A történelemtanítás általános funkciói, módszerei

Az előadások a következő témára: "A történelemtanítás általános funkciói, módszerei"— Előadás másolata:

1 A történelemtanítás általános funkciói, módszerei
Kaposi József 2007. szeptember

2 A történelemtanítás konkrét céljai
A történelmi műveltség elsajátítása, amely alapja a szűkebb, illetve tágabb közösség kölcsönös megértésének (nemzeti, európai identitástudat). A történelmi folyamatok megértése, mely megalapozza a történelmi tudat kialakulását. Annak belátása, hogy a múlt, jelen, jövő egymással szorosan összefügg. A történelmi múlttal való találkozás a tanulók személyes élménye legyen.

3 A történelemtanítás funkciói
A) A műveltség forrása: egy adott közösség kommunikációs bázisa, közös nyelve (nemcsak tények, hanem fogalmak és struktúrák ismerete is). B) Az élet tanítómestere: nehéz megfogalmazni mire tanít a történelem (részigazságok, szubjektivizmus).

4 C) A kétkedés iskolája: a dolgok, események, tények másnak mutatkoznak, ha más szempontból nézzük őket (a valóság mindig bonyolultabb, mint a róla szóló kijelentések). D) A problémamegoldás iskolája: a gondolkodó ember hipotéziseket állít fel, és elveti vagy finomítja őket (lehetőség a gondolkodásra). E) A megismerés iskolája: a tények sem biztosak, így elsősorban azt érdemes megtanítani, hogyan kell bánni az információkkal.

5 Új cél: a történeti tanulás tanulása
annak a képességnek a birtoklását jelenti, hogy a tanuló a múlt-jelen-jövő hármas dimenziójában tudjon gondolkodni, hogy életkori sajátosságainak és fejlettségi szintjének megfelelően ismerje és tudja alkalmazni a történettudomány vizsgálati eljárásainak legfontosabb alkotóelemeit

6 A történeti tanulás jellemzői
A fejlesztendő kompetenciák (képességek) állnak a középpontjában. Kiemelt helye van a forrásokkal való sokirányú foglalkozásoknak. Alapvetően a tanulói tevékenységekre épít. Probléma- és feladatcentrikus. Nyitottságot és kreativitást feltételez.

7 Legfontosabb kompetencia a tanulás megtanulása.
A kompetencia fogalma „[…] ha egy „szóval akarnánk visszaadni, erre talán a cselekvőképesség lenne a legalkalmasabb. Ha bővebben körül kell írnunk, […] az a képességünk és hajlandóságunk, hogy a bennünk lévő tudást (ismereteket, készségeket és attitűdbeli jellemzőket) sikeres problémamegoldó cselekvéssé alakítsuk. […] olyan cselekvőképességgel kell ellátnunk a jövő nemzedékét, melynek eredményeként a feladatok nem „egy előre rögzített listáját tudja végrehajtani, […] hanem az előre nem látható cselekvések végtelen sorának megtételéhez szükséges képességekkel rendelkezik.” (Halász Gábor) Legfontosabb kompetencia a tanulás megtanulása.

8 Kompetenciák a történelmi tanulásban
Az ismeretszerzési és feldolgozási képességek kialakítása. A kritikai gondolkodás elsajátítása. A térben-, időben való tájékozódás fejlesztése. A szóbeli, írásbeli és digitális kommunikációs készségek fejlesztése.

9 A történelmi források szerepe
A források a múlt legfontosabb tanúi (ezek lehetnek tárgyi emlékek, íratlan szellemi hagyatékok, írott források). Feldolgozásuk egyszerre fejleszti a szövegértést, a gondolkodást, az empátiát, a problémamegoldást, a lényegkiemelő képességet, a kritikai érzéket. Nagy szerepük van a multiperspektivikus és kontroverzív történelemszemlélet kialakításában.

10 Tanulói tevékenységek
memorizálás, bevésés, visszaadás, reprodukálás; beleélés, átélés, azonosulás; megbeszélés, magyarázat; kérdések, problémák felvetése, elemzése, értékelése; önálló ismeretszerzés, kutatás; tudatosítás, reflexió, cselekvés.

11 Problémamegoldó képesség
„A problémamegoldás az egyén képessége arra, hogy kognitív eljárásokat használjon olyan reális (tudományok közötti) helyzetekben, amikor a megoldáshoz vezető út nem válik azonnal nyilvánvalóvá, és amikor a műveltségi területek vagy tantervi tartalmak, amelyek esetleg felhasználhatók, nem találhatók meg a tudomány egyetlen területén sem.” (PISA, 2003.) „Kognitív eljárások alkalmazásának képessége reális helyzetekben” (Csapó Benő, 2005.)

12 A problémamegoldás és a feladatok
A feladatok elsősorban nem a tanári magyarázatok kiegészítését, illetve a tanulói reprodukciót szolgálják, hanem újszerű problémahelyzetek megteremtésével az ismeretlen váratlanságával felkeltik a tanulók érdeklődését. A feladatok megoldása nem külső, hanem belső kényszer.

13 Tanítási stratégiák Ismeretátadó történelemtanítási stratégia
Elbeszélő (narratív) történelemtanítási stratégia Munkáltató történelemtanítási stratégia Problémamegoldó történelemtanítási stratégia Cselekedtető történelemtanítási stratégia

14 Az új pedagógiai kultúra jellemzői
a nevelés embereszményét a társadalom aktuális és távlati elvárásai határozzák meg; az oktatás feladata olyan általános és szakműveltség megalapozása, amely továbbfejlesztésre alkalmas; az oktatás nem tanár, hanem tanulócentrikus; a tanár a tanuló önálló ismeretszerzésének szervezője, tervezője, irányítója; a tanulás aktív részvétel az információk megszerzésében és feldolgozásában;

15 a tanári figyelem középpontjában a tanulók tevékenykedtetése áll;
a tanári módszereknek a tevékenykedtető szerepe domborodik ki; a módszerek állandó kombinációja, dinamikus tanítási-tanulási stratégiák alkalmazása; differenciált tanításszervezés (tartalom, módszerek, kivitelezés); az ellenőrzés figyelembe veszi a többi intellektuális és nonintellektuális képességeket is. (Ferenczi Fodor alapján)

16 Módszertani kompetencia
Önmagukban lévő módszerek nincsenek, csak a tanárok módszertani tevékenysége létezik. Nincs értelme a „hagyományos” és a „modern” módszerek szembeállításának. A módszerek „korszerűségét” nem az idő dönti el, hanem az, hogy mennyire adekváltak egy adott pedagógiai szituáció értelmezéséhez, illetve mennyire sikeresek. A metodikai kultúra és repertoár tehát nem állandó, hanem kor- és kontextusfüggő.

17 Frontális osztálytanítás vagy projektmunka?
A módszerek nem tartós elemei a tanításnak, hanem folyamatosan változnak rugalmasan alkalmazkodnak a különböző (társadalmi, iskolai, szülői) elvárásokhoz). A tanárok módszertani kultúrája és kompetenciája folyamatos reflexió, állandó alkalmazkodás illetve adaptáció.