Örömhírem  van! Örömhír, hogy meg lehet szabadulni a szenvedéstől, minden gondra, bajra megvan a gyógyszer! Ez az, amit mindnyájan szeretnénk! Senki sem.

Az előadások a következő témára: "Örömhírem  van! Örömhír, hogy meg lehet szabadulni a szenvedéstől, minden gondra, bajra megvan a gyógyszer! Ez az, amit mindnyájan szeretnénk! Senki sem."— Előadás másolata:

1 Örömhírem  van! Örömhír, hogy meg lehet szabadulni a szenvedéstől, minden gondra, bajra megvan a gyógyszer! Ez az, amit mindnyájan szeretnénk! Senki sem szeret szenvedni! Szenvedéseinket vágyaink, és elutasításaink okozzák. Vágyaink, és elutasításaink elkülönültséget, magányérzetet, irigységet, agressziót, haragot, félelmet, szorongást keltenek bennünk. Ezek az érzelmek önmagukban is kellemetlen következményekkel járnak, de ha elutasítjuk, elfojtjuk őket, akkor is szenvedtetnek, az EGÉSZ-SÉG hiányaként betegséget okoznak. "Ördögi" kör?

2 Örömhír, hogy tudjuk miért vannak vágyaink és elutasításaink, melyek szenvedtetnek bennünket.
Vágyak és elutasítások azért vannak bennünk, mert ettünk az ítélkezés almájából, elhomályosodott bennünk az a tudás, hogy egyek vagyunk mindennel, és mindenkivel, hogy Isten részei, istenek vagyunk. Jn Elkülönültnek érezzük magunkat Istentől, és az egész mindenségtől, melyet Isten maradéktalanul magába foglal, ezért alakul ki az elkülönültség, egó káprázata bennünk.

3 Vágyunk rá, hogy egyek legyünk a mindenség egy részével - mivel nem ismerjük fel vele való egységünket - a mindenség másik részét pedig ugyanazon okból nem engedjük be magunkba, elutasítjuk. Amire vágyunk, amit "helyesnek", magunkhoz illőnek, magunkba valónak tartunk, amely töredékével a mindenségnek egységben érezzük magunkat, vagy egységbe szeretnénk kerülni, azt JÓ-nak nevezzük, ami ezen kívül található, amivel nem vagyunk egységben, vagy nem akarunk egységben lenni, azt ROSSZ-nak nevezzük. Szenvedéseink a Jó és Rossz közötti különbségtevésből, az ítélkezésből fakadnak. (Mt.7.1. "Ne ítéljetek!")

4 Örömhír, hogy nem hiába, nem értelmetlenül szenvedünk, szenvedéseink a szenvedésmentességhez vezetnek. Minden szenvedésünk azt a célt szolgálja, hogy végül ne szenvedjünk. A vágyak és elutasítások, szenvedélyeink, azért szenvedtetnek, hogy a Mindenség kettéhasításának rabságából kiszabadítsanak, hogy felismerjük, egyek VAGYUNK Istennel, és ahogy Isten is, a teljes Mindenséggel. (lásd. Jn "Én és az Atya egy vagyunk.'')

5 Örömhír, hogy a teremtés tökéletes, helyrehozza önmagát, helyreállítja egységét, "egy lesz a nyáj". Mt Jn A hatás-ellenhatás törvénye következtében minél inkább vágyunk valamire, minél inkább magunkhoz akarunk valamit vonzani, annál jobban távolodik tőlünk. Ha átmeneti sikert el is érünk, a teljesült vágy csak újabb, még szenvedtetőbb vágy bölcsője.

6 Ugyanígy, minél inkább el akarunk valamit tolni magunktól, az annál jobban tapad hozzánk, annál kevésbé tudunk szabadulni tőle. Mt és aki nem veszi fel keresztjét és nem követ engem,nem jön Atyám országába. Aki meg akarja nyerni életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, megnyeri azt. Hatás-ellenhatás, a szándék visszájára fordul. Lásd még szentek életük végéig tartó kísértéseit. Vágyainkból és elutasításainkból fakadó szenvedéseink végül azt eredményezik, hogy megszűnnek vágyaink, és elutasításaink, felismerjük egységünket mindennel, és magasabb szinten nyerjük vissza teremtéskori tökéletességünket.

7 Örömhír, hogy nem egyedül kell küzdenünk a tökéletesedésünkért, tökéletességét soha el nem vesztett, és már visszanyert társaink láthatatlanul, de mellettünk vannak, és segítenek mindnyájunkat.

8 Örömhír, hogy Isten úgy alakítja sorseseményeinket, hogy a lehető leggyorsabban visszanyerhessük tökéletességünket, így biztosan lehetünk benne, hogy a lehető legkevesebb és csak a legszükségesebb szenvedéssel találkozunk.

9 Örömhír, hogy halál nincs, örök életünk van.
Testünk elhagyását követően pihenési időszak után újra testet öltünk, míg tökéletességünket vissza nem nyertük, és szükségtelenné nem válik testetöltésünk. Fejlődésünk folyamatos, fokozatos, örök, és megállíthatatlan.

10 Örömhír, hogy az ember nem bűnös, és nem rossz!
Istentől való eltávolodásunkat, az EGYSÉG elvesztését a Jó és Rossz fájáról való evéssel, képletesen "engedetlenséggel" szimbolizálja a Biblia a jó és rossz elkülönítésébe, az itélkezésbe mélyen belesüppedt embereknek. Ugyanígy jelkép Lucifer "lázadása" is.

11 Örömhír, hogy senki nem örökölt senki mástól semmiféle bűnt!
Ádám és Éva bibliai alakjai jelképek, minket embereket ábrázolnak, mindnyájan Ádámok, és Évák, elkódorgott bárányok vagyunk a visszavezető úton.

12 Az EGYSÉG elvesztésének, elfelejtésének következménye a Mindenség kettéhasítása, jóra és rosszra történő felosztása, a bűn fogalmának létrejötte is, pedig jó és rossz csak elhomályosult tudatunkban létezik. Egyetlen "bűne" az embernek, hogy létezik számára a bűn fogalma, hogy bűnnek tart gondolatokat, tetteket, viselkedéseket, hogy különbséget tesz jó és rossz között. Ez az „eredendő” bűn, az „ősbűn”.

13 Örömhír, hogy Sátán - nagyhatalmú személyes ellenisten nincs!
Kivéve, ha homályos látásunkat, a jó és rossz megkülönböztetését, az ítélkezést, Istentől való eltávolodásunk szellemiségét nem nevezzük annak.

14 Örömhír, hogy nincs bűn, így büntetés sincs, és ítélet sincs, és nem is lesz, mert Isten számára nincs különbség jó és rossz között. Mt hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra egyaránt, és esőt ad igazaknak és hamisaknak. Mt Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.

15 Az ún. utolsó ítélet alkalmával - ahogy halálközeli élménybeszámolók is alátámasztják - nem Isten, hanem mi magunk itélkezünk önmagunk felett, mivel az ítélkezés tudatállapotában vagyunk. Nem büntetés, hanem magunk által előidézett szükségszerűség. Mt.7.1. Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!

16 Örömhír, hogy Földi életünk célja az előző pontban említett tökéletességünk visszaszerzése, a jó és rossz közötti különbségtétel, azaz az ítélkezés, a bűn fogalmának, az elkülönültség érzésének elfelejtése, az EGYSÉG újramegtanulása. Szorosan véve nem visszatérés Istenhez, hanem annak felismerése, hogy mindig is ott, vele egységben voltunk, vagyunk, leszünk, hogy magunk is istenek vagyunk.

17 Örömhír, hogy semmi más dolgunk nincs tehát, mint az Örömhír igazságát FELISMERNI, és élni isteni tökéletességünket.

18 A szent írások, könyvek ennek a folyamatnak az előkészítői, bevezetői, jelen Örömhír  azok beteljesítése. FORRÁS

19