Kemenceépítés a gyakorlatban

Az előadások a következő témára: "Kemenceépítés a gyakorlatban"— Előadás másolata:

1 Kemenceépítés a gyakorlatban
A kemenceépítésnél alkalmazott agyag akkor jó, ha a száradás és égetés folyamán kicsit zsugorodik (3-5%), kevés szennyeződés található benne.

2 A padka felépítményébe földet, hőszigetelő anyagot, majd mintegy cm közepes szemű kavicsot döngölünk. Ez a leendő kemence égésterének alja.

3 A kemence belsejének átmérőjére 80-120 cm
A kemence belsejének átmérőjére cm. A körminta mentén cm-re egymástól leszúrjuk a karókat (20 cm mélyre), melyeket mintegy 75°-ban bedöntünk.

4 Az általunk választott magasságban a karókat valamilyen természetes anyaggal a karókhoz rögzítjük.

5 Ezután hajlékony vesszőkből kialakítjuk a kemence búbját, szintén rögzítve azokat a karókhoz és az abroncshoz is.

6 A következő munkafázisban hajlékony ágakkal körbefonjuk a vázat.

7 Az éppen formálható agyagból (melybe kevés törek is kerülhet) alulról fölfelé, körkörösen mintegy cm hosszú, 5-10 cm vastag darabokat csapunk a vázhoz, ügyelve arra, hogy megfelelően kössenek egymáshoz is.

8 Az agyagot két rétegben visszük fel, vigyázva, hogy az elsőnek legyen alkalma megszikkadni. A második réteget már kézzel vagy alkalmas eszközzel simítjuk el, hogy a kemence elnyerje alakját.

9 Kültéri kemencénél 12-14 cm, beltérin 6- 8 cm falvastagság a kívánatos
Kültéri kemencénél cm, beltérin 6- 8 cm falvastagság a kívánatos. A kemencén két nyílást kell kialakítanunk.

10 Az kivezető nyílás füst távozását segíti elő
Az kivezető nyílás füst távozását segíti elő. Ez az uralkodó széljárással ellentétes oldalon, sohasem a szájnyílással szemben, azzal valamelyest szögben legyen, hogy a tüzelés folyamán a forró levegőnek minél kacskaringósabb utat kelljen megtennie, így alkalma legyen a lehetőséghez képest legjobban felforrósítani a kemencét. Egyébként a kemence szájnyílása se legyen az uralkodó széllel szemben.

11 Amennyiben, karókemencét szeretnénk készíteni, úgy 2-4 cm vastag karókat kell vágnunk, melyeket az alépítmény előkészített földjébe szúrunk egymástól mintegy 10 cm-re.

12 Ebben az esetben nem alkalmazunk vesszőfonást, hanem agyaghurkákat gyúrunk, melyeket megformázunk, folyami sózott homokban meghempergetünk, majd ezeket egymás mellé rakjuk.

13 Az agyagfalat itt egy fázisban építjük fel, menet közben elsimítva a külső felületet.

14 Amikor készen állunk kemencénk építésének első fázisával, 2-3 hétig szikkasztjuk (kültéren valamilyen fedelet kell fölé emelni), majd hígabb agyaggal áttapasztjuk, és újabb szárítás után meszes agyaggal, majd mésszel befestjük.

15

16 A kemence kiszárítása után ugyancsak kényes művelet következik, a kiégetés. A szakirodalom szerint ezt 2-3 napon keresztül állandóan tüzelve kell elvégezni. Mintegy 24 óráig nagyon kicsiny tűz elégséges, majd egyre nagyobb lánggal kell dolgoznunk. Ha jól végezzük a dolgunkat, akkor az agyagkemence egységes kerámiaként viselkedik.

17 A kemence fűtése A kemencét szalmával, venyigével, kukoricaszárral, náddal vagy jó száraz rőzsével fűtötték. Nem tömték meg, hanem annyi tüzelőanyagot tettek be egyszerre, amennyi a szájon befért, mintegy 30-cm átmérőnyit.

18 Kenyérsütéshez 8-12 adag (dugat) kellett
Kenyérsütéshez 8-12 adag (dugat) kellett. Felváltva fűtötték a kemence egyik, majd másik oldalát. Az elégett parázs maradványait kihúzták arra alkalmas szerszámmal. Az utolsó adag tüzelőanyag parazsát szétterítették a kemence alján, hogy kellően felforrósítsa azt. Akkor volt megfelelő a hőmérséklet a sütéshez-főzéshez, ha fémeszközzel végighúzva a fenéken, szikrát vetett. Ezekben a kisméretű kemencékben elsősorban ne kenyeret süssünk, munkaigényessége és mennyisége miatt.

19 Forrás: Dr. Veresegyházi Béla, történész