A borító által ábrázolt világ

Az előadások a következő témára: "A borító által ábrázolt világ"— Előadás másolata:

1 A borító által ábrázolt világ

2 A Legkisebb Jégkorszak…
egy krízis leírása. egy életérzés. megfagyott állapot. kimerevített állapot. egy egészen különleges korszak. negatív állapot. pozitív irányba befolyásolja a világot. negatív irányba befolyásolja a világot. … -ban semmi sem változik a korábbiakhoz képest. valójában nem a jövő, hanem a jelen leírása. az, ahol eltűnnek a szabályok. megmutatkozik az emberek rejtett énje. közelebb hozza az embereket. eltávolítja az embereket. egy lehetetlen, abszurd helyzet. valószerű helyzet.

3 A szereplők egymáshoz való viszonya
alkalmazkodás támogatás lemondás erőszak gyöngédség harag elbeszélés egymás mellett türelem elfogadás megértés közeledés eltávolodás A szereplők egymáshoz való viszonya

4 AZ ÚT KÉPE TOPOGÁS CSOSZOGÁS KÖRBENJÁRÁS HATÁROZOTT LÉPTEK VÁRAKOZÁS
EGYENES ÚT FÉNY NÉLKÜLI ALAGÚT BIZONYTALAN FÜGGŐHÍD SZAKADÉK FELETTI LÉC BOLYONGÁS ELTÉVEDÉS FELEMELKEDÉS LESÜLLYEDÉS TYÚKLÉPÉS FLOW KETTŐT ELŐRE EGYET HÁTRA HÁTSZÉL ALAGÚT FÉNNYEL A VÉGÉN VÁRAKOZÁS TERVEZETT ÚTVONAL VISSZAHÚZ VALAMI SODRÓDÁS CUPPOGÁS A SÁRBAN GÖRDÜLÉKENY ELŐREHALADÁS SIMA ÚT MEGÁLLÓ ÉS NEM JÖN A BUSZ VITORLÁZÁS HÁTSZÉLBEN ZSÁKUTCA KÖRFORGALOM AUTÓPÁLYÁN SZÁGULDÁS A LEJTŐN KAPASZKODÁS FELFELÉ A LEJTŐN KAPASZKODÁS LEFELÉ ELAKADÁS

5 A szereplő valahonnan valahova tart az életében.
A szereplő megvalósítja céljait. A szereplő kompromisszumokat köt. A szereplő boldog. A szereplőnek erős az önreflexiója. A szereplőnek van legalább egy ember az életében, akire támaszkodhat. A szereplő alakítja a sorsát. A szereplő élete rendezett. A szereplő valószerű figura. A szereplő komikus figura. A szereplő szerethető.

6 A líraiság a szövegben 31. o. „Budapest átmeneti fagy után
Hirtelen tavaszi napra ébredt. Heves, a pimaszságig kacér, Szinte erőszakosan hízelgő reggel volt. Fehér és lila odvas keltike virult a réteken, Átteleltetett muskátli piroslott Fantáziátlanul százezer erkélyládában.” 179. o. „Éjjel pedig szakasztott olyan hold kelt föl, Mint egy súlyos rézüst, És majdnem lezuhant A magas égből a Svábhegyre.”

7 A líraiság a szövegben 394. o. „Megbizonyosodni a város megvakulásáról
Elég volt fölsétálni valamelyik hegyre, Már amelyikre létezett még járható csapás. A csúcsokról ugyanis nem látszott semmi. A korábbi szentjánosbogárka-özön helyén Egyszerűen csak a sötét tátongott. Az alsóvárosok És hegyi falvak utcáin is kialudtak a lámpák … Egyedül a hósík fénylett Gyönyörűen és látszólag értelmetlenül.” 597. o. Délután a szitáló eső ráfagyott a fákra, A hó alól kikandikáló fűszálakra, És villogó gyémántmezővé Változtatta az üres, kivilágított kertet. Amint a jégréteg hízott, hízott csak tovább, Folyamatos recsegést-ropogást lehetett hallani. A vastag páncél súlya alatt megtörtek a szálfák, Még csak nem is az idősebbek, hanem mindegyik. Kar- és combvastagságú ágak zuhantak alá a koronákról. Óriásszilánkok borították a kertet, Mintha bezúzott kirakatüveg.”

8 A szöveghez való viszony
Szórakoztató volt olvasni a szöveget. Van olyan szereplője a szövegnek, akinek az útja érdekes volt számomra/megérintett/ vannak hasonlóságok közte és köztem. Van a szövegben olyan élethelyzet, mely számomra is ismerős. A szöveg felvetett számomra érdekes kérdéseket/gondolatokat. Érdekesnek találtam a szöveg világát vagy annak egy-egy részletét. Elavultnak gondolom a verses regény műfaját. Hozzátett valamit a világomhoz/gondolkodásomhoz a szöveg. Feleslegesen hosszú. Kidolgozatlan részletek vannak benne. Nem értettem meg, hol vannak a hangsúlyok. Furcsa/érthetetlen részek voltak benne. … Érdemes volt elolvasni a szöveget /beleolvasni a szövegbe… …