominál-jövedelmet.

74 AS-AD Friedman szerint a modellben van egy hiányzó egyenlet. Keynes az árszínvonalat rögzíti; az egyszerű mennyiségi pénzelmélet pedig a reáljövedelmet. Friedman hosszú távra elfogadja, hogy a M csak P-re, és nem y-ra hat (de a kamat változása miatt rövid távon viszont a pénz nem semleges).

75 A várakozásokkal kibővített Phillips-görbe A gazdasági szereplőket a reálbérek érdeklik, így a bértárgyalásokon figyelembe veszik a várt inflációs rátát is A munkanélküliség természetes rátája esetén a várt és a tényleges inflációs ráta, valamint a pénzbér növekedési üteme egyenlő. Monetáris expanzió esetén a múltbeli tapasztalatokból kiinduló alkalmazottak (!) kezdetben a pénzbér-növekedést tévesen reálbér- növekedésnek hiszik (pénzillúzió), ezért fokozzák munkakínálatukat, az adott várt inflációs rátához tartozó Phillips-görbén elmozdul a gazdaság, nő y. Amint a munkavállalók tudatosítják az infláció tényleges nagyságát, csökkentik munkakínálatukat, egy magasabb Phillips-görbén újra egyensúlyba kerül a rendszer. Rövid távon a monetáris politika tehát képes a reálkibocsátás növelésére, hosszú távon viszont csak az ár- és bérinflációt növelheti/csökkentheti, a hosszú távú Phillips-görbe egy függőleges egyenes

76 Gazdaságpolitikai következtetések: A munkanélküliség természetes rátája alatt tartósan csak akkor maradhat a gazdaság, ha a monetáris hatóság egyre gyorsuló inflációval állandó pénzillúzióban tartja a munkavállalókat. Monetáris megszorítással csökkenthető az infláció, annál gyorsabban, minél hamarabb igazodnak ki a munkavállalók inflációs várakozásai (az intézményrendszer szerepe). A dezinfláció költsége a munkanélküliség átmeneti növekedése, melynek mértéke függ attól, hogy egy csapásra, vagy fokozatosan kívánják letörni az inflációt. => Ha a monetáris hatóság állandó ütemben növeli a pénzkínálatot, az inflációs ráta állandósul és beépül a várakozásokba, így nem lesz pénzillúzió. A piacgazdaság önmagában alapvetően stabil, nem igényel a szabályoktól eltérő (diszkrecionális) beavatkozást. Nem helyes a munkanélküliség szintjét gazdaságpolitikai célul kitűzni, mivel nem ismert a munkanélküliség természetes rátája. A munkanélküliség csökkentésének módja a munkapiac hatékonyabbá tétele kínálati politikákkal (pl. a szakszervezetek letörésével), melyek segítségével maga a természetes ráta csökkenthető.

77 Az újklasszikus iskola A monetarizmus radikális szárnya?

78 A keynesiánus elmélet bukását a stagfláció gyakorlati jelensége és a mikroökonómiai megalapozottságra való törekvés elméleti igénye okozta. Amikor a REH-t először a Phillips-görbére alkalmazták, egyfajta radikális monetarizmusnak tekintették; a rövidtávú kínálati görbét felcserélték a (virtuális) VAS görbével (a pénzillúzióból következő, „nagyon rövid távú”). Jellemzője: REH és piactisztulás, plusz mikroökonómiai megalapozása az AS-AD rendszernek.

79 3 fő ismertetőjegy: A szereplők reálgazdasági döntései csak reáltényezőkön alapulnak. A szereplők, az informáltságuk keretein belül, konzisztens és sikeres optimalizálók – állandó piacmegtisztulás A szereplők nem követnek el szisztematikus hibát a környezetük értékelésében (=REH). + Dinamikus problémakezelés (intertemporális optimalizáció, emiatt fontosak a várakozások).

80 A racionális várakozások hipotézise A koncepció először John Muthnál jelent meg 1961-ben. Lényege, hogy a várakozások, lévén információkon alapuló előrejelzések, nem mások, mint a releváns gazdaságelmélet előrejelzései A várakozások eredménye a körül szóródik, mint a modellé ugyanazon az információhalmazon. Információhalmaz = exogén változók, az endogén változók múltbeli értékei és a modell struktúrája. A szereplők úgy viselkednek/hozzák várakozásaikat, mintha ismernék a modellt. A várakozások hibátlanok egy időben korrelálatlan hibától eltekintve.

81 A REH két változata: Gyenge: a változó jövőbeli értékére vonatkozó előrejelzést a racionális gazdasági szereplők úgy alakítják ki, hogy a leghatékonyabb módon felhasználják az összes nyilvános információt ama tényezőkkel kapcsolatban, amelyek szerintük befolyásolják az adott változót.

82 Erős változat (Muth eredeti koncepciója): a gazdasági szereplők szubjektív várakozásai egybeesnek az adott változók objektív, matematikai feltételes valószínűségével/ismerik a modellt. Ez a változat sem jelent tökéletes előrelátást, mert az elérhető releváns változók halmaza nem teljes; de a várakozások nem lehetnek szisztematikusan torzak Az előrejelzési hibák véletlenszerűek, 0 várható értékkel, időben korrelálatlanok és a legkisebb a varianciájuk, minden más előrejelzési módszerrel összehasonlítva.

83 Kritikák: Nem veszi figyelembe az információszerzés és –feldolgozás költségeit. (A gyenge változat viszont épp azt feltételezi, hogy a szereplők az információszerzés során is optimalizálnak.) A szereplők nem tudják megtanulni a gazdaság helyes modelljét. Az újklasszikusok szerint azonban ha nem is ismerik a modellt, mivel szisztematikusan nem tévednek, úgy viselkednek, mintha ismernék a helyes modellt. A „racionális” kifejezés választásának tudománypszichológiai előnye: így az ellenfeleknek kell védekező pozícióba vonulniuk, mintha nem tartanák racionálisnak a gazdasági szereplőket.

84 Az állandó piacmegtisztulás feltételezése A walrasi hagyományoknak megfelelően. - A paraméterek minden időpontban az optimális keresleti és kínálati reakciók szerint állnak be, s így a gazdaság rövid és hosszú távon is mindig egyensúlyban van. Kritika:  Az árak azonnali és szabad alkalmazkodását számos kritika érte: az árak alkalmazkodása még a monetaristák szerint sem azonnali.  A legsúlyosabb kritika a munkapiac megtisztulása ellen: az újklasszikusok szerint ugyanis a munkanélküliség csak önkéntes lehet.

85 Az aggregált kínálat hipotézise Az első változat(Lucas és Rapping 1969): a munkakínálatot elemzi. A munkavállalóknak van elgondolásuk egy normál/elvárt ill. egy átlagos reálbérről. Ha az aktuális reálbér ennél magasabb, akkor az optimalizáló munkavállaló növeli a munkaidejét a szabadidő rovására, ugyanis a munkavállaló a jelen- és jövőbeli szabadidejét (ill. jövedelmét) mint különböző jószágokat egymással helyettesíti (intertemporális szubsztitúció).

86 2. változat Lucas 1972) a cégek kínálati viselkedését vizsgálja. A cég rendelkezésére álló információhalmaz időszerkezetére jellemző, hogy saját termékfajtájuk árának változását a cégek azonnal megtudják, az általános árszínvonalat azonban csak késve állapíthatják meg. Árváltozás esetén kérdéses tehát, hogy a saját termék relatív ára, vagy az általános árszínvonal emelkedett. Ez a jelkinyerési (signal extraction) probléma, amely annál nehezebb, minél nagyobb az árszínvonal változékonysága, (nagy a zaj) azaz ekkor valószínűbb, hogy az árváltozás elsősorban árszínvonal- változás miatt következett be, tehát kisebb lesz az árváltozásra adott kínálati válasz.

87 Meglepetés kínálati fg. A fenti gondolatmenet alapján állítja elő Lucas a „meglepetés” kínálati függvényt. Ha az árszínvonal helyett az inflációs ráta szerepel, eljutunk a várakozásokkal kibővített Phillips-görbe koncepciójához (Friedman az 1977-es gondolatmenetében szintén az árszínvonal-változás árarányként történő észlelésével magyarázza a rövid-távú Phillips-görbét, holott 1968- ban még teljes egészében az adaptív várakozások szellemében érvelt.)

88 . Az egyensúlyelméletbe igyekeznek beépíteni, Hayek (1933) szellemének megfelelően. A ciklusok léte és az állandó egyensúly közötti látszólagos ellentétet Lucas (1975, 1977) a váratlan keresleti sokkokra hivatkozva igyekszik feloldani, melyek elsősorban a pénzmennyiség váratlan változásaiból adódnak. A meglepetésből fakadó tökéletlen informáltság miatt a cégek az árszínvonal-változást árarány-változásnak, a munkavállalók pedig reálbérváltozásnak nézik, így pedig a meglepetésszerű pénzmennyiség-növekedésnek reálkibocsátás-növekedés lesz az eredménye. A kibocsátás véletlenszerűen ingadozhat a természetes szint körül; a tartós eltéréseket/ciklusokat nem magyarázza. Az erre vonatkozó kiegészítő magyarázatok a kibocsátás reagálásának késleltetettségén, a tőkejavak tartósságán és a hosszabb távú szerződések alkalmazkodás-lassító hatásán alapulnak. + unholy alliance - Reálcikluselmélet

89 Lucas kritika Az ökonometriai modellek elvben használhatatlanok, mert azt feltételezik, hogy a kiszámított paraméterek változatlanok maradnak a gazdaságpolitika megváltoztatása után is, és ezért a modellben megváltoztatva a politikától függő változót, előre lehet jelezni annak hatását. Lucas szerint azonban a múltbéli idősorokból számított paraméterek meg fognak változni azáltal, hogy a racionális szereplők, reagálva az új intézkedésre, megváltoztatják viselkedésüket. Ebből az következik, hogy csak a legalapvetőbb paraméterek maradnak változatlanok.

90 Reálciklus elmélet A ciklusok kiváltó impulzusának a véletlenszerű technológiai változásokat tartja az eredeti újklasszikus meglepetés helyett, a terjedési mechanizmus tekintetében azonban megtartja és tovább finomítja a korábbi újklasszikus gondolatmeneteket. A reálciklus elmélet hívei azt a gazdaságpolitikai filozófiát vallják, hogy a kormányzatnak vétek beavatkoznia a konjunktúra menetébe, hiszen a ciklusok a racionális gazdasági szereplők optimális reagálásai a gazdasági környezet változásaira.

91 Jellemzői: a gazdasági szereplők hasznosságukat, illetve profitjukat igyekeznek maximalizálni, nem szenvednek információs aszimmetriában, az információkinyerési probléma ugyanakkor továbbra is fennáll, az árszínvonal változásának pályájára vonatkozó információ nyilvános, az abszolút rugalmas árak folyamatosan biztosítják a piacok megtisztulást, azaz állandó egyensúlyi állapot áll fenn, az aggregált termelés és foglalkoztatottság hullámzásának oka nagymértékű, véletlen technológia változás, a monetáris politika hatástalan.

92 Gazdaságpolitikai következtetések Sargent és Wallace (1975) tehetetlenségi tétele a gazdaságpolitika hatástalanságáról. Eszerint a bejelentett gazdaságpolitikai lépések rövid távon sincsenek hatással a reálváltozókra (a Phillips-görbén is csak felfelé mozog). Az ismert gazdasági paramétereken alapuló nyilvános vagy kikövetkeztethető visszacsatolási szabály szerint alakított gazdaságpolitika is hatástalan. A reálváltozókra csak a meglepetésszerű gazdaságpolitikai lépések gyakorolnak hatást, a meglepetési kínálati függvénynek megfelelően.  (Friedmannél hasonló volt a rövid táv, hosszú táv megkülönböztetés) Emiatt az inflációcsökkentés reálköltsége nulla, a monetáris hatóságnak elvben elég bejelentenie a szükséges mértékű pénzügyi megszorítást.  (A monetaristák szerint fokozatosan lehetséges)