Kitwood: A személyközpontú gondoskodás

Az előadások a következő témára: "Kitwood: A személyközpontú gondoskodás"— Előadás másolata:

1 Kitwood: A személyközpontú gondoskodás
Felismeri a rossz hatású pszichoszociális hozzáállást Támogató, pozitív pszichoszociális hozzáállásra hív

2 Kitwood : a demens ember személy mivoltát mások segíthetik fenntartani a kapcsolatokban, melybe beletartozik az ismeret, a tisztelet és a bizalom. A személyközpontú demens ellátás elsődleges kimenete ennek a személy mivoltnak a fenntartása - annak ellenére, hogy a személy mentális képességei erősen hanyatlanak. A személyközpontú demens ellátásban azt feltételezzük, hogy a demenciában szenvedő képes kifejezni, hogyan érzi magát, a viselkedésének van értelme, van jelentése. (Tk. a viselkedésével fejezi ki, hogy jól vagy rosszul érzi magát.) Kitwood szerint a problémás viselkedés, apátia vagy szorongás gyakoribb olyan ellátásban, amelyben az ellátottak személy mivoltukban nem kapnak kellő támogatást. Ha az ellátás támogató, akkor az ellátott jól-léti szintjére nagyobb figyelmet szentelnek, a demenciában szenvedő életminőségét értékelik, és kifejezetten részévé teszik a szolgáltatásnak.

3 Az ellátás új kultúrája
A demens ellátás kreatív, dinamikus munka, nem segédmunka, melyet senki sem csinál szívesen. Maga a demenciában szenvedő és akik törődnek vele, rendelkeznek egy olyan szaktudással, amely legalább olyan fontos, mint az agykutató tudománya. Az ellátás feladata a személy mivolt fenntartása, az egyediség és az individuum elismerése diagnózistól függetlenül. A problémás viselkedés kísérlet a kommunikációra. Ebben az új kultúrában a demens ellátás érzelmi munka, éppen ezért az itt dolgozóknak is szükségük van a személy mivoltuk fenntartására, őket is tisztelni kell, ha jó munkát akarunk tőlük.

4 A demencia súlyosságát befolyásolja:
az életút Korábbi élettapasztalata, családi kapcsolatai, szokásai ha nem ismerjük és nem értjük meg múltját, nem tudunk személyközpontú gondoskodást nyújtani a személyiség is Pozitív gondolkodású v. pesszimista Társaságot kedvelő v. visszahúzódó a megtapasztalt szociál-pszichológia (pszicho-szociális hozzáállás) az emberek közötti kapcsolat az érzelmi környezet, amiben él

5 A rosszhatású pszicho-szociális hozzáállás
Amikor a segítő kapcsolatba lép a demens személlyel, hozzáállása támogatja vagy gyengíti a demens személyt. Vagy pozitívan vagy negatívan hat rá. Kitwood azt találta, hogy a demenciában szenvedő személy személy-mivoltát sokszor aláássa a velük foglalkozók ’rosszhatású pszicho-szociális hozzáállása’ (malignant social psychology). Nem arról van szó, hogy a gondozók rosszak (ezért is nevezik rossz hatásúnak és nem rosszindulatúnak), ők jó szándékúak, sokszor kedvesek. Mégis a demenciával küzdő személy szempontjából nézve – és ez az alapja a személyközpontúságnak – rossz; sokszor előfordul, hogy nem veszik őt komolyan, félrevezetik, tárgynak tekintik. Kitwood több olyan magatartásformát, hozzáállást különböztet meg, amely rossz hatással van a demenciában szenvedőkre. Ezek a magatartásformák nincsenek kőbe vésve. Lehetnek eltérések az egyes embereknél, de ezek azok, amelyek a leggyakrabban előfordulnak, és leginkább aláássák az ember személy mivoltát, méltóságát.

6 a félrevezetés (hogy rávegyük a gondozottat valamire),
a gyengítés (a túlgondozás problematikája: nem engedjük az ellátottat megmaradt képességei használatára), infantilizálás (paternalizmus vagy inkább maternalizmus gyakorlata), megfélemlítés (félelmet ébresztünk a demens személyben sokszor azzal, hogy megfenyegetjük: ha ezt vagy azt teszi, akkor annak milyen következményei lehetnek), címkézés (amikor azon az alapon viszonyulunk a demenciában szenvedőhöz, hogy ő demens, ezért ilyen meg olyan) ‘lekörözés’ (gyorsabbak vagyunk a demenciában szenvedőknél mozgásban, beszédben egyaránt, ezért óhatatlan, hogy lekörözzük őket pl. a folyosón, és csak odavetünk egy mondatot), nem vesszük komolyan (leggyakrabban az érzéseit, tapasztalatait, pedig a mentális hanyatlás nem vonja magával az érzelmi élet hanyatlását), tárgyiasítás (óhatatlan, hogy úgy végzünk ápolási műveleteket, hogy nem gondolunk az emberre magára, Kitwood azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy ez rossz hatással van a beteg személyre), hibáztatás (a demenciában szenvedő számára a környezet sokszor érthetetlen és értelmezhetetlen, ezért a mi fogalmaink szerint rosszat tesz: befekszik a másik ágyába stb.)

7

8 Vigasz, megnyugtatás – közelségről, melegségről való gondoskodás
Megvalósul fizikai érintéssel, megnyugtató szavakkal, gesztusokkal. A komfort nemcsak lelki, de fizikai komfort is. A fizikai komfort hiánya megnyilvánul fájdalomban, betegnek érzi magát, kényelmetlen pozícióban, vagy kellemetlen helyen ül, fekszik. Önazonosság – tudja, ki ő, hogy érzi magát, hogyan gondolkodik Memória és beszéd problémák fellépésével a demenciában szenvedő önazonosságát a körülötte élők adják meg. Az önazonosság összefügg azzal, hogy tudom, ki vagyok, és van kapcsolatom a múltammal. Ide tartozik az életút megtartása és fenntartása akár a demenciában szenvedő által vagy azok által, akik körülveszik. Kapcsolat, ragaszkodás – az ember társadalmi lény, szüksége van kapcsolatokra, különösen akkor, amikor változás van körülötte, amikor aggodalomban él. Gondoskodás és ragaszkodás összefüggnek egymással. Biztonság az emberi kapcsolatokban azt jelenti, hogy érzi, bízhat a másikban nehézségek idején is. Ha aggodalmaskodásban él valaki, fokozottan ragaszkodik valakihez vagy valamihez, amit v. akit megszokott, amit v. akit ismer. Elfoglaltság –benne van élet folyamatában Betölti az embernek azt a vágyát, hogy hasson a világra és azokra, akik körülötte élnek. Elfoglaltságban lenni azt jelenti, hogy olyan tevékenységbe van bevonva, amely számára értelmes. Összefügg azzal, hogy van hatása az eseményekre, van kontrollja a világ fölött, hogy képes dolgokat megtenni, befolyásolni tudja azt, ami történik, és ahogyan történik. Befogadás, inkluzív magatartás – az, hogy része vagyunk egy csoportnak (családnak, közösségnek), kell a túléléshez A demenciában szenvedőknél igen nagy veszély az izoláltság, még akkor is, ha közösségben élnek. Ha nem teszünk erőfeszítéseket arra, hogy mások befogadják őket, egyre valószínűtlenebb, hogy képesek lesznek ők maguk ezt megtenni, és depresszió, visszahúzódás lép fel. A befogadás azt jelenti, hogy a társadalmi élet vérkeringésében benne vagyunk, vagy bele kerülünk akár fizikailag, akár társalgási szinten. A befogadás összefügg valamiféle elfoglaltság, program nyújtásával, amely egyébként nem lenne. Segítjük a demens személyt abban, hogy a csoport részének érzi magát, hogy szívesen látják, elfogadják.

9 Pszichológiai szükségletek és a hozzáállás kapcsolata
Megalázó hozzáállás Felemelő hozzáállás komfort- vigasz- megnyugtatás BIZTONSÁG Megfélemlítő Nem figyelő Leköröző, sietős Szeretetteljes, melegséget adó Biztonságot, vigaszt nyújtó Oldott hangulatot teremtő Identitás- önazonosság FOLYTONOSSÁG Infantilizáló Címkéző Lekicsinylő Tiszteletet adó Elfogadó Dicsérő Kapcsolat- ragaszkodás FONTOSSÁG Hibáztató Trükköző Érzéketlen, komolyan nem vevő Elismerő Egyenes, nyílt Érzékeny, komolyan vevő Elfoglaltság CÉL, EREDMÉNY a teljesítés öröme Gyengítő Kontrolláló Türelmetlen, sietős Demens személyt tárgynak tekintő Megerősítő Segítő, támogató Bátorító Demens személyt partnernek tekintő Befogadás TARTOZNI VALAHOVÁ Megbélyegző Semmibe vevő Elkülönítő, közösségből kizáró Kinevető Ítéletmentes Befogadó Otthont nyújtó Vidám