A Novohrád-Nógrád Geopark állatvilága A Novohrád-Nógrád Geopark értékei – oktatási segédanyag A Novohrád-Nógrád Geopark állatvilága Gerinctelenek

Puhatestűek Az Ipoly a puhatestűek szempontból legértékesebb hazai folyóink közé tartozik. Rajzoscsiga: Kiemelendő a nagy egyedszámban forduló elő, pontuszi-balkáni elterjedésű. Védett. A rajzos csiga igen érzékeny a vízszennyezésre, ennek következtében számos korábbi élőhelyen csökken az egyedszáma.

Különleges értéket képvisel a folyó nagykagyló állománya, melyben minden hazai faj képviselteti magát. Közülük két faj védett: a lapos tavikagyló és a tompa folyamkagyló. Tavikagyló Tompa folyamkagyló

Ízeltlábúak Kisasszony-szitakötő: jellegzetes szitakötő fajuk a hegyvidéki, tiszta vizű patakokat kedvelő, védett.

A patakok kevésbé jó állapotú, alsóbb szakaszain is előfordulnak védett vízirovarok, például a pataki szitakötő és a feketelábú szitakötő. Pataki szitakötő Feketelábú szitakötő

Piros szitakötő: a Litke-Etesi-dombság egyes kis tavaiban előkerült a ritka, igen érzékeny faj.

A pókfaunának is csak a feltűnőbb képviselői ismertek, így például a védett, sziklagyepekben, lejtősztyeppekben gyakori a bikapók, illetve a hasonló élőhelyeken előforduló pokoli cselőpók. Bikapók Pokoli cselőpók

Óriás-keresztespók: a dombvidéki irtásréteken elterjedt, védett pókfajunk.

Imádkozó sáska: az egyenesszárnyúakhoz közel álló, védett fogólábú nagyon gyakori a területen. Az egyenesszárnyúak az ízeltlábúak törzsében a rovarok osztályának egyik rendje. Ide tartoznak a tücskök, szöcskék és sáskák.

Hazánk mindössze négy védett poloska fajának egyike, a lándzsás karimáspoloska értékes tagja a terület andezit-sziklagyepjeinek. Ez a különleges megjelenésű, táplálékspecialista faj más mediterrán elterjedésű, ritka poloskákkal együtt él ezeken a szélsőséges élőhelyeken.

A hazai recésszárnyúak legfeltűnőbb és egyik legértékesebb képviselője a védett keleti rablópille. A rovar sárga–fekete színű imágója gyors röptű vadász, lárvája pedig a talajon és a gyepszintben folytat ragadozó életmódot. Imágó: A rovarok utolsó fejlődési fázisa, a bábból való kibújás utáni szakasz a teljes átalakulás (pete-lárva-báb-imágó/kifejlett rovar) esetén, illetve az utolsó vedlés utáni szakasz a részleges átalakulásnál.

A kétszínű fogólábú fátyolka szintén elterjedt a terület nyílt erdeiben, de alkalmanként településeken és mezőgazdasági területeken is találkozhatunk vele. Ez a védett rovar lesből vadászik, az imádkozó sáskáéhoz hasonló fogólábaival ragadja meg zsákmányát.

A futóbogárfélék számos védett faja ismert a területről, így például nagyon gyakori a bőrfutrinka, a rezes futrinka, a kék futrinka. Rezes futrinka Bőrfutrinka Kék futrinka

A nünükefélék védett fajait az őszi nünüke képviseli, a lapbogárfélék közül pedig a skarlátbogarat ismerjük a területről. Őszi nünüke Skarlátbogár

A díszbogarak közül cserjésedő irtásrétekről ismerjük a védett tükrös díszbogarat, melynek lárvái gyümölcsfák, illetve kökény és galagonya gyökereiben fejlődnek. A szentkúti Meszes-tető melegkedvelő tölgyeséből ismert a ritka Arias-díszbogár előfordulása. Tükrös díszbogár Arias-díszbogár

Az Európa nyugati részén veszélyeztetett, hazánkban még gyakori szarvasbogár mindenfelé előfordul a terület tölgyeseiben, gyakran találkozhatunk vele a településeken is. Rokona, a kis szarvasbogár szintén gyakori a területen. Mindkét faj lombos fák (főként tölgyek) korhadó gyökerében, tuskójában fejlődik, így függenek az erdők természeti állapotától. Szarvasbogár Kis szarvasbogár

A védett cserebogárfélék közül gyakori a korhadó fákhoz kötődő pompás virágbogár, illetve sztyeppréteken a magyar virágbogár. Pompás virágbogár Magyar virágbogár

A lepkék rendjének számos fontos képviselője ismert a területről, több fajuk a Geopark kiemelkedő természeti értékének számít. A színpompás, mediterrán elterjedésű farkasalmalepke degradált élőhelyekhez kötődik. Tápnövénye, a farkasalma felhagyott szőlőkben, parlagon hagyott kertekben, gyomos mocsárréteken és zavart erdőszéleken fordul elő. Farkasalma

A kis apollólepke ellenben jó természetességi állapotú erdőkben él, ahol tápnövényei, a keltike fajok tenyésznek. Igényli tisztások, erdőszéli rétek jelenlétét is, mert imágói itt táplálkoznak, illetve nászrepülnek.

Gyakori pillangók a kardoslepke és a fecskefarkú lepke Gyakori pillangók a kardoslepke és a fecskefarkú lepke. Előbbi hernyója leggyakrabban kökényen, utóbbié különféle ernyősvirágzatú növényeken fejlődik. Kardoslepke Fecskefarkú lepke

Az éjszakai lepkék leglátványosabb képviselője a hatalmas méretű nagy pávaszem. Gyümölcsfákon él, kedveli a szilvát, diót, korábban kártevőként is jegyezték. Az utóbbi 20 évben rendkívül megritkult, elképzelhető, hogy csak néhány öreg gyümölcsösben maradt fenn a környéken. Néhány éve újra látni településeken is, amint éjjel a lámpáknál csapong.

Kisebb termetű, gyakoribb rokona, a szintén védett kis pávaszem, gyümölcsfák mellett rózsaféle cserjéken is él, így megtalálható gyepekben, erdőszéli cserjésekben.

A kökényes – galagonyás cserjések (töviskesek) értékes lepkefaja a sárga gyapjasszövő. Hernyói kora tavasszal, szövedékben kezdik csoportosan életüket, majd szétszélednek a környező bokrokra. Sokkal gyakoribb, de előzőhöz hasonlóan védett faj a tavaszi gyapjasszövő.

A ligeterdők több védett tarkalepkének adnak otthont: meglehetősen gyakori a kis színjátszólepke, a gyászlepke és a nagy rókalepke, de az utóbbi években a díszes tarkalepke is elterjedt. Kis színjátszólepke Gyászlepke Nagy rókalepke Díszes tarkalepke

A szenderfélék védett képviselője a melegkedvelő tölgyesekben élő tölgyfaszender, illetve az irtásrétekről, néhány helyről előkerült dongószender. Tölgyfaszender Dongószender.