Vallások és civilizációk

Az előadások a következő témára: "Vallások és civilizációk"— Előadás másolata:

1 Vallások és civilizációk
10. Előadás Az állam, és a nemzet. A nemzeti identitás születése és szerepe

2 Identitás meghatározó keret-modell
Spirituális közösség Nemzet Civilizációk Vallások Államok Etnocentrizmus Területi szerveződés Spirituális szerveződés Kultúra Életprogram- szerveződés Értékek

3 A nemzet-meghatározás kényes aktualitásai
Magyarok VIII. Világkongresszusa az elmúlt hónapban napirendre tűzte, és megoldotta a magyarság jelenleg legégetőbb problémáját: megadta a magyar nemzet új meghatározását! A nemzet értelmezése és a hozzáfűzött magyarázatok az „ősfoglalás” logikáját folytatja a 21. században és többnyire a tudomány félreértelmezésén alapul, „Ma két hagyomány, két felfogás, két eszmerendszer, kétféle szív él a magyar politikában. Az egyik elutasítja a nemzeti összetartozást, a másik ezt tekinti kiindulópontnak. Az egyik lemond az elveszett juhokról, a másik folyton keresi. Az egyik szembefordít, a másik nemzeti együttműködést épít”. Orbán Viktor: Ópusztaszeren tartott beszédében A kérdés visszatért Markó Béla tegnapi a Népszabadságnak adott nyilatkozatában: „ Nem fogadom el, hogy van nemzeti és nem nemzeti oldal”. A kérdés az, vajon csupán az örökölt nézőpont különbözősége idézi elő ezt a szembenállást, vagy valamilyen mélyebben fekvő okra vezethető vissza, hogy a baloldal politikailag káros nézetektől „fertőzöttséggel”, míg a jobboldal „nemzeti összetartozás elutasításával” vádolja a másik nemzet-koncepcióját?

4 Újrakeletkező problémák
Utalni szeretnék J. Haidt kutatásaira ( – Jonathan Haidt): öt morális alapérték van, de erre másként tekintenek az emberek A baloldal (a liberális szemlélet) a „nemzetet” fontos, de több morális értékkategória közül az egyiknek tekinti, amelynek érvényesítése során megengedett a kompromisszum. A jobboldal (konzervatívok) viszont a „nemzetet” alapvetően morális kategóriaként szemléli. Mindkét oldalnak van olyan csoportja, amely a morális érvelést a végletekig fokozza, és elutasítja a kompromisszumot. (Mintha tabuként kezelné, a szocialisták az egyenlőséget, a liberálisok a szabadságot, a konzervatívok a nemzete) Amikor tehát azzal vádolja a baloldalt, hogy az „ráront nemzetére”, akkor ez nem egy egyszerű metafora, és nem (pusztán) kommunikációs frázisként állítják róla hogy „nemzetietlen”. Komolyan úgy vélik: aki kompromisszumra kész más „nemzetekkel”, az elárulja a „hazát”.

5 Az intézményi forradalom szakasza
A közösségek mérete tovább nő (a falvak királyságokká állnak össze), Rögzül az egyenlőtlenség, kialakul az állam, örökletessé válik a hierarchia, csoport-identitás fontossá válik, A társadalmak szellemi újratermelés önálló „értelmiségi” csoportra hárul, főállású papság, Kialakulnak az összetett (technikai, hétköznapi, társadalmi, eszmei) kulturális konstrukciók: szabályok, szimbólumok, szerepek, rítusok, hatalmi és munkamegosztási viszonyok, mítoszok és tárgyak együttesei, A társadalmak életében egyre fontosabbá válnak a közös beruházással és összehangoltan megépített és létrehozott technikai és infrastrukturális létesítmények Alapvető jelentőségre tesznek szert az intézmények (állam, magántulajdon, piac, törvény, erkölcs, vallás, politika, szervezetek). A háborúk az élet természetes részeivé válnak 5

6 Mi az állam? Intézményes és legitim hatalom (az erőszak „monopóliuma”) szervezte (a hierarchikus és ellentétes érdekű egyénekből, és csoportokból álló közösség összetartására), Territorialis egység: térség, ahol szuverén, ahol saját hatalmánál fogva és arra támaszkodva szabályoz, büntet, amelyet sajátjaként szemlél és „kezel” a közösség Az együttélést támogató szabályok, és a betartatást kikényszerítő rendszerek (törvények, és igazságszolgáltatás) Identitás, amely (1) a territoriumhoz, és (2) az ősökhöz és a kettő által kijelölt közösséghez kötődik („Mi” és „Mások”) 6

7 Az állam, mint a potyautasság elhárítója
Amikor megnő a közösség mérete várható, hogy egyre többen lesznek másodrendű potyautasok, és emiatt összeomolhat a nagyobb közösségben a szabálykövető viselkedés A kísérletek szerint tehát a kis közösségben, ahol nincs másodrendű potyautasság, a „peer-punishment” (egyedi büntetés) stratégia stabil. Ám amikor a közösség mérete és heterogenitása egy mértéket meghalad a közösség csak a „pool-punishment” (elkülönítünk forrásokat a büntetésre) stratégiai marad fenn stabilan. Ez lényegében a állam stratégiai szerepe.

8 Az állam, mint a közlegelő megmentője
A „közlegelő tragédiája” elkerülhető, ha a tehéntulajdonosok elfogadják, kinek-kinek megszabják, hány tehenet hajthat a közös legelőre. Amikor azonban a legelő még elég nagynak látszik, mindenki újabb és újabb tehenet akarnak a közös legelőre hajtani. Milyen megoldások vannak az „elfogadtatásra”? Állam = erőszakszervezete és adminisztrációja megszabja a törvényt, és ellenőriz, és büntet, Privatizálás és piacos megoldás = valaki saját tulajdonba veszi, kisajátítja, és saját érdekeinek megfelelően használja, A közösség ellenőrző intézménye = olyan konstrukció, amelyet a közösség alakít ki, működtet és ellenőriz.

9 Az állam, mint legitim szabályalkotó
A letelepedés előtt volt a norma, ősöktől kapott, megkérdőjelezhetetlen szabály, A letelepedés után rögzül az egyenlőtlenség, az osztályhelyzet, a munkamegosztási rendszer, Folyamatosan kellenek az új helyzetre vonatkozó szabályok, Össze kell hangolni az értékeket, védeni kell a együttélés szabályait, Az emberek csak akkor fogadják el a szabályszegést követő büntetést, ha azt legitimnek ismerik el (ezt segíti a vallás).

10 Állam, mint közösségi identitás tényezője
Az ember – evolúciós programja által - szociális lény: csak közösségben képes létezni, és közösségéhez identitás kapcsolja, Ha úgy „érzi” ha csoportját kihívás éri vagy veszély fenyegeti, mintha egyéni létét érte volna mindez, és így is válaszol ezekre, A közösségi identitásnak kettős szerepe van: Homogenizálja a közösséget, és ezzel segíti az összehangolást és megosztást a csoporton belül, Megalapozza a csoportot szolgáló viselkedést, a csoport érdekében végrehajtott altruista cselekedeteket Történelmileg az embert körülvevő csoportok száma egyre nőtt, és ezért felmerült a meghatározó csoportidentitás kijelölése (amelyik kiosztja a többi szerepét) Az állam is fontos tényezőjévé válik a közösségi identitásnak (összefonódva a vallással, és majdan a nemzettel)

11 Az állam jótéteményei Az erőszak visszaszorulása (..) Az infrastruktúrák kiépülése (út, vízvezeték, hírközlés) Jogbiztonság megteremtése (az önbíráskodás visszaszorulása) A közösségi szabadság szélesülése (vallási és egyéb kisebbségek jogainak szélesülése) A tudomány és az adatgyűjtés kezdetei

12 Az állam változó „birtokosai” a történelem során
Az államot „birtokolhatja” egyvalaki (vagy egy család), Ilyenkor van egy megszemélyesített főhatalom (és a családja), és vannak adminisztrátorok, Ilyenkor többnyire mintegy „vállalkozás-szerűen” működik. Ha kihal a vállalkozó megroppan az állam, Van amikor köztársaság alakul ki (görög városállamok – majdnem mint egy „szövetkezet” működik – a polgárok működtetik, és valamilyen szabály szerint látják el a funkciókat) Az állam létrejöttére különböző elméletek alakultak ki (mitikus keletkezés-történet, és organikus elmélet)

13 Az állam meséje: Meneniusz Agraippa
„Tudjátok meg, rómaiak - kezdte a hagyomány szerint Menenius Agrippa római patrícius a városból a Szent hegyre kivonult plebejusok előtt meséjét - hogy volt idő, igen-igen régen, amikor az emberi test részei még önálló élőlények voltak. Nos, ebben az ősi időben történt egyszer, hogy az emberi test részei összesúgtak-búgtak, előbb titkon, majd hangosabban, és méltatlankodni kezdtek, hogy így meg úgy: „Nem igazság az, hogy mi mindig csak dolgozunk, fáradozunk, a kéz kapát fog, a láb hordja a testet, a száj és a fogak rágnak és így tovább mindegyikünk, és a mi munkánk és fáradságunk gyümölcsét a gyomor tétlenül élvezi, az ott csak van a középen, nem csinál semmit, nincs gondja semmire, csak szó nélkül befalja mindazt a jót, amit mi, többiek verejtékes munkával szereztünk” - addig-addig, míg végülis összeesküdtek a gyomor ellen. Megesküdtek, hogy a kéz nem visz a szájhoz egyetlen falatot sem, de ha vinne is, a száj ne fogadja el, de ha el is fogadná, a fogak ne rágják meg. És így tovább, mindegyik fogadott valamit, és meg is tartotta. Mondom, mind kitartott amellett, amit megfogadott. A kéz nem vitt többé falatot a szájhoz, de ha vitt volna is, a száj nem fogadta volna be, de ha be is fogadta volna, a fogak nem őrölték volna meg. És mit gondoltok, mi történt? Egyszerre csak észreveszik ám, hogy a kéznek már nem is lenne ereje, hogy felemelkedjék a szájig, a száj a kapott falatot be sem tudná fogadni, de ha befogadná is, a fogaknak nem lenne már erejük megrágni. Valamennyit titkos kór gyötörte, meggémberedtek, elgyengültek. Most derült csak ki, milyen fontos a gyomor szolgálata. Hogy az sem henyél ám, hanem feldolgozza a sok jó falatot, azután igazságosan elosztja, és visszaadja a test részeinek. Mert ugyan mi tenne bennünket elevenné, mi táplálná tagjainkat, ha nem az a vér, melyet éppen a gyomor frissít fel mindig, újra meg újra? Belátták ezt a test részei, nem is lázadoztak többé, hanem végezte mindegyik a maga dolgát, mert rájöttek, hogy egy test, egy szervezet az, amit közösen alkotnak. És most jól figyeljetek! Ti is egy test vagytok az atyákkal, egy nép, egy állam, mely belőletek és belőlünk áll. Miért lázadoztok hát? Látjátok, a test tagjai is méltánytalannak tartottak olyas valamit, ami pedig a természet törvényei szerint alakult, és ezért a legjobb is. Nem látjátok-e, hogy a társadalom tagjai is egymásra vannak utalva, mint a gyomor és a test egyéb részei? Lássátok be, hogy így a legjobb, ahogy van, és ne lázadozzatok! Tárgyaljunk hát az egyetértésről, azután térjetek vissza Rómába, térjetek vissza a ti rendes életkörülményeitek közé!”

14 A kollektív identitások változása
Dinasztikus szuverenitás Állami (térségi) szuverenitás Nemzeti szuverenitás Az identitás bázisa Az elismert király A szuverén állam A szuverén nemzet (polgárai) A kollektív identitás Keresztények közösségei A király A „választó” nemesek, Király, vagy állam A nemzeti közösség tagjai, 2. Választópolgárok A legitimáció alapja Cuius regio eius religio (Dinasztikus hatalom) „Állam-rezon” Területi hatalom Nemzeti önrendelkezés Népfenség Az kollektív akciók intézményi formája Királyság vagy Birodalom Az állam területe Nemzet-állam Normák, szabályok, alapelvek Hűség-eskü a királynak A király törvénytevő Az uralkodónak szolgálni Civil társadalom kiemelkedése A közös történelem tudata A jóléti állam kiemelkedése Társadalmi-gazdasági Korlátozott kereskedelem Nemzetközi munkamegosztás Globális munkamegosztás Társadalmak közötti A király de facto felszabadul a pápától Az állam de facto felszabadul a vallástól Védelem, biztonság Dinasztikus és elismerési konfliktusok Területi, források, státusz Irredentizmus, nemzeti önrendelkezés, területi követelések A létrehozó rendszer Az Ausburg-i rendszer (955 – Ottó győzelme) A Westphalia-i rendszer (30 éves háború lezárása) A nemzet-állami rendszer (19. század)

15 A vallás mint identitás-központ
„ Ha megkérdeztük volna a kor átlagemberét, hogy melyik országból való, feltehetően nem értett volna meg bennünket: csak azt tudta volna megmondani, melyik pöspökséghez tartozik” Kenneth Clark „ Ha táján a csoport-hovatartozást firtató kérdőívet osztottak volna ki az embereknek nagyon jellegzetes válaszokat kaphattunk volna. A tipikus felelt, hogy valaki elsősorban a római Szentegyház tagja (vagy görög rítusú, vagy mohamedán) másodsorban X dominus vazallusa, vagy familiárisa, bretagne-i, vagy zalai, harmadsorban lovag, polgár vagy paraszt, negyed sorban a francia vagy a magyar korona alattvalója, híve, ötöd sorban pedig ‘francia’ vagy ‘magyar’”. Szűcs Jenő

16 A territoriális csoportok a középkorban
A középkor (és az ókor is) lényegében csak soknemzetségű államokat ismert: A középkorban a territoriális csoportokat külön-külön „nemzetiségnek” tekintette, és gens vagy natio néven nevezte. A magyar királyságban például a magyaron kívül különböző szlávok (horvátok, szerbek, és tótok, azaz szlovákok és délszlávok) németek (Allemani, Teutonici, Saxones) csoportok, kunok, jászok, románok stb. voltak Így kb. tizenkét natio-t soroltak fel. Nyugat-Európában azután ezeket, az egyre erősödő állam keretében „tartományi nemzetségként” tartja nyilván, majd állam-nemzetségként kovácsolja össze.

17 A nemzet fogalma a középkorban
A nemzet szó eredete a középkorra tekint vissza. Ekkor többnyire a latin natio, nationes – kifejezést használták leírására. A natio kifejezés az egy uralkodó alá tartozó, földbirtokkal rendelkező, fegyverfogásra jogosult, kollektív jogokkal rendelkező, nemesemberek összességét jelentette.

18 A magyar nemzet – Rákóczi Emlékirataiban
„Az egész világ tudja, hogy a magyar nemzetet a törvények négy rendre osztják.. Az ország rendjei között első a klérus…A második rend a főuraké..A harmadik rend a nemesség és a katonaság..Az ország negyedik rendje a királyi városok.” Aki nem tartozik a felsorolt négy rendbe az nem tartozik a magyar nemzethez. A magyar nemzet 18.századi fogalmába nem tartozik bele a „nép”, sem a jobbágyság, sem a szabadosok, sem a nem királyi városok bármilyen jogállású lakossága, sőt a királyi városok polgárjoggal nem rendelkező lakói sem. A nemzethez tartozás tisztán rendi hovatartozás függvénye.

19 A nyelv szerepe ekkor Az ország lakosságát nem a nyelvi különbségek, hanem a vallási különbségek állatják szembe. (Esze Tamás – egyetlen jobbágyszármazású brigadéros – a katolikus és protestáns kurucok csetepatéjában veszti életét). A törvényhozás és a törvénykezés nyelve a latin, de mindenki fordulhat saját anyanyelvén a hatóságokhoz, és vagy saját nyelvén, vagy latinul kap választ.

20 Az újkor: a westfaliai béke (1648)
A középkorban Európa az uralkodók Európája. A westfaliai békétől kezdődően Európa a szuverén államok Európája. Nem uralkodók, vagy azzá válni akaró személyek, hanem szuverén államok állnak szemben. Az államok (és uralkodóik) megszabadulnak a katolikus egyház felügyeletétől is. A nemzetközi kapcsolatok elrendezésének új módjait vezetik be, amely lehetővé teszi a konfliktusok békés és a közösség érdekében álló rendezését. A vallási háborúk kora lejárt.

21 A szuverenitás elmélete: Jean Bodin
J. Bodin ( ) a francia hugenották, és katolikusok közötti háború idején élt (1572 – Szt. Bertalan éj). Politikus jogász, akiket „Politiques” („politikusoknak”) neveztek. Fő műve: „Hat könyv a köztársaságról”, amelyet a szuverén hatalom megalapozásának szentelte. Bodint a szuverén nemzeti állam első teoretikusának tekintik. „Az állam több családnak és a közös ügyeiknek a jogszerű kormányzata szuverén hatalommal”. A szuverenitás tehát nála feltétlenül az állammal kapcsolódik össze. A szó (souverain) eredetileg a francia uralkodó megszólításából ered. Bodin azonban elválasztja ettől a közvetlen jelentésétől és teoretikus értelmet ad neki: „A szuverenitás egy állam állandó abszolút hatalma.., azaz a parancsolás legfőbb hatalma”. A szuverenitás tehát nem azonos az időleges uralmi jogosítványokkal, hanem állandó, és abszolút hatalom, egy politikai közösség lényege.

22 Az állam újkori „evolúciójának” összetevői
Az állam tevékenységének két alapvető összetevője: „ereje” és „kiterjedése”. A „kiterjedés” = amivel foglalkozhat, történelmileg a nem volt túl széles. Nem volt szinte mindenkire kiterjedő jövedelmi adó, sem szegélység-ellenes program, sem élelmiszer-biztonsági szabályozás. Még a 1900-as évek elején is az állami újraelosztás kevesebb volt, mint a GDP 5 %-a. Ma ez az arány - még a magukat liberálisnak tekintő államokban is - eléri, sőt meghaladja a 50%-ot. Az „erő” = a képesség, hogy saját területén megtegye azt amit akar. (M. Weber: az állam = a legitim fizikai erőszak alkalmazásának monopóliuma). A modern államoknál ez magas szintű, de sok más esetben nem egyértelmű.

23 Az állam „kiterjedésének” skálája
Közösség-fejlesztés Ipar-politika A környezet védelme, A vagyon újraelosztása 20. század Aktivista funkciók A közösség fejlesztése 19. század Az oktatás szervezése A monopóliumok szabályozása, A biztosítás és a pénzügyek szabályozása, Társadalom-biztosítás Közepes funkciók Egyenlőség biztosítása 18. század A szegények védelme, A közös javak biztosítása 16. század Minimális funkciók Védelem, és a rend biztosítása Tulajdon-jog védelme A gazdaság szervezése Infrastruktúra fejlesztése Közegészségügy

24 Az állam „erősségének” összetevői
A főhatalom által kívánt politikák megfogalmazásának és megvalósításának képessége, A törvények betartatása, és kikényszerítése, a rend biztosítása Hatékony adminisztráció, A bürokrácia „kézben” tartása (ami kell annak biztosítása, de minimalizálása) A korrupció ellenőrzése, és kizárása, Az átláthatóság és beszámoltathatóság fenntartása, Az állami erőszak, és akciók legitimitásának biztosítása, A szabálykövetés elérése az állampolgároknál

25 Az „államiság” típusai
Erős Az állam „erősségének” mértéke Svédország USA Magyarország Gyenge Sierra Leone Brazília Szűk Széles Az állam funkcióinak kiterjedése

26 A magyar nemzet a reformkorban: Wesselényi Miklós (1832)
„Hogy egy országnak millió lakosai közül ezer neveztessék nemzetnek, hogy csak ezen sokkalta kisebb szám éljen azokkal a jussokkal, melyek emberi jussainak szükséges következései, a többi nagyobb szám pedig azoktól megfosztva, csak egy növény vagy állati létben zsugorodjon – lehetetlen ezt helyességgel egyeztetni meg. Emberi és erkölcsi érzést megbotránkoztat…” Wesselényi Miklós: Balítélet

27 A francia forradalom – kihívás és válasz
A francia forradalom koncepciója: A nation a politikai cselekvéshez jutott peuple. A polgárság a nemzet nevében saját kezébe vette a francia nép, a társadalom és az állam irányítását. A nemzet nem azonos valamelyik renddel, nem valamely ősi képlet, hanem valamely teljesen új, meghatározott elvek szerinti társulás és politikai akaratnyilvánítás eredménye. Tagjai között nem a történelem, hanem történelmi keretek között a volonté general létesít szövetséget. Vagyis, az állam határain belül csak egy nemzet él: a francia. Egyetlen hivatalos nyelv van: a francia. Így és ekkor születi a polgári nemzeti állam.

28 A nemzet fogalma a francia forradalomtól
A nemzet „modern” fogalma a francia forradalom idejére alakult ki. Ekkortól franciának – azaz a francia nemzet tagjának - tekintettek minden: Franciaországban, a francia állam területén élő embert, etnikai hovatartozására és nyelvére való tekintet nélkül. A köztársaság minden polgára elvileg azonos jogokkal rendelkezik.

29 A megjelenő problémák Hamar megjelenik azonban a koncepción belül a probléma: Aki nem bírja a nyelve annak meg kell tanulnia (pl. franciául Franciaországban) Hiába a polgári jog, ha szegény vagy. „A szegényeknek nincs hazájuk” Marat. „Azt hisszük, hogy egy nemzet vagyunk, holott egyazon országban két nemzet vagyunk.” Thierry. A francia forradalom azután kettős értelemben is kiindulópontja az európai nacionalizmusnak: koncepciója és az erre adott reakciók révén.

30 A „kultúr-nemzet” fogalma
Kelet-Európában a történelmi fejlődés következtében egy birodalomban, vagy egy államban több – eltérő fejlődési fokon álló, s helyenként eltérő társadalmi szerkezetű – nemzet alakult ki. Ezek egyes területeken még egymással szemben állva is éltek. Ezek az etnikai, vérségi kapcsolatbeli, történelmi jegyek alapján teremtették meg saját identitásukat. Így kialakult a kultur-nemzet felfogása, amely szerint nem az állami lét határozza meg a nemzeti hovatartozást. Közép- és Kelet-Európában ez az uralkodó, bár mindig voltak (és vannak) akik használják az állam-nemzet fogalmát.

31 A nemzet meghatározásánál régi hagyományt követjük
A királyok (és birodalmak) esetén a leszármazás, a családi múlt teremt legitimációt. Mint valamiféle vállalkozó és a vállalkozása folyik az időben és örökléssel adódik egyre tovább. Három érdekes motívum fonódik egybe: az ősiség legitimáló ereje, az organikus szemlélet, és a „történelmi jog” fogalma. Épp így amikor a nemzetek meghatározzák önmagukat szintén ezt a hármat alkalmazzák: a múltban keresnek legitimációt, „néplélekre” (Volksgeist, génie du peule, spirit of nation), a történelmi jogra hivatkoznak

32 Az ősiség „legitimáló” ereje
„Az ‘ősiség’ legitimáló erejébe vetett mágikus hit és az ‘ősfoglalás’ mint a ‘történeti jog’ forrása: e gondolati mechanizmus avatta az őstörténeti és az etnogenetikai elképzeléseket a ‘modern’ nemzeti tudat egyik legfőbb pillérévé, amelyhez újabb keletű érvként járult a három történelmi fejedelemség ‘természetes’ azaz ‘geopolitikai’ egysége. Nem arról van szó, hogy a dáko-román elmélet igazolható-e vagy sem, mert ez tudományos vita tárgya lehet, hanem arról, hogy a dáko-románság a 20. században olyan típusú ‘jogforrás’ szerepét játszotta, mint a századi franciák vagy britek számára a Trójából menekült ősfoglalók, a századi normannok számára a görög danaidák, a csehek számára a bábeli torony építésében részt vett Boemus ősatya, a magyarok számára Attila és a hunok.” Szűcs Jenő

33 A nacionalizmus fellendülése
A belsőleg integrált nemzetgazdaságok létrejötte, és a saját – nemzeti - érdekek tudatosulása. A saját nyelv fontossága és kifejlesztése. A politikai egység megteremtése, és a függetlenség kivívásának fontossága. Az új identitás-központ – a nemzet – létrejötte, a nemzeti nyelv, és a nemzetgazdaság kialakulása. „Minden népnek megvan a maga különleges küldetése, s mindegyik együttesen hat az emberiség általános küldetésének beteljesülése irányában. Ez a küldetés a nemzetiségből ered. A nemzetiség szent.” Az Ifjú Európa Testvériségi Törvénye, 1834

34 A nemzetté válás folyamata
A nemzetállamok kialakulásának korában fogalmazódik meg az értelmiségben, hogy bizonyos kulturális identitással rendelkező és az állam területén élőlakosság „nemzetet” alkot, és ezt az identitást politikai szinten fejezik ki. A nemzetállamok gyakran hajlanak arra, hogy a belső különbségeket egységesítő intézkedéssel (pl. nyelvi standardok kialakítása révén) eltűntessék (a bajorokból, szászokból, ..így lettek „németek”) Bizonyos mítoszképző mechanizmussal a nemzeti mítoszok révén a múltba vetítik a homogenizált nép-nemzet közös eredetét. A domináns csoport etnikai jellegét tagadják, és a kulturálisan eltérő csoportokat mint etnikai kisebbséget fogják fel.

35 Az európai nemzetállamok kialakulásának kivehető szakaszai
Az értelmiség (kutatók és művészek) azonosítják a kulturális különbségeket, majd azokat releváns különbségnek tekintik, A politikusok követelik a különállóként azonosított csoportok politikai önrendelkezését, Saját kultúrájukat igyekeznek „megtisztítani” az idegenként definiált hatásoktól, vagy kulturális elemektől (pl. nemzeti nyelvi akadémiát hoznak létre), Ha létrejön a nemzetállam: egész területükön homogén kultúrával rendelkező népességet igyekeznek alkotni, és a kultúra minden területén a múltból átemelve, vagy a jelenben létrehoznak kulturális standardokat, amelyeket etalonnak tekintenek.

36 F. Nietzsche: A nemzetről, és a nemzeti gondolatról
„Számításba kell vennünk, hogy az olyan népnek a lelkén, amely nemzeti ideglázban és politikai becsvágyban szenved s akar szenvedni, jó néhány felhő és zavar vonul át, szóval az elbutulás több kisebb rohama: például a mai németeknél, hol franciaellenesség, hol zsidóellenesség, hol lengyelellenesség, hol keresztény romantika, hol wagnerianizmus, hol a teutonizmus, hol porosz gőg ostobasága.. Az amit ma Európában „nemzetnek” neveznek, és ami voltaképpen inkább res facta mint nata (inkább létrehozott dolog, mint keletkezett) sőt olykor megtévesztésig hasonlít valami res ficta et picta-ra (költött kiszínezett dolog) minden esetben kialakulóban levő, fiatal, könnyen félretolható képződmény, s főleg nem olyan aere perennius jellegű, mint a zsidó fajta: ezeknek a „nemzeteknek” gondosan óvakodni kellene minden forrófejű versengéstől és ellenségeskedéstől.” F. Nietzsche: Válogatott Írásai

37 Sztálin nemzet-meghatározása
„A nemzet: emberek történelmileg kialakult, jól körülhatárolható földrajzi térségben létező, stabil (tartós) szerveződése, amelynek alapját a közös nyelv, a közös kultúra és a gazdaság közössége alkotja, és amelynek tagjai bizonyos közös nemzeti vonásokkal rendelkeznek.” Sztálin: A marxizmus és a nemzeti kérdés. (1913)

38 A nemzet fogalma a mai politológiában
A közös ős és leszármazás mítoszainak és történeteinek, és a közös történelem kifejlesztése a népesség egy meghatározott csoportjában, A közös kultúra kialakítása – „szabványosítása” – a készen kapott forrásokból (vallás, nyelv és népi kultúra), A történelmileg „sajátnak” tekintett terület körülhatárolása, a haza (térségi) kijelölése, A helyi, térségi gazdasági egységek egyetlen nemzetgazdasággá történő összefogása döntően a nyelv és a kultúra keretein belül, Közös szabályok és intézmények kialakítása, amely egységes törvényeken, jogrenden alapul és minden tag számára azonos kötelességeke állapít meg.

39 A nemzet-államok új identitás-problémái
A 19. század második felében két érdekes probléma jelentkezik: Felvetődik a „civilizáció”, mint elemzési keret alkalmazása, Felvetődik, mit kezdjünk a homogénnek gondolt „nemzeten” belüli látható kulturális csoportokkal, Megjelenik a „faj” és az „etnikum”, mint elemzési és értelmezési kategória rendszer

40 A fajok szerinti felosztás eredete
K. Linné az aki elsőként (1735 táján) kidolgozza a „fajok” osztályozásának elméletét. Ennek alapján megadja az emberiség felosztását négy csoportra bőrszín és kontinensek szerinti elrendezésben. ” és ennek alapján az élőlények felosztását ban tovább lép és meghatározza e csoportok viselkedésének leírásában: európaiak, szangvinikusak (heves), ázsiaiak melankolikusak (szomorúak), amerikaiak kolerikusak (hirtelen-haragúak) afrikaiak flegmatikusak (közönyösek) „Európát Afrikát a törvény kormányozza, Ázsiát a hagyomány vezérli, Afrikát a szeszélyek irányítják.” Linné.

41 Kant a rasszokról Részben ennek a tudományos eredménynek a nyomán Kant 1785-ban elsőként használja a rassz (rassen) fogalmát. A faj alapjában véve a bőrszín és a születési hely által meghatározott. Ennek alapján számára a faj adott és megváltoztathatatlan. Meghatározza a bizonyos alapvető tuljdonságokat: európaiak (tehetségesek), a „sárgák” csekély mértékben tehetségesek, jóval alattuk helyezkednek el a „négerek”, és végül a legkevésbé tehetségesek a „amerikai indiánok”. Tulajdonképpen – a kritikák ellenére – ekkor születik a szin-mém, amely széleskörűen elterjed.

42 A tudomány a „fajokról”
A „faj” mint társadalmi kategorizálási fogalom kifejezetten modern, a 19. század közepétől terjed el. A biológiai tudományokból szűrődik át, de már kezdetektől fogva áltudományos fogalom. A „faj” (rassz) fogalmába az ember biológiai-testi jegyeit (hajszín, vércsoport, testalkat, és bőrszín) intellektuális és viselkedési jegyeivel kötötték össze. Így „faj” fogalma a társadalmi jelenségek leírásánál arra szolgál, hogy biológiai igazolást nyújtson különböző csoportok társadalmilag meghatározott különbségeire. A „faj” nagyrészt társadalmi fogalom, jóformán semmilyen biológiai alapja nincs: 1. A modern kutatások szerint az emberi fajon belüli biológiai különbségek a többi fajhoz képest nagyon kicsinyek. 2. Az emberiség egyes „fajként” azonosított csoportjain belüli különbségek jóval nagyobbak, mint a „fajok” között. 3. A legnagyobb biológiai különbség – érthető módon – a férfiak és a nők között vannak. 4. Úgy szoktak fogalmazni, hogy az emberi „fajok” közötti különbségek „bőr-mélységűek”. 5. Az emberi csoportok esetében a különbségek döntően szociális és kulturális programozás eredményei

43 Az etnikum (1) A nemzetállamok 19. századi kialakulása idején – az etnológia tudománnyá válása korszakában – J.G. Herdertől származott az az (u.n. kultúrrelativista) gondolat, hogy minden egyes népnek saját értéke és saját jellege van. Minden népben „lakik egy néplélek”. Ez a gondolat éppen az akkor önállóvá válni akaró nemzetek értelmiségében talált nagy visszhangra, és elkezdték gyűjteni az egyes népek (tárgyi és szellemi) kulturális produktumait. A népkutatók a „népi kultúra” dokumentálásakor nem válogatás nélkül használták fel a fellelhető forrásokat, hanem volt amit kiemeltek, és volt amit elhanyagoltak. A néplélek „ideáltipikus” kifejeződésének tekintették és nemzeti mítosszá emelték a hősi énekeket, népi mondákat, és ezekkel igyekeztek legitimálni a saját nemzetállamra való igényt.

44 Az etnikum (2) Az etnikum (a görög ethnos-ból képzett kifejezés) az egységes kultúrájú embercsoport jelölésére szolgál. A német nyelvterületen felváltotta a nép fogalmát. Az angol szakirodalomban ugyanakkor ettől a merevebb és zártabb etnos-modelltől inkább egy nyitottabb, de lazább (tribe, culture, ethnicity) osztályozás felé mozdultak el. Az etnicitás azt határozza meg, hogy ki tartozik egy etnikumhoz, és ki nem (vagyis a „mi-ők” felosztást) Az etnikai identifikáció egy etnikai csoporthoz való hozzárendelődést jelent, amely diffúz érzésen, vagy tudatos elhatározások is alapulhat. Az egyének legtöbbször a primer szocializáció során sajátítják el, és ezért gyakran megkérdőjelezhetetlennek, és veleszületettnek és természetesnek tekintik.

45 Gobineau fajelmélete A 19. század második felében a történelem alternatív elmélete a „faj” fogalmához kapcsolódott. Gobineau ( ) szerint az emberiség történelme nem társadalmi, politikai, és vallási küzdelmek egymásra következése, hanem fajok küzdelme. Ezek a fajok mint a tiszte fehér (árja), már vegyült fehér (szemita), sárga és fekete nem egyforma értéket képviselnek, hanem már a fejlődés hajnalán hierarchikus tagoltságban indultak útnak, és egymással való keveredésükben hozzák létre azt a „látványosságot”, amit világtörténelemnek nevezünk. „A feketék és a sárgák szolgáltatják a gyapotot és a lent, amelyből a nagy vászon készül. A szemiták selyemszálat kevernek belé, hogy az anyag puhábbá váljék, de a nagyszerű arany- és ezüsthímzés rajta mind az árjától származik”.

46 A „faj” és az „etnicitás” közötti fogalmi eltérés
A „faj” fogalom Az etnicitás fogalma Önkéntelen Önkéntes Külső kategorizáció Önmeghatározás „Fenotipikus” különbség (genotípus + környezet + véletlen-variációk → fenotípus Kulturális különbség Merev, megváltoztathatatlan Rugalmas, változékony „Alsó-, és felső-rendűségre” utal Kevéssé jelöl értékkategóriát Kizárási folyamatot indít Befogadást tesz lehetővé A gyarmatosításból ered A nemzetállamok keletkezéséből ered

47 Felirat a „Nemzeti érzés” gyógyszer felirata
A „Nemzeti érzés” gyógyszeren, használati utasítás címén a következő olvasható: „A nemzeti érzés hatékony orvosság széthúzó közösségek kúrálására. Vigyázat: erős hatóanyagot tartalmaz és komoly káros mellékhatásai lehetnek. Óvatosan kell bánni az alkalmazásával és tegyük olyan helyre, ahol nem férhet hozzá nem kellően józan és nem hozzáértő személy. Ám még szakember is csak kis adagokban és mellékhatásokra folyamatosan ügyelve alkalmazhatja. A használat során pedig különösen óvatosnak kell lenni azoknál, akiknél a korábbi alkalmazás során káros következmények léptek fel.”

48 Az állam trendje: az „elszabadult” Leviatán
A modern állam elképesztő monstrum klasszikus elődjéhez képest, ideértve az abszolutista államot is – 1996-ban, a történelmi csúcsponton Németországban a GDP majdnem 50%-át állami fogyasztás tette ki Még a rendszeresen vizionált fekete helikopterek nélkül is elképesztő, hogy milyen erőket tud az állam mobilizálni, amelyeket régen nem tudott. Az abszolutista Poroszországban – amelyben az állam történelmileg hatalmas volt – ugyanez az arány 4,9% volt 48 48

49 A bürokratikus állam kialakulása
„A modern állam teljhatalmú akar lenni, egyre tovább bővíti céljait, felelősségét és képességeit, despotikus lesz.” Az NSZK-ban 1950 és 1989 között 790 ezerről 1,6 millióra nőtt a köztisztviselők száma – a 19. század első felében a Németország nagy részét kitevő Poroszországban ez néhány ezer volt Az állam növekvő szerepe alapvetően megváltoztatja a rá vonatkozó politikai, filozófiai megközelítéseket 49 49

50 Az állam jótéteményei Az erőszak visszaszorulása (S. Pinker - TED..)
Az infrastruktúrák kiépülése (út, vízvezeték, hírközlés) A társadalmi tőke felhalmozódása (oktatás, egészségügy, jóléti állam) Jogbiztonság megteremtése (az önbíráskodás visszaszorulása) A közösségi szabadság szélesülése (vallási és egyéb kisebbségek jogainak szélesülése) A racionális döntéshozatal a közösségről (a tudomány és az adatgyűjtés kezdetei)

51 A modern állam szerepei
Az állam tetemes köztisztviselői és közalkalmazotti gárdája nemcsak a békét és a biztonságot szavatolja – ami az állam tradicionális és változatlanul legalapvetőbb feladata – , hanem számos szolgáltatást is nyújt, strukturálja a társadalmat és a gazdaságot Az állam szerepét és funkcióit ugyan eltérően közelítik meg a főbb pártcsaládok (konzervatívok, szociáldemokraták és liberálisok), de alapvetően mindnyájan szerepet vizionálnak az államnak – és az ebbéli különbségek nagy távlatban folyamatosan csökkentek 51 51

52 Komplexitás – amely a karakterek számában is megnyilvánul - a törvények tükrében:
Tíz parancsolatban: Magna Chartában (1215): Amerikai alkotmányban (1787): Weimari alkotmányban (1919): EU Alkotmányban (2004): Az EU 2006/123/EK irányelve a belső piaci szolgáltatásokról: 52

53 Témák Állam – Fukuyama alapján
Állam-nemzet és nemzet államok születése A multikultúralitás mint kihívás.. Territoriális egységek, Birodalmak és belső szerkezetük Állam a középkorban, Az állami szerveződés megszilárdulása (16. sz.) A nemzetté válást előidéző tényezők, A nemzet-állam létrejötte, Az állam-nemzet Új kihívások – a szuverenitás problémája

54 Az állam születése Platón szerint Szókratészre hivatkozva
„Gyertek tehát, és alapítsunk képzeletben, legeslegelőlről kezdve egy államot” – mondja Szókratész. 1. Az állam azért jön létre, mert a hiányokkal küszködő embereknek rájönnek, ha összefognak és együttműködnek, jobban kielégíthetik szükségleteiket. 2. Az igazságos város az iparosok, mesterek, földművesek városa, ahol mindenki azt csinálja amihez a legjobban ért. 3. A növekvő munkamegosztás és specializáció által az emberek egyre differenciáltabb szükségleteket hoznak létre, és nem elégednek meg a puszta létfenntartással. 4. Ezáltal egy „dőzsölő” állam jön létre, amely végül kimeríti az erőforrásokat. 5. Ekkor belső viszályok támadnak, terjeszkedésbe kezdenek, és mindenki a szomszédok rovására akar terjeszkedni. Ezért keletkezik a háború

55 A csere-gazdaság átalakulása a neolit forradalom során
A letelepedéssel a termelt javak válnak a fennmaradás és szükséglet kielégítés alapvető eszközeivé, A javak: az igény/szükséglet, a előállítás módja (technológiája), és a kielégítés módja is kulturálisan formált, A közösség és az egyén fennmaradását a fokozatosan rögzülő munkamegosztásban és folyamatos összehangolás keretében létrehozott, mások számára előállított, és másokkal elcserélt javak termelése biztosítja. Hosszabb távú előre tervezést, rendszeres befektetést igényel a jövőbe, amelynek eldöntésénél felmerül a kérdés: miként „diszkontálod” a jövő értékeit, A javakon a közgazdaságtanban olyan dolgokat értünk, amelyek – közvetve vagy közvetlenül – emberi szükségletek kielégítésére alkalmasak. A javak egyes számú megfelelőjeként általában a jószág szó használatos. A közgazdászok éppúgy jószágnak tekintenek például egy hajvágást vagy egy földterület bérleti jogát, mint egy tölcsér fagylaltot vagy a szomszéd tehenét.

56 A letelepedés előidézte változások
1. Az egyéni és közösségi élet fenntartásában meghatározó szerepe lesz a javaknak. 2. A lehetséges javak sokrétűvé válnak, 3. Az elosztás lehetséges szabályai sokrétűvé válnak, és egymáshoz illeszkednek, 4. Átalakulnak a viselkedés lehetséges szabályozásának módjai. C. L. Strauss: „A kommunikáció = termékek, információk, és házastársak cseréje”.

57 VÁMOLHATÓ (Klub) JAVAK
A lehetséges javak átalakulása a letelepedés táján Csökkenti-e mások fogyasztása a sajátot/közöset? A levonhatóság csekély A levonhatóság nagy Nehéz a kizárás Könnyű-e másokat kizárni a fogyasztásból? SZABAD JAVAK (Tiszta közjavak) KÖZÖS-JAVAK Könnyű a kizárás VÁMOLHATÓ (Klub) JAVAK MAGÁN JAVAK

58 A társadalmi és gazdasági viselkedés szabályozása a letelepedés táján
Az ösztönzés/kényszerítés jellege Társadalmi és hatalmi nyomás Gazdasági érdek Intézmény A TÖRVÉNY ÉS A HATALOM PIAC Az ösztönző megtestesítője Egyén ERKÖLCS ÉS SZOKÁSOK EGYÉNEK MEGÁLLAPODÁSAI

59 Néhány új cikk - felidézem
PNAS: Subliminal exposure to national flags affects political thought and behavior PNAS (50) Ran R. Hassin et al. 2. PNAS: Oxytocin promotes human ethnocentrism PNAS (4) ; Oxitocin promotes human ethnocentrism Carsten, De Dreu.et al.

60 A 20. század sajátos kihívásai
A modern világ egy meglehetősen attraktív „csomagot” kínál fel: anyagi javak sokaságát, munka-alkalmat amellyel mindez elérhető, politikai demokráciát, kulturális szabadságot. Ezt a „csomagot” nagyon sokan, sok országban szeretnék megszerezni, és igyekeznek olyanná formálni környezetüket, hogy ezt elérjék, Egy sor felzárkózó ország komoly sikereket ért el, és sok mindent megvalósítottak, Egy sor ország azonban bár változni igyekezett, nem sikerült ezeket elérni, sőt a ellenmondások szintje megnőtt,