Az ember – filozófiai megközelítések

Az előadások a következő témára: "Az ember – filozófiai megközelítések"— Előadás másolata:

1 Az ember – filozófiai megközelítések

2 Az emberrel kapcsolatos alapvető filozófiai kérdések
Mi az ember? Mi az emberi lét (élet) megkülönböztető jellegzetessége más létezőkéhez képest? Mi az, ami az embert emberré teszi? A lényeg kérdése. Ki vagyok én? Mi különböztet meg más emberektől? Az egyediség, az individualitás problémája. Miben áll egy ember azonossága az élete folyamán? Az időbeli azonosság problémája. Hogyan ismerhetjük meg az embert, önmagunkat? Az ember, az egyén megismerésének problémája.* *Ez a filozófiára jellemző módszertani önreflexió, módszertani tudatosság. A filozófiai vizsgálatban egyszerre elemezzük a kutatás tárgyát és a tárgyhoz való hozzáférés módját, azaz a vizsgálat módszerét.

3 „Ismerd meg önmagadat!”
Ez volt a delphoi jósda felirata. Az önismeret szerepe az ókori görögöknél: az tudta helyesen értelmezni a delphoi jóslatokat, akinek megfelelő önismerete volt. A jósnő (püthia) szerint Szókratész a legbölcsebb görög, ugyanis neki megfelelő önismerete van, nincsenek tévképzetei önmagáról.* A történet szerint Szókratész barátja, Khairephón kérdezi meg a püthiát, hogy ki a legbölcsebb, és ő Szókratészt nevezi meg. Szókratész ezt úgy értelmezi, hogy azért ő a legbölcsebb, mert ő – másokkal ellentétben – tudja magáról, hogy semmit sem tud.

4 Módszertani megközelítések
A mai filozófiában kétféle módszertant használnak: Naturalizmus: a természettudományok módszereinek alkalmazása a filozófiában, a tudományos kísérletek eredményinek figyelembevétele* Antinaturalizmus: a gondolkodáson és a fogalmaink elemzésén alapuló módszer Két álláspontot fogunk tárgyalni: az antinaturalista mentalizmust, és a naturalista emberképet. A naturalizmus további jelentése: nem léteznek természetfeletti entitások, csakis a természeti világ létezik, amelyet meghatározott törvények szabályoznak.

5 A mentalista megközelítés kiindulópontja
Mentalizmus: az antinaturalizmus egy változata. Fő állítása: léteznek olyan belső, mentális állapotok, amelyek okságilag hatékonyak. Elemi hétköznapi tapasztalat, hogy az ember megkülönböztető sajátossága a beszéd és a gondolkodás. Az ember gondolkodó lény, értelmes / eszes állat. Miben nyilvánul ez meg? Összetett tevékenységek: nyelv, kultúra. Közvetlenül tapasztaljuk, hogy gondolkodunk, tudattal rendelkezünk, és azt gondoljuk, hogy elsősorban ennek köszönhető az összes többi emberi megnyilvánulás. Tehát ha meg akarjuk tudni, hogy mi az ember, akkor a gondolkodást, a tudatot kell tanulmányozni.

6 Descartes: Az ember gondolkodó lény 1.
Descartes a megismerés problémájából indul ki. (Értekezés a módszerről 4. része*) 1. Érv a hétköznapi tapasztalat megbízhatóságával szemben, amely könnyen becsaphat bennünket 2. Álom argumentum (lásd előző óra) 3. Démon argumentum, érv az univerzális állítások (mint pl. 2+2=4) megbízhatóságával szemben 4. Konklúzió: „cogito ergo sum” *Descartes, R. 1992: Értekezés a módszerről (ford.: Szemere S. és Boros G.) Bp.: IKON o. Lásd az „Ismeretelmélet ” c. előadások diáit is!

7 Descartes: Az ember gondolkodó lény 2.
Descartes gondolatmenete: Tudattartalmaimról (gondolatok, szándékok, érzések, emlékek, észleletek) közvetlen és megingathatatlan tudásom van. Tehát például nem csak tudom, hogy 2 x 2 = 4, hanem azt is tudom, hogy ezt tudom. Nem csak látom a falat, hanem tudom, hogy most látom a falat. Közvetlenül beláthatom, hogy nem lehetségesek ezek a tudattartalmak anélkül, hogy lenne egy tudat, amely tartalmazza ezeket. Kell léteznie valakinek, akinek ezek a tudattartalmai. Tehát, ha közvetlen és bizonyos tudásom van a mentális tartalmakról, akkor közvetlen és bizonyos tudásom van arról, hogy az én, vagyis az, aki tudattartalmakkal rendelkezik, létezik. 7

8 A descartes-i „én” 1. Tehát létezik egy speciális dolog, az „én” (azaz a szubjektum, az alany). Jellemzői: tudattartalmakkal rendelkezik, a cselekedeteim alanya, (ő dönt, és kezdeményezi a cselekedet végrehajtását), a testtől független gondolkodó létező (szubsztancia), introspekció segítségével közvetlenül megismerhető, ez az, ami az ember lényege, ami az embert emberré teszi. az én minden emberben közös. *

9 A descartes-i „én” 2. Ez a gondolkodó szubsztancia teljes szabadsággal rendelkezik a testi világgal szemben a tudattartalmai megválasztása tekintetében, mivel a testi létezőktől független. Ezt demonstrálja a módszeres kétely. Hiszen a cogito-érv során képes voltam kételkedni, képes voltam mindent kétségbe vonni, és ezzel megváltoztatni, amit korábban gondoltam a világról. Vagyis képes voltam szándékosan megváltoztatni az állításokhoz való viszonyomat: amit eddig bizonyosnak tartottam, azt most kétségesnek tekintem.

10 Test és elme 1. Descartes szerint az ember testi és lelki szubsztanciából áll. Így érvel e nézet mellett:* Mivel világosan el tudjuk különíteni egymástól a test és az elme fogalmát, lehetséges az, hogy test és elme nem azonos, hanem két különböző dolog. (El tudjuk képzeli külön-külön a testet és az elmét.) Mivel külön-külön fogalmunk van testről és elméről, e két dolog létezhet egymástól függetlenül is. Ha lehetséges, hogy test és elme egymástól függetlenül is létezzen, abból az következik, hogy test és elme nem azonos. Descartes: Elmélkedések az első filozófiáról,

11 Test és elme 2. Descartes érvelése kicsit másképp:
Az azonosság szükségszerű kapcsolat (pl. a=a vagy 1+1=2)*, tehát ha két dolog nem szükségszerűen azonos, akkor nem azonos. Világosan el tudjuk különíteni egymástól a test és az elme fogalmát, ami azt mutatja, hogy lehetséges, hogy test és elme nem azonos. Ha lehetséges, hogy test és elme nem azonos, akkor e két dolog nem azonos (hiszen nincs köztük szükségszerű azonosság). A szükségszerű alatt itt azt kell érteni, hogy nem képzelhető el, hogy 1+1 ne legyen egyenlő 2-vel, vagy hogy „a” (vagy bármely egyéb dolog) ne legyen azonos önmagával. 1+1 minden körülmények között azonos 2-vel stb., ezzel szemben nem szükségszerűek azok a dolgok, amelyek lehetnének másképp is (mint például ehetnék mást is ma ebédre, mint amit történetesen eszem).

12 Descartes az emberről Az ember két (egymásra visszavezethetetlen) szubsztanciából áll: 1) testi (vagy anyagi) szubsztancia, melynek lényege a kiterjedés 2) lelki (vagy szellemi) szubsztancia, melynek lényege a gondolkodás Az ember lényege a gondolkodó szubsztancia, az „én”. Az ember individualitása az egyéni tudattartalmakban és a testi különbségekben nyilvánul meg. A személy időbeli azonosságát az én időbeli azonossága biztosítja.

13 Alapfeltevés az introspekcióról
Descartes szerint az énünket introspekció (önmegfigyelés) útján ismerhetjük meg. Az ember egyik legfeltűnőbb tulajdonsága, hogy tudattal rendelkezik, és ezen belül öntudattal, azaz képes saját elméjének működéséről tudomást szerezni. Ez a tudás a legközvetlenebb, tehát ha valamit egyáltalán megismerhetünk, akkor az éppen saját tudatunk, és semmiben sem lehetünk bizonyosabbak, mint e tudásunkban. Az introspekció saját tudatunkról kitüntetett tudást eredményez.

14 Az introspekció Az „én” az ember lényege és megismerésének kulcsa. Az „én” elsődleges megismerési módja az introspekció. Introspekció (lat.): befelé nézés, önmegfigyelés, az elme önmagára (működésére, eseményeire) irányuló figyelme; a tudat működéséhez és tartalmaihoz való hozzáférés módja. Közvetlen (nem következtetett) és azonnali tudást biztosít.* Számára a tudat transzparens, azaz minden részletében hozzáférhető.* Tévedhetetlen.* Pl. az az állítás, hogy arra gondolok, hogy itt vagyok, nem bizonyulhat hamisnak. Csak egyes szám első személyben lehetséges.* Hagyományosan az észlelés mintájára, egyfajta belső észlelésnek fogják fel. *Lásd az „Elmefilozófiai” c. előadás diáit is!

15 A descartes-i „én” kritikája
Az „én” a megismerés alanya és az introspekcióban a megismerés tárgya is, illetve az kellene, hogy legyen. Azt valóban tapasztalom, hogy minden mentális tartalomnak – gondolatnak, észleletnek, érzésnek stb. – én vagyok az alanya. De nem tapasztalom magát az „én”-t ezen tartalmak nélkül, és nem tudom az „én”-t tárgyként megvizsgálni. Ebből az következik, hogy nincs alapom azt állítani, hogy lenne egy olyan önálló létező, mint az „én”. Csak az észleletek vannak, és az „én” nem más, mint észleletek nyalábja. (Hume, Buddha) *Hume, D. 2006: Értekezés az emberi természetről (ford.: Bence Gy.) Bp.: Akadémia o.

16 A naturalista megközelítés lehetséges kiindulópontjai
1. Az ember biológiai lény: értelmes állat. Evolúcióval alakult ki. Az ember a biológiai fejlődés egy újabb foka, folytonos a kapcsolata a természettel, a többi élőlénnyel. Nincs szakadék az ember és a többi állatfaj között. Az ember minden tulajdonságát a biológiai felépítése és evolúciós kialakulása alapján kell megérteni. 2. Az ember fizikai létező: komplex fizikai rendszer. Nincs szakadék ember és fizikai környezet között. Az ember minden tulajdonságát alapvető fizikai struktúrája alapján kell megérteni. (Pl. gondolkodás  agyi folyamatok  neurális kölcsönhatások  elektron kisülések, stb.) *Ezeket néha önálló tényezőnek tekintik, néha azonban a biológiaira redukálhatónak. A pszichológiai és a társas tulajdonságok biológiaira történő visszavezetés azonban nem feltétele a naturalista megközelítésnek.

17 A naturalizmus jellemzői
Az embert a többi állathoz hasonlóan alapvetően a természettudomány módszereivel kell tanulmányozni. A filozófiai tárgyalásnak is összhangban kell lennie a természettudományos módszerekkel és világképpel. Az ember meghatározó sajátosságai végső soron biológiai-fizikai, (és esetleg pszichológiai és/vagy szociológiai) jellemzőkkel magyarázandók. Az ember minden tulajdonságának összhangban kell lennie azzal, hogy természeti lény – „bele kell simulnia” a természet rendjébe. (Szemben pl. azzal, hogy az ember isten képmására és a világ uralkodójának teremtetett. Móz.I.1.26.)

18 Az introspekció naturalista kritikája 1.
Nem igaz, hogy a tudat transzparens. Vannak olyan elemek a tudatalattiban, amelyek introspekcióval nem, csak pszicho-analízissel tehetők hozzáférhetővé (Freud). Sok gondolat, vágy és érzés tudattalan, és a nem tudatos nem is hozzáférhető az introspekció számára. Hasonló érveket szolgáltat tudattalan mentális tartalmak létezése mellett a kísérleti pszichológia (pl. ingerküszöb alatti észlelés). Ugyancsak a tudatalatti, illetve a nem tudatos mentális tartalmak miatt nem igaz az sem, hogy a tudat tévedhetetlen. Pl.: A kísérleti személy azt hiszi, hogy nem lát valamit, miközben meg tudja mondani, hogy mi lehet az, később le tudja írni, stb.

19 Az introspekció naturalista kritikája 2.
Viszont ha külső álláspontból kiderül, hogy hamis az introspekcióval szerzett tudás az elméről, akkor ez mégsem az egyetlen, de talán nem is a legjobb hozzáférés. Az introspekció alapvetően szubjektív, nem reprodukálható. Ráadásul a belső észlelés analógiája alapján félrevezeti a vizsgálatot. Azt a látszatot kelti, hogy az emberen belül van egy kis emberke, egy „homunculus”, aki a tudattartalmakat észleli, figyeli.

20 Az ember megismerése kívülről
Mi a mentalista „én”? Ilyen nincs, de ha lenne, sem tudnánk, mi az. Az ember megértéséhez nincs is szükség erre a feltételezésre. A naturalizált megközelítés feladata feltárni, ami objektíve megragadható az emberből, ami publikus tapasztalattal elérhető, és a kutató közösség által ellenőrizhető. Az ember tudományos megismerése az E/1. személyű introspekció meghaladása az E/3. személyű megfigyelő perspektívájából.

21 A naturalizált emberkép
Az embernek van egy biológiailag (és esetleg pszichológiailag, és esetleg társadalmilag) determinált lényege, természete, amely meghatározza, hogy mit tekintünk embernek, az emberi fajt, hogy milyen dimenziók mentén különböznek az egyes egyedek, minden egyed jellemzőjét. Minden viselkedés és minden tulajdonság végül oksági magyarázatot nyer. Pl. behaviourizmus: „Az egyén ingerekre adott válaszok funkcionálisan egységes rendszere.” (B. F. Skinner)

22 Az én időbeli önazonossága
Descartes: a gondolatfolyam (a mentális állapotok megszakítatlansága) alkotja az ént, ez a folytonosság biztosítja azt, hogy azonosak vagyunk a korábbi énünkkel (memória). Naturalizmus: testünk alkotóelemeinek a folytonossága biztosítja az önazonosságot. Problémák: Létezik-e a Descartes-i értelemben vett én? Ha minden sejtünk lecserélődik az életünk során, akkor mennyiben vagyunk azonosak a korábbi énünkkel? (Párhuzam: Thészeusz hajója)

23 Mik léteznek valójában?
Descartes: testi és lelki szubsztanciák (amelyeket Isten teremtett) Naturalizmus: csakis természeti entitások léteznek, amelyek természettudományos módszerekkel felfedhetők. Ezen belül nincs egységes álláspont (pl. következik-e ebből, hogy csakis fizikai entitások léteznek, és mik pontosan a végső létezők – atomok, elemi részecskék, erők… stb.). Egyéb álláspont: végső soron csak a világ egésze létezik, az egyes részek (pl. az egyének) nem végső létezők. (Parmenidész, buddhizmus, a hindu advaita védánta filozófia)

24 A naturalista és a mentalista emberkép összehasonlítása
Descartes szerint az ember Naturalizált emberkép Gondolkodó és testi szubsztanciából áll. Lényegét azonban a gondolkodó szubsztancia, az „én” adja (ami a testtől független) Az ember megismerésének elsődleges eszköze az instrospekció. Az ember individualitása az egyéni tudattartalmakban és a testi különbségekben nyilvánul meg. Teljes szabadsággal rendelkezik a testi világgal szemben a tudattartalmai megválasztása tekintetében. Az ember fizikai (ill. kémiai / biológiai) létező. Tulajdonságait alapvetően fizikai sajátosságai alapján lehet megérteni. Az embert a többi állathoz hasonlóan alapvetően a természettudomány módszereivel kell tanulmányozni. Az ember meghatározó sajátosságai végső soron biológiai-fizikai, és esetleg pszichológiai-szociológiai jellemzőkkel magyarázandók. Az ember nem szabadabb, mint bármely más dolog, és szabadsága fizikai tulajdonságaitól függ.

25 Megoldatlan kérdések Descartes: Az elgondolhatóság mennyire meggyőző érv? Következik-e az elgondolhatóságból a lehetségesség? Naturalizmus: Megbízhatunk-e a jelenlegi tudományos elméletekben? A filozófiának feladata-e a természettudományok módszerét követni? Áthidalhatatlan különbség az E/1. és E/3. személyű perspektíva között: vajon melyik az alapvetőbb?

26 Összefoglalás Descartes mentalista álláspontja:
- Kiindulópont a tudat, a gondolkodás jelenségei. Fogalmi elemzés, az ember megismerése gondolkodás útján. - Szubsztancia-dualizmus (az ember lényege a gondolkodó szubsztancia, az „én”.) - Saját tudatunk megismerése introspekció révén. (E/1.) - Alapvető különbség ember és más fajok között. Naturalista filozófia: - Az ember megismerése a természettudomány eszközeivel. (E/3.) - Csak egyetlen, anyagi természetű szubsztancia létezik. - Evolucionizmus: nincs lényegi különbség ember és állat között.