Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Információ-technológiai alapok

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Információ-technológiai alapok"— Előadás másolata:

1 Információ-technológiai alapok
9. Évfolyam informatika ágazat

2 Tartalom A4 sima, vagy vonalas füzet Kizárólag ez a tantárgy lehet benne

3 Tartalom Hét Ssz Az óra címe 1.
Követelmény. Terem rendje. Balesetvédelem. / Bevezetés 2. A számítástechnika története, számítógépek felépítése 3. Számítógépek felépítése / működése 4. Összefoglalás 5. Dolgozat

4 Tartalom Hét Ssz Az óra címe 6.
Operációs rendszer fogalma, feladata, típusai, stb. Multi-boot rendszerek, táblagépek, okos telefonok operációs rendszerei 7. Partíció, formázás, fontosabb fájlrendszerek 8. Könyvtárstruktúra, felhasználói és rendszerkönyvtárak 9. Operációs rendszerek kezelése 10. Operációs rendszerek kezelése / Regisztrációs adatbázis 11. Kommunikáció. Kettesés tizenhatos számrendszer 12. Gyakorlás 13. Összefoglalás 14. Dolgozat

5 Tartalom Hét Ssz Az óra címe 15. Számítógép architektúrák 16.
Háttértárak, monitorok típusai és működési elveik 17. Nyomtatók, szkennerek típusai, működési elveik 18. Processzortípusok, foglalatok, hőelvezetés 19. Memóriák típusai, működési elveik 20. Illesztőkártyák és csatlakozási felületeik 21. Hálózati topológiák, hálózati eszközök 22. Laptop és asztali számítógép összehasonlítása 23. Összefoglalás 24. Dolgozat

6 Tartalom Hét Ssz Az óra címe 25. Vírusok fajtái 26. Támadási típusok
27. Védekezési módok, Tűzfalak 28. SPAM, SPAM szűrés lehetőségei 29. Biztonságos böngészés, adatmegsemmisítés 30. Felhasználói nevek és jelszavak 31. IT eszközök fizikai védelme 32. Összefoglalás 33. Dolgozat 34. Javítási lehetőség 35. Év végi ismétlés 36. 37.

7 Működik? Hardware / software
Demotivalo.com

8 A software / szoftver A szoftver adja a számítógép működésének logikai alapjait. Olyan szellemi termék, amely működteti a hardvert. A számítógép által használt adatok, programok, programrendszerek és azok dokumentációjának összefoglaló elnevezése.

9 A program fogalma Az adatfeldolgozás során a program írja elő, hogy a bemenő adatokból milyen lépéseken keresztül jutunk el a kívánt adatokhoz. Egy feladat megoldását adó utasítások együttesét, azaz az előre megadott utasításokat programnak nevezzük.

10 Az algoritmus fogalma Egy program megtervezése a programozandó feladat algoritmusának megadásával történik, azaz mielőtt a programot elkészítenénk meghatározzuk a feladat megoldásának logikai lépéseit. Az algoritmus egy probléma megoldásának véges számú részlépésben való egyértelmű és teljes leírása.

11 Szoftvertípusok Csoportosíthatók pl.: hardver közeliség szerint,
alkalmazás helye szerint, a program funkciója szerint, az alkalmazói kör szerint, a szoftvert futtató számítógépek szerint, a szoftver működése szerint stb.

12 Hardver-közeliség szerint
Egyelőre csak a beépített szoftver és az operációs rendszer tárgyalására térünk ki részletesen

13 Firmware A BIOS (Basic Input/Output System alapvető ki-/beviteli rendszer) A legelemibb ki-/beviteli funkciókat ellátó szoftver, amely minden PC-ben megtalálható. A BIOS-okat nem szoftvernek, hanem firmware-nek szokták hívni, mert olyan szoros egységet képeznek az alaplap hardverével. Forrás:

14 Az operációs rendszer "Az a gazda, amely a számítógép használata közben gondoskodik rólunk." „Olyan programrendszer, amely a számítógépes rendszerben a programok végrehajtását vezérli: így például ütemezi a programok végrehajtását, elosztja az erőforrásokat, biztosítja a felhasználó és a számítógépes rendszer közötti kommunikációt.” (az ISO nemzetközi szabványosítási szervezet definíciója ) Forrás:

15 Az operációs rendszer legfőbb komponensei
Rendszermag (kernel): feladata programok végrehajtásának vezérlése: például ütemezi a programok végrehajtását, elosztja az erőforrásokat Rendszerhéj (shell): biztosítja az operációs rendszer és a felhasználó kapcsolatát. Grafikus (GUI) vagy parancssoros lehet. Forrás:

16 Az operációs rendszerek csoportosítása
Megjelenítés szerint: karakteres / CLI (pl.: DOS: Disk Operating System) grafikus / GUI (pl.: Win, Linux ) Felhasználók száma szerint: 1 felhasználós / monouser (pl.: DOS) több felhasználós / multiuser (pl.: Win, Linux) Egyszerre egyidőben futtatható feladatok száma szerint: 1 feladatos (pl.: DOS) több feladatos / multitasking (pl.: Win, Linux) Forrás:

17 Az operációs rendszerek csoportosítása
Forrás:

18 Az operációs rendszer betöltődése (boot folyamat)
Számítógép öntesztje BIOS keresni kezdi az operációs rendszert (CMOS setup?!) a rendszertöltő szektorokban, és az elsőt, amit megtalál elindítja. Elsőként a kernel töltődik be és indul el. Innentől rendszerfüggő a folytatás, de nagy vonalakban általánosítható. Eszközök inicializálása: A rendszer keresi az új hardvereszközöket, a meglévőkhöz pedig betölti és elindítja az illesztő programokat Szolgáltatások elindítása Felhasználói interakció megkezdése Bejelentkeztetés:  Automatikusan induló programok indítása A boot során először a számítógép BIOS rendszere kapja meg az irányítást, ami a POST részeként ellenőrzi a hardveregységek állapotát, majd ha mindent rendben talál rendszerindító szektort keres a csatlakoztatott háttértárolókon (floppy, merevlemez, CD-meghajtó, stb.). Ha a BIOS talál érvényes rendszerindító szektort, akkor azt betölti és átadja neki a vezérlést, amely betölti és elindítja az operációs rendszert. Azt, hogy a BIOS milyen sorrendben keressen indítószektorokat a háttértároló egységeken a CMOS setup programben lehet beállítani. Forrás:

19 Az operációs rendszer betöltődése (boot folyamat)
Kiegészítő tananyag gyakorlati órára Az operációs rendszer betöltődése (boot folyamat) Forrás:

20 Kiegészítő tananyag gyakorlati órára
BIOS feladatai: POST A BIOS induláskor végrehajt egy bekapcsolási öntesztet (Power-On Self Test). A POST egy diagnosztikai program, mely leellenőrzi a számítógép összes hardver eszközét, hogy jelen vannak-e és megfelelően működnek-e. Sípjelek (a videóvezérlő még nem indult el) Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/POST

21 Kiegészítő tananyag gyakorlati órára
BIOS feladatai: POST A BIOS által közvetlenül a számítógép bekapcsolása után végzett, az alapvető eszközök működőképességét ellenőrző teszt. A POST a következő fontos lépésekből áll: processzor ellenőrzése BIOS firmware ellenőrzése memóriavezérlő ellenőrzése memóriamodulok ellenőrzése videókártya ellenőrzése billentyűzet ellenőrzése hajlékonylemezes és merevlemezes meghajtók ellenőrzése Forrás:

22 BIOS feladatai: POST POST hibaüzenetek
Kiegészítő tananyag gyakorlati órára BIOS feladatai: POST POST hibaüzenetek CMOS BATTERY HAS FAILED A CMOS-RAM (RTC) tápellátása megszűnt. elemcsere szükséges. CMOS CHECKSUM ERROR A CMOS-RAM ellenőrző összege hibás. A hiba oka általában a lemerülőfélben levő elem, amelyet ki kell cserélni. KEYBOARD ERROR Billentyűzethiba. Győződjünk meg arról, hogy a billentyűzet helyesen van-e csatlakoztatva. Forrás:

23 BIOS feladatai: POST POST hibaüzenetek
Kiegészítő tananyag gyakorlati órára BIOS feladatai: POST POST hibaüzenetek DISK BOOT FAILURE, INSERT DISK AND PRESS ENTER Boot lemezhiba. Nincs a rendszer betöltésére alkalmas lemezegység. Helyezzünk az A: meghajtóba egy rendszertöltésre alkalmas lemezt, és nyomjuk meg az <ENTER> billentyűt. Betöltés után nézzük meg, hogy miért nem tudott a rendszer a C: meghajtóról indulni. HDC FAILURE Hard disk vezérlő hiba. Forrás:

24 BIOS alapbeállításaink módosítása: CMOS 
Kiegészítő tananyag gyakorlati órára BIOS alapbeállításaink módosítása: CMOS  Forrás:

25 BIOS alapbeállításaink módosítása: CMOS 
Kiegészítő tananyag gyakorlati órára BIOS alapbeállításaink módosítása: CMOS  A BIOS alapvető beállításaihoz szükséges menüpontok a teljesség igénye nélkül. A legtöbbször ezeket kell megnézni, illetve a beállításait elvégezni egy számítógép összeállításakor, illetve alaplap csere esetén. Alapértelmezett értékek betöltése egy optimális beállításhoz. Dátum és idő beállítások, illetve a felismert háttértárak ellenőrzése. Boot-olási sorrend beállítása. Alaplapi perifériák beállításának ellenőrzése. Egészségi állapot ellenőrzése. A beállítások elmentése a CMOS-RAM-ba. A BIOS beállítások (aktuális rendszerkonfigurációs adatok) megjelenítését és módosítását a BIOS Setup programja teszi lehetővé a felhasználó számára. Ezeket a számítógép működésében létfontosságú adatokat egy CMOS-RAM–ban tárolja. Az alaplapokon található valósidejű óra (RTC- Real Time Clock), amely megoldja a belső időméréseket (dátum, időérték). Ez az áramkör valójában egy speciális óra, és tartalmaz még egy statikus RAM területet is (128 vagy 256 Byte), amelybe a rendszer aktuális konfigurációs adatai vannak tárolva a dátum- és időpontértékek mellett. Forrás:

26 BIOS alapbeállításaink módosítása: CMOS 
Kiegészítő tananyag gyakorlati órára BIOS alapbeállításaink módosítása: CMOS  System Information –Megjeleníti rendszerinformációkat és itt kell beállítani a pontos dátumot és időt. Advanced BIOS Features - Speciális BIOS funkciók pl. a rendszerbetöltési sorrenddel kapcsolatos szolgáltatások. Advanced Chipset Features A rendszer teljesítményét lehet optimalizálni a chipkészletek értékeinek megváltoztatásával. Integrated Peripherals - Alaplapra integrált perifériák beállítása. PC Health Status - beállíthatók a ventillátorok fordulatszámai, kijelzi a CPU és a rendszer hőmérsékleteket és a feszültségértékeket. A BIOS, ami a Basic Input/Output System (tükörfordításban: alapvető bemeneti-kimeneti rendszer) rövidítése, a számítógép idegrendszere. Fontos, és tulajdonképpen nélkülözhetetlen eszköze a PC problémamentes működésének: minden ehhez szükséges feladatot ellát, kezdve a cache és lemez-elérésektől, az IDE vezérlőn és a rendszer időzítésén át egészen a soros/párhuzamos portokig. A BIOS az, ami működésbe lép a számítógép bekapcsolásakor is; "őt" látjuk elsőként a képernyőn, mielőtt betöltené az operációs rendszert. Minthogy a BIOS ily fontos része a PC-nek, nem árt tisztában lenni beállításaival, azaz hogy miként lehet vele beleszólni a működésbe. Az évek során persze egyre több és több opcióval gazdagodott: napjainkban automatikusan detektálja a meghajtókat és egyszersmind a rendszer valamennyi kártyáját, perifériáját is a plug and play-nak hála, valamint ellátja az áramfelvétel szabályozását is. Mindezt annak érdekében, hogy minél több terhet vegyen le a felhasználóról: ne kelljen annyit bíbelődnie a sokszor hireoglifikusnak tetsző kapcsolókkal. Mindazonáltal kétségtelen, hogy így is gyakran van szükség a felfedezésére. Különösen igaz ez akkor, ha szeretnénk a legtöbbet kicsikarni számítógépünkből: ez esetben a BIOS kell legyen második anyanyelvünk... Alapok azaz amit a BIOS-ról és a CMOS-ról tudni érdemes... Beállítások Standard Setup Advanced Settings A chipset memória-frissítési beállításai Busz-beállítások Cache-beállítások Integrated Peripherals Power Management A flash BIOS A flash BIOS felismerése Frissítés BIOS-frissítés hiányában Hot-swapping Alapok Mint említettük, a BIOS nélkülözhetetlenül lényeges a PC működési metódusában. Tulajdonképpen keretet ad ahhoz, hogy a gép képes legyen lefuttatni, kezelni a további programokat. Először is ellátja a POST (Power On Self Test - "rendszerindításkori önellenőrzés") feladatait, amit minden egyes újraindításkor elvégez, s célja, hogy meggyőződjön a számítógép egészének hibátlanságáról, mintegy megakadályozva, hogy az alkatrészek esetleges hiábi csak a munka során bukkanjanak fel és okozzanak gondokat (jó példa erre a memória: a POST, ha engedjük neki a teljes vizsgálatot, már az elején kiszűri a legapróbb gondot is, míg ha ezt nem tenné, akkor meglehetősen váratlanul érne, amikor az operációs rendszer minden előzetes figyelmeztetés nélkül - elérve a hibás címtartományt - lefagyna); illetve a speakeren keresztüli hangjelzések révén tájékoztatni képes, hogy valószínűleg hol a probléma, amennyiben már képet se kapnánk a monitoron. A BIOS tevékenysége azonban eredetileg nem korlátozódott pusztán arra, hogy az indításkor felkutassa a problémákat és megadja az alapvető működési paramétereket. Mindvégig megbújt az operációs rendszer hátterében; tulajdonképpen úgy is megközelíthetnénk a kérdést, hogy az operációs rendszer a BIOS egyszerűsített kezelőfelülete volt. Ez természetesen erős túlzás, hisz maga a Linux/Unix/Windows/OS/2, stb. is ugyanolyan elengedhetetlen tartozéka a PC-nek, de semmit sem tett, illetve nem tudott tenni a BIOS nélkül. Amikor ugyanis például leütünk egy billentyűt, a processzor meghív egy megszakítást, hogy kiolvassa azt (magyarán hogy megtudja, mit is nyomtunk le); a megszakításokat azonban a BIOS kezelte és rendezte el (és ez ugyanúgy működött valamennyi másik periféria esetében is) - a baj ezzel az, hogy a mai operációs rendszerek többsége már megkerüli a BIOS-t... Ezzel a módszerrel a CPU egyébként számos feladatot képes párhuzamosan ellátni, természetesen tekintettel a többi hardveregységre is. A BIOS fogalmát gyakran összekeverik a CMOS-al, s úgy gondolják - tévesen -, hogy a kettő egyet és ugyanazt jelenti. Valójában azonban a CMOS (Complementary Metal OxideSemiconductor - "kiegészítő metál-oxid félvezető") egy 64 bájt méretű RAM, mely a BIOS működéséhez szükséges beállításokat tartalmazza. Egy apró integrált áramkörben (másnéven IC-ben) található meg az alaplapon, egy elem társaságában, mely a szükséges áramot generálja. Az újabb PC-kben NiCad elemet alkalmaznak e célra, mely folyamatosan újratölti magát, míg a számítógép be van kapcsolva; a régebbiekben azonban egy olyan szabványos példányt használtak, amelyiket ki kellett cserélni, ha elfogyott az energiája. Mindkét esetben egyszerű a CMOS tartalmának törlése, hiszen csak le kell kapcsolni az elemről - ennek főleg akkor van értelme, ha a tartalma, magyarán a BIOS beállításai megrongálódtak, vagy hibásan lett eleve konfigurálva. Természetesen az újabb alaplapoknál még ennyi dolgunk sincsen, hiszen általában található rajtuk egy jumper, amelyik kifejezetten eme feladat elvégzésére szolgál, néhány pofonegyszerű mozdulat segítségével. Tehát szükség van a BIOS felhasználó általi finomhangolására - ennek eszköze a Bios Setup, mely rendszerindításkor általában a DEL vagy ESC billentyűvel érhető el, de természetesen vannak extrém kombinációs megoldások is. Ennek révén egy menüből variálhatjuk az elérhető funkciókat, és ezáltal befolyásoljuk, hogy a BIOS miként szabályozza a chipsetet. Ez azonban messze nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. A számítógép fejlődésével, az újabb és újabb technológiák megjelenésével ugyanis a BIOS-nak egyre több és több feladatot kell ellátnia, növekvő mennyiségű hardveregységet felismernie és kezelnie. Ennek köszönhetően a Setup igencsak megterebélyesedett, és tele van olyan kínainak tűnő fogalmakkal, lehetőségekkel, melyeket sokszor a szakemberek sem értenek. Ezért mi még csak nem is feltételezzük, hogy az alábbiakban sikerül teljes képet nyújtani, de remélhetőleg segítünk egy kicsit a tájékozódásban. A legalapvetőbb dolgokról csupán néhány szót. A BIOS Setup-ba rendszerindításkor léphetünk be, a videókártya inicializációja után, amikor a kép alsó és/vagy felső részén megjelennek az azonosító kódsorok, a jobb fölső sarokban egy apró kép, és a POST - beállítástól függően gyorsan vagy lassan - leszámlálja a memóriát. Ekkor nincs más teendőnk, mint leütni az e célt szolgáló billentyűt: ez általában az ESC, néha az F1, de természetesen kismillió egyéb variáció is van (például CTRL+ESC, sőt, néha még CTRL+ALT+DEL is). Ekkor megjelenik előttünk rendszerint kék hátteren a menü, és nincs más dolgunk, mint beleásni magunkat a lehetőségekbe... Ha végeztünk, akkor két lehetőségünk van: Quit And Save Changes (azaz kilépés a változtatások elmentésével) és Quit Without Saving Changes (magyarul kilépés az esetleges választások elveszejtésével, figyelmen kívül hagyásával). Még mielőtt belevágnánk, szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a kedves olvasó háromféle jelzéssel találkozhat az egyes opciók előtt. A ? olyan funkciók előtt található meg, melyek beállítása abszolút az adott gép felépítésének, illetve a felhasználó kénye-kedvének függvénye. A + arra utal, hogy a tárgyalt lehetőséggel mindenképp érdemes foglalkoznunk, sőt, a csak két alternatívát (Enable/Disable) felkínáló opcióknál egyben azt is jelenti, hogy lehetőleg kapcsoljuk be (Enabled). A - jel pedig olyan esetekben jön elő, amelyekben az ajánlott mód a Disabled. Nevéből is adódik: ez a legalapvetőbb rész. Itt olyan opciókat találunk, melyek beállítása abszolút nélkülözhetetlen vagy legalábbis célszerű a PC működéséhez. ? Date (mm:dd:yy) (Dátum) és Time (hh:mm:ss) (Idő) A rendszer dátumának és idejének megadása. ? Hard Disks (merevlemezek) Rendszerint ez egy kis táblázat formájában jelenik meg, amely mutatja az összes installált IDE merevlemezt és a hozzájuk tartozó beállításokat. Ezt általában Auto-ra állítják, ami azt jelenti, hogy a BIOS automatikusan detektálja a megfelelő paramétereket. Némely BIOS-ban (főleg a régebbiekben) azonban szükség lehet a sajátkezű konfigurálásra (User mód). Összesen tehát három alternatívánk lehet: a már ismeretett Auto, a None (azaz nincs winchester a számítógépben az adott IDE csatotnán), és a User. Utóbbi esetében a következőkre kell figyelnünk: Size (méret): ezt általában a BIOS maga határozza a fejek, szektorok és cilinderek száma alapján;Cylinders: a merevlemez cilindereinek száma - általában megadják a winchester cimkéjén;Heads: a merevlemez fejeinek száma - szintén meg szokták adni a merevlemez cimkéjén.Write precompensation: a legújabb meghajtókon nem nagyon használják; régebben célja az volt, hogy összeegyeztesse azokat a merevlemezeket, melyek trackenként azonos számú szektorral rendelkeztek, beleértve mind a külső és belső trackeket. Az SCSI meghajtókon ezt -1-re kell állítani, az IDE felületűek esetében azonban ezzel nem kell sokat törődni, mert meghatározása automatikus;Landing zone: ismét egy, a régebi időkből visszamaradt emlék: olyan merevlemezeken használták, amelyik nem rendelkezett az "auto-parking" funkcióval; mivel azonban ez egyetlen mai meghajtóra sem áll, elég nullára állítani;Sector: a szektorok száma trackenként; ugyancsak fellehető a merevlemez cimkéjén.? Floppy Drive A Az A meghajtó típusát adhatjuk meg. A legáltalánosabb beállítás 1.44M, 3.5", de előfordulhat más felállás is. ? Floppy Drive B Ugyanaz igaz, mint a Floppy Drive A esetében. Ha csak egy hajlékonylemez-meghajtónk van, állítsuk None-ra (azaz nincs). ? Primary Display / Video A videókártya típusa. Rendszerint VGA. Ha két videókártyával rendelkezünk, az elsődleges megjelenítőt használjuk ennek beállítására. ? Keyboard Ha nincs installált billentyűzet, ez az opció adja meg a BIOS-nak, hogy ugorja át a POST-ban annak ellenőrzését. Ez különösen olyan számítógépekben használatos, mint például a szerverekben, amelyek elindíthatók billentyűzet nélkül. ? Halt On Utasítja a BIOS-t, hogy mely hibákat hagyja figyelmen kívül a POST során. Például, ha azt akarjuk, hogy a rendszerindítás folytatódjék, akár talál hibát a billentyűzet ellenőrzésekor, akár nem, állítsuk ezt "All, but keyboard"-ra, azaz "Mindenféle [hiba esetében álljon meg], kivéve a keyboard-ot". Ez az a része a BIOS-nak, ami a legtöbb ember számára kínainak hat. A legérdekesebb funkciók számottevő része itt található. Ezeket vesszük most sorra az alábbiakban. Ne felejtsük, hogy a BIOS chipünk márkájától és gyártási évétől függően ennél kevesebb vagy több lehetőség is lehet, és ez az ezt követő további témakörökre is egyaránt igaz lesz. ? Virus Warning Ha képes rá a BIOS-unk, ez szabályozza a vírus-detektálási képességeit. Hogy aktiváljuk-e vagy nem, ez teljesen rajtunk múlik. Az Award BIOS most a Trend módszert alkalmazza, úgyhogy talán ehhez is találunk beállítási lehetőséget. - Typematic Rate Programming Ajánlott beállítás: kikapcsolva, ugyanis a billentyűzetünknek képes kell lennie magának kezelnie. Ha mégsem, két dolgot kell megadnunk. A Typematic Rate Delay határozza meg, hogy amikor lenyomva tartunk egy billentyűt, mennyi időt várjon a rendszer, mielőtt a gombnak megfelelő értéket elkezdi megismételni. A Typematic Rate (Chars/Sec) pedig azt definiálja, hogy milyen gyorsan végezze az érték megismétlését újra és újra, amíg lenyomva tartjuk a billentyűt. Állítsuk, amire csak akarjuk. A 15 jó, a maximum általában 30. - Above 1MB Memory Test Ez szabályozza, hogy a POST ellenőrizze-e induláskor az egész rendszermemóriát hibák után kutatva. Ugyanezt elvégzi a DOS Himem.Sys drivere is (kivéve, ha a testmem: off kapcsolóval ezt letiltjük), amit azonban Windows 95/98 alatt már nincs sok értelme használni. Ez a művelet meglehetősen időigényes, ráadásul minél több memóriánk van, annál hosszabb, ezért nem érdemes alkalmazni (természetesen szerverekben például sosem ártanak az efféle nehézkes, ám utóbb talán megfizetődő óvatosságok). ? Memory Tick Sound Azt szabályozza, hogy a rendszer kísérje-e hallható kattogással a memória számlálását rendszerindításkor. + Memority Parity Error Check A kérdés: felderítésre kerüljenek-e a memória hibái? Az ellenőrzést úgy úgy végzi, hogy megvizsgálja az adatok kilencedik bitjét, ami egy parity érték. A parity bit az összes bit összeadásával születik meg, tehát a végeredmény páratlan. Ha azonban mégsem (tehát a szám páros), akkor a rendszer meghív egy Non-Maskable megszakítást (másnéven NMI-t) és leáll. Néhány alaplapon ez a funkcó kikapcsolható, azonban ajánlott aktiválni a biztonság kedvéért (nincs semmilyen negatív vagy lassító hatással a rendszer működésére). ? Wait for F1 Megadja, hogy amennyiben hibát észlel, a rendsze töltődése leálljon-e addig, amíg a felhasználó lenyomja az F1-et (kvázi jelezve, hogy vette-e az üzenetet). A Disable ajánlott a gyorsabb indításhoz, illetőleg a fájl-szervereknél, de az Enabled biztosítja, hogy minden esetleges hibajelzést látni fogunk. ? Boout Up NumLock Status ...aktiválódjon-e a NumLock rendszerindításkor vagy ne (ez - akármilyen apróságnak, sőt tán mulatságosnak is tűnhet - fontos szempont lehet például azok esetében, akik például magyar billentyűzetet használnak és a nullát a keypadról érik el, ami azonban csak akkor lehetséges, ha a NumLock aktív; sokak számára kényelmi szempont lehet, hogy a bekapcsolásával ne kelljen külön foglalkozniuk). + Numeric Processor Test Ha matematikai coprocesszorral ellátott processzorunk van (ami igaz minden mai CPU-ra), akkor kapcsoljuk be. Enélkül ugyanis a rendszer figyelmen kívül hagyja az FPU-t, látványosan csökkentve a teljesítményt. Disable csak akkor ajánlott, ha régebbi processzorunk van FPU vagy coprocesszor nélkül (ez is egyike a régmúlt emlékeinek, ma már nem sok haszna van és nem is nagyon szokták feltüntetni az újabb BIOS-okban). - Floppy Drive Seek At Boot Ha Enabled, akkor a gép a bekapcsolás után felpörgeti a hajlékonylemez-meghajtóinkat, mintegy ellenőrzésképpen. Hátránya, hogy lassú és ráadásul feleslegesen dolgoztatja egységinket. Célszerű ezért deaktiválni, amivel gyorsabb rendszerindítás érhető el és talán a meghajtóink is tovább élnek... ? Boot Sequence A kérdés: milyen sorrendben vizsgálja át a BIOS legkülönfélébb meghajtóinkat betölthető operációs rendszer után. A gépünk felépítésétől függően ennek ezeregy variánsa lehet, beleértve a ZIP vagy LS-120 drive-ról való töltést is (persze ha ezt támogatja a BIOS). A felhasználók többsége az A, C beállítást használja, aminek eredményeképpen a BIOS először az A meghajtóban keres rendszerlemezt, majd a merevlemezen. Bár csupán egy másodperc ez a művelet, sokaknak ez is csak egy felesleges időpocsékolás, ezért nekik jól jöhet a C, A variáció lehetősége is. + Bootup CPU Speed Még ma is sok ház van forgalomban, mely tartalmaz egy Turbo kapcsolót az elején, amivel visszavehettük a processzor sebességét Low állás esetében. Ennek BIOS-beli megfelelője ez az opció, amit természetesen célszerű High-on tartani, az ellenkező megoldással pedig csak akkor kísérletezni, ha valami baj lenne a rendszer működésével. + External Cache Memory Napjaink legtöbb rendszere tartalmaz másodszintű gyorsítótárat, így a felhasználók többségének ezt érdemes bekapcsolnia (kivéve például az Intel nem A-jelű Celeron 266 és 300 processzorait). Gyakori probléma, hogy a felhasználónak van ugyan L2 cache memóriája, viszont ez az opció ki van kapcsolva, ami ahhoz vezet, hogy a gép érezhetően lassabban dolgozik, mint amennyire képes lenne. Persze ha nincs másodszintű gyorsítótárunk, akkor kapcsoljuk ki, mert ha ennek ellenére aktiváljuk, akkor ez a rendszer leállásához vezethet. + Internal Cache Memory (De)aktiválja a CPU elsőszintű gyorsítótárát. A legtöbb modern processzor, kezdve a 486-osoktól, rendelkezik ilyennel. Ha ennél régebbi processzorunk van, amin esetleg nincs ilyen, akkor hagyjuk kikapcsolva (ám ez megint csak egyike azoknak a lehetőségeknek, melyeknek napjainkban már nem sok hasznuk van). + Fast Gate A20 Option Az A20 az extended, azaz kibővített memória első 64KB-jára utal, amit high memory area-ként ismerhetünk. Eme opció szabályozza, hogy ezt a kis tartományt használja-e a rendszer az 1MB fölötti tárterület kezelésére. A régebbi PC-kben általában a billentyűzet-vezérlő chip látta el ezt a feladatot. A nagyobb teljesítmény érdekében azonban érdemes ezt a funkcót aktiválni. ? Turbo Switch A Bootup CPU Speed-nél emlegetett jellegzetes kapcsoló, melyet az újabb házakon már elhagynak, illetve ATX-eseknél a Sleep-pel helyettesítik. A legtöbb rendszeren érdemes használaton kívül helyezni a Disable révén. + Shadow Memory Cacheable Legyen Enable a nagyobb teljesítmény kedvéért. Ez a BIOS kódját a rendszer memóriájába másolja a gyorsabb elérés érdekében. Ha viszont valami problémát érzékelünk ezáltal, kapcsoljuk ki. + Video ROM Shadow Ugyancsak ajánlott az Enable. Célja hasonló az előzőhöz: a videókártya ROM kódját másolja a gyorsabban elérhető RAM-ba. ? Adapter ROM Shadow a vége valamilyen memóriacím-tartomány. Ez vezérli, hogy az előző két opcióhoz hasonló módon a BIOS átmásolja-e az akármelyik kiegészítő kártya által használt ROM-ot a rendszer memóriájába a gyorsabb hozzáférésért. Mivel azonban ennek megítéléséhez tudnunk kell, hogy melyik kártya mely memóriacímeket használja, ajánlott kikapcsolni. ? Automatic Configuration A legkönnyebb megoldás. A BIOS az alábbi beállítások egy jó részét elvégzi a felhasználó helyett. + Slow Refresh Ez lehetővé teszi, hogy a memória-frissítési ciklus ritkábban kerüljön végrehajtásra, emígyen gyorsítva a rendszer sebességét és csökkentve áramfelvételét. Az Enabled ezért ajánlott, de persze csak ha a memóriamodul támogatja. + Concurrent Refresh Aktiválása révén egyidejűleg olvashat/írhat a processzor a memóriából/-ba és ezzel párhuzamosan megtörténhet a memória tartalmának frissítése is. A nagyobb teljesítmény kedvéért éljünk a lehetőséggel. + Burst Refresh Egyidőben több memória-frissítést is elvégez. + DRAM Burst At Four Refresh A memóriát négyes burst-ökben frissíti. + High-Speed Refresh Ha a memória támogatja, ez gyorsabb frissítési ciklusokat tesz lehetővé. ? Staggered Refresh A frissítés ennek révén memóriabankonként történik, vagyis egymás után, tehát nem egyidejűleg. Ez csökkenti az áramfelvételt, de a sebességet is. + Decoupled Refresh A kérdés, hogy az ISA busz ás a memória frissítése külön-külön történjék-e. Minthogy at ISA busz frissítése tovább tart (több időt igényel), ezért eme opció aktivilása könnyíthet egy kicsit a helyzeten. + Refresh Value Minél alacsonyabb, annál jobb. + Read Wait States Mithogy a CPU általában gyorsabb, mint a memória, a wait states beállítást arra használják, hogy a memóriát összhangba hozzák a sebesebb processzorral, így megakadályozva a paritáshibákat (azaz a CPU ne kérhesse gyorsabban az adatokat, mint azokat a memória ki tudná szolgáltatni). Minél alacsonyabb ez az érték, annál gyorsabb a rendszer. + Write Wait States Ugyanaz áll rá, mint az előbbire, csak itt az írásra vonatkozóan. Sok esetben ezt a két opciót egy beállításba kombinálják, amit DRAM Wait State-nek hívnak. - CAS Timing Delay Alapbeállításban általában ez le van tiltva (magyarán ne legyen késleltetés). A CAS a Column Access Strobe rövidítése. A DRAM ugyanis sorokba és oszlopoba szerveződik. Valamennyi részét (területét) impulzusok révén érhetjük el. Amikor a CPU egy memória-hozzáférést végez el, aktiválja a RAS-t (Row Access Strobe), hogy megtalálja a sort, amelyik a keresett adatot tartalmazza. Ezután a CAS meghatározza az oszlopot is, ezáltal konkretizálva az igényelt adat helyét. A RAS sebessége megegyezik a chip sebességével, míg a CAS sebessége a RAS sebességének a fele. ? AT Bus Clock Selection Ez határozza meg azt az osztót, amit a CPU órajelére alkalmazva a BIOS megadja az ISA/EISA busz sebességét, méghozzá CLK/x formában, ahol "x" az osztó. A CPU órajele konkrétan a CPU frekvenciája, de nem a belső, hanem a külső frekvencia, magyarán az a szám, amit megszoroz a processzor, hogy megkapja a tényleges működési sebességét. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy ha például a Pentium 100 úgy kapja meg a 100 Mhz-et, hogy kettővel szorozza az 50Mhz-et, akkor a CLK/x azt adja meg, hogy az 50Mhz-et mennyivel osztja el a BIOS. A legjobb ebben a beállításban egyébként az, hogy az újabb alaplapok már mind elvégzik maguk ezt a beállítást. ? ISA Bus Speed Ugyanaz, mint az előző, csak a PCI-ra vonatkozóan. + Wait States Valahányszor valami történik az AT buszon, ez megadja, hogy mennyit várakozzon a gép a művelettel. Ez, hasonlóan a memóriánál említett beállításhoz, a régebbi ISA kártyákat segíti, hogy hibátlanul működhessenek a gyorsabb rendszerekben. Termésteresen minél alacsonyabb az érték, annál jobb. + Fast AT Cycle Kapcsoljuk be, hogy picit nagyobb teljesítményre ösztökéljük az ISA kártyákat, különösen videókártya esetén. ? ISA IRQ Megadja a PCI kártyáknak, hogy az ISA kártyák mely IRQ-kat használják, így lehetővé téve, hogy ne egyazon megszakításra üljenek, hanem keressenek maguknak mást. Ezt általában a plug-and-play operációs rendszerek tudják jól kihasználni. - Memory Remapping + DMA Wait States ...mennyit várakozzon a gép, mielőtt a DMA-t használja. Minél alacsonyabb az érték, annál jobb. Cache beállítások + Cache Read Option Még az SRAM is használ wait state-eket. Ez az opció meghatározza, hogy mennyi órajel szükség négy 32 bites word feltöltésére a CPU belső gyorsítótárába. Ezt általában a "clocks per word" elnevezéssel illetik. Általában az m-n-n-n formában adják meg, és korlátot csak az szab, hogy a CPU milyen burst módot támogat. A legelterjedtebb a , a vagy a Minél alacsonyabb, annál jobb. A már jó. + Fast Cache Read/Write Kapcsoljuk be, ha két cache memóriabankunk van, 64K vagy 256K. + Cache Wait States Mit minden wait state esetében: az alacsonyabb érték a gyorsabb. A legjobb a nulla. 33Mhz feletti buszsebességeknél esetleg szükség lehet rá, hogy 1-re állítsuk. + Tag RAM Includes Dirty Aktivilásáa növeli a teljesítményt, minthogy a cache RAM tartalma egyszerűen felülításra kerül, ahelyett, hogy felcserélődne. Ebben a részben találhatók meg azon opciók, melyek a számítógép legkülönfélébb portjait irányítják, beleértve a soros, párhuzamos és IDE portokat. + IDE HDD Block Mode Ajánlott bekapcsolni. Lehetővé teszi a multi-szektoros adatátviteleket. ? Primary PIO Eme funkció révén az IDE meghajtó egyidejűleg több szektort is képes átvinni. Erre több mód is van. Mode 0: egyidejűleg egy szektort; Mode 1: ? Mode 2: a szektorok átvitele egy szimpla burst-ben történik; Mode 3: 32 bites utasítások, legfeljebb 11.1MB másodpercenkénti adatátvitel; Mode 4: maximum 16.7MB/másodperces adatátvitel; Mode 5: 20MB/másodperces adatátvitelt. Napjaink meghajtóinál már általánosnak tekinthető a Mode 4. Azonban ezzel sokszor nem is kell törődnünk, hisz a legtöbb BIOS-nak van egy automatikus beállítása, amikor is maga állapítja meg a legjobb megoldást. A megfelelő módot egyébként egyenként, mindegyik drive-ra meg kell adni (akár így, akár úgy), beleértve a primary master és slave valamint a secondary master és slave meghajtókat. ? IDE DMA Állítsuk Auto-ra. Ha biztosak vagyunk benne, hogy a winchesterünk UDMA-kompatibilis, akkor nyugodtan válasszuk az Enabled-et. ? On-Chip PCI IDE Aktiválhatjuk és kikapcsolhatjuk az alaplapra integrált IDE vezérlőt. ? SMART Néhány BIOS felajánlja ezt a lehetőséget, hogy magunk dönthessük el, élni akarunk-e a merevlemez SMART képességeivel vagy nem. A SMART a Self Monitoring Analysis and ReportingTechnology rövidítése. Arra szokták használni, hogy detektálja és értesítsen a fenyegető lemezhibákról. Néhány felhasználói program ugyanezt a technológiát használja a merevlemez ellenőrzésekor (vigyázat! - nem minden winchester rendelkezik ilyen képességekkel). ? USB Controller Ki-és bekapcsolhatjuk az alaplapra integrált USB-vezérlőt. ? FDD-vezérlő Ki-és bekapcsolhatjuk az alaplapra integrált floppy-vezérlőt. ? Serial Port Deaktiválhatjuk a soros portot, illetve megadhatjuk a hozzá tartozó IRQ és DMA címet. ? Parallel Port Ugyanaz áll rá, mint a soros portra, csakhogy ehhez tartozhat még egy másik beállítás is (Parallel Port Mode), ami lehet SPP, EPP/SPP, ECP vagy ECP/EPP. Ajánlott az ECP, EPP vagy ECP/EPP beállítás, ami magas adatátviteli sebességet ígér a porton át, illetve megadja a kétirányú adatátvitel lehetőségét. Ezzel azonban bánjunk óvatosan, mert régebbi nyomtatók esetében ez problémát okozhat és elképzelhető, hogy csak össze-vissza karakterek kerülnek a papírra; ez esetben maradjunk meg a - ha lassabban is, de - biztosabban működő SPP. A "Green PC" specifikációnak megfelelő PC-kben található egy ilyen szekciót a BIOS-ban, melynek révén szabályozhatjuk a különböző energiatakarékos üzemmódokat. Ezt három oldalról érhetjük el: az APM (Advanced Power Management) szabványt az Intel és a Microsoft alkotta meg, az ATA (AT Attachment) az IDE meghajtók kezelésére szolgál, míg a DPMS (Display PowerManagement Signaling) a monitor és a videókártya kikapcsolására képes. ? Power Management Az energiatakarékosság szintje állítható be. Kapcsoljuk ki, ha egyáltalán nincs szükségünk rá. Egyébiránt választhatunk az előre beállított minimum és maximum lehetőségek között, vagy dönthetünk a User Define mellett, ahol szabad kezet kapunk. ? PM by APM Az APM-féle energiatakarékosság ki-és bekapcsolása. ? Video Off A DPMS ki-és bekapcsolása. ? PM Timers Megadhatjuk, mennyit várjon a PC, mielőtt elkezdi lekapcsolgatni az egységeit. Ha akarjuk, kikapcsoljuk, egyébiránt beállíthatjuk a várakozási időt különböző esetekben (merevlemez lekapcsolása, doze mode, suspend mode, stb.). ? Soft-On By Power BTTN Azt szabályozza, hogy a power gomb megnyomása után azonnal kikapcsoljon a gép, vagy csak pár másodperces késleltetést követően. A flash BIOS-ok lehetővé teszik, hogy szoftveresen átégethető legyen a tartalmuk. Ha új hardvereszköz jelenik meg és a BIOS nem támogatja azt, a gép nem tudja kezelni, mivel nincs megszakítás, amit ehhez meghívhat. Régebben emiatt az egész chipet ki kellett cserélni, EEPROM vagy flash BIOS esetében azonban ez DOS parancssorból megoldható. A frissítéseket a jobb alaplapgyártók rendszeresen biztosítják, amennyiben azonban márkátlan termékkel rendelkezünk, amelyhez nincs update, a chip azonban flash, még van remény (lásd alább). A frissítésre számos okunk lehet. Régebben például problémát jelentett, hogy az 528 Mb-nál nagyobb merevlemez kezeléséhez hiányzott a BIOS-ból az LBA (Logical Block Addressing) támogatás, így szoftveres driverekkel kellett megoldani, hogy teljesen ki lehessen használni a winchestert. A Plug and Play Windows 95/98-as, tökéletes támogatásához is feltétlenül szükséges volt az update, de a kisebb hibajavítások és az új beállítások is jó okot biztosíthatnak (például bootolás CD-ről vagy SCSI egységről illetve újabban a 120 MB-os floppyikról, stb.) Hogyan ismerjük fel a flash BIOS-t? A legegyszerűbb és legáltalánosabb megközelítésben: minden BIOS chip, amin tapintható egy kör alakú mélyedés, az flash. Ha azonban biztosak akarunk lenni a dolgunkban vagy netalántán EEPROM chip van a gépben, járjunk el az alábbiak szerint. Nyissuk fel a gépet és a 28 vagy 32 tűs BIOS chipről szedjük le a márkajelzést tartalmazó matricát. A chip felületén a következő jelölések lehetnek: 28Fxxx - 12 voltos flash memória; 29Cxxx - 5 voltos flash memória; 29LVxxx - 3 voltos Flash memória (ritka); 28Cxxx - EEPROM (hasonló a flash memóriához); 27Cxxx - mélyedéssel: EPROM: csak olvasható, programozó kell az írásához és UV a törléséhez; PH29EE010: SST ROM chip - flash memória; 29EE011 - Winbond chip - 5 voltos flash memória; 29C010 - Atmel chip - 5 voltos flash memória; Minden egyéb BIOS, amin nincs mélyedés és jelzése nem 28-cal vagy 29-cel kezdodik, valószínűleg nem flash. Ha nincs BIOS-frissítés az alaplaphoz... Rengeteg alaplap van a piacon, amelyik támogatás nélküli, noname termékként kerül a boltokba. Ezek között elég sok az olyan, mely mindezek ellenére ugyanolyan jó normál körülmények közt, mint a márkás változatok, sőt előfordul, hogy a túlhajtás éppúgy muködik. BIOS frissítés hiányában azonban az újonan megjelenő termékeket (elsősorban processzorokat) nem képesek azonosítani, így lehetetlenné válik a továbbfejlesztés. Az is problémát jelenthet, ha az aktuális BIOS bugos (pl. gyárilag be van kapcsolva a Boot Virus Warning, de a setup nem ad lehetőséget a kiiktatására). Szerencsére jó eséllyel átléphető a probléma egy másik alaplapgyártótól származó BIOS frissítéssel. Ezesetben azonban nagyon körültekintőnek és óvatosnak kell lennünk. Néhány fontos szabályt be kell tartanunk az új BIOS kiválasztásakor... A frissítés eredetileg készüljön olyan alaplaphoz, melynek minimum a chipsete és az I/O chipe megegyezik a miénkkel. Természetesen az sem elhanyagolandó szempont, hogy a BIOS márkája (Award/AMI/MRBIOS/Phoenix) legalább egyezzen meg és ne downgrade legyen a szándékunk... Mire van szükség? Először is egy programra, mely elvégzi a beégetést. Award BIOS-oknál az esetek többségében jól működik a BIOS-gyártó saját készítésá segédprogramja, az Award Flasher, de vannak alaplapkészítők (például Asus), amelyeknél csak a cég saját készítésű szoftverét használhatjuk. A legbiztosabb megoldást a Mr. BIOS Flasher jelenti, amely azáltal, hogy közvetlenül a BIOS chippel kommunikál, 100%-os valószínuségű sikerrel végzi el a frissítést - egyetlen hátránya, hogy a jelenleg elérhető változatai csak az Intel Triton chipsetekkel működnek együtt... Még egy fontos dolog: mindenképp tartsunk kéznél egy biztosan működő BIOS-t - leginkább az eredetit, amit könnyedén lementhetünk, mivel a flasher programok többsége felajánlja ezt a lehetőséget (illetve erre módot ad a MODBIN és az AMISetup is). Ha figyelembe vesszük a fentiekben említett szempontokat, szinte kizárt, hogy olyan kárt okozzunk, mely teljesen megakadályozza a rendszerindítást, mindazonáltal érdemes felkészülni. Ha mégis megtörténne az elkerülhető, akkor sincs veszve minden (lásd a következő pontoz). Ha a BIOS tartalma megsérült... Az alábbiakban az ún. hot-swapping eljárást ismertetjük, mely rendszertől függetlenül, minden BIOS esetében működik. Egyes gyártóknál természetesen elképzelhetők egyéb, alternatív megoldások is. Szerezzünk egy működő BIOS chipet. Ez nem kell, hogy kifejezetten az adott alaplaphoz legyen készítve, mivel csak egyetlen feladatot kell ellátnia: lehetőséget adni a gép és a DOS elindítására - az egyetlen, amit azért vegyünk figyelembe, hogy legalább a chipset egyezzen meg és a System BIOS cachable opció legyen bekapcsolva. Ez általában alapbeállítás, de győződjünk meg róla biztosan. Az utolsó, amire szükség van, az egy flash program. Cseréljük ki a rossz BIOS chipet a jóra és indítsuk el a gépet, töltsük be a DOS-t floppyról. Működés közben (!) cseréljük vissza a BIOS chipet - ez az esetek túlnyomó többségében működik, mivel a System BIOS cacheable opciónak hála, a BIOS a memóriába van másolva ("shadowed"). Most a flash programmal frissítsük a BIOS-t, majd indítsuk újra a gépet. Mint azt már említettük, ez a módszer egy általános megoldást hivatott bemutatni, mely az esetek túlnyomó többségében működik. Award BIOS-oknál elég lehet egy ISA videókártyával rendszerlemezrol bootolni és újra elvégezni a frissítést, illetve az Intel alaplapoknál például külön kapcsoló szolgál a hasonló problémák megoldására. Forrás:

27 BIOS alapbeállításaink módosítása: CMOS 
Kiegészítő tananyag gyakorlati órára BIOS alapbeállításaink módosítása: CMOS  Bootolási sorrend meghatározása A főmenüben válasszuk ki az "Advanced BIOS Features" menüpontot, majd a megjelenő panelen pedig a "Boot Device Priority" almenüpontot az billentyű lenyomásával. A megnyíló panelen válasszuk ki az elsődleges boot eszköznek megfelelő háttértárat, majd állítsuk be az elsődleges prioritást a /<-> billentyűkkel, majd a többi listában levő egységet csökkenő értékekre. Forrás:

28 BIOS alapbeállításaink módosítása: CMOS 
Kiegészítő tananyag gyakorlati órára BIOS alapbeállításaink módosítása: CMOS  Forrás:

29 BIOS alapbeállításaink módosítása: CMOS 
Kiegészítő tananyag gyakorlati órára BIOS alapbeállításaink módosítása: CMOS  Forrás:

30 A betöltés előkészítése merevlemezről
Kiegészítő tananyag gyakorlati órára A betöltés előkészítése merevlemezről Merevlemezeknél mindezt pontosítani kell: a Master Boot Record (MBR) kerül beolvasásra, ugyanis egy merevlemez több partíciót is tartalmazhat, mindegyiken saját boot szektorral. A partíció a merevlemez egy önálló logikai egysége, amely fájlrendszer tárolására alkalmas. Ahhoz, hogy egy merevlemezt használni tudjunk, legalább egy formázott partíciót kell tartalmaznia. Egy partíció egyetlen fájlrendszer adatait képes tárolni, ezért ha több fájlrendszert szeretnénk, mindenképpen particionálnunk kell a merevlemezt.  A betöltés előkészítése merevlemezről Merevlemezeknél mindezt pontosítani kell: a Master Boot Record (MBR) kerül beolvasásra, ugyanis egy merevlemez több partíciót is tartalmazhat, mindegyiken saját boot szektorral. A partíció a merevlemez egy önálló logikai egysége, amely fájlrendszer tárolására alkalmas. Ahhoz, hogy egy merevlemezt használni tudjunk, legalább egy formázott partíciót kell tartalmaznia. Egy partíció egyetlen fájlrendszer adatait képes tárolni, ezért ha több fájlrendszert szeretnénk, mindenképpen particionálnunk kell a merevlemezt. Több oka is lehet különböző fájlrendszerek használatának: egyrészt különböző operációs rendszerek használata, másrészt ha kisebb logikai egységekre akarjuk bontani a merevlemezünket. Ez utóbbinak az a veszélye, hogy mivel egy partíció méretét előre meg kell adni, előfordulhat hogy egy partíciónk betelik, míg némelyik szinte teljesen kihasználatlan. Az MBR partíciós tábla Ahogy már említettük, a betöltési folyamat során merevlemez esetén a BIOS az MBR tartalmát tölti be, innen folytatódik az operációs rendszer betöltése. A fő rendszertöltő rekordban legfeljebb négy partíció adatainak tárolására van hely, ezért a merevlemez legfeljebb négy valódi partíciót tartalmazhat. Particionáláskor célszerű lehet megadni az aktív (boot) partíciót, ami MS-DOS és Windows rendszereken rendszerint az első elsődleges partíció, hogy a rendszer bootolásra képes legyen. Az első boot szektor ( a szektorméret 512 byte), azaz az MBR egy kis programot tartalmaz, amelynek a feladata az aktuális operációs rendszer beolvasása és elindítása. Az 512 byte első 440 byte-ja a betöltőkód, 6 byte diszkazonosító, majd 4 x 16 byte a 4 partíciós táblának és végül 2 byte a záró 55AA (magic number) aláírásnak. Forrás:

31 Kiegészítő tananyag gyakorlati órára
Az MBR partíciós tábla A betöltési folyamat során merevlemez esetén a BIOS az MBR tartalmát tölti be, innen folytatódik az operációs rendszer betöltése. A fő rendszertöltő rekordban legfeljebb négy partíció adatainak tárolására van hely, ezért a merevlemez legfeljebb négy valódi partíciót tartalmazhat. Particionáláskor célszerű lehet megadni az aktív (boot) partíciót, ami MS-DOS és Windows rendszereken rendszerint az első elsődleges partíció, hogy a rendszer bootolásra képes legyen. Forrás:

32 Kiegészítő tananyag gyakorlati órára
Az MBR partíciós tábla Az első boot szektor ( a szektorméret 512 byte), azaz az MBR egy kis programot tartalmaz, amelynek a feladata az aktuális operációs rendszer beolvasása és elindítása. Az 512 byte első 440 byte-ja a betöltőkód, 6 byte diszkazonosító, majd 4 x 16 byte a 4 partíciós táblának és végül 2 byte a záró 55AA (magic number) aláírásnak. Forrás:

33 Kiegészítő tananyag gyakorlati órára
Az MBR partíciós tábla Forrás:

34 Lemezkezelés: 1. A partíció
A partíció a merevlemez egy önálló logikai egysége, amely fájlrendszer tárolására alkalmas. Ahhoz, hogy egy merevlemezt használni tudjunk, legalább egy formázott partíciót kell tartalmaznia. A lemezen kialakított fizikai szerkezet önmagában még nem teszi lehetővé, hogy állományokat is tároljunk rajta. Ehhez a következő lépéseket kell még megtenni: 1. A lemez partícionálása 2. A partíción a logikai fájlszerkezet kialakítása (logikai formázás) melyek saját meghajtóazonosító betűvel (pl. C:, D:, E:, stb) érhetők el. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jlrendszer

35 Lemezkezelés: 1. A partíció
Forrás:

36 Lemezkezelés: 2. Fájlrendszerek
A számítógépen lévő információtárolási egysége a fájl (file). Egy fájl tartalma a gép szempontjából vagy adat, vagy program. A fájlban tárolt adat tetszőleges, lehet szöveg, kép, hang stb. Az adatok formájára nézve nincs előírás, a gyakorlatban nagyon sokféle formátum létezik. A fájlt minden operációs rendszer használja, konkrét megjelenése azonban már az operációs rendszertől függ. https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jlrendszer Fájlrendszer típusok A fájlrendszerek alapvetően három osztályba sorolhatók: lemezes fájlrendszerek, hálózati fájlrendszerek és speciális célú fájlrendszerek. Lemezes fájlrendszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése] A lemezes fájlrendszereket úgy tervezték, hogy a fájlok tárolására a számítógépek adattároló eszközei szolgálnak, amelyek leggyakrabban lemezes egységek. Ezek az egységek közvetlenül vagy közvetett módon kapcsolódhatnak a számítógéphez. Például a lemezes fájlrendszerek közé tartozik a FAT, az NTFS, a HFS és a HFS+, az ext3, az ext4, az ISO 9660, az ODS-5 és az UDF. Néhány fájlrendszer naplózó fájlrendszerek közé sorolható, néhány viszont változatkezelő fájlrendszer. Adatbázis-fájlrendszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése] Egy új koncepció a fájlkezelésben az adatbázis alapú fájlrendszer. Ez azt jelenti, hogy a fájlok egy hierarchikus struktúrában helyezkednek el, saját jellemzőikkel azonosíthatóan, mint például fájltípus, téma, szerző, vagy egyszerű metaadat. Ezért egy fájl keresése megfogalmazható SQL-ben vagy akár természetes nyelven is, mint például a BFS-nél és aWinFS-nél. Tranzakciós fájlrendszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése] Ezek a fájlrendszerek egy teljesen speciális csoportot alkotnak: a rendszerben minden fájllal kapcsolatos eseményt vagy tranzakciót rögzítenek. Bármilyen végrehajtott művelet valamilyen változást vagy változásokat okoz a fájlok vagy a diszkek struktúrájában. A legtöbb esetben ezek a változások kapcsolatokat érintenek, amelyeket – lehetőség szerint – azonos időben kell megváltoztatni. Vegyük példának, hogy egy bank egy másik banknak egy elektronikus utalást küld. A bank számítógépe „küld” egy utasítást a másik bank számítógépének, hogy módosítsa a saját adatait, hogy az utalás megtörtént. Ha valamilyen okból a számítógép leáll, még mielőtt a saját feljegyzéseit módosította volna, majd újra indul, az utalás „elveszik”. Egy tranzakciós fájlrendszer képes helyreállítani az akciót a „tranzakció” újra-szinkronizálásával mindkét végponton, és korrigálja a hibát. Minden tranzakció fel lesz jegyezve és tárolva, és ez a feljegyzés mutatja meg, mi történt, hol, és mikor. Ezeket a fájlrendszereket a hibatűrő rendszerek számára tervezik és ott is alkalmazzák őket, alkalmazásuk viszont természetesen sok járulékos (belső) adminisztrációval jár. Hálózati fájlrendszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése] A hálózati fájlrendszerek olyan fájlrendszerek, amelyek úgy viselkednek, mint egy távoli fájlelérési protokollal rendelkező kliens, ami biztosítja a szerveren lévő fájl elérését. Példák hálózati fájlrendszerekre az NFS, a SMB, az AFP és a 9P protokollok, és fájlrendszer-szerű kliensek a FTP-vel és WebDAV-val működnek. Speciális célú fájlrendszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése] Speciális célú fájlrendszer alapvetően minden olyan fájlrendszer, amely sem lemezes-, sem hálózati fájlrendszer. Ezek azok közé a rendszerek közé tartoznak, ahol a fájlokat egyszoftver dinamikusan kezeli, egyben biztosítja a kommunikációt a számítógépen futó feladat(ok) és a ideiglenes fájl tárolási terület között. Bizonyos szempontból speciális célú fájlrendszert használnak a leggyakrabban használt, fájl-centrikus operációs rendszerek, mint a Unix. A mélyűri felfedező űrhajók, mint a Voyager–1 és a Voyager–2 egy speciális, digitális szalag-alapú fájlrendszert használnak. A modern felfedező űrhajók, mint a Cassini-Huygensegy valósidejű operációs rendszert és fájlrendszert használ. A Mars Roverek is egy valós idejű fájlrendszert használnak, amelyet flash memóriával valósítottak meg. Forrás:

37 Lemezkezelés: 2. Fájlrendszerek
Cluster – több szektor összefogva – ez az adatkezelés legkisebb egysége A klasszikus mágneslemezes egységek illetve az újabb félvezetős egységek az adatokat általában 512 bájt hosszú szektorokban tárolják. (Egyes újabb HDD modellek már 4kB-hosszú szektorral dolgoznak) A fájlrendszer számára azonban a relatíve pici szektorméret komoly többlet-adminisztrációt, illetve lassabb fájlelérést jelentett. A clusterek ezt oldják fel azzal, hogy több, fizikailag egymásután található szektort csoportba szerveznek, így az olvasások és írások során kevesebbszer kell az olvasófejet pozicionálni. (A RAM elérésű félvezető tárak elérése során ennek nincs jelentősége) Belátható, hogy a kevesebb pozicionálás gyorsabb adatelérést, a nagyobb adategység pedig kevesebb adminisztrációt jelent a rendszerek számára. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Helyfoglal%C3%A1si_egys%C3%A9g, https://i-technet.sec.s-msft.com/dynimg/IC jpg

38 Lemezkezelés: 2. Fájlrendszerek
A fájlok alapvető jellemzői: Fájlnév Kiterjesztés Méret Dátum Egyéb: fájlrendszer függő A fájlok alapvető jellemzői: fájlnév: a név amin keresztül elérhetjük DOS esetén legalább 1, maximum 8 betű szóköz nélkül. Tartalmazhatja az angol ABC 26 betűjét, számjegyeket, kötőjelet és alulvonást. Windows : legalább 1, max. 255 betű, szóköz, több pont és ékezet is megengedett. Linux ext2: legalább 1, max. 255 betű, szóköz, több pont és ékezet is megengedett. kiterjesztés: nem kötelező, DOS esetén maximum 3 karakter lehet. Általában a fájl jellegére utal. méret: a fájl mérete bájtokban. dátum: Általában három különbözőt is tárolnak: fájl létrehozásának, utolsó módosításának és utolsó hozzáférésnek dátuma. idő: Itt már csak a fájl létrehozásának és utolsó módosításának idejét tárolják. Ezen felül pedig már fájlrendszer függő, hogy még milyen adatokat tárol. Lehet a fájl használatára utaló attribútumok, vagy fejlettebb esetekben jogosultságkezelés, netán tömörítés vagy titkosítás, esetleg a gyorsabb elérés érdekében többszintű indexelés. Forrás:

39 Lemezkezelés: 2. Fájlrendszerek
Mappa fogalma Mappa alatt egy fájlrendszeren belüli entitást értünk, ami valójában egy speciális fájl amely fájlok neveit és a fájlrendszer függvényében a nevekhez tartozó további információkat tartalmaz.  Forrás:

40 Lemezkezelés: 2. Fájlrendszerek
Elérési útvonal abszolút elérési út: ez mindig / (vagy \) jellel kezdődik, és a gyökérkönyvtárból indulva minden mappát felsorolunk a célunkig, pl: D:/home/adatok/reszletek relatív elérési út: már valamilyen mélységben "beástuk" magunkat a könyvtárrendszerben és nincs kedvünk az egészet a gyökértől kezdve újra felsorolni. Ilyenkor az aktuális mappához viszonyítva tudjuk megadni a fájl helyét Helyettesítő és speciális karakterek: \ / ? : * " > < | Forrás:

41 Lemezkezelés: 2. Fájlrendszerek
A fájlrendszer egy olyan struktúra, amely a számítógép merevlemezeken tárolt adatainak rendszerezésére szolgál. Új merevlemez telepítésekor formázni és partícionálni kell a merevlemezt egy fájlrendszerrel, mielőtt adatokat vagy programokat tárolhatna rajta. A Windows rendszerben a választható három fájlrendszer típus az NTFS, a FAT32 és a régebbi és ritkán használt FAT Forrás:

42 Lemezkezelés: 2. Fájlrendszerek
NTFS Az NTFS a Windows jelenlegi verziójához ajánlott fájlrendszer. A korábbi FAT32 fájlrendszerrel szemben a következő előnyökkel rendelkezik: Merevlemezekkel kapcsolatos bizonyos hibák automatikus helyreállításának képessége, ami a FAT32 rendszer estében nem volt lehetséges. Nagyobb merevlemezek támogatása. Nagyobb biztonságot nyújt, mivel lehetőség van az engedélyek és a titkosítás használatára, ezáltal a megadott fájlokhoz elérhetősége a jóváhagyott felhasználókra korlátozható. Forrás:

43 Lemezkezelés: 2. Fájlrendszerek
FAT32-fájlrendszer A FAT32 és a ritkábban használt FAT fájlrendszereket a Windows operációs rendszer korábbi verziói használták. A FAT32 fájlrendszer nem rendelkezik az NTFS fájlrendszer által nyújtott biztonsággal, így amennyiben egy FAT32 típusú partíció vagy kötet is van a számítógépen, akkor a számítógéphez hozzáféréssel rendelkező bármely felhasználó el tudja olvasni a számítógépen található fájlokat. A FAT32 fájlrendszer használatának méretkorlátai is vannak. Nem lehet 32 gigabájtnál nagyobb méretű FAT32 partíciót létrehozni és 4GB-nál nagyobb fájlokat tárolni a FAT32 partíción a Windows jelenlegi verziójában. Forrás:

44 Operációs rendszerek kezelése 1. felhasználói felület
Karakteres felhasználói felületen Billentyűzet Parancsok gépelése opciókkal, kapcsolókkal Grafikus felületen Menük Ikonok Mozdulatok Egér Kéz Szem Hangvezérlés Forrás:

45 Operációs rendszerek kezelése 2. állománykezelés
Karakteres felhasználói felületen: /A Indicates an ASCII text file. /B Indicates a binary file. /D Allow the destination file to be created decrypted destination Specifies the directory and/or filename for the new file(s). /V Verifies that new files are written correctly. /N Uses short filename, if available, when copying a file with a non-8dot3 name. /Y Suppresses prompting to confirm you want to overwrite an Forrás:

46 Operációs rendszerek kezelése 2. állománykezelés
Grafikus felhasználói felületen: Forrás:

47 Operációs rendszerek kezelése 2. állománykezelés
Az állományok másolása Áthelyezése Átnevezése Törlése Könyvtárak létrehozása Tulajdonságainak megváltoztatása Forrás:

48 Operációs rendszerek kezelése 3. rendszerkezelés
Vezérlőpult Forrás:

49 Operációs rendszerek kezelése 3. rendszerkezelés
Vezérlőpult Forrás:

50 Operációs rendszerek kezelése 3. rendszerkezelés
Regisztrációs adatbázis: A HKEY_CLASSES_ROOT a fájlok társításával kapcsolatos és az egyéb vonatkozó adatokat tárolja. A HKEY_USERS a számítógép összes felhasználójának egyéni beállításait tárolja, A HKEY_LOCAL_MACHINE a hardverrel, a szoftverrel és a beállításokkal kapcsolatos adatokat tárolja A HKEY_CURRENT_CONFIG pedig a HKEY_LOCAL_MACHINE azon szakaszára mutat, amely a jelenlegi hardverkonfigurációt írja le (elsősorban a videokártyát és a nyomtatási beállításokat). Forrás:

51 Számítástechnika matematikai alapjai
Készítette: Kiss Szilvia ZKMSZ informatika szakmacsoport

52 Informatika Az informatika az információ megszerzésével,
feldolgozásával, tárolásával, továbbításával foglalkozó tudományág.

53 Informatika Információhoz kommunikáció során juthatunk.
A kommunikáció információelméleti modellje:

54 Információ Az érzékszerveinken keresztül megszerzett új ismereteket információnak nevezzük. Milyen érzékszerveink segítségével juthatunk információhoz? Melyik két érzékszervünkkel szerezzük az új ismeretek nagy részét?

55 Az információ érzékelése
Közvetlen érzékelés kódolatlan képinformációk pl. … kódolatlan hanginformációk pl. … egyéb információk pl. … Kódolt érzékelés kódolt képinformációk írott információ pl. … speciális jelek (pl. zászlójelek, karjelzések) kódolt hanginformációk szóbeli információ pl. … zenei információ (pl. kürtjelek)

56 Jel A jelek az információ hordozására alkalmas szimbólumok. Például:
magyar abc betűi, karjelzések, térképeken alkalmazott jelek, közlekedési táblák. A jel érzékszerveinkkel vagy műszereinkkel felfogható (mérhető) jelenség, amelynek jelentése van, ezt a jelentést valamilyen egyezmény, szabály rögzíti.

57 Alapvető jeltípusok Analóg jelek
A jeleket informatikai szempontból két nagy csoportba sorolhatjuk: Analóg jelek Analógnak nevezzük azt a jelet, amelynek az értelmezési tartománya is, az értékkészlete is folytonos, a jel minden időpillanatra értelmezett.

58 Alapvető jeltípusok Ilyen erősen süt, csak most sem nem figyelünk rá
Most is süt a nap Ilyen erősen süt, csak most éppen nem figyelünk rá Napsütés: Analóg jel, mert bármikor bármilyen erősen süthet Megfigyelve, feljegyezve: Nem analóg, mert csak adott időpillanatokban figyeljük meg, és (most) csak rácspontokon ábrázolhatjuk az erősségét

59 Alapvető jeltípusok Diszkrét jelek
A jeleket informatikai szempontból két nagy csoportba sorolhatjuk: Diszkrét jelek A digitális jel mind értelmezési tartományában, mind pedig értékkészletében diszkrét.

60 Adat Az adat az információ megjelenített, rögzített formája.
Különböző adatok is hordozhatnak azonos információt. (január) (1) Azonos adatok is hordozhatnak különböző információt

61 Jelek a számítógépben Mágneses Fény Elektromos

62 Adatok a számítógépben
A számítógépben általában kétállapotú jelekkel segítségével próbáljuk az információt tárolni. A hétköznapi információkat (szöveges, képi, hang) általában számítógépen is tudjuk tárolni. Eleinte számítógépen csak számot, szöveget, és logikai adatokat tároltak.

63 Az adat megjelenési formái
Szám (numerikus adat): 1,2,3,4,…,9 Szöveg (alfanumerikus adat): betűk: A, a, B, b, ... számok: 1,2,3,4,…,9 (A numerikus adatokkal ellentétben számítási műveletekre nem alkalmasak.) írásjelek: . , ; - ? ! … műveleti jelek: + - / * ^ … speciális jelek: @ $ # & ... Logikai adat: az állítások tartalmának megfelelően kétféle lehet, igaz (true), vagy hamis (false)

64 Információ – adat – jel A jel az információ hordozója,
az adat az információ tárolására szolgáló halmaz, míg az információ számunkra új ismeretet jelöl, azaz új hír, közlés vagy tájékoztatás.

65 Így az adatábrázolás előtt ismerkedjünk meg a számrendszerekkel.
Az ember a tízes számrendszert, a számítógép a - technikailag legegyszerűbben megvalósítható ‑ kettes számrendszert használja. A számítógép-ember kommunikációban az ‑ egyszerűbb felírhatóság kedvéért ‑ a tizenhatos számrendszer alkalmazott. Így az adatábrázolás előtt ismerkedjünk meg a számrendszerekkel.

66 Tízes (decimális) számrendszer
Ennek alapján rögzítsünk néhány számrendszerrel kapcsolatos alapfogalmat: Alapszám: Az egyes helyértékeken szerepelhető különböző együtthatók száma. A tízes számrendszer esetén: 10 Helyérték: Az alapszám egészkitevős hatványai. A tízes számrendszer esetén: 100, 101, 102, 103 … Együttható: Az egyes helyértékeken szereplő szorzók. A tízes számrendszer esetén: 0,1,2...9 A szám értékének meghatározása: Szám =  (együttható * helyérték) Pl: 2* * *10 + 7*1 = 2657

67 Kettes (bináris) számrendszer
A bináris számrendszerben is ‑ hasonlóan minden más számrendszerhez ‑ helyértékek vannak, melyek a kettő hatványai szerint jobbról balra növekednek. Alapszám: 2 Együtthatók: 0,1 A számítógépben egy bináris helyértéket bitnek nevezünk, melynek állapota ‑ a bináris számrendszer együtthatói alapján ‑ 0 vagy 1 lehet.

68 Tizenhatos (hexadecimális) szr
Alapszám: 16 Együtthatók: 0, 1, 2, ..., 9, A, B, C, D, E, F Az együtthatók nem adhatók meg minden esetben a tízes számrendszerben alkalmazott számokkal, szükség volt a 9 utáni számokhoz egy-egy jelet hozzárendelni. Ezek a következők: A=10, B=11, C=12, D=13, E=14, F=15 Pl.: 1* * * *1 =4335

69 Összefoglaló kérdések
Magyarázza meg a következő fogalmakat: szoftver, program, algoritmus! Rajzolja, írja fel a szoftverek csoportosítási lehetőségét hardverközeliség szerint Mi a firmware? Mi az operációs rendszer, milyen részei vannak? Mi a feladata az operációs rendszereknek? Hogyan tudná csoportosítani az operációs rendszereket? Forrás:

70 Összefoglaló kérdések
Mi a boot folyamat? Miért fontos a POST? Mi a BIOS? Milyen BIOS beállítási lehetőségeket ismer? Ismertesse a lemezes operációs rendszer lemezkezelésével kapcsolatos fogalmakat: (partíció, cluser, fájl, fájlrendszer) Forrás:

71 Összefoglaló kérdések
Röviden jellemezze a FAT32 és az NTFS fájlrendszert! Nevezze meg, és röviden ismertesse a legfontosabb felhasználói lemezkezelő műveleteket! Milyen állománykezelő műveleteket ismer? Milyen rendszerkezelő műveleteket ismer, milyen felületen érhetőek azok el? Forrás:

72 Összefoglaló kérdések
Mi az informatika? Ismertesse a kommunikáció információelméleti modelljét! Mi az információ? Mi a jel? Mi az adat? Forrás:

73 Összefoglaló kérdések
Mi a jelentősége a kettes számrendszernek? Az adatnak milyen megjelenési formái lehetnek? Milyen számjegyekből áll a 10-es, 2-es, illetve a 16-os számrendszer? Az egyes számrendszereknek milyen helyiértékei vannak? Forrás:


Letölteni ppt "Információ-technológiai alapok"

Hasonló előadás


Google Hirdetések