A szövegformák stilisztikája

Az előadások a következő témára: "A szövegformák stilisztikája"— Előadás másolata:

1 A szövegformák stilisztikája

2 szövegformák elbeszélés (narráció)
párbeszéd (dialógus; dialogizált narráció) leírás (deskripció) reflexió

3 I. Elbeszélés (narráció) Az irodalom alapvető, legrégebbi szövegformája. Jellemző vonása az időbeliség: cselekedeteket, történéseket beszél el. Ebből adódóan legfőbb vonása a dinamizmus, a mozgás, a változás.

4 I. 1. Külső történés elbeszélése Az elbeszélés alapvető formája: az elbeszélő a saját nézőpontjából mondja el a cselekménysort. Az olvasó könnyen befogadja, mivel a külső világban szokásos cselekedetekről, történésekről vannak tapasztalatai, így a szövegbe kódolt jelenetet könnyen alakítja vissza belső képpé.

5 I. 1. Külső történés elbeszélése (folytatás) Az érzékletes stílusú szöveg természetesen hatásosabban és élesebben hívja életre a befogadóban a belső képet, de a külső történés viszonylag egyszerű nyelvi eszköztárral is jól megragadható, mert a külső történésnek magas fokú a közösségi evidenciája. Ezért a külső történések elbeszélése során az elbeszélő kevéssé van ráutalva a trópusok használatára, különösen a metaforákéra — a külső történések elbeszélésének jellemző trópusai inkább a metonímiák és a szinekdochék.

6 I. 1. Külső történés elbeszélése (1
I. 1. Külső történés elbeszélése (1. példa) A híd egyik oldalánál egy sötét erdő volt, a másik parton pediglen egy zöld mező. János elcsapta a lovát legelni, maga tüzet rakott, szalonnát sütött, jól megvacsorázott. Azután feje alá tette a nyerget, és elaludt. De éjfélkor megint talpra ugrott, mert a túlsó parti erdőből olyan zúgás támadt, hogy a füle dobját hasogatta. Arról felől nyargalt a kilencfejű sárkány. A zöld színű szöveg leírás, a többi külső történés elbeszélése. A dőlt betűs ige metaforikus jelentésben szerepel. A sötétség országa. Magyar népmese. = (Katona Imre (szerk.): Magyar népmesék. Móra Kiadó, old.

7 I. 1. Külső történés elbeszélése (2
I. 1. Külső történés elbeszélése (2. példa) Ezt az érthetetlen menedéket a nagyanyó férje, egy legendás hírű csempész építette, Amadísnak hívták, és egy fia született tőle, akit szintén Amadísnak hívtak, s aki Eréndira apja volt. A család eredetét senki nem ismerte. Az indiánok nyelvén elterjedt legismertebb változat az volt, hogy Amadís, az apa, egy nyilvánosházból váltotta ki szép feleségét, valahol az Antillákon, ahol késszúrásokkal megölt egy embert, s örökre áthozta az asszonyt a büntetlenség sivatagi világába. G. García Márquez: Hihetelen és szomorú történet az ártatlan Eréndiráról és lelketlen nagyanyjáról. = Nagyvilág, 1973/ old.

8 I. 2. Belső történések elbeszélése (narrációja) A szereplő belső világában végbemenő történések elbeszélése. Kevésbé dinamikus a külső történés elbeszélésénél, mivel egyfelől a belső történésekben nincs valóságos, fizikai értelemben vett mozgás, másfelől a belső történésekkel kapcsolatos emberi tapasztalatok kevésbé egységesek, lévén hogy mindenki csak a saját belső történéseivel kerül közvetlen kapcsolatba. Ebből adódóan a belső történések elbeszélésének a befogadása is nehezebb.

9 I. 2. Belső történések elbeszélése (folytatás) Nehéz nyelvileg megragadni, ezért a stiláris eszköztárnak kiemelt szerep jut a belső történés elbeszélésében. Kiemelt szerep jut a metaforáknak, mert a belső történések igen egyediek lehetnek, ezekre a lexikai eszköztárban nincsenek szavak, csak a külső világ történéseire használatos szavak metaforikus alkalmazásával lehet mások számára érzékletessé tenni őket. (Pl. valami megrázott.) A belső történés elbeszélése csak a 18. sz. végétől, a szentimentalizmus és a romantika óta gyakori az irodalomban; dominánssá a modern irodalomban vált.

10 I. 2. Belső történés elbeszélése (példa) Emma elejtette a papírt
I. 2. Belső történés elbeszélése (példa) Emma elejtette a papírt. Először rosszullétet érzett a gyomrában és fájdalmat a térdében; aztán elvakult bűnt, valószerűtlenséget, hideget és reszketést; aztán szerette volna, ha már másnap lenne. Aztán rögtön rájött, hogy ez a kívánság céltalan, mivel apja halála az egyetlen dolog, ami történt, s ami ezután szakadatlanul történni fog a világon. Fogta a papírt, és a szobájába ment. Lopva egy fiókba tette, mintha valami módon már tudott volna az elkövetkezőkről. Talán megsejtett valamit; már az volt, akivé később lett. J. L. Borges: Emma Zunz. = A halál és az iránytű. Európa Kiadó, old.

11 I. 2. Belső történés elbeszélése (példa) Emma elejtette a papírt
I. 2. Belső történés elbeszélése (példa) Emma elejtette a papírt. Először rosszullétet érzett a gyomrában és fájdalmat a térdében; aztán elvakult bűnt, valószerűtlenséget, hideget és reszketést; aztán szerette volna, ha már másnap lenne. Aztán rögtön rájött, hogy ez a kívánság céltalan, mivel apja halála az egyetlen dolog, ami történt, s ami ezután szakadatlanul történni fog a világon. Fogta a papírt, és a szobájába ment. Lopva egy fiókba tette, mintha valami módon már tudott volna az elkövetkezőkről. Talán megsejtett valamit; már az volt, akivé később lett. A zöld betűkkel írt szöveg külső történés elbeszélése, a barna belső állapot leírása, a többi belső történés elbeszélése. J. L. Borges: Emma Zunz. = A halál és az iránytű. Európa Kiadó, old.

12 I. 3. Beszéd elbeszélése Külön kategóriát képez az az eset, amikor az elbeszélő által elbeszélt cselekedet maga is beszéd. (A beszédtevékenység is cselekedet!) Az elbeszélt beszéd természetesen belső is lehet. Külső beszéd elbeszélésére mindhárom alfaja előfordul, belső beszéd elbeszélésére azonban az egyenes beszéd csak igen ritkán használatos.

13 I. 3. A beszéd elbeszélése (módok) 1
I. 3. A beszéd elbeszélése (módok) 1. Egyenes beszéd (oratio recta): — Nagyságos úr — mondta a szolga Kopjássnak —, ha egyszer egy kis érkezése volna a nagyságos úrnak Függő beszéd (oratio obliqua): A szolga azt mondta Kopjássnak, hogy nagyságos úr, ha egyszer egy kis érkezése volna a nagyságos úrnak Szabad függő beszéd (style indirect libre; erlebte Rede): A szolga szavaira, nagyságos úr, ha egyszer egy kis érkezése volna a nagyságos úrnak, Kopjáss oda se figyelt...

14 I. 3. 1. Egyenes beszéd (oratio recta) Köznyelvi szóval: párbeszéd
I Egyenes beszéd (oratio recta) Köznyelvi szóval: párbeszéd. Ez a szó szerinti idézés: a helyesírási hagyomány szerint az egyenes beszédet gondolatjelek közé zárva különítjük el az elbeszéléstől; ritkábban idézőjeleket használunk ugyanerre a célra. Befogadás szempontjából a legkönnyebb szövegforma, mivel a befogadónak csupán intonálnia kell a szöveget, s ehhez a beékelt elbeszélő elemek révén még támpontokat is kap. Az egyenes beszéd élénkítő stílushatású.

15 I. 3. 1. Egyenes beszéd (oratio recta) (példa) — Hogyhogy nem halt meg
I Egyenes beszéd (oratio recta) (példa) — Hogyhogy nem halt meg? — találgatták a piuraiak. — Hogy maradhatott életben, hiszen kitépték a nyelvét, és kiszúrták a szemét! — Nehéz lenne megmondani — felelte doktor Pedro Zevallos, s értetlenül ingatta a fejét. — Talán a nap és a homok behegesztette a sebeket, s így nem vérzett el. — A Gondviselés műve — bizonygatta Padre García. — Isten kifürkészhetetlen akarata. A zöld betűs részek külső történést beszélnek el. Mario Vargas Llosa: A Zöld Palota. Magvető, old.

16 Megjegyzés: A beszéd szövegbeli megjelenítése az irodalmi gyakorlatban függő beszédként jelent meg. Az egyenes beszéd alkalmazása — amely tulajdonképpen a beszédnek az egyéb narrált cselekményekhez képest elkülönített kezelése — későbbi eljárás: először Cicero alkalmazza „A barátságról” (‘De amicitia’) című munkájában.

17 I. 3. 2. Függő beszéd (oratio obliqua) A függő beszéd az ún
I Függő beszéd (oratio obliqua) A függő beszéd az ún. nem szó szerinti idézés, amikor az elbeszélő az idézett szöveget a szintaktikai szabályok által megkövetelt módon beleilleszti a saját mondatába. A függő mondat az eredeti nyilatkozatnak csak a tartalmát, „mélystruktúráját” tartalmazza, a beszélői beállítódást nem. A függő beszéd a külső történés elbeszéléséhez hasonló hatást kelt; befogadása még könnyebb is, mivel a fantáziára nem hárul képi megjelenítés terhe — csupán az idézet beszédet kell visszahelyeznünk az egyenes beszéd formájába, azaz rekonstruálnunk kell az eredeti beszélői nézőpontokat.

18 I Függő beszéd (oratio obliqua) (példa) Elment az öreg, s megmondta a királynak, hogy mit izent a leánya, hogy abból a kis darab fából csináljon orsót, rokkát, motollát és szövőszéket, ha igen, akkor parancsolatja teljesítve lesz. A piros betűs rész az idézett szöveg, a többi külső történés elbeszélése. Az aranyeke. Magyar népmese. = (Katona Imre (szerk.): Magyar népmesék. Móra Kiadó, old.

19 I Szabad függő beszéd / átélt beszéd (Style indirect libre; erlebte Rede) Külső nyelvi formáját tekintve az író tudósításának felel meg, de különbözik is attól: az epikus cselekmény egyik szereplőjének belső lelki folyamatát olyképpen tárja fel, hogy közvetlenül nem utal rá, csupán nyelvi eszközökkel érzékelteti. Lényegében az elbeszélői nézőpont oszcillálásáról, váltogatásáról van szó. Viszonylag későn, az impresszionizmus korában terjedt el. Stílushatása: mivel a beszélői nézőpontok közötti éles határokat elmossa, bizonytalan lebegést eredményez, s ezáltal más szövegformáknál alkalmasabb eszköz a lelkiállapot és általában a belső világ hívebb ábrázolására. Ebből fejlődik ki később a belső monológ.

20 Megjegyzés: A szabad függő beszéd — az elbeszélői nézőpont mondaton belüli váltogatása — a kevésbé iskolázottak nyelvhasználatában ma is gyakori, s valószínűleg mindig az is volt, csak az írástudók a szóbelinél szabályozottabb írásbeli nyelvhasználathoz méltatlannak találták „zavarossága” miatt. Amikor mégis teret nyert, ezt valószínűleg a tudattartalmak adekvátabb verbalizálásának a szándéka, a kommunikátum formalizálásának csökkentésére irányuló törekvés eredményezte.

21 I Szabad függő beszéd / átélt beszéd (példa) Már meglátták őket, kapitány úr, mutat Roberto Delgado tizedes fölfelé a meredek partra, már elmentek, hogy jelentsék, a csónakok egymás után partot érnek, tizenegy ember ugrik ki a szárazföldre, két katona a kiálló sziklához köti a csónakokat, Julio Reátegui húz egyet a kulacsából, Artemio Quiroga kapitány leveti az ingét, a válla, háta csupa izzadság, kicsavarja, don Julio, ez az átkozott forróság az agyvelejét is felforralja az embernek. Mario Vargas Llosa: A Zöld Palota. Magvető, old.

22 I Szabad függő beszéd / átélt beszéd (példa) Már meglátták őket, kapitány úr, mutat Roberto Delgado tizedes fölfelé a meredek partra, már elmentek, hogy jelentsék, a csónakok egymás után partot érnek, tizenegy ember ugrik ki a szárazföldre, két katona a kiálló sziklához köti a csónakokat, Julio Reátegui húz egyet a kulacsából, Artemio Quiroga kapitány leveti az ingét, a válla, háta csupa izzadság, kicsavarja, don Julio, ez az átkozott forróság az agyvelejét is felforralja az embernek. Mario Vargas Llosa: A Zöld Palota. Magvető, old. A piros betűs szöveg szabad függő beszéd, a zöld betűs szöveg külső állapot leírása, a kék betűs szöveg külső történés elbeszélése. (Az első két szöveget Delgado tizedes mondja, a harmadikat Quiroga kapitány.)

23 I Szabad függő beszéd (2. példa) „A fejedelem az ablakból nézett ki a városra. Lent az ablak alatt a hajdúk állottak, s az idegen városban, ahol már most negyedszer volt jelen s győzelmet érzett a sok és hosszú elnyomatás, tűrés, hallgatás után, soká nézte a házakat, amelyek idegenszerűek voltak, keskeny kis emeleteikkel, utcára néző háromablakos homlokukkal, sehol egyetlen idegen, csak amott az a megkötözött, hosszú kaftános három szebeni kereskedő, akiket nemes katonák kard alatt kísérnek fel: a kezesek és a túszok... Most ezek itt rabok saját városukban s ő úr az idegenek felett... Nagy nagy diadalérzés fogta el...” Móricz Zsigmond: Erdély I o. (Herczeg Gyula: A modern magyar próza stílusformái. Bp., o.)

24 I Szabad függő beszéd (2. példa) „A fejedelem az ablakból nézett ki a városra. Lent az ablak alatt a hajdúk állottak, s az idegen városban, ahol már most negyedszer volt jelen s győzelmet érzett a sok és hosszú elnyomatás, tűrés, hallgatás után, soká nézte a házakat, amelyek idegenszerűek voltak, keskeny kis emeleteikkel, utcára néző háromablakos homlokukkal, sehol egyetlen idegen, csak amott az a megkötözött, hosszú kaftános három szebeni kereskedő, akiket nemes katonák kard alatt kísérnek fel: a kezesek és a túszok... Most ezek itt rabok saját városukban s ő úr az idegenek felett... Nagy nagy diadalérzés fogta el...” Móricz Zsigmond: Erdély I o. (Herczeg Gyula: A modern magyar próza stílusformái. Bp., o.) Kék betűk: külső történés elbeszélése; zöld betűk: külső állapot leírása; piros betűk: belső történés (beszéd) elbeszélése — szabad függő beszéddel; barna betűk: belső történés elbeszélése.

25 A szabad függő beszéd szintaktikailag megszerkesztetlenebbnek tűnik (valójában meg van szerkesztve szintaktikailag, csak nincs egységesítve), ezért az egyik leghitelesebbnek tartott eszköze a belső beszéd, illetve a belső monológ irodalmi szövegbeli megjelenítésének.

26 II. Leírás II. 1. A leírás általános jellemzői Az irodalmi ábrázolás másik alapformája, amellyel egy jelenséget, tárgyat, személyt, ezek állapotát vagy az ezek közti viszonyokat, összefüggéseket az író tulajdonságaik felidézésével jellemzi. Az elbeszéléssel szemben a leírás tipikusan térbeli és statikus jellegű. Jellemző érzékszervi dimenziója a vizuális. A befogadóra nagy terhet hárít, mert a megértéshez a teljes nyelvi anyag minden elemét belső képpé kell összeraknia. Mivel a leírás az elbeszélésnél jóval távolabb esik a nyelv alapfunkciójától, a jó leírás elkészítése számottevő nyelvi leleményt igényel, tehát a stílus szerepe a leírásban meghatározó.

27 II. 1. A leírás általános jellemzői (folytatás) Nyelvileg a leírás legfontosabb jellemzője a nominális stílus, azaz az igékkel szemben a névszók dominanciája — a mondatok állítmánya gyakorta névszói vagy igei-névszói állítmány. A leíró szövegekben az igei állítmányok sem igazán dinamikusak, akciótartalmuk általában csekély. Vagy eleve is csekély (mutatkozik, bizonyul, látszik stb.), vagy az eredetileg dinamikus igék tompultabb metaforikus jelentésben szerepelnek.

28 A leírás lehetséges formái: 1. külső környezet/állapot leírása 2
A leírás lehetséges formái: 1. külső környezet/állapot leírása 2. belső állapot leírása

29 II. 2. A külső állapot leírása (példa) „
II. 2. A külső állapot leírása (példa) „... a domb délkeleti oldalán állt ez a ház, de közelebb a lábához, mint a tetejéhez, úgyhogy az északkeleti széltől öreg tölgyfák ligete oltalmazta... A liget közepén finom pázsitos rész volt, amely enyhén ereszkedett a ház felé; a felső szélén bővizű forrás tört elő a fenyőkkel borított sziklából, körülbelül harminc láb magas, állandó vízesést alkotva, amely nem csinált lépcsőkön folyt lefelé, hanem természetes esését követve botorkált a tört és mohos köveken, míg a szikla aljához ért, onnét egy kavicsos mederben futott, amely már sokkal szelídebb lejtőn kanyargott tova, s a domb alján egy tóba ömlött, negyed mérföldnyire a ház alatt, a déli oldalon, úgy, hogy a homlokzati szobák bármelyikéből látni lehetett...” Fielding: Tom Jones. Idézi: Németh László: Vázlatok a tizennyolcadik századhoz. In: Európai utas. Magvető–Szépirodalmi, Bp., o.

30 II. 2. A külső állapot leírása (2
II. 2. A külső állapot leírása (2. példa) A kicsiny szoba, ahová a fiatalember belépett, sárga papírral volt kitapétázva. A muszlinfüggönyös ablakokban muskátlik állták. A lenyugvó nap minderre éles fényt vetett. A szobában semmi különösség: sárga fából készült régi bútorok, egy dívány magas hajlított támlával, a dívánnyal szemben ovális asztal, az öltözőasztalkán az alakok közötti falnak támasztott tükör, a fal mentén székek, két-három garasos kép, amelyek német úrilánykákat ábrázoltak madárral a kezükben — ez volt minden bútorzat. Michel Butor: Irodalom, fül és szem. 6. old.

31 II. 2. A külső állapot leírása (2
II. 2. A külső állapot leírása (2. példa) „A kicsiny szoba, ahová a fiatalember belépett, sárga papírral volt kitapétázva. A muszlinfüggönyös ablakokban muskátlik állták. A lenyugvó nap minderre éles fényt vetett. A szobában semmi különösség: sárga fából készült régi bútorok, egy dívány magas hajlított támlával, a dívánnyal szemben ovális asztal, az öltözőasztalkán az alakok közötti falnak támasztott tükör, a fal mentén székek, két-három garasos kép, amelyek német úrilánykákat ábrázoltak madárral a kezükben — ez volt minden bútorzat.” Michel Butor: Irodalom, fül és szem. 6. old. piros betű: külső történés elbeszélése; zöld betű: értékelő reflexió; kék betű: külső állapot leírása; dőlt betű: igék

32 II. 3. Belső állapot leírása Tóth Árpád: Meddő órán Magam vagyok
II. 3. Belső állapot leírása Tóth Árpád: Meddő órán Magam vagyok. Nagyon. Kicsordul a könnyem. Hagyom. Viaszos vászon az asztalomon, Faricskálok lomhán egy dalon, Vézna, szánalmas figura, én. Én, én. Magam vagyok a föld kerekén.

33 II. 3. Belső állapot leírása Tóth Árpád: Meddő órán Magam vagyok
II. 3. Belső állapot leírása Tóth Árpád: Meddő órán Magam vagyok. Nagyon. Kicsordul a könnyem. Hagyom. Viaszos vászon az asztalomon, Faricskálok lomhán egy dalon, Vézna, szánalmas figura, én. Én, én. Magam vagyok a föld kerekén. A belső állapot leírása hosszabb szövegként tiszta formában igen ritkán fordul elő. A jelen szövegben — amely jelentésében belső állapotot kíván leírni, a belső állapotot leíró szövegrészek (piros betűk) elegyednek a külső történés elbeszélésével (kék betűk), illetve a külső állapot leírásával (zöld betűk).

34 II. 3. Belső állapot leírása „Míg befelé csavarodva egy másik hosszú, rozsdás kalaptű keresi útját második és harmadik nyakcsigolyád között, újabb hegyek is szúrni kezdenek a hátgerinced mentén, ami arra késztet, hogy odadörgölőzz a támlához, ezzel azonban csak megkönnyíted a dolgukat, karmokhoz és fogakhoz hasonlatosan nyomulnak mind mélyebbre, mozdulataidat gátolva már vagy tizenkettő hatol beléd, majd még néhány járul hozzájuk — egy állkapocsféle tizenöt hegye vájkál benned úgy, mintha mindegyik független volna a másiktól, aztán hirtelen összezáródik, és arra kényszerít, hogy kihúzd a derekad.” Michel Butor: A módosulás. In: A francia „új regény”. Európa Kiadó, [1967], 237. o. Szekeres György fordítása. A szöveg egy fájdalomérzetet — amely belső állapot — közvetett módon az érzetet kiváltó külső történések elbeszélésével ragad meg. A nyelvi eszköztárban nincsenek szavak az adott állapot közvetlen nyelvi megragadására. Az elbeszélés aprólékos módja azonban csökkent az elbeszélés dinamikáján, s a szöveget olvasva az a benyomásunk, mintha leírással lenne dolgunk.

35 II. 4. Az elbeszélés mint leírás A statikusságot nehezen viselő nyelv ellenáll a tisztán leíró szöveg létrehozására irányuló törekvésnek. A funkcionálisan leíró szövegek koncipiálisan/strukturálisan igen gyakran inkább elbeszélő sajátosságokat mutatnak. Ilyen az a részlet is az Iliász 18. énekéből, amely Akhilleusz pajzsáról szól. Mindazonáltal ezt a szöveget szokás a leírás egyik első irodalmi példájaként említeni.

36 II. 4. Az elbeszélés mint leírás (1
II. 4. Az elbeszélés mint leírás (1. példa) „És legelőször erős pajzsot kalapált ki az üllőn, dúsan díszítette, reá hármas karimát tett, fényeset és ragyogót, s ráfűzte a szíjat ezüstből. Ötrétű lett végül a pajzs, és jártas eszével Héphaisztosz sok-sok gyönyörű képet kalapált rá. Ráremekelte a földet, rá az eget meg a tengert és a sosempihenő napot is meg a szép teleholdat. S minden csillagot is, mely az ég peremét koszorúzza, Óríónt s a Fiastyúkot, meg a Hűaszokat mind, vélük a Medvét is — más néven híva Szekér ez — mint forog egy helyben, míg Óríónt lesi egyre, s egymaga nem fürdik csak meg soha Ókeanoszban. Két szép várost is remekelt ki a pajzson az isten, földi halandókét: egyben lakodalmakat ültek, s házukból a menyasszonyokat fáklyák tüze mellett végig a városon át, sok nászdalt zengve, vezették...” (Devecseri Gábor fordítása)

37 II. 4. Az elbeszélés mint leírás (szövegmagyarázat) A Homérosz-szövegrészlet egyértelműen időbe ágyazódó folyamatot beszél el, azt a cselekvéssort, amelyet Héphaisztosz végez, amikor a pajzsot készíti. Sőt, a pajzsra kalapált képek sem mind statikusak: az egyik városban lakodalmakat ülnek, s a menyasszonyokat fáklyák tüze mellett vezették végig a városon — ami azt illeti, elég mozgalmas dolog egy merev vasra „remekelt” képen. A szöveg tele van igékkel, amelyek mind valóságos mozgást és változást fejeznek ki, szó sincs „tompult” metaforikus jelentésekről.

38 II. 4. Az elbeszélés mint leírás (szövegmagyarázat) Akkor tehát elbeszéléssel van dolgunk? A szöveg struktúrája szerint egyértelműen azzal, de ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy vajon Homérosznak mi lehetett az elsődleges szándéka a szöveggel: vajon az-e, hogy elbeszélje, hogyan készítette el Héphaisztosz Akhilleusz pajzsát, vagy pedig inkább az, hogy leírja, milyen volt Akhilleusz új pajzsa, akkor inkább az utóbbit érezzük valószínűnek. S ugyanerre az eredményre jutunk, ha a szöveg befogadójának — akár hallgatójának, akár olvasójának — az oldaláról közelítjük meg a kérdést: meghallgatván/elolvasván a szöveget, vajon az rögzül-e jobban az emlékezetében, hogy miként dolgozott Héphaisztosz, vagy inkább az, hogy milyen is a pajzs? Tehát egy cselekvést bemutató, igéktől hemzsegő, koncipiálisan és strukturálisan elbeszélő szöveggel állunk szemben, amely ugyanakkor funkcionálisan leíró jellegű, hiszen mindenekelőtt a pajzs milyenségét ragadja meg.

39 II. 4. Az elbeszélés mint leírás (2
II. 4. Az elbeszélés mint leírás (2. példa) „Kis idő múltán azt mondta, hogy a csónak himbálózása a folyón nyugalomba ringatja őt is. Milyen zöldek most a partok, milyen fényesek a partmenti virágok, és a nádak milyen magasak. A hajó már a tengeren járt, de lágyan tovasiklott. És akkor előtte volt a part.” (Charles Dickens: Dombey és fia. Ford. Fodor József. Európa Könyvkiadó, Budapest, o.)

40 II. 4. Az elbeszélés mint leírás (2
II. 4. Az elbeszélés mint leírás (2. példa) „Kis idő múltán azt mondta, hogy a csónak himbálózása a folyón nyugalomba ringatja őt is. Milyen zöldek most a partok, milyen fényesek a partmenti virágok, és a nádak milyen magasak. A hajó már a tengeren járt, de lágyan tovasiklott. És akkor előtte volt a part.” (Charles Dickens: Dombey és fia. Ford. Fodor József. Európa Könyvkiadó, Budapest, o.) Piros betűk: külső történés elbeszélése; kék betűk: külső állapot leírása — némi reflektív színezettel.

41 II. 4. Az elbeszélés mint leírás (szövegmagyarázat) Michael Bal a szövegről azt mondja, hogy „az az érzésünk, hogy a szöveg leíró”, ám „bizonyos időbeli kiterjedtség is tartozik hozzá”. Mindebből azután arra a következtetésre jut, hogy a leíró szövegnek is lehetnek időbeli dimenziói, tehát az elbeszélés és a leírás közötti különbséget csupán azzal lehet megragadni, hogy az elbeszélés tárgyai „a tettek és az események”, a leírásé pedig „a dolgok, a helyszínek és a szereplők”. (Bal: A leírás mint elbeszélés, 1998, 137. o.)

42 II. 4. Az elbeszélés mint leírás (szövegmagyarázat) A Michael Bal által alkalmazott megkülönböztetés azonban csupán a tág értelemben vett tárgy, továbbá az írói szándék tekintetében igazít el, de nem mond semmit a konkrét szövegsajátosságokról: mintegy összemossa az elbeszélést és a leírást. Ezeknek a nyelvi megragadása azonban elengedhetetlen egy alapos szövegelemzés esetén. Ezért az adott Dickens-szövegről inkább azt kell mondanunk, hogy koncipiálisan/strukturálisan inkább elbeszélés, funkcionálisan pedig leírás.